Az EUB a hitelszerződések tisztességtelenségének vizsgálatáról

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A devizában nyilvántartott kölcsönszerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapításáról szól az Európai Unió Bíróságának a Lintner Györgyné vs. UniCredit Bank Hungary Zrt.-ügyben hozott ítélete[1].

Bevezetés

A Fővárosi Törvényszék a Lintner Györgyné és az UniCredit Bank Hungary Zrt. között lefolytatott eljárásban előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához (EUB), mely a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 93/13/EGK tanácsi irányelv[2] (Irányelv) rendelkezésének értelmezésére irányult. Lintner Györgyné eredeti keresete azon szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megállapítására irányult, amelyek biztosították az UniCredit Banknak a lehetőséget, hogy a vele kötött kölcsönszerződést egyoldalúan módosítsa.

Az ügy sajátossága, hogy alapvető kérdéseket vetett fel a nemzeti bíróság azon kötelezettségével kapcsolatban, hogy az EUB által a 93/13 irányelv értelmezése tárgyában kialakított ítélkezési gyakorlattal összhangban, a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételeket hivatalból vizsgálja meg [3].

A Fővárosi Törvényszék kérdéseivel értelmezni kért „tisztességtelen feltételek”-ről szóló irányelv általánosan megfogalmazott célja, hogy a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit közelítse.

Hatálya alá tartoznak: az áruk, szolgáltatások (a víz, gáz vagy villamos energia), valamint az online digitális tartalom értékesítésére vonatkozó, kereskedők és fogyasztók közötti szerződések, kivéve, a szervezett utazási formákhoz vagy a pénzügyi szolgáltatásokhoz – például fogyasztói hitelhez és biztosítás körében kötött/kötendő szerződések.

Az irányelv alkalmazásában „fogyasztó” minden olyan természetes személy, aki az irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén. Az irányelv rendelkezései szerint az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben a fogyasztó kárára jelentős egyenlőtlenséget idéz elő.

A szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, ez különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében értékelhető/értékelendő jelentős körülményként. Az a tény, hogy egy feltétel bizonyos elemeit vagy egy kiragadott feltételt egyedileg megtárgyaltak, nem zárja ki ennek e rendelkezések alkalmazhatóságát a szerződés többi részére, ha a szerződés átfogó megítélése arra enged következtetni, hogy a szerződés mégiscsak egy előre kidolgozott szabványszerződés. Olyan esetekben, amikor egy eladó vagy szolgáltató arra hivatkozik, hogy egy szabványfeltételt egyedileg megtárgyaltak, ennek bizonyítása az eladót vagy szolgáltatót terheli[4].

A fogyasztók, a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől – figyelemmel bizonyos kivételekre – indokolás és költség nélkül elállhatnak az áruk szállításától vagy a szolgáltatási szerződés megkötésétől számított 14 napon belül. Ilyen esetben elegendő, az értékesítő által biztosított elállási nyilatkozat minta alkalmazása Az elállási időszak – amennyiben jogaira a fogyasztó figyelmét nem hívták fel – 12 hónappal meghosszabbítható.

A kereskedők nem terhelhetik a fogyasztókat olyan díjjal, amely az adott bizonyos fizetési mód igénybevétele után az eladók által fizetendő díjat meghaladják. A többletösszegek fizetésével járó szolgáltatások nyújtása esetében a fogyasztó kifejezett hozzájárulása szükséges.

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.[5]”

Az irányelv előírásai szerint, a tagállamok az irányelv által szabályozott területeken – annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak – a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket fogadhatnak el, vagy tarthatnak hatályban[6].

A tényállás szerinti ügyben a Fővárosi Törvényszék előzetes döntéshozatal iránti kérelmét, egy ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott kölcsönszerződésben foglalt bizonyos feltételek tisztességtelen jellege miatt folyamatban lévő jogvita keretében terjesztette elő.

A Lintner Györgyné vs. UniCredit Bank Hungary Zrt.-ügy, olyan ügyek sorozatának részét képezi, amelyek a devizában nyilvántartott fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó magyar szabályozással összefüggésben kerültek az EUB elé[7].

A jogértelmezés iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 93/13/EGK tanácsi irányelv. 6. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozott.

E jogszabályhely rendelkezése szerint:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

Az előterjesztő bíróságnak az irányelv e rendelkezését illetően – a kötelező jogi képviseletet előíró nemzeti szabályozásra is tekintettel – kétségei voltak az iránt, hogy:

1) Úgy kell-e értelmezni a tisztességtelenségi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését – figyelembe véve a kötelező jogi képviseletet előíró nemzeti szabályozást is –, hogy vizsgálni kell minden egyes szerződési feltételt külön-külön abból a szempontból, hogy az tisztességtelennek minősülhet-e függetlenül attól a körülménytől, hogy a keresetben megjelölt igény elbírálásához tényleg szükség van-e a szerződés összes feltételének vizsgálatára?

2) Vagy az (1) pontban megfogalmazottakkal ellentétben úgy kell-e értelmezni a tisztességtelenségi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, hogy az igény alapját képező feltétel tisztességtelen jellegének értékeléséhez a szerződés minden egyéb feltételét meg kell vizsgálni?

3) Amennyiben a (2) pontban meghatározott kérdésre a válasz igen, akkor ez jelentheti-e azt, hogy a szerződés egészének vizsgálata az adott feltétel tisztességtelenségének megállapíthatósága céljából szükséges, ezért nem a keresettel támadott szerződéses feltételtől függetlenül, önállóan vizsgálandó minden egyes pont tisztességtelensége?

Az ügy szempontjából mindenképpen figyelmet érdemel az irányelv által a felek által hivatkozott alábbi két rendelkezése:

„4. cikk (1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ.

7. cikk (1) A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

A jelen ügyben előterjesztett kérdések lehetőséget biztosítottak az EUB számára a 93/13 irányelvvel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának fejlesztésére és részletesebb kidolgozására, továbbá annak tisztázására, hogy meddig terjed a nemzeti bíróságot a mérföldkőnek számító VB Pénzügyi Lízing-ítélet[8] értelmében terhelő azon kötelezettség, hogy hivatalból bizonyítást foganatosítson[9].

A tényállás[10]

Lintner Györgyné az UniCredit Bankkal 2007. december 13-án ingatlan-jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott kölcsönszerződést kötött, amely olyan feltételeket tartalmazott, amelyek biztosították az UniCredit Bank jogát e szerződés egyoldalú módosítására.

Lintner Györgynének a Fővárosi Törvényszékhez 2012. július 18-án a 93/13 irányelven alapuló keresete arra irányult, hogy e bíróság visszaható hatállyal állapítsa meg az egyoldalú feltételek érvénytelenségét. E bíróság 2013. augusztus 29-ei ítéletével a keresetet elutasította.

A Fővárosi Ítélőtábla (Magyarország) a 2014. április 1-jén hozott végzésben, a Lintner Gyögyné által benyújtott fellebbezés alapján eljárva hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet, és a Fővárosi Törvényszéket a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Végzésében emlékeztetett arra, hogy az EUB az irányelvre vonatkozó ítélkezési gyakorlatában következetesen felidézte azt az elvet, amely szerint a bíróságnak a fogyasztókkal kötött szerződésekkel kapcsolatos ügyekben hivatalból vizsgálnia kell az e szerződésekben foglalt feltételek tisztességtelen jellegét. Azt az iránymutatást adta, hogy, a Fővárosi Törvényszék a felperest hívja fel nyilatkozattételre abban a kérdésben, kíván-e az említett végzéssel érintett feltételek vagy olyan további szerződési feltételek tisztességtelen jellegére hivatkozni, amelyekre az eredeti keresete nem terjedt ki, továbbá hogy a kérdéses feltételek kihagyása után a szerződést magára nézve kötelezőnek tekinti-e.

A Fővárosi Törvényszék a megismételt eljárás során 2015. december 7-én hozott végzésével a pert azzal az indokkal szüntette meg, hogy Lintner Györgyné nem tett eleget a hozzá intézett azon felhívásnak, hogy terjesszen elő „az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló” keresetet, összhangban az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, devizában nyilvántartott kölcsönszerződésekre vonatkozó azon eseti jogszabályokkal, amelyeket a 2014. év során, vagyis az e jogszabályokkal érintett szerződések megkötését követően fogadtak el[11].

A Fővárosi Ítélőtábla 2016. március 29-én, Lintner Györgyné fellebbezése alapján ismét eljárva a 2014. évi XXXVIII. és a 2014. évi XXXVIII. törvényekkel érintett szerződési feltételek vonatkozásában a megtámadott végzést helybenhagyta, ezt meghaladóan azonban azt hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Törvényszéket újabb határozat meghozatalára utasította.

Megítélése szerint, bár az e törvényekkel érintett feltételek Lintner Györgyné kereseti kérelmei alapján a továbbiakban nem képezhetik bírósági határozat tárgyát, a Fővárosi Törvényszéknek mégis meg kellett volna vizsgálnia ugyanezen kölcsönszerződésnek a közjegyzői ténytanúsítványra, a felmondás okaira és egyes, a fogyasztót terhelő költségekre vonatkozó feltételeit.

A Fővárosi Törvényszék kiemelte, hogy a fentiek alapján azon szerződési feltételeket kell hivatalból megvizsgálnia, amelyeket Lintner Györgyné az elsőfokú eljárásban nem kifogásolt, továbbá a keresetének indokolásában sem tett olyan tényállításokat, amelyekből levezethető lett volna, hogy a Fővárosi Ítélőtábla által megjelölt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítását is kéri.

A kérdést előterjesztő bíróság felvetette azt a kérdést, hogy egyrészt mennyiben köteles lefolytatni minden egyes feltétel tisztességtelen jellegének vizsgálatát olyan szerződés esetében, amelynek csupán bizonyos feltételei képezik tárgyát a fogyasztó által előterjesztett keresetnek, másrészt pedig e vizsgálat keretében mennyiben kötik őt a felperes kereseti kérelmei.

E tekintetben az EUB ítélkezési gyakorlatára, többek között a Pannon GSM-ítéletre[12] hivatkozott, amelyből kitűnik, hogy a tisztességtelen jelleg hivatalbóli értékelésének indoka az a körülmény, hogy a fogyasztó nem ismeri jogait, illetve hogy az igényérvényesítéstől visszatartja őt egy esetleges bírósági eljárás költsége. Pontosította, hogy a magyar jogban a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása iránti eljárásokat kizárólag jogi képviselő útján lehet megindítani.

E körülményekre tekintettel, a per tárgyalását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

Az észrevételek összefoglalása

III.I.1. Az UniCredit Bank Hungary észrevétele szerint az előterjesztett három kérdésre együttesen azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése, nem követeli meg a nemzeti bíróságtól, hogy hivatalból megvizsgálja azon szerződési feltételek tisztességtelenségét, amelyeket a fogyasztó nem vitatott, és amelyek nem függenek össze a keresettel érintett feltételekkel. A nemzeti bíróságnak csak akkor kell hivatalból megvizsgálnia a tisztességtelen feltételeket, ha rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek, továbbá ha az érintett feltétel a kereseti kérelemről való döntés tekintetében releváns, valamint azzal tartalmilag és logikailag összefügg. A hivatalbóli vizsgálat erre irányuló kérelem hiányában nem terjedhet ki az egész szerződésre, és nem nyilvánulhat meg abban, hogy a bíróság tisztességtelennek minősíthető feltételek után kutasson. [13].

III.I.2. A magyar kormány álláspontja szerint az első kérdésre nemleges választ kell adni. A nemzeti bíróság nem köteles minden egyes szerződési feltételt külön‑külön megvizsgálni abból a szempontból, hogy az tisztességtelennek minősülhet-e. A bíróságnak azon feltételeket kell hivatalból megvizsgálnia, amelyek tisztességtelensége a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként, egyértelműen megállapítható, továbbá, hogy a hivatalbóli vizsgálat szempontjából nincs különbség attól függően, hogy a fogyasztó jogi képviselő útján jár‑e el.

Ha a felek által – a kereseti kérelemre és az ellenkérelemre tekintettel – előterjesztett bizonyítási indítványok alapján egyértelműen megállapítható egy olyan szerződési feltétel tisztességtelensége, amelyre a felek nem hivatkoztak, a bíróságnak hivatalból meg kell állapítania a feltétel tisztességtelenségét, hivatalbóli bizonyításra nincs lehetősége.

A második kérdés körében az igény alapját képező feltétel tisztességtelenségének értékeléséhez a szerződés minden egyéb feltételét is vizsgálni kell. E vizsgálat során a nemzeti bíróság hivatalból észlelheti valamely szerződési feltételnek a fogyasztó által külön nem hivatkozott tisztességtelenségét, azonban csak azon feltételek tisztességtelenségét kell hivatalból észlelnie, amelyek tekintetében az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek rendelkezésére állnak.

A harmadik kérdésre igenlő választ kell adni, azzal a kitétellel, hogy ha valamely szerződési feltétel egyértelműen és nyilvánvalóan tisztességtelen, ezt hivatalból figyelembe kell vennie akkor is, ha a felek erre nem hivatkoztak[14].

III.I.3. A Bizottság szerint, az EUB-nak a feltett három kérdésre együttesen azt a választ kell adnia, hogy a az irányelv 4. cikkének (1) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a fogyasztói szerződésekben foglalt feltételek tisztességtelenségéről dönteni hivatott bíróságnak az értékelés során figyelembe kell vennie a szerződés körülményeit és összes többi feltételét, és azok figyelembevételével kell döntést hoznia, hogy megállapítsa a szerződési feltétel tisztességtelenségét, vagy azt, hogy a szerződés a tisztességtelen feltétel kihagyásával is teljesíthető. Rögzítette továbbá, hogy felperes kereseti kérelme a bíróság által lefolytatandó hivatalbóli vizsgálat korlátjának minősül[15].

III.I.4. Az ügyben eljáró Evgeni Tanchev főtanácsnok indítványában kifejtett álláspontjának összegzése szerint „A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-ei 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy a nemzeti bíróság hivatalból megvizsgálja azon szerződési feltételek tisztességtelenségét, amelyek kapcsolódnak a jogvita tárgyához és összefüggenek az iratanyagban fellelhető jogi vagy ténybeli elemekkel, továbbá, e rendelkezések  nem követelik meg, hogy a nemzeti bíróság az összes többi szerződési feltétel tisztességtelenségét egyenként hivatalból megvizsgálja, amikor a szerződés átfogó értékelését folytatja le abból a célból, hogy egy bizonyos szerződési feltétel tisztességtelenségét megvizsgálja” [16].

Az EUB jogértelmezése és ítélete

IV.I. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánta megtudni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amely a fogyasztó által annak megállapítása iránt indított kereset tárgyában jár el, hogy az e fogyasztó által az eladóval vagy szolgáltatóval megkötött szerződésben foglalt bizonyos feltételek tisztességtelenek, köteles hivatalból és egyenként megvizsgálni az összes többi olyan szerződési feltételt, amelyet e fogyasztó keresettel nem támadott, annak vizsgálata érdekében, hogy e feltételek tisztességteleneknek minősülnek-e. Másként fogalmazva: a nemzeti bíróság által lefolytatott hivatalbóli vizsgálatnak ki kell-e terjednie a szerződés összes feltételére, még akkor is, ha a feltételek nem kapcsolódnak a kereset tárgyához.

Az ügy tényállásából kitűnően a Lintner Györgyné által előterjesztett eredeti kereset csupán azon szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megállapítására irányult, amelyek az UniCredit Banknak a lehetőséget biztosítottak arra, hogy az alapügy tárgyát képező kölcsönszerződést egyoldalúan módosítsa.

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint az irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, amely szerint a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó ezek tartalmát befolyásolni tudná [17].

Megállapítása szerint e hátrányos helyzet tekintetében az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek a fogyasztóra nézve kötelezettséget. Ez olyan kógens rendelkezés, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse[18]. Az irányelvben előírt védelem biztosítása érdekében az EUB hangsúlyozta, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között fennálló egyenlőtlen helyzetet csak a szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozás egyenlítheti ki[19].

Az a kötelező hivatalbóli vizsgálat, amelyet az eljáró nemzeti bíróságnak az irányelv értelmében le kell folytatnia, első lépésként azokra a szerződési feltételekre korlátozódik, amelyek tisztességtelen jellege az említett nemzeti bíróság rendelkezésére álló iratanyagban szereplő jogi és ténybeli elemek alapján megállapítható. Amennyiben ugyanis e bíróság nem rendelkezik az összes ilyen elemmel, e vizsgálatot nem tudja lefolytatni[20]. Az ilyen vizsgálatnak magától értetődően a jogvita tárgyának kereteit tiszteletben kell tartania. A nemzeti bíróság azonban nem köteles e jogvitát az előtte felhozott kereseti kérelmeken és jogalapokon túl kiterjeszteni azáltal, hogy az esetlegesen tisztességtelen jellegük vizsgálata érdekében egyenként elemzi az olyan szerződés összes többi feltételét, amelynek csupán bizonyos feltételei képezik tárgyát az e bíróság elé terjesztett keresetnek[21].

Az EUB pontosítása szerint, annak érdekében, hogy a fogyasztók tartoznak a nemzeti bíróságot terhelő hivatalbóli vizsgálat kötelezettsége alá, amelyekre ugyan nem terjed ki a fogyasztó keresete, mégis kapcsolódnak a jogvitának a felek által a kereseti kérelmeikre és a jogalapjaikra tekintettel meghatározott tárgyához, és e feltételeket kell az esetlegesen tisztességtelen jellegükről való meggyőződés érdekében megvizsgálni, amint a bíróság rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek[22]. E feltételekből azonban nem vezethető le az, hogy az eljáró bíróságnak vizsgálata során minden körülmények között kizárólag a felek által hivatkozott jogi és ténybeli elemekhez kellene tartania magát annak érdekében, hogy az említett vizsgálatot azon feltételekre korlátozza, amelyek tisztességtelen jellege önmagában ezen elemek alapján véglegesen értékelhető.

Miként ítéleteiben már több alkalommal is megállapította, a nemzeti bíróságnak hivatalból bizonyítást kell felvennie annak meghatározása érdekében, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita alapjául szolgáló, az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben foglalt valamely feltétel a 93/13 irányelv hatálya alá tartozik‑e[23].

Tárgyi ügyben a nemzeti bíróság elé terjesztett iratanyagban foglalt jogi és ténybeli elemek bizonyos feltételek tisztességtelen jellegüket illetően olyan komoly kétségeket támasztottak, amelyekre a fogyasztó nem hivatkozott, viszont amelyek kapcsolatban állnak a jogvita tárgyával, anélkül azonban, hogy e kérdésben végleges értékeléseket lehetne kialakítani. Ezért a nemzeti bíróság feladata, hogy ezen iratanyag kiegészítése érdekében szükség esetén hivatalból bizonyítást vegyen fel, a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartásával, felhívva a feleket, hogy az ehhez szükséges felvilágosítások és dokumentumok részére történő biztosítására.

Tárgyi ügyben az EUB számára úgy tűnt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indult ki, amely szerint azok a feltételek, amelyeket Lintner Györgyné keresettel nem támadott, az alapjogvita tárgyához nem kapcsolódnak, ezért a hivatalbóli vizsgálatra vonatkozó, irányelvi kötelezettség e feltételekre nem terjed ki. Ennek tisztázása érdekében a kérdést előterjesztő bíróságnak a jogvita tárgyát pontosan meg kell vizsgálnia.

Az a körülmény, hogy Lintner Györgyné jogi képviselő útján járt el, a fentiekre nézve nem bír jelentőséggel, mivel a nemzeti bíróság által lefolytatandó hivatalbóli vizsgálat terjedelmének általános jellegű kérdését az egyes eljárások konkrét körülményeitől elvonatkoztatva kell elbírálni[24].

Az EUB továbbá emlékeztetett, hogy az irányelv 8. cikke értelmében „[a] tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak”. Így a tagállamoknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy a belső jogukban olyan hivatalbóli vizsgálatról rendelkezzenek, amely kiterjedtebb, mint amelyet a bíróságaik ezen irányelv alapján lefolytatni kötelesek[25].

Abban az esetben, ha a nemzeti bíróság az általa hivatalból lefolytatott értékelés során e feltétel tisztességtelen jellegét észleli, főszabály szerint köteles a peres feleket tájékoztatni erről, és felhívni őket arra, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokban erre vonatkozóan előírtak szerint, kontradiktórius eljárásban vitassák meg azokat[26]. A nemzeti bíróságnak az ilyen szerződési feltételek alkalmazását nem kell mellőznie, amennyiben a fogyasztó e bíróság általi kioktatást követően nem kíván a tisztességtelen jellegre és a kötelező erő hiányára hivatkozni [27].

E megfontolásokra tekintettel az EUB, az előterjesztő bíróság által feltett első kérdésre adott válasza szerint a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amely a fogyasztó által annak megállapítása iránt indított kereset tárgyában jár el, hogy az e fogyasztó által az eladóval vagy szolgáltatóval megkötött szerződésben foglalt bizonyos feltételek tisztességtelenek, nem köteles hivatalból és egyenként megvizsgálni az összes többi olyan szerződési feltételt, amelyeket e fogyasztó keresettel nem támadott, annak vizsgálata érdekében, hogy e feltételek tisztességteleneknek minősülnek‑e, hanem csak azokat a feltételeket köteles megvizsgálni, amelyek kapcsolódnak a jogvitának a felek által meghatározott tárgyához, amint rendelkezésére állnak az ehhez szükséges – adott esetben bizonyítás felvétellel kiegészített – jogi és ténybeli elemek[28].

IV.II. Az előterjesztő bíróság az EUB által együttesen vizsgált második és harmadik kérdésével, azt kívánta megtudni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy ha a fogyasztó követeléseinek alapjául szolgáló szerződési feltétel tisztességtelen jellegének értékeléséhez figyelembe kell venni a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató által megkötött szerződés összes többi feltételét, e figyelembevétel önmagában maga után vonja az eljáró nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy hivatalból vizsgálja meg ezen összes feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét? Másként fogalmazva, a nemzeti bíróság az irányelv fenti rendelkezései alapján egy bizonyos szerződési feltétel tisztességtelenségére való hivatkozás kapcsán, köteles-e az összes többi szerződési feltétel tisztességtelenségét megvizsgálni?

Ez a kérdés a szerződésben foglalt feltételek átfogó értékelését magában foglalja[29], „a tisztességtelen jelleg megítélése során a szerződéses rendelkezést nem lehet a szövegkörnyezetétől elkülöníteni. Ennek következtében ez az értékelés nem abszolút, inkább viszonylagos, mivel a szerződéskötést kísérő egyedi tényektől, például a szerződésben foglalt összes feltétel együttes hatásától függ. [30]”

Ennek kapcsán az EUB is emlékeztetett arra, hogy az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti bíróságnak az általa elbírálandó igény alapjául szolgáló szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelés céljából figyelembe kell vennie a szerződés minden egyéb feltételét[31]. Miként korábbi ítéletében rámutatott, az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés összes többi feltételének figyelembevételére irányuló e kötelezettség azzal magyarázható, hogy a keresettel támadott feltétel vizsgálata során figyelembe kell venni az összes olyan körülményt, amely releváns lehet e feltétel és a hátterét képező összefüggések megértése szempontjából, mivel e szerződés tartalmától függően az említett feltétel tisztességtelen jellegének értékelése érdekében szükség lehet az említett szerződés összes feltétele együttes hatásának értékelésére[32]. Ugyanakkor, a fentiekből nem következik az, hogy a nemzeti bíróság köteles lenne e többi szerződési feltételt az esetlegesen tisztességtelen jellegüket illetően egyenként megvizsgálni.

E megfontolásokra tekintettel az EUB a második és harmadik kérdésre azt a választ adta, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy jóllehet a fogyasztó követeléseinek alapjául szolgáló szerződési feltétel tisztességtelen jellegének értékeléséhez figyelembe kell venni a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató által megkötött szerződés összes többi feltételét, e figyelembevétel önmagában nem vonja maga után az eljáró nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy ezen összes feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét hivatalból vizsgálja.

Lábjegyzetek:

[1] 2020. március 11-ei Lintner Györgyné kontra UniCredit Bank Hungary Zrt.  C‑511/17. sz. ügy, ítélet, ECLI:EU:C:2020:188 (Ítélet)

[2] A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (Irányelv)

[3] Evgeni Tanchev főtanácsnok indítványa a C‑511/17. sz. ügy Lintner Györgyné kontra UniCredit Bank Hungary Zrt.-ügyben, (Indítvány) 2. pont

[4] Irányelv 3. cikk (1); (2);(3) bekezdés

[5] Irányelv 7. cikk (1) bekezdés

[6] Irányelv 8. cikk.

[7] 2018. május 31-ei Sziber-ítélet (C‑483/16, EU:C:2018:367), 2018. szeptember 20-ai OTP Bank és OTP Faktoring-ítélet (C‑51/17, EU:C:2018:750), és a 2019. március 14-ei Dunai-ítélet (C‑118/17, EU:C:2019:207)

[8] 2010. november 9-ei VB Pénzügyi Lízing kontra Schneider Ferenc C‑137/08 sz. ügy, ítélet EU: C:2010:659

[9] Evgeni Tancsev főtanácsnok indítványa a C‑511/17. sz. ügy Lintner Györgyné kontra UniCredit Bank Hungary Zrt.-ügyben (Indítvány

[10] Ítélet 12-20. pontig

[11] A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1 törvény), valamint a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (DH2 törvény)

[12] 2009. június 4-ei Pannon GSM Zrt. kontra Sustikné Győrfi Erzsébet C‑243/08 sz.ügy, ítélet, EU:C:2009:350. Az ügy tárgya, tisztességtelen feltétel joghatásai olyan bíróság illetékességét megalapozó illetékességi kikötése, amelynek illetékességi területén a szolgáltató székhelye található

[13] Indítvány 28-29. pont

[14] Indítvány 30-34. pont

[15] Indítvány 35-36. pont

[16] Indítvány 78. pont

[17] 2009. június 4-ei Pannon GSM-ítélet, C‑243/08, EU:C:2009:350, 22. pont; 2018. május 17-ei Karel de Grote–Hogeschool Katholieke Hogeschool Antwerpen-ítélet, C‑147/16, EU:C:2018:320, 26. pont

[18] De Grote-ítélet, 27. pont

[19] VB Pénzügyi Lízing-ítélet, 48. pont; de Grote-ítélet, 28. pont

[20] 2018. szeptember 13-ai Profi Credit Polska-ítélet, C‑176/17, EU:C:2018:711, 46. és 47. pont

[21] Ítélet 30. pont

[22] Ítélet 33. pont

[23] Pénzügyi Lízing-ítélet, 56. pont; Profi Credit Polska-ítélet, 66. pont

[24] 2007. október 4-ei Rampion és Godard-ítélet, C‑429/05, EU:C:2007:575, 62. és 65. pont

[25] Ítélet 41. pont

[26] 2013. február 21‑i Banif Plus Bank-ítélet, C 472/11, EU:C:2013:88, 31. és 32. pont; Profi Credit Polska-ítélet, 70. pont

[27] Pannon GSM ítélet, 33. pont

[28] Ítélet 42. pont

[29] 2016. április 21-ei Radlinger és Radlingerová-ítélet C‑377/14, EU:C:2016:283, 95. pont

[30] Saugmandsgaard Øe főtanácsnok Biuro podróży Partner C‑119/15 ügyben EU:C:2016:387 tett indítványa, 44. pont

[31] Banif Plus Bank-ítélet, 41. pont

[32] Radlinger és Radlingerová-ítélet, 95. pont

---