Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egy belga polgári bíróság arra kötelezte a Le Soir napilapot, hogy anonimizáljon egy 1994-es halálos közúti balesetről szóló cikket, ugyanis az a balesetért felelős sofőr teljes nevét tartalmazta, sértve ezzel az elfeledéshez fűződő jogát. A Bíróság a nemzeti bíróságok döntésével értett egyet, és megállapította, hogy a 20 évvel ezelőtt írott, online változatban is elérhető cikk anonimizálására kötelezés nem jelent aránytalan beavatkozást a véleménynyilvánítás szabadságába, arra is tekintettel, hogy a printben megjelent eredeti cikkre ez a kötelezettség nem vonatkozott.
A cikk a Strasbourgi Figyelő blogon jelent meg
Az alapügy
A kérelmező Patrick Hurbain, a Le Soir belga napilap kiadója. Az újság 1994-es nyomtatott kiadásában egy autóbalesetről számolt be, amely két ember halálát, valamint három másik személy sérülését okozta. A cikk megemlítette a 2000-ben elítélt sofőr teljes nevét, akit büntetése letöltése után 2006-ban rehabilitáltak.
2008-ban az újság elkészítette archívumának elektronikus változatát, amely tartalmazta a balesetről szóló cikket is, így az szabadon hozzáférhetővé vált a honlapján. Később a sofőr a Le Soirhoz fordult, kérve, hogy távolítsák el a cikket az elektronikus archívumból, vagy legalább anonimizálják, mivel a neve keresőmotorba történő bevitelekor az is megjelenik a találatok között.
Az újság jogi osztálya ugyanakkor nem volt hajlandó eltávolítani a cikket, de jelezte, hogy értesítette a Google keresőmotor adminisztrátorát, hogy törölje azt a találatok közül. 2012-ben a járművezető így beperelte Hurbain urat a sajtócikk anonimizálása érdekében. A nemzeti bíróság a sofőr követeléseinek nagy részt helyt adott.
Ezt követően Hurbain úr az Egyezmény 10. cikkére hivatkozva fordult a Bírósághoz. Véleménye szerint, a fellebbviteli bíróság hibásan vont analógiát az Európai Unió Bírósága Google Spain ügyben hozott ítéletével, amikor annak, a keresőmotorra vonatkozó elveit alkalmazta a sajtókiadóra. Álláspontja szerint, a nemzeti bíróság nem vette figyelembe, hogy nem ugyanazok a kötelezettségek vonatkoznak a két szervre. A kiszabott intézkedés súlyosságát illetően a kérelmező úgy vélte, hogy enyhébb intézkedések is rendelkezésre álltak volna, mint például a sofőr rehabilitációs határozatát megemlítő kiegészítés, vagy a vitatott cikk eltávolítása a Google-höz hasonló keresőmotorokból.
Az EJEB döntése
A Bíróság megállapította, hogy a kiadó véleménynyilvánítás szabadságába beavatkozó intézkedést „törvény írta elő”, hiszen a belga jog a magánélet tiszteletben tartásához való jog részeként ismeri el az elfeledéshez való jogot. A Molla Sali és a Radomilja–ügyekre hivatkozva a Bíróság hangsúlyozta, hogy az elfeledéshez való jog hatályának értelmezése a nemzeti hatóságok, így különösen a bíróságok feladata, mivel elsődlegesen ők felelősek a nemzeti jog értelmezéséért. Hacsak az elfogadott értelmezés nem önkényes vagy nyilvánvalóan észszerűtlen, a Bíróság feladata csupán annak megállapítására korlátozódik, hogy az értelmezés hatásai összeegyeztethetők-e az Egyezménnyel.
A Bíróság ugyanakkor a nemzeti döntéssel értett egyet, miszerint a sofőrt megilleti az elfeledéshez való jog, ugyanis habár egy régi cikkről van szó, az online archiválással mégis „új nyilvánosságot” kapott.
Kifejtette továbbá, hogy álláspontja szerint a belga bíróság nem járt el önkényesen amikor a Google Spain üggyel analógiát vont, hiszen az elfeledéshez való jog hatályát vizsgálta csak vele, továbbá a magánélet védelmére vonatkozó rendelkezéseknek az ilyen módon történő értelmezése nem nyilvánvalóan ésszerűtlen. Ezen túlmenően a beavatkozás az Egyezmény 10. cikke értelmében vett jogos célt követett, nevezetesen mások jó hírnevének és jogainak védelmét.
A Bíróság ezt követően az Axel Springer- és Von Hannover-ügyekből jól ismert kritériumokat vette vizsgálat alá, így a véleménynyilvánítás szabadságához való jog és a magánélet tiszteletben tartásához való jog egyensúlyának megteremtése érdekében a következő szempontokat vizsgálta:
(1) a cikk közérdekű vitához való hozzájárulását,
(2) az érintett személy hírnevét és a cikk tárgyát,
(3) az érintett személy korábbi magatartását,
(4) az információ megszerzésének módját és valóságtartalmát,
(5) a közzététel tartalmát, formáját és hatását, valamint
(6) a kiszabott intézkedés súlyosságát.
A Bíróság megjegyezte, hogy az archivált cikkek másképp járulnak hozzá a közérdekű vitákhoz, mint a cikkek eredeti közzététele. Ebben az esetben a nemzeti bíróság helyesen állapította meg, hogy 20 évvel a szóban forgó események után a közszereplőnek nem számító sofőr megnevezése nem járul hozzá a közérdekű vitához, hiszen annak nem volt már hírértéke. A Bíróság hangsúlyozta ugyanakkor, hogy
egy nem közszereplő személy a büntetőeljárás során mégis ismertségre tehet szert, azonban ez az idő múlásával csökkenhet, és így a társadalomba való visszailleszkedés során az elfeledéshez való joga okán kérheti, hogy ne kelljen többé szembesülnie bűncselekményével.
A belga bíróság kimondta, hogy a bűncselekményről szóló cikk elektronikus archiválása nem hozhat létre egyfajta “virtuális bűnügyi nyilvántartást” az érintett személyről. Ez különösen igaz abban az esetben, amikor az illető már letöltötte büntetését és rehabilitálódott. A sofőr az anonimizálási kérelem benyújtásának időpontjában ismeretlen magánszemélynek számított, a cselekmények, amelyek miatt elítélték sem a baleset idején, sem az archivált változat internetes közzétételének időpontjában nem kapott médiafigyelmet. A járművezető továbbá soha nem lépett kapcsolatba a médiával, hogy nyilvánosságra hozza helyzetét, így sem a cikk 1994-es megjelenésekor, sem pedig amikor az az internetre került. Éppen ellenkezőleg, mindent megtett annak érdekében, hogy távol maradjon a média reflektorfényétől.
A beavatkozás szükségességét illetően a Bíróság többek között a következőket állapította meg. Az online közlemények és azok tartalma sokkal nagyobb valószínűséggel zavarják az alapvető jogok és szabadságok gyakorlását és élvezetét, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, mint a nyomtatott kiadványok. Ugyanez vonatkozik a Bíróság szerint a papíralapú és a digitális archívumok közötti különbségre is. Az utóbbiak terjedelme sokkal nagyobb, és a megnevezett személyek magánéletére gyakorolt hatásai sokkal súlyosabbak, hiszen azokhoz a keresőmotorok útján azonnal és könnyen hozzá lehet férni, ami felerősíti ezeket a hatásokat.
A Bíróság figyelembe vette, hogy az archívumokba való betekintés aktív keresést igényelt az újság archív oldalán a megfelelő kulcsszavak megadásával. A honlapon való elhelyezkedéséből adódóan a vitatott cikk nem valószínű, hogy felkeltette volna az internetezők figyelmét, hacsak nem kifejezetten a járművezetőre vonatkozó információkat kerestek, ugyanakkor a sofőr kérelmének időpontjában és a hazai eljárás során a Le Soir újság archívuma mindenki számára ingyenesen hozzáférhető volt. Azáltal, hogy az újság honlapján vagy a Google-ban a sofőr keresztnevének és vezetéknevének megadásával azonnal megjelenik a kérdéses cikk, a Bíróság úgy vélte, hogy a cikk online hozzáférhetősége határozatlan ideig súlyos károkat okozhat a járművezető jó hírnevének. A nemzeti bíróság úgy ítélte, hogy a leghatékonyabb módja a sofőr magánéletének tiszteletben tartásának biztosítására – anélkül, hogy aránytalanul sértené Hurbain úr véleménynyilvánítási szabadságát – az lenne, ha a cikket az újság honlapján anonimizálnák azáltal, hogy a sofőr teljes nevét X betűvel helyettesítenék. A Bíróság vizsgálata során kihangsúlyozta, hogy az elrendelt intézkedés jellege biztosította az eredeti cikk sértetlenségét, hiszen csak az online változatot kellett anonimizálni, Hurbain úrnak engedélyezték az eredeti nyomtatott és elektronikus archívum megőrzését. Éppen ezért, aki érdeklődik az eredeti cikk iránt, továbbra is kérhet hozzáférést ahhoz, akár elektronikus formában is, így magát a cikket nem érintette az intézkedés, csupán az újság honlapján való hozzáférhetőségét.
A Bíróság tehát kimondta, hogy a nemzeti bíróságok joggal állapították meg, hogy a Hurbain úr véleménynyilvánítás szabadságához való jogába való beavatkozás arányosságának követelménye teljesült. A belga bíróságok által adott indokolás tehát releváns és elégséges volt, és a Hurbain úrral szemben hozott intézkedés arányosnak tekinthető az elérni kívánt jogos céllal, valamint az a szóban forgó egymással versengő jogok közötti méltányos egyensúlyt biztosít.
A Bíróság kifejtette, hogy a jelen ügyben kimondottak nem jelentik azt, hogy a médiának kötelessége lenne rendszeresen és folyamatosan ellenőrizze archívumait.
A cikkek archiválása tekintetében nem kötelesek ilyen ellenőrzést végezni és így a különböző jogok mérlegelésére, hacsak nem kapnak erre vonatkozó kifejezett kérést.
A fenti megfontolások fényében a Bíróság úgy véli, hogy a nemzeti bíróságok az ítélkezési gyakorlatában meghatározott kritériumoknak megfelelően egyensúlyba hozták a sofőr magánélet tiszteletben tartásához való jogát a felperes véleménynyilvánítás szabadságához való jogával, így a jelen ügyben tehát nem történt a 10. cikk megsértése.
