Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az EUB megállapította, hogy nem végez nyilvánossághoz közvetítést a tartalommegosztó oldal üzemeltetője, illetve nem tekinthető a jogsértésben aktívan közreműködő szolgáltatónak, mivel a jogsértést a felhasználó a Youtube figyelmeztetése ellenére való jogsértő feltöltéssel, mint tevőleges magatartásával valósítja meg.
A Youtube tevékenysége
Peterson zenei producer, a Nemo Studios társaság tulajdonosa.
A Nemo Studio 1996-ban az egész világra kiterjedő hatályú kizárólagos előadói szerződést kötött Sarah Brightman művésszel az előadásai hang‑ és videófelvételeinek hasznosítására vonatkozóan. E szerződést 2005‑ben kiegészítették. 2000. szeptember 1‑jén F. Peterson saját nevében és a Nemo Studios társaság nevében hasznosítási szerződést kötött a Capitol Records Inc. társasággal Sarah Brightman hangfelvételeinek és előadásainak Capitol Records általi kizárólagos forgalmazására. 2008 novemberében forgalomba hozták a művész által előadott számokból álló „A Winter Symphony” albumot. 2008. november 4‑én Sarah Brightman „Symphony Tour” című turnéra indult, amely során előadta az albumon rögzített számokat.
Az albumból származó számok és e turné koncertjein készült magáncélú felvételek megtekinthetők voltak a YouTube internetes platformon, amelyek álló‑ és mozgóképekkel voltak egybeszerkesztve. F. Peterson, kérelmének alátámasztására az általa kifogásolt tények bizonyítására szolgáló képernyőmentéseket benyújtva, a Google Germanyhez fordult, és azt követelte tőle, valamint a Google‑tól, hogy nyilatkozatban kötelezzék magukat a szerzői jogok megsértésének abbahagyására, ellenkező esetben szankciót helyez kilátásba. A Google Germany ezt követően a YouTube‑hoz fordult, amely a F. Peterson által továbbított képernyőmentések segítségével manuálisan kikereste a szóban forgó videók internetes címeit (URL), és megszüntette az azokhoz való hozzáférést. A felek nem értenek egyet a letiltások terjedelmét illetően.
Később a YouTube-on újból elérhetővé váltak a művész előadásairól készült, álló‑ és mozgóképekkel egybeszerkesztett hangfelvételek, ezért F. Peterson keresetet indított a Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság, Németország) előtt a Google és a YouTube (a továbbiakban együtt: a Google) ellen abbahagyásra és tájékoztatás adására kötelezés, továbbá kártérítés fizetésére vonatkozó kötelezettségük megállapítása iránt. E kereset alátámasztására az „A Winter Symphony” album producereként fennálló saját jogaira, valamint a művész saját jogaira és a művész jogaiból származó, F. Peterson producerként és vokalistaként történő művészi részvételével készített ezen albumban szereplő számok előadásához fűződő jogokra hivatkozott. Ezenkívül a „Symphony Tour” koncertfelvételei tekintetében arra hivatkozik, hogy ő az album különböző számainak zeneszerzője és szövegírója. Ezenfelül, kiadóként különböző zeneszámok tekintetében a szerzők jogaiból származtatott jogokkal rendelkezik.
Az eljáró bíróság három zeneszámot illetően helyt adott a keresetnek, ezt meghaladó részében pedig elutasította azt. F. Peterson, valamint a Google fellebbezést nyújtottak be e határozat ellen az Oberlandesgericht Hamburghoz (hamburgi regionális felsőbíróság, Németország). F. Peterson azt kérte, hogy tiltsák el a Google-t attól, hogy az általa készített, Sarah Brightman művész „A Winter Symphony” című albumán szereplő tizenkét hangfelvételt vagy előadást, valamint a „Symphony Tour” koncertjeiről származó tizenkét saját szerzésű zeneszámot harmadik személy tartalmával szinkronizált vagy más módon összekapcsolt változatban, illetve reklámcélokra a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék, vagy másodlagosan, hogy harmadik személynek engedélyezzék az érintett számok nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét. F. Peterson továbbá a jogellenes tevékenységekről, valamint az e tevékenységek révén elért forgalomról vagy nyereségről való tájékoztatást kért. Kérte továbbá, hogy kötelezzék a YouTube‑ot kártérítés fizetésére, a Google‑t pedig a jogosulatlan kifizetés visszatérítésére. Másodlagosan tájékoztatást kért a YouTube azon felhasználóiról, akik a szóban forgó számokat felhasználói néven feltöltötték.
Az Oberlandesgericht Hamburg (hamburgi regionális felsőbíróság) részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és arra kötelezte a Google-t, hogy hét zeneszám vonatkozásában ne tegyék lehetővé harmadik személyek számára, hogy harmadik személy tartalmával szinkronizált vagy más módon összekapcsolt változatban, illetve reklámcélokra a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék az „A Winter Symphony” albumból származó hangfelvételeket vagy előadóművészi előadásokat. Ezenfelül az alapeljárás alpereseit arra kötelezte, hogy jelöljék meg a platform azon felhasználóinak nevét és postacímét, akik a zeneszámokat e platformra felhasználói néven feltöltötték, vagy postacím hiányában e felhasználók elektronikus címét.
Az „A Winter Symphony” albumból származó hét zeneszámmal kapcsolatban a fellebbviteli bíróság megállapította, hogy F. Peterson jogait megsértették amiatt, hogy e számokat engedély nélkül helyezték el a YouTube videómegosztó platformon, és mozgóképekhez, például a művész reklámvideójából származó felvételekhez kapcsolták. Úgy ítélte meg, hogy a YouTube elkövetőként vagy közreműködőként nem felelős e jogsértésekért, mivel semmilyen tevőleges szerepet nem játszott a vitatott tartalmak létrehozásában vagy a platformon való elhelyezésében, és e harmadik személyektől származó tartalmakat nem is fogadta el sajátjaként. Ezenkívül a YouTube közreműködőként sem vonható felelősségre, mivel nem volt tudomása a konkrét jogsértésekről. A YouTube mégis felelős „háborítóként” (Störerin), mivel megsértette a rá vonatkozó magatartási szabályokat. Így az említett számokat illetően, noha jelezték neki az ez utóbbiakkal kapcsolatos jogellenes tevékenységeket, nem törölte azonnal a kifogásolt tartalmakat, illetve nem szüntette meg az e tartalmakhoz való hozzáférést. Kétségtelen, hogy azokat a videókat, amelyeken a megjelölt zeneszámok szerepelnek, harmadik személyek jogellenesen helyezték el a videómegosztó platformon. A YouTube azonban nem kapott kellő tájékoztatást e jogsértésekről vagy időben letiltotta a szóban forgó tartalmakhoz való hozzáférést, vagy pedig nem róható fel neki, hogy megsértette volna az e tartalmak azonnali letiltására vonatkozó kötelezettségét.
A fellebbviteli bíróság többek között a következő tényeket állapította meg:
A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) engedélyezte a fellebbezési eljárás során hozott ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmet, és azt a fellebbviteli bíróság által elfogadhatónak nyilvánított jogalapokra korlátozta. F. Peterson felülvizsgálati kérelmében fenntartja keresetének jogalapjait annak ellenére, hogy a fellebbviteli bíróság, azokat mint megalapozatlanokat elutasította. Felülvizsgálati kérelmében a Google a kereset teljes egészében történő elutasítását kérik.
A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy F. Peterson felülvizsgálati kérelmének megalapozottsága elsősorban attól függ, hogy a YouTube alapeljárásban tanúsított magatartása a szerzői jogi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek minősül‑e. Úgy ítéli meg, hogy ez csak az „A Winter Symphony” album hét zeneszáma esetében állhat fenn, amelyeket a YouTube nem távolított el vagy tiltott le haladéktalanul akkor, amikor tájékoztatták arról – amint azt a fellebbviteli bíróság megállapította –, hogy e számokat a YouTube platformján jogellenesen tették hozzáférhetővé a nyilvánosság számára.
A YouTube ugyanis platformjának üzemeltetésével nem játszik a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében megkerülhetetlen szerepet ahhoz, hogy magatartását közvetítésnek lehessen minősíteni, ha azt követően, hogy tudomást szerzett a szerzői jogot sértő tartalmak nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételéről, azokat törli, vagy az azokhoz való hozzáférést azonnal megszünteti. Ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a YouTube ilyen szerepet játszik, szükséges, hogy teljes mértékben tudatában legyen magatartása következményeinek, és különösen a jogosult engedélye hiányának. Márpedig, mivel a videófeltöltésre automatikusan kerül sor, a YouTube nem szerez tudomást a szerzői jogot sértő tartalmak nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételéről azt megelőzően, hogy a jogosult erről nem tájékoztatja.
E körülmények között a Bundesgerichtshof felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordult:
A Cyando ügy
Egy másik ügyben az Elsevier nemzetközi szakkiadó, volt a szóban forgó művek kizárólagos felhasználási jogainak jogosultja.
A Cyando az „Uploaded” tárhely‑ és fájlmegosztó platformot üzemelteti, amelyet az uploaded.net, uploaded.to és ul.to honlapokon lehet elérni. E platform ingyenes tárhelyet kínál valamennyi internethasználó számára bármilyen tartalmú fájlok feltöltésére (upload). A fájloknak az említett platformra történő feltöltéséhez felhasználónévvel és jelszóval rendelkező fiókot kell létrehozni, többek között egy e‑mail‑cím megadásával. A felhasználó által feltöltött fájl online elérhetővé tétele automatikusan, a Cyando általi előzetes megtekintés vagy ellenőrzés nélkül történik. Minden egyes feltöltött fájl esetében a Cyando automatikusan letöltési linket (download‑link) hoz létre, amely lehetővé teszi az érintett fájlhoz való közvetlen hozzáférést, és e linket automatikusan közli a fájlt feltöltő felhasználóval.
A Cyando a felületén tárolt fájlok tekintetében nem kínál sem tartalomjegyzéket, sem keresőfunkciót. A felhasználók ugyanakkor az interneten megoszthatják a Cyando által velük közölt letöltési linkeket, többek között blogokban, fórumokon vagy „linkgyűjteményekben”. E gyűjtemények, amelyeket harmadik személyek kínálnak, indexálják e linkeket, információkat szolgáltatnak azon fájlok tartalmáról, amelyekre az említett linkek mutatnak, és így lehetővé teszik az internethasználók számára az általuk letölteni kívánt fájlok keresését. Ily módon más internethasználók hozzáférhetnek a Cyando platformján tárolt fájlokhoz.
A fájlok Cyando platformjáról való letöltése (download) ingyenes. A letöltési mennyiség és sebesség korlátozott a nem regisztrált, valamint az ingyenesen regisztrált felhasználók számára. Azok a felhasználók, akik előfizetés fejében regisztráltak, napi 30 GB‑os letöltési mennyiséggel rendelkeznek, amely a letöltési sebesség korlátozása nélkül legfeljebb 500 GB‑ig halmozható. E felhasználók korlátlan számú egyidejű letöltést végezhetnek, és semmilyen várakozási időt nem kell kivárniuk a különböző letöltések között. Az ilyen előfizetés ára két napra 4,99 eurótól két évre vonatkozóan 99,99 euróig terjed. A Cyando a fájlokat feltöltő felhasználóknak e fájlok letöltésének számától függően díjazást fizet. Így 1000 letöltésért legfeljebb 40 eurót fizetnek. A Cyando általános szerződési feltételei szerint a platformja felhasználói számára tilos a szerzői jogok megsértése a platformon. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy ezt a platformot mind jogszerű tevékenységek, mind szerzői jogot sértő tevékenységek céljára használják. A Cyandót arról tájékoztatták, hogy a platformjára több mint 9500 olyan művet töltöttek fel, amelynek esetében a szerzői jog megsértésével a letöltési linkeket körülbelül 800 különböző internetes oldalon (linkgyűjtemények, blogok, fórumok) osztották meg.
Az Elsevier keresetet indított a Cyando ellen a Landgericht München I (müncheni I. sz. regionális bíróság, Németország) előtt. Az Elsevier többek között azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a Cyandót abbahagyásra elsődlegesen mint a szóban forgó művekkel kapcsolatban elkövetett szerzői jogi jogsértések elkövetőjét, másodlagosan mint e jogsértések közreműködőjét, harmadlagosan pedig mint „háborítót” (Störerin). Az Elsevier továbbá azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a Cyandót bizonyos információk szolgáltatására, valamint ugyanezen jogsértésekért kártérítés fizetésére.
A Landgericht München I a Cyandót mint az alapügyben szóban forgó három művel kapcsolatos szerzői jogi jogsértések közreműködőjét abbahagyásra kötelezte. Az Elsevier és a Cyando e határozat ellen fellebbezést nyújtott be az Oberlandesgericht Münchenhez (müncheni regionális felsőbíróság, Németország).
A fellebbviteli bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet. A bíróság a Cyandót mint „háborítót” abbahagyásra kötelezte, a keresetet ezt meghaladó részében pedig elutasította.
A fellebbviteli bíróság többek között megállapította, hogy az Elsevier nem indíthat eljárást a Cyandóval mint a szóban forgó szerzői jogi jogsértések elkövetőjével szemben. A Cyando közreműködése ugyanis olyan műszaki eszközök nyújtására korlátozódik, amelyek lehetővé teszik a szóban forgó művek nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét. A platformja felhasználói által elkövetett ilyen jogsértések fennállásáról való tudomás hiányában a Cyando nem tekinthető e jogsértések közreműködőjének sem. A Cyando azonban mint „háborító” köteles abbahagyni a három művel kapcsolatos szerzői jogi jogsértéseket. Ami viszont egy másik, az alapügyben szintén szóban forgó, „Robbins Basic Pathology” című művet illeti, a Cyando nem sértette meg ellenőrzési kötelezettségeit, mivel e mű újbóli közzétételére csak két és fél évvel az ezen ellenőrzési kötelezettségeket kiváltó első jogsértés megállapítását követően került sor. Ezenkívül a Cyando mint „háborító” nem köteles kártérítést fizetni.
Vizsgálata keretében a fellebbviteli bíróság többek között megállapította, hogy a Cyando díjazási rendszerének kialakításával, a feltöltött fájlokhoz való közvetlen hozzáférést lehetővé tevő letöltési linkek rendelkezésre bocsátásával és platformja anonim használatának lehetőségével jelentősen ösztönzi annak jogellenes célra történő használatát. A fájlok letöltésében érdekelt felhasználók inkább előfizetés fejében kívánnak regisztrálni, amely kiváltságos felhasználói fiókra jogosít, amennyiben e platformon keresztül szerzői jogi védelem alatt álló, népszerű műveket tölthetnek le. A Cyando – a felhasználók által feltöltött fájlok gyakori letöltéséért fizetett díjazás és az új felhasználók megszerzéséből származó bevételekben való részesedés nyújtása révén – arra ösztönzi a felhasználóit, hogy olyan fájlokat töltsenek fel, amelyekről feltételezhető, hogy gyakran letöltésre kerülnek. Mivel e díjazás a fájl letöltéseinek számától, és így annak a nyilvánosság számára való vonzerejétől függ, a felhasználókat szerzői jogi védelem alatt álló tartalmak feltöltésére ösztönzik, aminek hiányában e tartalmak csak fizetés ellenében lennének hozzáférhetők. Ezenkívül az a tény, hogy a letöltési linkek közvetlen hozzáférést biztosítanak a feltöltött fájlokhoz, lehetővé teszi a feltöltést végző felhasználók számára, hogy – többek között linkgyűjtemények révén – könnyen megosszák ezeket a fájlokat a letöltésben érdekelt felhasználókkal. Végül a platform használatának névtelensége csökkenti annak kockázatát, hogy a felhasználókkal szemben a szerzői jogi jogsértések miatt bírósági eljárást indítsanak.
A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) által engedélyezett felülvizsgálati kérelmében, amelynek elutasítását a Cyando kéri, az Elsevier továbbra is fenntartja a kérelmeit.
A Bundesgerichtshof ebben az ügyben is felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordult:
Az EUB döntése
A nyilvánossághoz közvetítés
A mindkét ügyben előterjesztett első kérdés lényegében arra vár választ, hogy a szerzői jogi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely videómegosztó platform vagy tárhely‑ és fájlmegosztó platform üzemeltetője, amely platformon felhasználók védelem alatt álló tartalmakat jogellenesen hozzáférhetővé tehetnek a nyilvánosság számára, az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló feltételek mellett e tartalmaknak az e rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítését” végzi.
A szerzői jogi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.
E rendelkezés alapján a szerzőket olyan preventív jellegű jog illeti meg, amely lehetővé teszi számukra, hogy a nyilvánossághoz közvetítés megtiltása érdekében művük lehetséges felhasználói és a felhasználók által esetlegesen tervezett nyilvánossághoz közvetítés közé álljanak.
Az EUB korábban már megállapította, a szerzői jogi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát – amint az irányelv (23) preambulumbekezdése kiemeli – olyan tágan kell értelmezni, hogy lefedjen minden olyan nyilvánossághoz való közvetítést, amely nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen, és ily módon valamely műnek bármilyen ilyen jellegű vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítését, illetve továbbközvetítését, ideértve a sugárzást is. Az említett irányelv (4), (9) és (10) preambulumbekezdéséből következően ugyanis annak fő célja, hogy a szerzők számára olyan magas szintű oltalmat hozzon létre, amely számukra megfelelő díjazást biztosít műveik felhasználása után, többek között a nyilvánossághoz közvetítés esetén.
Az irányelv által megvalósítani kívánt jogharmonizáció célja, különösen az elektronikus környezetben, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítson egyfelől a szerzői jogok és szomszédos jogok jogosultjainak a szellemi tulajdonjoguk védelméhez fűződő, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 17. cikke (2) bekezdése által szavatolt érdeke, másfelől a védelem alatt álló jogtárgyak felhasználóinak érdekei és alapvető jogaik, különösen a Charta 11. cikke által garantált véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadság, valamint a közérdek védelme között.
A Bíróság arra is emlékeztetett, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősülhessen, valamely védelem alatt álló művet az addig alkalmazottaktól eltérő, speciális műszaki módon, vagy ennek hiányában új nyilvánosság, azaz olyan nyilvánosság részére kell közvetíteni, amelyet a szerzői jog jogosultja nem vett figyelembe, amikor a műve eredeti nyilvánossághoz közvetítést engedélyezte.
A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a potenciálisan jogellenes tartalmakat nem az üzemeltető, hanem a felhasználók töltik fel az érintett platformra, akik önállóan és saját felelősségükre járnak el.
Ezenkívül a platform felhasználói határozzák meg, hogy az általuk feltöltött tartalmakat e platformon keresztül más internethasználók számára hozzáférhetővé teszik‑e annak érdekében, hogy azok e tartalmakhoz az általuk egyénileg megválasztott helyen és időpontban hozzáférhessenek.
Ami ugyanis az Uploaded tárhely‑ és fájlmegosztó platformot illeti, nem vitatott, hogy a feltöltött tartalomhoz való hozzáférést lehetővé tévő letöltési linket kizárólag a feltöltést végző felhasználóval közlik, és hogy e platform maga nem teszi lehetővé e link, és ennélfogva a feltöltött tartalom más internethasználókkal való megosztását. Így e tartalom megosztása érdekében a felhasználónak vagy közvetlenül közölnie kell a letöltési linket azon személyekkel, akik számára hozzáférést kíván biztosítani az említett tartalomhoz, vagy ezt a linket közzé kell tennie az interneten, többek között blogokon, fórumokon vagy „linkgyűjteményekben”.
Ami a YouTube videómegosztó platformot illeti, úgy tűnik, hogy bár e platform elsődleges funkciója a videók valamennyi internethasználóval való nyilvános megosztása, lehetővé teszi a felhasználói számára azt is, hogy „magáncélú” tartalmakat töltsenek fel, és így kiválasszák, hogy e tartalmakat meg kívánják‑e osztani, és adott esetben kivel.
Az EUB megállapította, hogy az alapeljárásokban szóban forgó platformok felhasználói a jelen ítélet 68. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett „közvetítési cselekményt” valósítanak meg, amikor a jogosultak hozzájárulása nélkül más internethasználóknak e platformokon keresztül hozzáférést biztosítanak olyan védelem alatt álló művekhez, amelyekhez e felhasználók beavatkozása nélkül e más internethasználók nem tudtak volna hozzájutni. Másrészt csak abban az esetben végezhetnek e felhasználók, és következésképpen az említett hozzáférhetővé tételre szolgáló platform üzemeltetője a szerzői jogi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítést”, ha az említett felhasználók a feltöltött tartalmakat hozzáférhetővé teszik a jelen ítélet 69. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett „nyilvánosság” számára, és e tartalmakat a YouTube platformon valamennyi internethasználóval megosztják, vagy közzéteszik az interneten az említett tartalmakhoz az Uploaded platformon való hozzáférést biztosító letöltési linkeket.
Az EUB szerint a videómegosztó platform üzemeltetője megkerülhetetlen szerepet játszik a potenciálisan jogellenes tartalmaknak a felhasználói által történő hozzáférhetővé tételében. Az ilyen platform rendelkezésre bocsátása és üzemeltetése hiányában ugyanis e tartalmak interneten történő szabad megosztása lehetetlennek vagy jóval bonyolultabbnak bizonyulna.
Önmagában az a körülmény, hogy az üzemeltetőnek általában véve tudomása van arról, hogy a platformján jogellenes módon védelem alatt álló tartalmak érhetők el, nem elegendő annak megállapításához, hogy az üzemeltető azzal a céllal jár el, hogy az internethasználók számára e tartalmakhoz hozzáférést biztosítson. Más a helyzet azonban, ha ezen üzemeltető, noha a jogosult figyelmeztette arra, hogy a védelem alatt álló tartalmat a platformján keresztül jogellenesen közvetítették a nyilvánossághoz, nem hozza meg haladéktalanul az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy e tartalmat hozzáférhetetlenné tegyék.
Továbbá az a tény, hogy valamely videómegosztó platform vagy tárhely‑ és fájlmegosztó platform üzemeltetője haszonszerzési célt követ, nem teszi lehetővé sem a védelem alatt álló tartalmak bizonyos felhasználók általi jogellenes közvetítésébe való beavatkozása szándékos jellegének megállapítását, sem az ilyen jelleg vélelmezését. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyereségszerzési céllal történő nyújtása ugyanis egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ilyen szolgáltatásokat nyújtó hozzájárul ahhoz, hogy e szolgáltatásokat harmadik személyek a szerzői jog megsértése érdekében használják fel. E tekintetben többek között a szerzői jogi irányelv 8. cikkének rendszeréből, többek között ezen irányelv (27) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdéséből az következik, hogy pusztán a közvetítést lehetővé tevő, illetve azt megvalósító tárgyi eszközök rendelkezésre bocsátóiról, és más közvetítőkről, amelyeknek a szolgáltatásait harmadik személyek a szerzői jog megsértése céljából igénybe veszik, nem vélelmezhető, hogy saját maguk végeznek nyilvánossághoz közvetítést, jóllehet általában haszonszerzési céllal járnak el.
Az olyan hiperlinket elhelyező személy helyzete, aki saját elhatározása alapján teszi közzé a hiperlinket és az elhelyezés időpontjában tudomással bír arról a tartalomról, amelyre e link feltehetőleg vezet, nem hasonlítható össze valamely videómegosztó platform vagy tárhely‑ és fájlmegosztó platform üzemeltetőjének helyzetével, amennyiben ezen üzemeltetőnek nincs konkrét tudomása a felhasználók által e platformra feltöltött védelem alatt álló tartalmakról, és a platform puszta rendelkezésre bocsátásán túl nem működik közre abban, hogy ilyen tartalmakat a szerzői jog megsértésével a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyenek. Következésképpen a Bíróság által az említett ítéletben elfogadott értelmezés nem alkalmazható az ilyen üzemeltetőre annak megállapítása érdekében, hogy a szerzői jogi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, védelem alatt álló művek jogellenes közvetítésébe való beavatkozása szándékos jellegű volt‑e.
A Bíróság ugyanakkor adhat néhány felvilágosítást e bíróságnak, többek között a kérdések által érintett ténybeli elemek vonatkozásában.
A fenti megfontolások összességére tekintettel a szerzői jogi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan videómegosztó platform vagy tárhely‑ és fájlmegosztó platform üzemeltetője, amelyen felhasználók védelem alatt álló tartalmakat jogellenesen hozzáférhetővé tehetnek a nyilvánosság számára, nem végzi e tartalmaknak az e rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítését”, kivéve ha a platform puszta rendelkezésre bocsátásán túl közreműködik abban, hogy ilyen tartalmakat a szerzői jog megsértésével a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyenek. Ez az eset áll fenn különösen akkor, ha ezen üzemeltető konkrétan tudomással bír a védelem alatt álló tartalom platformján való jogellenes hozzáférhetővé tételéről, és azt haladéktalanul nem törli vagy az ahhoz való hozzáférést haladéktalanul nem szünteti meg, vagy ha az említett üzemeltető – noha tudja vagy tudnia kellene, hogy általában véve a platformján keresztül annak felhasználói védelem alatt álló tartalmakat tesznek jogellenesen hozzáférhetővé a nyilvánosság számára – nem hajtja végre azon megfelelő műszaki intézkedéseket, amelyek egy szokásos gondossággal eljáró gazdasági szereplőtől a helyzetében elvárhatók annak érdekében, hogy hitelesen és hatékonyan lépjen fel a szerzői jogok e platformon való megsértése ellen, vagy ha részt vesz a jogellenesen nyilvánossághoz közvetített védelem alatt álló tartalmak kiválasztásában, a platformján kifejezetten ilyen tartalmak jogellenes megosztására szolgáló eszközöket biztosít, vagy tudatosan elősegíti az ilyen megosztásokat, amit bizonyíthat az a körülmény, hogy az említett üzemeltető olyan üzleti modellt fogadott el, amely arra ösztönzi a platformja felhasználóit, hogy azon jogellenesen védelem alatt álló tartalmakat közvetítsenek a nyilvánossághoz.
A tartalommegosztó platformok szerepe
A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozik valamely videómegosztó platform vagy tárhely‑ és fájlmegosztó platform üzemeltetőjének tevékenysége, amennyiben az a platformjára annak felhasználói által feltöltött tartalmakra vonatkozik. Igenlő válasz esetén e bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy ahhoz, hogy e rendelkezés alapján kizárható legyen az e 14. cikk (1) bekezdésében előírt felelősség alóli mentesülés, ezen üzemeltetőnek tudomással kell bírnia felhasználóinak a platformjára feltöltött, védelem alatt álló tartalmakra vonatkozó konkrét jogellenes cselekményeiről.
Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikkének (1) bekezdése értelmében ha az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információ tárolásából áll, a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatót ne terhelje felelősség a szolgáltatás igénybe vevőjének kérésére tárolt információért, azzal a feltétellel, hogy a szolgáltatónak nincsen tényleges tudomása jogellenes tevékenységről vagy információról, és – ami a kárigényeket illeti – nincsen tudomása olyan tényekről vagy körülményekről, amelyek nyilvánvalóan jogellenes tevékenységre vagy információra utalnának, vagy a szolgáltató, amint ilyenről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről.
Ahhoz, hogy valamely internetes szolgáltatás nyújtója e rendelkezés hatálya alá tartozzon, lényeges, hogy e szolgáltató „közvetítő szolgáltató” legyen. Az irányelv (42) preambulumbekezdéséből következik, hogy az ezen irányelvben szabályozott felelősség alóli mentességek kizárólag azon esetekre vonatkoznak, amelyekben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtójának tevékenysége pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű, ami azt is jelenti, hogy az említett szolgáltatásnyújtónak sem tudomása nincs a továbbított, illetve tárolt adatról, se nem kezeli azt az adatot.
Az EUB megállapította, hogy a YouTube vagy a Cyando a platformja puszta rendelkezésre bocsátásán túl közreműködik abban, hogy védelem alatt álló tartalmakat a szerzői jog megsértésével a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyenek, az érintett üzemeltető nem hivatkozhatna az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében előírt felelősség alóli mentesülésre.
A YouTube videómegosztó platform üzemeltetője a platformján keresztül a nyilvánossághoz közvetített videók között a szerzői jog megsértésére alkalmas tartalmak felderítésére irányuló műszaki intézkedéseket hajt végre, nem jelenti azt, hogy ezáltal az üzemeltető olyan tevőleges szerepet játszik, amely révén tudomással bír e videók tartalmáról, vagy ellenőrzi azt, ellenkező esetben kizárná az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében előírt felelősség alóli mentesülés rendszeréből az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások olyan nyújtóit, amelyek pontosan az ilyen jogsértések elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket fogadnak el.
Az a körülmény, hogy valamely online tartalommegosztó platform üzemeltetője az e platformra feltöltött tartalmak tekintetében automatizált indexálást végez, hogy az említett platform keresőfunkciót foglal magában, és a felhasználók profiljától vagy preferenciáitól függően videókat kínál, nem elegendő annak megállapításához, hogy ezen üzemeltetőnek „konkrét” tudomása van az ugyanezen platformon végzett jogellenes tevékenységekről vagy az azon tárolt jogellenes információkról.
Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az olyan védelem alatt álló tartalomról való értesítésnek, amelyet valamely videómegosztó platformon vagy tárhely‑ és fájlmegosztó platformon keresztül jogellenesen közvetítettek a nyilvánossághoz, elegendő adatot kell tartalmaznia ahhoz, hogy e platform üzemeltetője alapos jogi vizsgálat nélkül meggyőződhessen e közvetítés jogellenes jellegéről és e tartalom esetleges eltávolításának a véleménynyilvánítás szabadságával való összeegyeztethetőségéről.
A fenti megfontolások összességére tekintettel a mindkét ügyben előterjesztett második és harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozik valamely videómegosztó platform vagy tárhely‑ és fájlmegosztó platform üzemeltetőjének tevékenysége, feltéve hogy ezen üzemeltető nem játszik olyan tevőleges szerepet, amely révén tudomással bír a platformjára feltöltött tartalmakról, vagy azokat ellenőrzi.
A szerzői jogi jogosult lehetőségei
A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a szerzői jogi irányelv 8. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a nemzeti jog értelmében a jogosult csak akkor eszközölhet ki ideiglenes intézkedést az olyan közvetítővel szemben, amelynek a szolgáltatását harmadik személy a jogosult jogának megsértése céljából anélkül vette igénybe, hogy ezen közvetítő az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében tudomással bírt volna e jogsértésről, ha a bírósági eljárás megindítása előtt az említett közvetítőt e jogsértésről előzetesen értesítették, és e közvetítő haladéktalanul nem távolította el a szóban forgó tartalmat vagy nem szüntette meg az ahhoz való hozzáférést, és nem gondoskodott arról, hogy ilyen jogsértésekre újból ne kerüljön sor.
Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint az e rendelkezés alapján a nemzeti bíróságoknak biztosított hatáskörnek lehetővé kell tennie az utóbbiak számára, hogy az ilyen közvetítőket olyan intézkedések meghozatalára kötelezzék, amelyek célja nem csupán az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásaik segítségével elkövetett szerzői vagy szomszédos jogokkal szembeni jogsértések megszüntetése, hanem az új jogsértésék megelőzése is.
A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a német jog által előírt azon feltétel, amely szerint azon jogosultnak, aki úgy ítéli meg, hogy szerzői vagy szomszédos jogát megsértették azzal, hogy művét valamely szolgáltató tárhelyén nyilvánossághoz közvetítették, először is tájékoztatnia kell erről e szolgáltatót annak érdekében, hogy lehetőséget biztosítson számára e jogsértés azonnali megszüntetésére és megismétlődésének megakadályozására anélkül, hogy többek között eljárási költségek felmerülnének fel, pontosan az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében rejlő logika, valamint az ezen irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében előírt azon tilalom figyelembevételére irányul, amely szerint az ilyen szolgáltatót általános kötelezettség terheli az általa tárolt információk nyomon követésére és a jogellenes tevékenységre utaló tények vagy körülmények kivizsgálására.
Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv (45) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 14. cikkének (3) bekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy az e 14. cikk (1) bekezdésében előírt felelősség alóli mentesülés nem érinti a bíróságok vagy nemzeti közigazgatási hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy az érintett szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezzék, ideértve a jogellenes adat eltávolítását vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetését. Ebből következik, hogy a szolgáltató lehet a valamely tagállam nemzeti joga alapján elfogadott, jogsértéstől való eltiltás címzettje, még akkor is, ha teljesíti az említett 14. cikk (1) bekezdésében szereplő egyik vagylagos feltételt, vagyis abban az esetben is, ha nem terheli felelősség.
A tagállamok, miközben a szerzői jogi irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében kötelesek arra, hogy az ezen irányelvben említett jogok jogosultjai számára jogorvoslati jogot biztosítsanak azon szolgáltatókkal szemben, amelyek szolgáltatásait harmadik személyek e jogok megsértése céljából veszik igénybe, előírhatnak azonban e jogorvoslati jog gyakorlását megelőző olyan eljárást, amely figyelembe veszi azt a tényt, hogy az érintett szolgáltató az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikkének (1) bekezdése értelmében nem felelős a szóban forgó jogsértésért.
Az ilyen előzetes eljárás keretében a tagállam előírhat olyan feltételt, hogy a jogsértőt figyelmeztetni kell. Az ilyen feltétel célja ugyanis – miközben lehetővé teszi a jogellenes információk eltávolítását vagy letiltását – az, hogy kötelezze a jogosultat először is arra, hogy lehetőséget biztosítson a szolgáltatónak az érintett jogsértés azonnali megszüntetésére és megismétlődésének megakadályozására, ugyanakkor ne kötelezze ezen – az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikkének (1) bekezdése értelmében a jogsértésért nem felelős – szolgáltatót indokolatlanul eljárási költségek viselésére, és ne fossza meg a jogosultat, másodszor, attól a lehetőségtől, hogy – abban az esetben, ha az említett szolgáltató nem teljesíti a kötelezettségeit – a szerzői jogi irányelv 8. cikkének (3) bekezdése alapján ideiglenes intézkedés meghozatalát kérhesse ugyanezen szolgáltatóval szemben.
Márpedig a német jog által előírthoz hasonló, ideiglenes intézkedések elfogadására vonatkozó feltétel, éppen annak elkerülését eredményezi, hogy az olyan szolgáltató, mint az online tartalommegosztó platform üzemeltetője, ki legyen téve ilyen intézkedéseknek és az azokhoz kapcsolódó eljárási költségeknek még akkor is, ha a bírósági eljárás megindítása előtt nem tájékoztatták valamely szellemi tulajdonjog ezen platform felhasználója általi megsértéséről, és így nem volt lehetősége arra, hogy az ilyen jogsértést orvosolja, és meghozza az újabb jogsértések megelőzéséhez szükséges intézkedéseket. Ilyen feltétel hiányában az üzemeltetőnek a jogsértések megelőzése, és annak elkerülése érdekében, hogy e jogsértések miatt ki legyen téve ezen intézkedéseknek és ezen költségeknek, tevőlegesen nyomon kellene követnie az említett platform felhasználói által feltöltött valamennyi tartalmat.
A fenti megfontolások összességére tekintettel a mindkét ügyben előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a szerzői jogi irányelv 8. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha a nemzeti jog értelmében valamely szerzői jog vagy szomszédos jog jogosultja csak akkor eszközölhet ki ideiglenes intézkedést az olyan közvetítővel szemben, amelynek a szolgáltatását harmadik személy a jogosult jogának megsértése céljából anélkül vette igénybe, hogy ezen közvetítő az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében tudomással bírt volna e jogsértésről, ha a bírósági eljárás megindítása előtt az említett közvetítőt e jogsértésről előzetesen értesítették, és e közvetítő haladéktalanul nem távolította el a szóban forgó tartalmat vagy nem szüntette meg az ahhoz való hozzáférést, és nem gondoskodott arról, hogy ilyen jogsértésekre újból ne kerüljön sor. Mindazonáltal a nemzeti bíróságok feladata, hogy az ilyen feltétel alkalmazása során meggyőződjenek arról, hogy hogy az nem késlelteti a jogsértés tényleges megszüntetését, aránytalan kárt okozva ezzel a jogosultnak.
