A polgárok bizalma nélkül nincs politikai legitimitása az EU-nak


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Euronews vendége volt Emily O’Reilly uniós ombudsman, akinek a hivatala az EU-val kapcsolatos átláthatósági és etikai kérdéseket vizsgálja. A Global Conversationben főként korrupcióról és az európai intézmények iránti bizalomról beszélgetett vele az Euronews brüsszeli tudósítója, Zsíros Sándor.

Zsíros Sándor, Euronews:Nemrég szemtanúi lehettünk az Európai Unió eddigi legnagyobb korrupciós botrányának, európai parlamenti képviselőket és asszisztenseket kaptak rajta, amint nagy pénzeszsákokkal szaladgáltak. Meglepte Önt ez a botrány?

**Emily O’Reilly, uniós ombudsman:**Igen is és nem is. Úgy értem, maga a botrány eléggé megdöbbentő, és már a belga bíróságokon játszódik, és mindezt nem szabad elfelejtenünk. De azt hiszem, bárki, aki ezt látta, eléggé megdöbbent, mert a képek elég drámaiak voltak. Szó szerint euró bankjegyeket és bőröndöket láttunk. Szóval mindenkinek egyfajta rajzfilmszerű képet tálaltak a korrupcióról. Ez elég drámai volt. De azt hiszem, ha a Parlamentet nézzük, nagyon sok szabály és kódex létezik, amelyeknek meg kellene védeniük ezt az intézményt a korrupciótól. Bár sok ilyen szabály van, ezeket nem igazán érvényesítik és ellenőrzik.

„Úgyhogy azt hiszem, ez bizonyos értelemben egy olyan botrány vagy baleset volt, ami csak arra várt, hogy megtörténjen.”

Euronews:Ez a szervezet vagy ezek a hálózatok már elég hosszú ideje működtek a Parlamentben. Hogyan lehetséges, hogy az EU-n belül nem szúrtak szemet, csak a belga rendőrség fedezte fel?

Emily O’Reilly: Úgy tudom, hogy egy másik ország titkosszolgálata adta át az információt a belga hatóságoknak. Így történhetett. Az Európai Unió egyik csalás elleni ügynöksége, az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) számára mindig is nehézkes volt a Parlamenttel kapcsolatos vizsgálódás. Például, ha azt gyanítják, hogy valaki egy másik uniós intézményben valami rosszat tesz, akkor joguk van bemenni ezekbe az intézményekbe, bemenni az emberek irodáiba, belenézni a számítógépeikbe, minden ilyesmit megtenni. Majdnem olyanok, mint a rendőrök. De a Parlament elutasította, hogy ott is joga legyen ehhez az OLAF-nak. A kérdés tehát az, hogy ha az OLAF-nak joga lett volna bemenni és átkutatni az európai parlamenti képviselők irodáit, ha felmerül a gyanú, hogy valami rosszat tettek, akkor a botrányt talán már azelőtt felfedezték volna, mielőtt a belga hatóságok felderítették. De ezt nem tudjuk. Ez csak spekuláció.

Az interjú további részét az Euronewson olvashatják.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 27.

EUB-ítélet a gyanúsítottak jogaira vonatkozó tájékoztatásról

A gyanúsítottaknak vagy a megvádolt személyeknek a büntetőeljárás során biztosítandó, az eljárási jogaikra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség értelmezésével kapcsolatos nemzeti és uniós szabályozás összevetését tette meg az EU Bírósága.

2024. május 22.

A releváns piac-meghatározás jelentősége az EU versenyjogának állami támogatási jogában

A releváns piac kifejezése a lehető legmindennapibb fordulat a versenyjogban, azonban leginkább az antitröszt területén taglalják, az állami támogatások joga vonatkozásában a legtöbb szakirodalom és gyakorló jogász adós és néma marad. Lássuk, hogyan szomszédosak egymással a versenyjog alterületei a releváns piac határai mentén, s hogyan válik a releváns piac meghatározása perdöntővé a versenyjog kevésbé ismert területén is.