A felmondás indoklása, avagy „eltérő bánásmód” a munka világában
Európai ítélet született a határozott idejű munkaszerződés megszüntetése esetén elmaradt indoklás jogellenességéről.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Jelen cikk célja annak vizsgálata, hogy az élelmiszer-vállalkozás, valamint az élelmiszer-vállalkozó jogi kategóriája – uniós jogi aktus alapján – miként és hogyan értelmezhető a nemzeti jogban, valamint milyen formában jelenik meg az élelmiszerjogi tárgyú magyar jogszabályokban.
Az élelmiszerbiztonság jogi szabályozásának alapjai – döntő többségében – az Európai Unió vonatkozó rendeleteiben találhatóak meg. Bázisjogszabály az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete, amely az élelmiszerjog általános elveit és követelményeit rögzíti. A food business, magyar fordításában élelmiszeripari vállalkozás vagy élelmiszer-vállalkozás fogalmát, valamint a food business operator, azaz az élelmiszeripari vállalkozó vagy élelmiszer-vállalkozó meghatározását is ezen jogszabály adja meg.
Az élelmiszerjogi tárgyú uniós jogi aktusok angol nyelven egységesen használják a food business és a food business operator elnevezést. Ebből fakadóan a magyar fordításban megjelenő kifejezések, mint élelmiszeripari vállalkozás vagy élelmiszer-vállalkozás, valamint az élelmiszeripari vállalkozó vagy élelmiszer-vállalkozó egymásnak megfeleltethető fogalmak.
1. Az élelmiszer-vállalkozás jogi fogalma
Az élelmiszer-vállalkozás élelmiszerjogi fogalmát a 178/2002/EK rendelet 3. cikk 2. pontja határozza meg.
„élelmiszer-vállalkozás: nyereségérdekelt vagy nonprofit köz- vagy magánvállalkozás, amely az élelmiszerek termelésének, feldolgozásának vagy forgalmazásának bármely szakaszával összefüggő tevékenységet folytat;”
Az élelmiszer-vállalkozás jogi kategóriája az alábbiak szerint értelmezhető:
2. Az élelmiszer-vállalkozó jogi fogalma
Az élelmiszer-vállalkozó élelmiszerjogi meghatározását a 178/2002/EK rendelet 3. cikk 3. pontja adja meg.
„élelmiszer-vállalkozó: az a természetes vagy jogi személy, aki/amely az általa ellenőrzött élelmiszer-vállalkozáson belül felelős az élelmiszerjog követelményeinek betartásáért;”
3. Az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó fogalmának megjelenése a hazai jogszabályokban
A magyar Éltv. indokolása utal arra, hogy az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó jogi definícióját hazánkban is uniós jogból származó jogintézményként kell kezelni. Jogtechnikai szempontból az Éltv. fogalom-meghatározásai visszautalnak a 178/2002/EK rendelet definitív meghatározásaira (3. cikk 2. és 3. pont). Az élelmiszerbiztonságra és -minőségre vonatkozó további jogszabályok összegyűjtése és értelmezése alapján megállapítható, hogy az érintett miniszteri rendeletek vagy közvetlenül hivatkoznak az előbbiekben idézett uniós jogi aktusra, vagy az Éltv. mellékletében foglalt fogalmakat tartják irányadónak (azaz végső soron a 178/2002/EK rendeletet alkalmazzuk).
Számos miniszteri rendelet [pl. 55/2011. (IX. 20.) NEFMI rendelet a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásának egyes kérdéseiről; 107/2011. (XI. 10.) VM rendelet az étkezési célra forgalomba kerülő vadon termett gombák gyűjtéséről, feldolgozásáról, forgalomba hozataláról] ugyanakkor használja, de nem definiálja az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó fogalmát, illetve nem tartalmaznak a törvényre vagy az uniós rendeletre vonatkozó visszautalást sem. Ez esetben – álláspontunk szerint – a jogrendszer koherenciájának és a jogszabályok egységes értelmezésének biztosítása érdekében, figyelembe véve a felhatalmazó rendelkezéseket is, az Éltv., valamint ebből fakadóan a 178/2002/EK rendeletben foglaltak szerint kell az élelmiszer-vállalkozás, illetve az élelmiszer-vállalkozó fogalmát értelmezni.
Néhány miniszteri rendelet [pl. 68/2007. (VII. 26.) FVM-EüM-SZMM együttes rendelet] az alkalmazott fogalom-meghatározások tekintetében az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK rendelet által előírt definíciókra utal. Ezen rendelet azonban nem határozza meg az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó fogalmát, hanem alkalmazni rendeli a 178/2002/EK rendelet előírásait. A helyi termelői piacokon történő árusítás élelmiszer-biztonsági feltételeiről szóló 51/2012. (VI. 8.) VM rendelet az élelmiszer-higiéniára vonatkozó uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja, így az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó alanyi köre a fentiek szerint értelmezendő.
4. Az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó értelmezése fogyasztóvédelmi szemszögből
Az élelmiszer-biztonságra és -minőségre vonatkozó jogi szabályozás a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásával összefüggésben mutat átfedést a fogyasztóvédelmi joggal. Az általános tárgyú fogyasztóvédelmi jogszabályok nem tesznek különbséget (1) a vállalkozás meghatározásán belül aszerint, hogy a vállalkozás mely gazdasági területen, milyen tevékenységet folytat, vagy üzleti tevékenysége mely termék gyártását, forgalmazását érinti, illetve (2) a vállalkozást jogi entitásként, jogalanyként teszi felelőssé a fogyasztóvédelmi tárgyú jogszabályok megsértése esetén, melynek keretei között nem jelenik meg az élelmiszer-vállalkozás és élelmiszer-vállalkozó közötti elhatárolás. Speciális jogszabályként érvényesül az élelmiszerekkel kapcsolatos fogyasztói tájékoztatás tárgyában az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete, amely az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó jogi fogalma tárgyában visszautal a 178/2002/EK rendelet meghatározásaira. A Gazdasági Versenyhivatal a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tárgyában hozott azon határozataiban, amelyekben az élelmiszereken feltüntetett tájékoztatás jogszerűsége merült fel, az eljárás alá vontak felelősségével összefüggésben hivatkozik az élelmiszer-vállalkozó felelősségére. Ennek keretei között az 1169/2011/EU rendelet, valamint az Éltv. rendelkezései az Fttv. 9. §-án kívül további jogalapként támasztják alá a helytállási kötelezettséget.
Európai ítélet született a határozott idejű munkaszerződés megszüntetése esetén elmaradt indoklás jogellenességéről.
Az EU Bírósága arra kereste a választ, összeegyeztethető-e a vonatkozó uniós irányelvvel az a német jogszabály, melynek értelmében egy bank az „aktívák-passzívák” számítási módszere alapján tart igényt előtörlesztési kompenzációra.
Ismét terítékre került Luxembourgban a csoportos létszámleépítésre vonatkozó európai uniós irányelv értelmezése egy spanyol jogvita eldöntésével kapcsolatban.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!