Az Országgyűlés elnöke megsértette a sajtószabadságot

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A magyar Országgyűlés elnöke a 10. Cikk sérelmét az arányosság követelményének megsértésével követte el, nem pedig az intézkedés jellegével.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának tanácsa (a továbbiakban: EJEB) egyhangú döntéssel állapította meg a 10. Cikk, azon belül is a sajtószabadság megsértését annak a 6 magyar újságírónak az ügyében, akiket az Országgyűlés épületéből korábbi magatartásuk miatt kitiltottak.

A konkrét ügyben az újságírók – index.hu, hvg.hu és 24.hu munkatársai – engedélyt kaptak, hogy a parlament plenáris üléséről tudósítsanak. Az újságírók az alkalmat kihasználva az ülésnapon a Magyar Nemzeti Bank kifizetésével kapcsolatos botrányról kérdezték a kormánypárti képviselőket, a házelnököt, illetve a miniszterelnököt. Azonban a kérdéseket előzetes értesítés nélkül tették fel a Parlament olyan épületrészében, ahol kifejezetten tilos volt a forgatás, ennek tényére pedig a miniszterelnök sajtóreferense, illetőleg a Parlamenti Hivatal munkatársai is többször figyelmeztették az újságírókat. A válaszadást egyébként a képviselők többsége vissza is utasította a tiltott helyen való interjúkészítésre hivatkozva.

Ezt követően az érintett újságírók akkreditációját az Országgyűlés elnöke felfüggesztette az „engedély nélküli rögzítésre és a szabályok nyílt és szándékos megsértésére” tekintettel.  Mivel a felfüggesztő határozatban az országgyűlés elnöke nem jelölt meg időtartamot, csupán az akkreditáció felfüggesztésének a tényét közölte, az újságírók jelezték részvételi szándékukat a júniusi plenáris ülésen, ahol a magyar Alaptörvény 6. módosítását tervezte az Országgyűlés megvitatni.  A kérelmükre azonban 2016 szeptemberéig semmilyen választ nem kaptak, amikor is az Országgyűlés elnöke visszavonta a felfüggesztésüket.

Az újságírók ezt követően fordultak az EJEB-hez a 10. cikk, azaz a véleménynyilvánítás szabadságának; a 6. Cikk, azaz a tisztességes tárgyaláshoz való jog, azon belül is a bírósághoz való hozzáférés jogának; illetve a 13. Cikk a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértése miatt, tekintettel arra, hogy a nemzeti jog alapján nem volt jogorvoslati lehetőségük a szankciók vitatására, illetve bíróság előtt megtámadni se tudták az Országgyűlés elnökének döntését.

A 10. Cikk vizsgálata során az volt az elsődleges kérdés az EJEB számára, hogy a kérelmezők által panaszolt eljárás a „demokratikus társadalomban szükségesek voltak-e?”

Itt az EJEB kiemelte, hogy az újságírókat csak akkor illeti meg a 10. Cikk védelme, amennyiben jóhiszeműen cselekedtek a pontos és megbízható információszolgáltatás biztosítása érdekében, a felelős újságírás elveivel összhangban. A felelősségteljes újságírás fogalma azonban nem korlátozódik csupán a tartalomra, hanem magában foglalja annak jogszerűségét is, ideértve a hatóságokkal folytatott nyilvános kapcsolattartást is.

Az EJEB kiemelte, hogy a kérelmezők, bár információt próbáltak gyűjteni a képviselőktől, ennek során azonban számos parlamenti szabályt megszegtek, és az ezért járó szankciókkal számolniuk kellett. Azonban az ellenük hozott intézkedés aránya kérdéses volt, hiszen azok jogkövetkezményei később is korlátozta őket újságírói tevékenységük folytatásában, nevezetesen a parlamenti munkáról szóló közvetlen riportok elkészítésében. Az EJEB ennek során nem fogadta el a Kormány azon érvelését, miszerint a kérdéses felvételek célja nem egy közérdekű kérdés megválaszolása volt, hanem szenzációhajhászás, ami nem élvez olyan szintű védelmet, mint a parlamenti ülésről szóló jelentések.

Azonban az EJEB meglátása szerint a Magyar Nemzeti Bankhoz kapcsolódó tiltott kifizetések jelentős közérdeklődés tárgyát képezik, mely indokolja a 10. Cikk szerinti védelmet, hiszen a sajtószabadság révén továbbított információk a közvélemény egyik legfontosabb eszköze ahhoz, hogy véleményt alkothasson a politikai vezetők ötleteiről és hozzáállásáról, különösen, ha az a különböző témákban alkalmas a politikusok véleményeinek/ aggodalmainak tükrözésére, ezáltal is lehetővé téve, hogy mindenki részt vehessen a szabad politikai vitában, amely a demokratikus társadalom alapja.

Az 10. Cikk kapcsán az EJEB megvizsgálta a házelnök sajtótudósításra vonatkozó szabályait is, elfogadva, hogy a parlamenteknek szabályozniuk kell a tudósításra kijelölt helyszíneket és azok módját a parlamenti munka háborítatlansága céljából. Mindezek figyelembevételével mégis elmarasztaló döntést hozott az EJEB Magyarországgal szemben, ugyanis a felfüggesztő döntés mindenfajta eljárási garanciát nélkülözött, tekintettel arra, hogy a szankcionált személyeket nem is értesítették,kizárólag a főszerkesztőket tájékoztatták a döntésről levélben, mely a fellebbezésről és a korlátozás időtartamáról nem tartalmazott információt.  Így a kérelmezők 10. Cikk szerinti joga sérült, ugyanis sem az eljárásban nem vehetek részt, sem fellebbezésre nem volt lehetőségük, így a beavatkozás nem volt arányos a kitűzött legitim célokkal, mivel nem kísérték megfelelő eljárási biztosítékok.

A konkrét kitiltási ügy óta azonban a 9/2013. számú „az Országház és az Országgyűlés Irodaháza, valamint az Országgyűlés Hivatalának elhelyezésére szolgáló épületek területére történő belépés és az ott-tartózkodás, valamint az Országgyűlési Őrség e feladatkörével összefüggő tevékenysége részletes szabályairól” szóló házelnöki rendelkezés sajtótudósításra vonatkozó részletei jelentősen megváltoztak, így azon részek is, melyeket jelen eljárásban sérelmeztek.

Többek között a felfüggesztés időtartama legfeljebb hat hónap vagy az adott ülésszak vége lehet, különösen súlyos vétség esetén a belépési jogosultságot legfeljebb az országgyűlési ciklus végéig lehet felfüggeszteni. A felfüggesztésről a sajtófőnök elektronikus úton tájékoztatja a média munkatársát és a szerkesztőséget is egyidejűleg, amely döntés ellen a házelnöknél lehet fellebbezni 15 napon belül. Tekintettel arra, hogy a sérelmezett eljárás jelentős része már a módosítással orvosolva lett, kérdéses, hogy az EJEB döntés fog e további módosításokat előidézni a szabályzatban.

Az Országgyűlés elnökének egyébként nem a jelen cikk szerinti eset az első ügye, melyben a 10. Cikk okán az EJEB elmarasztalja. Legutóbb 2014. szeptember 16. napján hozott döntést az EJEB a Karácsony és Mások kontra Magyarország, illetőleg a Szél és Mások kontra Magyarország ügyben, amikor is a házelnök bírsággal sújtotta őket az Országgyűlés munkájának megzavarása miatt. Ezekben az ügyekben országgyűlési képviselőket sújtott különböző mértékű pénzbírsággal (170 – 600 euró), amiért az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény, illetőleg az ún. trafiktörvény, valamint az ún. földtörvény szavazásakor különböző feliratú transzparensekkel tiltakoztak.

Ebben az ügyben az EJEB megállapította, hogy a fentiek alapján bevett gyakorlat, hogy a parlamentek szankciókat alkalmaznak, tekintettel arra, hogy a mentelmi jog a külső behatások ellen véd, míg a szankciók a belsők ellen. Azonban ebben az esetben sem volt a beavatkozás szükségesnek tekinthető egy demokratikus társadalomban, hiszen egyből a legsúlyosabb szankcióval sújtotta a képviselőket, az enyhébb szankciók, mint például megrovás vagy figyelmeztetés alkalmazása nélkül.

Fenti két eset jól mutatja, hogy a magyar Országgyűlés elnöke a 10. Cikk sérelmét minden esetben az arányosság követelményének megsértésével követte el, nem pedig az intézkedés jellegével.

Források:

https://www.parlament.hu/a-sajtotudositas-rendje

https://www.echr.coe.int/Documents/Convention_HUN.pdf

https://hudoc.echr.coe.int/eng-press#{%22itemid%22:[%22003-6704848-8927357%22]}

---