Az anonim kommentelők jogairól


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az osztrák Standard médiavállalkozást arra kötelezte a nemzeti bíróság, hogy adja ki a politikai vita keretében internetes hírportálján közzétett sértő kommentek névtelen szerzőinek adatait. Ugyan a Bíróság kimondta, hogy az online kommentek szerzői nem minősülnek újságírói forrásnak, valamint, hogy nincs abszolút jog az online anonimitáshoz, azonban megállapította, hogy a 10. cikk hatálya alá tartozó szabad eszme- és információcsere elősegítése, valamint a hozzászólások szerzőinek személyes adatai védelme tekintetében a névtelenség megszüntetése Egyezménysértő volt.

A cikk a Strasbourgi Figyelő blogon jelent meg.

Az alapügy

Az ügy kérelmezője a bécsi székhelyű Standard Verlagsgesellschaft mbH, aki tulajdonosa és kiadója a nyomtatott, illetve online változatban megjelenő Der Standard című újságnak, valamint a derStandard.at oldalon cikkeket és vitafórumokat tartalmazó online hírportált üzemeltet. A kérelmező szerkesztősége nem tesz különbséget a nyomtatott és a digitális médium között. A társaság által üzemeltetett online hírportál a szerkesztőség által hozzá rendelt cikkeket és az e cikkekkel kapcsolatos vitafórumokat közöl, és minden egyes cikk végén a regisztrált felhasználókat hozzászólásra hívja fel.

A weboldalon történő regisztráció során a felhasználóknak meg kellett adniuk nevüket és e-mail címüket, valamint opcionálisan postai címüket. A weboldal ugyanakkor egyértelművé tette, hogy ezek az információk nem kerülnek nyilvánosságra, illetve a kérelmező vállalat csak akkor adja ki azokat, ha azt törvény írja elő. A portál a leírás szerint platformot biztosít az élénk, érdekes és hívogató párbeszédhez, ugyanakkor figyelmezteti a felhasználókat arra, hogy saját maguk felelősek a hozzászólásaikért, és felelősségre vonhatók azokért. A vitafórumokat a portál saját „Közösségi Irányelvei” alapján részben moderálja. Az eljárás során egy automatikus kulcsszó-ellenőrző rendszer minden felhasználói hozzászólást átvizsgál a problémás tartalom szempontjából, mielőtt a portálon közzéteszik. Abban az esetben, ha a rendszer problémás megjegyzést jelöl meg, a megjegyzés közzététele manuális előzetes felülvizsgálat tárgyát képezi. A kérelmező vállalat szerint a moderátorok naponta akár 6000 felhasználói hozzászólást is felülvizsgálnak, és a törlési kérelmeket nagyvonalúan teljesítik.

2012-ben megjelent egy cikk a portálon, amely többek között a Die Freiheitlichen in Kärnten (FPK) regionális politikai párt egyik vezetőjéről szólt, amelyhez több mint 1600 felhasználói hozzászólás érkezett. Néhány komment kapcsán az FPK vezetője kérte a Standardtől a hozzászólások törlését és a felhasználók adatait. A kérelmező vállalat törölte a megjegyzéseket, de az adatok közlését megtagadta.

2013-ban Freiheitliche Partei Österreichs (FPÖ) főtitkárával jelent meg egy interjú a weboldalon, ami következtében ismét a kommentek eltávolítását és a felhasználói adatok közzétételét követelték a kérelmezőtől, aki ez utóbbit ebben az esetben is megtagadta.

A két politikus külön eljárásban kezdeményezte a társaság kötelezését a felhasználói adatok nyilvánosságra hozatalára annak érdekében, hogy polgári és büntetőeljárást indíthasson a kommentelők ellen. ellenük. A nemzeti bíróság mindkét ügyben végül elrendelte a felhasználói adatok átadását a felpereseknek, megállapítva, hogy nem állt fenn újságírói tevékenységgel való összefüggés, így nem történt jogellenes beavatkozás a kérelmező társaság sajtószabadsághoz való jogába.

A Standard végül az Egyezmény 10. cikkére hivatkozva az EJEB-hez fordult a hírportál felhasználói személyes adatainak közzétételére vonatkozó döntések ellen.

véleménynyilvánítás szabadsága

Az EJEB döntése
A kérelmező társaság azzal érvelt, hogy a szóban forgó felhasználói adatok újságírói forrásnak minősülnek, így ugyanúgy a szerkesztési titoktartás védelme alatt állnak, mint az olvasói levelek szerzőinek adatai esetében. A Standard azt is állította, hogy a nemzeti bíróságok nem vették figyelembe a megjegyzések sajátos körülményeit és azokat így tévesen rágalmazásnak minősítették, pedig azok valójában megengedett értékítéleteknek minősülnek. Ezen túlmenően a bíróságok nem mérlegelték az egymással versengő jogokat sem, ahogyan azt az EJEB ítélkezési gyakorlata megkövetelte volna.

A kormány álláspontja szerint ugyanakkor nem állt fenn kellő kapcsolat a megjegyzések közzététele és a kérelmező társaság újságírói tevékenysége között, ezért a társaság a jelen esetben nem hivatkozhatott a szerkesztési titoktartáshoz való jogára. Az a tény, hogy a tárhelyszolgáltató a hozzászólásokat egy szoftverprogramon keresztül kulcsszavak alapján szűrte, majd ezeket a hozzászólásokat kézzel felülvizsgálta, nem jelentette azt, hogy a tárhelyszolgáltató tevékenysége újságírói jellegű volt. A Standard a honlapján vitafórumot kínáló tárhelyszolgáltatóként betöltött szerepe különbözött a cikkek kiadójaként betöltött szerepétől. Kiadóként a kérelmező társaságnak teljes felelősséget kellett vállalnia a cikkeiért, ezzel szemben tárhelyszolgáltatóként élvezte felelősségmentességet.

Az EJEB az ügy vizsgálata során megállapította, hogy a véleménynyilvánítás szabadságára és az újságírói források védelmére vonatkozó alapelvek már jól kirajzolódnak ítélkezési gyakorlatában is, mint például a Sanoma Uitgevers B.V. vagy a Goodwin ügyekben. Az EJEB értelmezésében az újságírói “forrás” fogalmának megfelel “minden olyan személyt, aki információt szolgáltat egy újságírónak”. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy mivel jelen ügyben a hozzászólók a nyilvánossághoz szóltak, és nem egy újságíróhoz, így azok nem tekinthetők újságírói “forrásnak”, azonban a kérelmező társaság által közzétett cikkek és az e cikkekhez fűzött kommentárok vitathatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A Bíróság szerint a Standard általános funkciója a sajtószabadság által védett, közérdekű témákról szóló nyílt vita előmozdítása és gondolatok terjesztése volt akárcsak a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és Index.hu Zrt ügyben is.

A felhasználói adatok felfedésére vonatkozó kötelezettség a vitához való hozzájárulásra gyakorolt visszatartó hatással bírna, így ez közvetve érinti a kérelmező társaságnak, mint médiavállalatnak a sajtószabadsághoz való jogát is. Megismételte, hogy az Egyezmény nem biztosít abszolút jogot az online anonimitáshoz, azonban már régóta a megtorlások vagy a nem kívánt figyelem elkerülésének eszköze. Mint ilyen, alkalmas a vélemények, eszmék és információk szabad áramlásának előmozdítására, többek között az interneten is. Az EJEB megjegyezte, hogy ez az anonimitás nem lenne hatékony, ha a kérelmező társaság nem tudná azt saját eszközeivel megvédeni, így annak feloldása tehát beavatkozott a kérelmező sajtószabadsághoz való jogába.

Az EJEB rámutatott, hogy a szóban forgó megjegyzések nem minősültek sem gyűlöletbeszédnek, sem erőszakra való felbujtásnak, csupán két politikusról és politikai pártjaikról szóltak egy közérdekű politikai vitában. Ebből adódóan a nemzeti bíróságok feladata az lett volna, hogy az egymással versengő érdekeket kiegyensúlyozza, és az EJEB gyakorlatában is gyakran hivatkozott, a Von Hannover és az Axel Springer AG ügyekben is vizsgált szempontokat mérlegelje. Ez azonban a jelen ügyben nem valósult meg, mivel az osztrák Legfelsőbb Bíróság nem indokolta meg, hogy a politikusok érdekei miért lennének fontosabbak, mint a kérelmező a felhasználók személyazonosságának titokban tartásához fűződő érdekei. Az EJEB többször megállapította, hogy a sajtószabadság a nyilvánosság számára az egyik legjobb eszközt biztosítja arra, hogy megismerje és véleményt formáljon a politikai vezetők eszméiről és hozzáállásáról. Az elfogadható kritika határai ennek megfelelően értelemszerűen tágabbak egy politikus tekintetében, mint egy magánszemély esetében. Az EJEB ezért összességében úgy ítélte meg, hogy a nemzeti bíróságok elmulasztották a szóban forgó jogok mérlegelését, illetve nem indokolták kellőképpen a Standard jogaiba való beavatkozást sem, így a bírósági döntések nem feleltek meg a szükségesség követelményének, ezzel pedig megsértették az Egyezmény 10. cikkét.

Az ügy kapcsán az EJEB elutasította ugyanakkor a Standard vagyoni kárra vonatkozó keresetét, és úgy ítélte meg, hogy hogy a jogsértés megállapítása önmagában elegendő igazságos elégtételt jelent a társaságot esetlegesen ért nem-vagyoni kárért. Megállapította továbbá, hogy Ausztria köteles 17 000 euró (EUR) költségtérítést fizetni a felperes társaságnak.

(ejeb.atlatszo.hu)




Kapcsolódó cikkek

2024. július 9.

Olaszországban jogvita lett a strandolásból

Az olasz tengerpart elképzelhetetlenek strandfürdők nélkül. Az önkormányzatok évtizedekig átláthatatlanul adták ki az üzemeltetési jogokat, megsértve az uniós versenyjogot. A következőkben a szerző egy bizarr jogi és politikai vitát tár a Jogászvilág olvasói elé.

2024. június 24.

Mi köze a kékúszójú tonhalaknak a keresetek befogadhatóságához?

Cikkünkben az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés („EUMSz”) 263. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtott közvetlen keresetek (megsemmisítési keresetek) egyes befogadhatósági feltételeit vizsgáljuk, elsődlegesen az Európai Unió Bírósága által kialakított esetjog alapján.