Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap finanszírozási kérdései
Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Amennyiben a kérelmező Egyezményben foglalt jogának megsértését állapítja meg, az az elmarasztalt államra jogi kötőerővel bír. Az állam az ítélet meghozatalától köteles tartózkodni a jogsértéstől és az EJEB által megállapított igazságos elégtételt köteles fizetni a kérelmező részére.
Az alapügy
A HungestZrt. (továbbiakban: “Hungest”) még 2010-ben nyújtott be kérelmet az Emberi Jogok Európai Bíróságához (továbbiakban: “EJEB”), amely ügyben a Bíróság 2016 augusztusában hozta meg ítéletét.
A Hungesttel szemben 2000 májusában indítottak keresetet megbízási díj érvényesítése érdekében, amelyben kérték a bíróságot, hogy kötelezze a Hungestet 275 millió forint megbízási díj megfizetésére.
A Fővárosi Bíróság 2000 júniusában ideiglenes intézkedésként elrendelte a vitatott összeg végrehajtói letétbe helyezését.
[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]A Hungest fellebbezett a biztosítási intézkedéssel szemben, de fellebbezését elutasították, ezért 2001 márciusában átutalta a fenti összeget a kijelölt végrehajtó letéti számlájára.
Ezt követően a Hungest kérte a bíróságtól az összeg felszabadítását és a biztosítási intézkedés hatályon kívül helyezését, pénzügyi helyzetére hivatkozva, illetve előadta azt is, hogy nincs szükség az összeg letéti őrzésére és az ellentétes a közgazdasági racionalitással is.
A Fővárosi Bíróság azonban elutasította a Hungest kérését. A Hungest ezzel a döntéssel szemben is jogorvoslattal élt, azonban a Legfelsőbb Bíróság fenntartotta a Fővárosi Bíróság ítéletét.
A Fővárosi Bíróság végül 2008 októberében hozott ítéletet az ügyben, amelyben kötelezte a Hungestet 137.280.000 forint és annak az eredeti esedékességtől járó kamatainak a felperes részére történő megfizetésére.
A Hungest fellebbezett a Fővárosi Ítélőtáblához, majd a Kúriától kért felülvizsgálatot, sikertelenül.
Ugyan a Hungestcsak részben lett pernyertes, de az ítéletben megállapított fizetési kötelezettsége jóval kevesebb volt, mint a végrehajtói letétbe helyezett összeg. Végül a Hungestnek az ítélet alapján körülbelül 189.500.000 forintot kellett fizetnie, azonban a jogszabályok alapján a végrehajtói letéti számlán elhelyezett összeg nem kamatozott az évek alatt, viszont a Hungesttel szemben hozott ítélet szerint a kamatokat is meg kellett térítenie az felperes részére. Ennek eredményeként a végrehajtói költségekkel együtt a letétbe helyezett összegen kívül még 90 millió forintot kellett fizetnie.
A Hungest ezt követően kérte a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényvonatkozó rendelkezésének alkotmánybírósági felülvizsgálatát, azonban az Alkotmánybíróság (továbbiakban: (“AB”) elutasította az előterjesztett alkotmányjogi panaszát.
Az AB úgy érvelt, hogy a kamat a más pénzének használatáért fizetett ellenérték. Az AB megállapította, hogy a hatóságok nem használhatták a letétbe helyezett összeget, ezért a támadott jogszabályhely nem alkotmányellenes.
Továbbá az AB szerint az Alkotmány nem biztosít védelmet valamely vagyontárgy értékcsökkenésére, például pénz esetében az inflációval szemben, illetve ezt a gazdasági vagy egyéb okból bekövetkező értékcsökkenést nem lehet a tulajdontól való megfosztásként értelmezni.
Végül a jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően a Hungest az EJEB-hez fordult, amely megállapította, hogy Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének (továbbiakban: (“EJEE”) a tisztességes tárgyaláshoz való jogra és a tulajdon védelmére vonatkozó rendelkezéseit, azzal, hogy a Hungestügyében eljáró bíróságok túlságosan hosszú idő alatt bírálták el a jogvitát és ezzel jelentős késedelmi kamatfizetési kötelezettséget róttak a Hungestre.
Az EJEB szerint az eljárási határidők be nem tartásával a magyar bíróságok megsértették az ésszerű határidőn belüli elbírálás követelményét, így a Hungestnek az EJEE-ben rögzített tisztességes tárgyaláshoz való jogát is.
Az EJEB alapügyben hozott ítélete 2016. november 30-án vált jogerőssé, azonban ebben az EJEB még nem döntött a Hungestnek járó kártérítés összegéről.
A Hungest az EJEE alapján 15.000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt a tisztességes tárgyaláshoz való jogának megsértése miatt.
A tulajdonhoz való jogának sérelmére tekintettel kérte, hogy az EJEB további 1.062.115 euró vagyoni és 20.000 euró nem vagyoni kárának megtérítésére kötelezze Magyarországot.
[htmlbox karteritesi_jog]Az ítélethozatal időpontjában az EJEB még nem tudott döntést hozni a Hungest kárigényéről, ezért elhalasztotta a döntéshozatalt és felszólította a Hungestet és a magyar kormányt, hogy három hónapon belül nyújtsák be a kártérítésre vonatkozó írásbeli észrevételeiket, vagy az esetleges egyezségüket az EJEB részére.
Azonban a mostani ítélet meghozataláig sem a kérelmező sem a kormány nem tett eleget ennek a kötelezettségének.
A kártérítés mértékének megállapítása
A Hungest kérelme
A Hungest felmerült kárával kapcsolatban fenntartotta az eredeti kérelmében megjelölt igényét. Álláspontja szerint azzal, hogy a pénzét végrehajtói letétbe kellett helyeznie, komoly kára keletkezett, mivel a jogszabályok alapján a letétbe helyezett összeg nem kamatozott.
Az összeg 2001. március 27-től 2009. December 17-éig, a jogerős ítélet meghozataláig volt végrehajtói letétben.
A Hungest kártérítési igényét a régi Ptk. késedelmi kamatfizetési szabályaira alapította és afenti időszakra vonatkozóan1.062.115euró késedelmi kamat, mint vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni a magyar államot.
[htmlbox BDT]A Kormány álláspontja
A kormány túlzónak minősítette a Hungest kárigényét és 5.000 euró kártérítést ajánlott fel az eljárás elhúzódása és a tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértése miatt.
A tulajdon védelméhez való jog megsértésével kapcsolatban a kormány elismerte, hogy ha a bíróságok rövidebb idő alatt döntésthoztak volna, akkor a társaságnak kevesebb késedelmi kamatot kellett volna fizetnie. Azonban a kormány hivatkozott az EJEB esetjogára, amely szerint, ha a háromfokú bírósági eljárást öt éven belül befejezik, az ésszerű időnek tekinthető, tehát a bíróságok nem sértik meg a felek tisztességes tárgyaláshoz való jogát.
Mindezek alapján a kormány szerint a Hungest kártérítési igényével kapcsolatban az eljárási időtartamát csak 2005. június 1-től kell figyelembe venni, mert akkor telt el az öt év.
A kormány a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igényt teljes mértékben elutasította.
Az EJEB megállapításai
Az EJEB hangsúlyozta, hogy amennyiben a kérelmező EJEE-ben, illetve kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt jogának megsértését állapítja meg, az az elmarasztalt államra jogi kötőerővel bír. Az állam az ítélet meghozatalától köteles tartózkodni a jogsértéstől és az EJEB által megállapított igazságos elégtételt köteles fizetni a kérelmező részére. A megfelelő kártérítéssel az államnak az EJEB szerint olyan helyzetbe kell hoznia a kérelmezőt, mint amilyenben akkor lett volna, ha az EJEE-ben foglalt jogát nem sértik meg. Az EJEB kitért az EJEE 41. cikkére is, amelyben rögzítették, hogy amennyiben az állam belső joga nem teszi lehetővé a kártérítést, illetve csak a kérelmező kárának részleges megtérítésére van jogi lehetőség, akkor az EJEB igazságos elégtételt ítél meg a kérelmező számára.
Az EJEB a saját gyakorlata alapján elfogadta a kormány érvelését és csak 2005. június 1. napjától állapította meg a Hungest jogainak megsértését. Ebből következőleg a Hungestet illető igazságos elégtétel összegét is csak ettől az időponttól kezdődően számította ki, végül 465.000 euró vagyoni kártérítést ítélt meg.
A nem vagyoni kárigény elbírálása során az EJEB utalt korábbi ítéleteire, amely szerint a gazdasági társaságoknak is keletkezhet nem vagyoni káruk, ezért azokat is lehet vagyonilag kompenzálni ilyen jogcímen. A Hungest ügyében az EJEB szerint a nem vagyoni kárt az okozta, hogy az eljárás elhúzódása miatt hosszú ideig bizonytalanságban tartották a társaságot, amely az üzletmenetére is kihatással volt. Mindezekre tekintettel 6.500 eurót ítélt meg nem vagyoni kártérítés címén a Hungest részére.
A Hungest az eljárással felmerült költségeit is kérte megtéríteni és további 6.750 euró + áfa megfizetésére kérte kötelezni a kormányt. Az EJEB a költségek meghatározása során kialakított gyakorlata szerint a kérelmező akkora összegű költségtérítésre jogosult, amely ténylegesen, szükségszerűen és indokolhatóan felmerült. Mindezek alapján megalapozottnak találta a Hungest igényét a kért költségtérítéstilletően.
Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Az EU az eladók termelői láncért viselt felelősségének szigorításáról döntött. Németországban már évek óta az értékesítők felelnek a termelőik emberi jog sértéseiért és környezetszennyezéseiért.
A szerző alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának az FGTI vs Victoria Seguros SA-ügyben hozott ítéletét ismerteti, melyben az alkalmazandó jog kérdését vette górcső alá
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!