Doppingellenőrzés vs. a mozgás szabadsága

A doppingellenes küzdelem érdekében akár napra lebontva is bekérhető, hol tartózkodik a sportoló – döntött az EJEB.

Az alapügy

2010 áprilisában a francia kormány rendeletben harmonizálta a francia sportjogi szabályozást a Nemzetközi Doppingellenes Kódex előírásaival. Az új szabályozás értelmében a “célcsoportba” tartozó atlétáknak minden napra vonatkozóan előre meg kellett jelölnie egy hatvan perces időintervallumot, amikor a sportolók által meghatározott helyen a Francia Doppingellenes Ügynökség előre be nem jelentett doppingellenőrzést végezhet rajtuk. A célcsoportba tartozó atléták névsorát az Ügynökség határozta meg.

A későbbi kérelmezők (öt sportszövetség és kilencvenkilenc sportoló) egy csoportja a rendelet megsemmisítése érdekében 2010 júniusában a közigazgatási ügyekben a legfelsőbb döntéshozó fórum funkcióját is ellátó Francia Államtanácshoz (Conseil d’État) fordult. Panaszukban arra hivatkoztak, hogy a rendelet által bevezetett szabályozás jelentős beavatkozást jelent a magánéletükbe, hiszen a sportrendezvényektől és edzésektől függetlenül, a hét minden napján meg kellett adniuk, hogy az általuk kijelölt egy órában hol tartózkodnak. Álláspontjuk szerint ez súlyosan korlátozta a mozgásszabadsághoz, a zavartalan családi és magánélethez való jogukat. Az Államtanács a panaszt elutasította.

Az új szabályozást egy párhuzamos szálon Jeannie Longo huszonötszörös francia és tizenháromszoros világbajnok kerékpáros is kifogásolta. Őt az Ügynökség tesztelésére felelős igazgatójának döntése alapján 2008-ban sorolta a célcsoportba az Ügynökség. Ezt a döntést az Ügynökség többször megújította. 2012-ben és 2013-ban a sportolónő szintén az Államtanácshoz fordult. Panaszában kérte, hogy a Conseil d’État előzetes döntéshozatal céljából referálja az ügyet az Alkotmánytanács (Conseil Constitutionnel) elé annak megállapítása érdekében, hogy a rendelkezésre állással kapcsolatos előírások összeegyeztethetők-e a francia alkotmánnyal. Az Államtanács azonban nem fordult az Alkotmánytanácshoz, mert úgy ítélte meg, hogy a vitatott előírások a mozgásszabadságot nem korlátozzák, a magánélethez való jognak pedig arányos korlátját képezik. 2015-ben az Ügynökség kivette a sportolót a célcsoportból.

A kérelmezők a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot garantáló 8. és a mozgásszabadságot rögzítő 4. Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkeinek megsértésére hivatkozva fordultak a Bírósághoz. A két ügyet a tényállás és a jogkérdések hasonlóságára tekintettel az EJEB egyesítette.

Az EJEB döntése

A francia kormány elsődlegesen mindkét kérelemmel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a kérelmező sportszövetségek atléták nem tekinthető áldozatnak az ügyben, azaz a kérelmük érdemi vizsgálatra alkalmatlan. Az EJEB a sportegyesületek tekintetében el is fogadta ezt az érvelést, és a Winterstein and Others v. France-ügyre hivatkozva rámutatott, hogy közvetlen érintettség hiányában e kollektívák nem fordulatnak a Bírósághoz. A 99 magánszemély kérelmező közül a Bíróság 16 sportolót, valamint Jeannie Longo-t azonban érintettnek tekintette az egyesített ügyben.

A francia kormány a 16 sportolóból 11-el kapcsolatban a hazai jogorvoslatok kimerítésének hiányára is hivatkozott, arra tekintettel, hogy ezek a kérelmezők nem fordultak az Államtanácshoz. A z EJEB arra tekintettel, hogy ezek az atléták 2010-ben még nem szerepeltek a célcsoport tagjai között, később pedig az Államtanácsnak a többi kérelmező panaszát elutasító döntése már ismert volt, a sportolóktól nem volt elvárható, hogy a konkrét ügyben várhatóan eredménytelen jogorvoslatot kimerítsék.

Minderre tekintettel az érdemi vizsgálatnak nem volt akadálya.

A magánélethez való jog

Az EJEB a tényállást úgy foglalta össze, hogy az érintett élsportolóknak a szabályok értelmében minden napra vonatkozó, részletes információt kellett adnia egy hatóságnak arról, hogy éppen hol tartózkodik, és merre jár. A reggel 6 és este 9 óra közötti időintervallumban a sportolók gyakran az otthonukat, vagy hotelszobájukat jelölték ki az egy órás rendelkezésre állásra. A rendelkezésre állás és az adatszolgáltatás az EJEB értékelése szerint csökkentette az érintettek személyes autonómiáját, erre tekintettel pedig beavatkozást jelentett a kérelmezők 8. cikkben védett jogába.

A kérelmezők vitatták, hogy e beavatkozás jogszabályban meghatározottnak minősült volna. A francia sportjogi kódex felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet ugyan jogszabálynak minősül, a Doppingellenes Ügynökség ugyanakkor nem bocsát ki jogszabálynak tekinthető normákat, ezért az ilyen szabályok hiányában a sportolókra vonatkozó szabályok és az Ügynökség döntései sem tekinthetők jogszabályban meghatározottnak. Az EJEB  ezzel szemben azt állapította meg, hogy az Ügynökség egy független, közhatalommal felruházott hatóság, amely többek között felelős a doppingellenes programok kidolgozásáért és végrehajtásáért. E feladata ellátásához hozzá tartozik az ellenőrzésre kijelölt sportolók kiválasztása is. Az Ügynökség az atlétákra vonatkozó szabályokat 54. számú döntésében határozta meg, amelyet a francia hivatalos közlönyben kihirdettek és az Ügynökség honlapján is elérhetővel tettek. Az EJEB  értékelés szerint a szöveg kellően egyértelmű és részletes is volt, erre tekintettel a professzionális sportolóknak, edzőik támogatását is figyelembe véve képesnek kellett lenniük a szabályok tartalmának megértésére. Az egyértelműség az önkényesség ellen is kellő védelmet biztosított. E szempontok alapján az Ügynökség által alkotott szabályok megfeleltek a jogszabályokkal szemben támasztott strasbourgi követelményeknek.

A törvényben meghatározottság mellett a kormánynak az egyezménysértés elkerülése érdekében bizonyítania kellett, hogy a szabályok az Egyezmény szerinti legitim célt (vagy célokat) szolgáltak. Az EJEB a nemzeti és nemzetközi jogforrásokat áttekintve arra jutott, hogy az egészség védelme a doppingellenes fellépés egyik fontos célja. Az érintett sportolókon kívül az EJEB a sportolók mint példaképek fiatalokra gyakorolt hatását is figyelembe vette, így az egészségvédelmi célt az ő vonatkozásukban is igazoltnak találta.

A tiltott teljesítményfokozókkal szembeni fellépés másik célja a fair verseny biztosítása. Az EJEB rávilágított, hogy amellett, hogy a doppingszerek használata az ezekkel nem élő versenytársakhoz képest fokozott előnyt nyújt, az élsportolókat modellnek tekintő fiatalok számára is rossz példával szolgál, valamint a közönséget is megfosztja a tisztességes verseny élvezetének lehetőségétől. Minderre figyelemmel az EJEB a doppingellenes fellépést “mások jogainak és szabadságainak védelme” érdekében is indokolhatónak tekintette.

Annak eldöntése érdekében, hogy a beavatkozás összességében szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban, az EJEB két szempontot vizsgált meg. Áttekintette a tiltott teljesítményfokozók használatának veszélyeit, valamint megvizsgálta, hogy van-e a kérdéssel kapcsolatban irányadó közös európai, illetve nemzetközi sztenderd.

E kérdésekkel kapcsolatban arra jutott a hétfős kamara, hogy a doppingszerek elleni küzdelem szükségességéről széles körű egyetértés mutatkozik az egészségügyi szférában és az állami, illetve nemzetközi intézmények szintjén is. A francia Orvosi Akadémia és a francia Szenátus részletes jelentéseit is figyelembe véve az EJEB  kiemelte, hogy a teljesítményfokozókkal kapcsolatos veszélyek gyakorlatilag valamennyi sportolót érintenek, illetve ismét hangsúlyozta a fiatalok védelmének fontosságát.

A doppingellenes programok fejlődése következtében az EJEB értékelése szerint e területen mára közös nemzetközi keretrendszer alakult ki. A közös szabályok alapja pedig éppen az a Nemzetközi Doppingellenes Kódex, ami a francia hatóságok számára is kiindulási alapként szolgált. A Bíróság figyelembe vette továbbá az UNESCO égisze alatt létrejött, Magyarország által a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelettel kihirdetett sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezményt is, amelynek részes államai elköteleződésüket fejezik ki a kódex érvényre juttatása mellett.

Mindezekre tekintettel az EJEB azt állapította meg, hogy az előzetes bejelentés nélküli doppingellenőrzések szükségességével kapcsolatban nemzetközi és európai szinten egyetértés mutatkozik. A szubszidiaritás elve alapján az államok feladata, hogy kimunkálják e közös sztenderdeknek való megfelelésük részleteit. A strasbourgi plénum rámutatott, hogy a Kódexnek való megfeleléssel Franciaország az UNESCO-egyezményben tett vállalásait teljesítette.

Annak eldöntése során, hogy az intézkedés összességében szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban, az EJEB az arányosság kérdését is vizsgálja. E körben a héttagú kamara hangsúlyozta, hogy a minden napra kiterjedő rendelkezésre állási kötelezettség súlya semmiképpen sem elhanyagolható. Ugyanakkor a doppingellenes fellépéshez fűződő közérdek is kiemelkedő súllyal esik latba. A versenysportokban elterjedt doppingolás leküzdésének eszköztárában a meglepetésszerű ellenőrzés csupán egy eszköz a sok közül, ugyanakkor a tiltott szerek elleni hatékony fellépés érdekében alkalmazása szükséges. Az EJEB szerint a teljesítményfokozók elleni küzdelem jegyében az élsportolóktól elvárható e kellemetlenség vállalása.

Ugyan az ellenőrzés érintheti a sportolók otthonát, amit az Egyezmény fokozott védelemben részesít, az ellenőrök csak akkor kereshetik fel lakásában a sportolót, ha az általa megjelölt órában otthonát jelöli meg tartózkodási helyeként. Ez a választási lehetőség elkülöníti az esetlegesen a sportoló lakásában végzett ellenőrzést attól az esettől, amikor a doppingellenes ügynökség ellenőrei bizonyítékok felkutatása érdekében bírósági felügyelet mellett házkutatást tartanak.

A modern doppingszerek jelenléte csak nagyon rövid ideig mutatható ki a sportolók szervezetében. Erre tekintettel az EJEB nem fogadta el a kérelmezők azon érvét, hogy az edzések helyszínére korlátozott, a privát szférát tiszteletben tartó ellenőrzések is megfelelő hatékonyságot biztosítanának.

Minderre tekintettel a francia állam megfelelő egyensúlyt teremtett a konkuráló érdekek között. Erre tekintettel a kamara egyhangú döntésével mellőzte a 8. cikk megsértésének megállapítását.

A mozgásszabadsághoz való jog

A 4. Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikke értelmében “mindazokat, akik jogszerűen tartózkodnak egy állam területén, megilleti a mozgás szabadsága és a lakhely szabad megválasztásának joga.”

Az EJEB e cikk megsértését mondta ki a kötelező lakóhelykijelöléssel kapcsolatos, nagykamarai Labita-ügyben és a lakóhelyelhagyási tilalommal összefüggő Hajibeyli-ügyben. A mozgásszabadságba való beavatkozásnak értékelte még a Denizci and Others-ügyben, hogy a kérelmezőnek lakóhelye elhagyását, illetve családtagjai meglátogatását minden alkalommal jelentenie kellett a rendőrségnek.

A felsorolt ügyektől azonban az eljáró kamara elhatárolta az előtte fekvő esetet, arra tekintettel, hogy minden nap csupán egy, a sportoló által megválasztott hatvanperces időintervallumot érintett, továbbá, hogy a helyszínt is az érintett atléta választhatta meg. E szempontokat figyelembe véve az EJEB azt mondta ki, hogy ez a kérdés nem tartozik a 4. Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkének tárgyi hatálya alá, ezért a kérelem e részét ratione materiae elutasította.

(ejeb.atlatszo.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Az ET jogi szabályozást tervez a MI-kre
2019. november 20.

Az ET jogi szabályozást tervez a MI-kre

A CAHAI megvitatja az ET által kidolgozott jogi szabályozásról készült tanulmányt, amelynek véglegesítésére csak a magánszektor és a civil szervezetek képviselőivel folytatott széles körű egyeztetést követően kerül sor.

Cselekvőképességet érintő döntés csak gondos mérlegelés útján hozható meg
2019. november 20.

Cselekvőképességet érintő döntés csak gondos mérlegelés útján hozható meg

Egyezménysértő, ha a cselekvőképességről való döntés során a nemzeti bíróságnak nincs lehetősége mérlegelésre vagy mérlegelése nincs figyelemmel a mentális korlátozottság mértékére. Szintén nem áll összhangban az Egyezménnyel, ha a nemzeti jog nem biztosít perképességet a gondnokság alatt álló számára a gondnokság megszüntetése, megváltoztatása iránti perben, valamint ha a hatóságok elmulasztják vizsgálni a gondnok és a gondnokolt közötti érdekellentétet.

Gyermekek idegenrendészeti őrizete – EJEB-intő Törökországnak
2019. november 13.

Gyermekek idegenrendészeti őrizete – EJEB-intő Törökországnak

Az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Törökországot kiskorúak idegenrendészeti őrizetével kapcsolatos többszörös jogsértés miatt. Kiskorú gyermek idegenrendészeti őrizetben tartása kivételes esetekben fordulhat elő, tekintettel arra, hogy kiemelten sérülékeny csoportról van szó.