A megalázó bánásmód tilalmába ütközik az erőszakos vizeltet-mintavétel

A kérelmező 2014 szeptemberében fordult az EJEB-hez az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. és 8. cikkének megsértése miatt, azt állítva, hogy a Magyar hatóságok testi kényszer alkalmazásával vettek tőle vizeletmintát, amellyel sérült a kínzás tilalmának elve, illetve a kérelmező magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joga.

Az alapügy

A kérelmező 2010 márciusában alkoholtól- és kábítószertől befolyásoltan verekedésbe keveredett egy püspökladányi nightclub parkolójában, ezért valaki értesítette a rendőrséget.

A kérelmező szerint hajnali három óra körül barátnőjével autóba ültek, azonban azzal nem indultak el. A rendőrök igazoltatták a férfit, aki a hivatalos jelentések szerint megtagadta a légalkohol vizsgálatot.

A rendőrök ellenőrizték a személyi okmányokat és átkutatták a gépjárművet, ezt követően megbilincselték a kérelmezőt és előállították őt püspökladányi rendőrkapitányságra, ahol kikérdezték. A hivatalos jelentések szerint a kérelmező feltételezhetően alkoholos és kábítószeres befolyásoltság alatt is állt.

A rendőrségen a kérelmező szidalmazta és agresszívan lépett fel a rendőrökkel szemben, ezért újra megbilincselték. A kérelmező szerint a rendőrök lábbilincset is alkalmaztak vele szemben, amelynek felhelyezése során sérüléseket szenvedett. A rendőrök ezt követően elvitték a kérelmezőt az orvosi ügyeletre vér és vizeletminta levétele céljából.

A kérelmező tájékoztatta az orvost, hogy nem képes mintát adni. A hivatalos jelentések szerint a kérelmező alkoholos befolyásoltsága miatt nem volt együttműködő, emiatt katéter alkalmazása vált szükségessé, azonban a kérelmező “továbbra is agresszív volt és tiltakozott az eljárás ellen.” “Továbbá szükségessé vált a kérelmező fizikai erővel történő lefogása, annak érdekében, hogy a vizeletminta levételéhez szükséges katéter bevezethető legyen.

A kérelmező megbilincselését követően az orvos bevezette a katétert. Ezt követően pedig az orvos levágta a kérelmező felsőruházatát és vérmintát is vett tőle, illetve jegyzőkönyvet készített a kérelmező sérüléseiről.

A rendőrség 2012 áprilisában 50.000,- forint rendbírságot szabott ki a kérelmezővel szemben a rendőrségi eljárásnak való ellenszegülés miatt. A rendőrségi határozatot a kérelmező bíróságon támadta meg.

A Püspökladányi Járásbíróság szerint jogellenes volt a rendőrségi eljárás, mert a mintavételhez nem kértek írásbeli hozzájárulást a gyanúsítottól, amely az egészségügyről szóló törvény alapján kötelező lett volna.

A Püspökladányi Járásbíróság büntetőeljárás keretében vizsgálta a kérelmező felelősségét és bűnösnek találta őt garázdaság vétségében, ittas vezetésben és hivatalos személy elleni erőszakban, ezért őt 2 év három hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

A kérelmező fellebbezett az ítélettel szemben, kétségbe vonva a vád bizonyítékát képező vizeletmintát, mivel azt erőszakkal, a beleegyezése nélkül vették le tőle.

A bíróság a jelenlévők egybehangzó tanúvallomása alapján úgy ítélte meg, hogy a kérelmező beleegyezett a mintavételbe, majd a fájdalmas beavatkozásra hivatkozva visszavonta a beleegyezését.

Az ítélet indokolása szerint a vizeletmintától függetlenül is, minden kétséget kizáróan megállapítható a tanúk, a rendőrök és az orvos vallomása alapján, hogy a kérelmező alkoholos befolyásoltság alatt állt. A fellebbezés eredményeképpen a másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék a kérelmező büntetését egy év kilenc hónap szabadságvesztésre csökkentette, amelynek végrehajtását öt évre felfüggesztette.

A kérelmező 2010 márciusában panaszt tett az eljáró rendőrök ellen, azt állítva, hogy bántalmazták őt az eljárás során, ütlegelték, kéz és lábbilincset alkalmaztak és kényszerrel vettek tőle vér- és vizeletmintát.

A Debreceni Ügyészség 2010 novemberében megszüntette az eljárást a rendőrökkel szemben, amelyet azzal indokolt, hogy a kérelmező semmivel nem támasztotta alá állításait. Az ügyészség is ugyanarra a következtetésre jutott, mint a bíróság, azaz, hogy a tanúk vallomása alapján a kérelmező önkéntes beleegyezését adta a mintavételhez. Az ügyészség szerint a testi kényszer alkalmazása jogszerű volt, tekintettel arra, hogy a kérelme agresszívan viselkedett és ellenállást tanúsított az orvosi vizsgálat megkezdését követően.

A kérelmező fellebbezéssel fordult a döntés ellen a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészséghez fordult, amely azonban jogszerűnek minősítette a Debreceni Ügyészség döntését, ezért helybenhagyta azt.

A panaszos ügyével felkereste a Független Rendészeti Panasztestület is. A Panasztestület megkereste a vizsgálatot végző orvost, aki megerősítette, hogy a kérelmező önként vette le a ruháit és beleegyezett a vizsgálat elvégzésébe, amelyet tanúk is igazoltak. Az orvos szerint a kérelmező ekkor még együttműködő volt és csak később vált erőszakossá.

A Panasztestület megkereste a Budapesti Törvényszéki Orvosszakértői Intézetet is, amely tájékoztatásában közölte, hogy valóban vannak olyan intézmények, amelyek írásbeli hozzájárulást kérnek a katéterezéshez, azonban ez nem tekinthető általános gyakorlatnak.

Az Intézet ugyanakkor úgy vélte, hogy az orvos által végzett beavatkozás nem tekinthető általánosnak, és ha nem állt fenn vészhelyzet, akkor indokolatlan volt. A szakmai előírások alapján, amennyiben a vizelet-mintavétel sikertelen, akkor az vérvétellel megfelelően helyettesíthető.

A Panasztestület szerint a bilincs alkalmazása jogos és arányos intézkedés volt, ezért az elszenvedett sérüléseket nem lehet bántalmazásként értékelni, ugyanakkor megállapították, hogy a lábbilincs alkalmazása és a katéteres vizsgálat erőszak alkalmazásával történő elvégzése sértette a kérelmező testi épséghez, egészséghez emberi méltósághoz és tisztességes eljáráshoz való jogát. A Panasztestület a megállapításait továbbította az Országos Rendőrfőkapitány részére, aki kivizsgálta a jelentésben foglaltakat, azonban nem értett egyet azokkal, így elutasította a panaszt.

Az ORFK szerint a kérelmező arról tájékoztatta az orvost, hogy nem tud mintát adni, azonban megtagadta a vízivást, hogy később tudjon mintát adni. Eközben agresszíven viselkedett és nem működött együtt, miközben hangosan azt kiáltotta, hogy “csináljátok a katéterezést”, majd önként levetkőzött. A kényszer-intézkedések alkalmazására azért került sor, hogy a kérelmező ne tudjon saját magának vagy az orvosnak sérülést okozni. Az ORFK szerint a mintavétel tűrésére való kényszerítés is jogszerű volt, mivel alapos gyanú merült fel az ittas és bódult állapotban történő járművezetésre vonatkozóan.

A kérelmező a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon támadta meg az ORFK határozatát, azt állítva, hogy sérültek az eljárásban a jogai, mert nem hallgatták meg személyesen és a döntést csak a tanúvallomásokra alapították.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2012 februárjában meghozott ítéletében elutasította a kérelmező keresetét és helybenhagyta az ORFK határozatát. A bíróság indokolása szerint a Panasztestület által kért orvosszakértői vélemény alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy invazív vagy nem invazív beavatkozásról van-e szó. Abban sem egyértelmű az orvosi gyakorlat, hogy a katéterezéshez szükséges-e a beteg írásbeli hozzájárulását kérni. A vizsgálat azonban olyan eljárás, amelyet bármikor abba lehetett volna hagyni.

A bíróság szerint az eljárás megfelelt a rendőrségi törvény előírásainak, amely szerint a rendőr kötelezheti a gépjárművezetőt levegőminta, vér- vagy vizeletminta szolgáltatására. A kényszer alkalmazásával vett minta tekintetében a bíróság úgy foglalt állást, hogy a hozzájárulás szükségessége és a mintaadó tiltakozása az nem képezheti vizsgálata tárgyát, mivel arról az orvos jogosult dönteni.

A kérelmező fellebbezett az ítélet ellen a Kúriához, azonban a Kúria teljes mértékben egyetértett a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság döntésével és annak indokolásával.

Az EJEB döntése

A kínzás tilalmának megsértése

A kérelmező az EJEB elé terjesztett kérelmében úgy foglalt állást, hogy a kényszer alkalmazásával történő mintavétel embertelen és megalázó bánásmódnak tekinthető, ezért bántalmazás érte őt a rendőrségi eljárás során.

Az EJEB saját gyakorlatára hivatkozva megállapította, hogy az embertelen, megalázó bánásmódnak el kell érnie egy minimum szintet ahhoz, hogy az EJEE megsértése megállapítható legyen. Az EJEB ilyenkor az eset körülményeit vizsgálva a megalázó, embertelen bánásmód fennállásnak időtartamát, a fizikai és mentális hatásait, illetve bizonyos esetekben a kérelmező nemét, a korát és egészségi állapotát is figyelembe veszi. Azonban megállapítható, hogy minden testi sérüléssel járó eset egyértelműen az EJEE hatálya alá tartozik.

A fentiekre tekintettel minden olyan hatósági személy által elkövetett magatartás, amely testi sérülést okoz sérti az EJEE 3. cikkét.

A vizsgált ügyben az EJEB szerint a rendőrség által alkalmazott erő a kérelmezőben felmerülő érzésekkel és stresszel együtt egyértelműen eléri azt a szintet, amelyet az EJEE védelemben részesít.

Az EJEB szerint a Magyar hatóságoknak figyelemmel kellett volna lenniük arra, hogy a kérelmező alkoholos befolyásoltság alatt, több rendőr jelenlétében adta meg hozzájárulását. Az EJEB szerint kétséges, hogy a kérelmezőnek hatósági kényszer alatt lett volna reális lehetősége a hozzájárulás megtagadására, illetve hozzátette, hogy főszabály szerint az orvosi beavatkozáshoz, vizsgálathoz a vizsgált személy előzetes, önkéntes hozzájárulását kell kérni. Az EJEB szerint a kérelmező fent idézett felkiáltását nem lehet beleegyezésként értékelni, hiszen alkoholos befolyásoltság alatt állt.

A hozzájárulás visszavonásának a jelen ügyben nem lehet jelentősége az EJEB szerint, mivel azt a kérelmező nem adta meg, amelyet bizonyít, hogy le kellett fogni a vizsgálat elvégzéséhez. Orvosi szempontból ekkor abba kellett volna hagyni a katéterezést.

A fentiek alapján tehát nem lehet megállapítani, hogy a kérelmező megfelelő tájékoztatáson alapuló előzetes hozzájárulást adott a vizsgálat elvégzéséhez.

Az EJEB figyelembe vette, hogy a rendőröknek a gyanú igazolása miatt szükségük volt a mintavételre, azonban szükségtelennek vélte a vizeletminta erőszakos levételét, mert az alkohol és drogfogyasztás a kérelmező véréből is kimutatható lett volna, illetve a vizeletminta a vérmintával szemben nem általánosan elfogadott és a szakemberek szerint kevésbé megbízható.

Az EJEB szerint a jogszerűtlen vizelet-mintavétel alkalmas volt arra, hogy megalázó legyen a kérelmező számára és bizonytalanságot, szorongást és stresszt váltson ki belőle. Ugyan nem lehet megállapítani, hogy az eljáró rendőröknek ez lett volna a célja, de nem voltak tekintettel a tettük esetleges fizikai és mentális következményeire. A fizikai és lelki sérülések okozásával megvalósították az EJEE 3. cikkében tilalmazott megalázó bánásmódot.

A magán- és családi élet védelméhez való jog megsértése

Az EJEB úgy foglalt állást, hogy a kínzás tilalma alatt megfelelően megvizsgálta az eset körülményeit és megállapította a jogsértést, ezért az EJEE 8. cikkében foglalt magán- és családi élet védelméhez való jog megsértését a jelen ügyben nem kellett vizsgálnia.

A jogsértés következtében elszenvedett sérelmekért az EJEB 9.000 euró nem vagyoni kártérítést és 4.080 euró+ áfa költséget ítélt meg a kérelmező számára.

(hudoc.ech.coe.int)

Kapcsolódó cikkek:


Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára
2019. szeptember 17.

Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára

Vajon van-e ok az ünneplésre? – teszi fel a kérdést a szerző annak apropóján, hogy 20 éve kezdődött az EU Alapjogi Chartájának története. Mint írja, a választ az fogja eldönteni, hogy a dokumentumnak közép- és hosszútávon sikerül-e az EJEE-hez és az EJEB-hoz hasonló, a kontinens országainak emberi jogi és jogállami standardjait alapvetően befolyásoló hatást kiváltania.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?
2019. szeptember 4.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?

Egy filmet, amit az egész városban csak egy moziban vetítettek, a mozirajongó kerekesszékes kérelmező nem tudott megnézni, mert a mozi nem akadálymentesített, és a mozi azt sem engedte meg, hogy a kérelmező a vendégektől segítséget kérjen. Az EJEB szerint a magánélethez és a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő jog sem sérült az ügyben, mert a kérelmező más mozikban és egyébként más módokon kellően gazdag társasági életet élhet, így az emberi kapcsolatai nem szűkülnek be olyan mértékben, ami az Egyezménybe ütközne. Az ügyben az érdeksérelem nem volt annyira súlyos, hogy az hátrányos megkülönböztetésnek minősüljön.