Egy party sátor távértékesítése során, a szerződésszerű állapot helyreállítása helyének meghatározása

Egy német fogyasztó azért fordult bírósághoz, mert a számára leszállított party sátrat az eladó nem akarta a lakóhelyén megjavítani, hanem követelte annak székhelyére való visszaküldését.

I. Bevezetés

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Christian Fülla és a Toolport GmbH között egy sátor árának visszatérítése iránt indított eljárásban a németországi norderstedti helyi bíróság, az Amtsgericht Norderstedt terjesztette elő az Európai Bírósághoz (a továbbiakban: EUB). Az ügy tényállása szerint Ch. Fülla egy party sátor távértékesítését követően az adásvételi szerződéstől való elállás jogával élt. A jogvita tárgyát a szerződésszerű állapot helyreállítása helyének meghatározása, továbbá a sátor árának visszatérítése képezte.

A jogértelmezésre feltett kérdés az volt, hogy fogyasztási cikkek adásvétele esetén,- amennyiben a fogyasztási cikket távollévők között kötött szerződés alapján vásárolják meg, majd később kiderül, hogy a fogyasztási cikk nem felel meg e szerződésnek,- tartalmaz-e az uniós jog olyan kimerítő szabályt, amely meghatározza, hogy a fogyasztónak a fogyasztási cikket szerződésszerű állapota helyreállításának céljából az eladó részére hol kell rendelkezésre bocsátania?

E kérdés megválaszolásához a németországi norderstedti helyi bíróság az EUB-tól a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) 3. cikkének értelmezését kérte.

Az irányelv „A fogyasztó jogai” című 3. cikkének szövege a következő:

„(1)      Az eladó felel a fogyasztóval szemben a fogyasztási cikk átadásának időpontjában meglévő minden hibáért.

(2)      A szerződésnek való megfelelés hiánya esetén a fogyasztó jogosult akár a (3) bekezdésnek megfelelően a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kijavítás vagy kicserélés formájában történő térítésmentes helyreállítására, akár az (5) és (6) bekezdésnek megfelelően kérheti a vételár megfelelő leszállítását, vagy az adott fogyasztási cikk vonatkozásában elállhat a szerződéstől.

(3)      A fogyasztó az eladótól először a fogyasztási cikk térítésmentes kijavítását vagy kicserélését követelheti, kivéve, ha ez lehetetlen vagy aránytalan.

Az orvoslást aránytalannak kell tekinteni, ha az az eladónak más orvoslási módszerrel összehasonlítva észszerűtlen költséget okoz, figyelembe véve:

–        a fogyasztási cikk hibátlan állapotbani értékét,

–        a hiba jelentőségét, és azt, hogy

–        az alternatív orvoslási módszer a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül végrehajtható-e.

A kijavítást vagy kicserélést észszerű határidőn belül, a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját.

(4)      A (2) és (3) bekezdésben említett »térítésmentesség« fogalma magában foglalja a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, különösen a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget.

(5)      A fogyasztó a vételár megfelelő csökkentését kérheti vagy elállhat a szerződéstől, ha

–        nem jogosult sem a fogyasztási cikk kijavítására, sem a kicserélésére, vagy

–        az eladó a hibát észszerű határidőn belül nem orvosolta, vagy

–        az eladó a hibát nem a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül orvosolta.

(6)      Csekély mértékű hiba esetén a fogyasztó nem állhat el a szerződéstől.”

Az EUB-nak a kérdést megválaszolása érdekében több, a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló irányelv által szabályozott kérdést is meg kellett megválaszolnia.

II. A tényállás

2015. július 8-án Ch. Fülla a Toolporttól egy, a német jog szerinti társaságtól telefonon keresztül egy ötször hat méteres party sátrat (ún. „partytent”) vásárolt. Miután a sátrat lakcímére szállították, Ch. Fülla megállapította, hogy az nem szerződésszerű állapotban van, és azt kérte a Toolporttól, hogy a sátor szerződésszerű állapotát lakóhelyén állítsák helyre. Nem küldte vissza a sátrat a Toolportnak, és nem is ajánlotta fel, hogy visszaküldi. A Toolport nem fogadta el Ch. Fülla e sátorra vonatkozó minőségi kifogásait, mivel azokat megalapozatlannak tartotta. Ugyanakkor a Toolport nem közölte Ch. Füllával, hogy a sátrat székhelyére kell szállítani, és azt sem ajánlotta fel, hogy a szállítási költségeket viseli.

A felek a tényállás e fázisában nem vitatták a sátor szerződésszerű állapota helyreállításának helyét és a köztük létrejött szerződés sem tartalmazott erre vonatkozólag semmilyen előírást.  E körülményekre tekintettel Ch. Fülla a szerződés megszüntetését, valamint a sátor vételárának visszatérítését kérte, a sátor visszaküldése ellenében.  Mivel a Toolport ennek nem tett eleget, Ch. Fülla keresetet nyújtott be a norderstedti helyi bírósághoz.

Az e bíróság előtt folyó eljárás során a Toolport első ízben hivatkozott arra, hogy a vitatott fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának helye saját székhelye.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a vitatott fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállítása helyének meghatározása alapvető azon kérdés tekintetében, hogy Ch. Fülla biztosította-e a Toolport számára annak lehetőségét, hogy kijavítsa vagy kicserélje e fogyasztási cikket, illetve biztosította-e számára „észszerű határidőt” az 1999/44 irányelv 3. cikkének (5) bekezdése értelmében, annak érdekében, hogy e rendelkezés alapján el lehessen állni a szerződéstől.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a német jogrendben valamely fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának helyét a BGB 269. §ának alkalmazásával kell meghatározni, amely rendelkezés értelmében elsődlegesen az a hely a döntő, amelyben a felek megállapodtak. A helyre vonatkozó szerződéses megállapodás hiányában a konkrét eset körülményeit, különösen a szóban forgó kötelem jellegét kell figyelembe venni. Ha ezekből nem vonható le végleges következtetés, valamely fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának helye az a hely, ahol az adós lakóhelye, illetve kereskedelmi vagy ipari létesítménye a kötelmi jogviszony keletkezésekor volt. Kiemelte, hogy a szövetségi legfelsőbb bíróság a Bundesgerichtshof ítélkezési gyakorlatának fényében a BGB 269. §át úgy kell értelmezni, hogy a jelen ügyben, a fogyasztó a szóban forgó fogyasztási cikket annak szerződésszerű állapota helyreállítása céljából köteles az eladó székhelyén annak rendelkezésére bocsátani. Továbbá a bíróságnak kétségei voltak  a tekintetben, hogy ez az értelmezés összeegyeztethető-e az 1999/44 irányelvvel, és rámutat, hogy a szóban forgó fogyasztási cikk jellemzőire tekintettel a szállítás megszervezése azzal a kockázattal jár, hogy az az ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „jelentős kényelmetlenséget” jelenthet a fogyasztó számára.   Értelmezése szerint, valamely fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának helye akkor képes a fogyasztó lehető legszélesebb körű védelmét biztosítani, ha ez az a hely, ahol e fogyasztási cikk található. Ez a megközelítés teszi lehetővé az eladó számára, hogy maga szervezze meg e fogyasztási cikk vizsgálatát a leghatékonyabb módon. Az eladó ily módon az adásvétel tárgyát ott vizsgálhatná meg, ahol az található, vagy azt – saját költségére és saját útmutatásai szerint – megküldethetné.

Ezzel szemben valamely fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállítása helyének az egyes esetek körülményeitől függő meghatározását e bíróság szerint ki kellene zárni, mivel az a fogyasztó tekintetében jogi bizonytalansághoz vezet.

A kérdést előterjesztő bíróság arra is választ keresett, hogy valamely fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállítása ingyenességének az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdése első albekezdésében rögzített elvbe beletartozik-e a fogyasztó azon joga, hogy az eladótól e fogyasztási cikknek az eladó székhelyére a célból történő szállítása költségei megelőlegezését kérje, hogy az kijavítsa vagy kicserélje e fogyasztási cikket.

E körülmények között az Amtsgericht Norderstedt (norderstedti helyi bíróság) eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából hat kérdést terjesztett az EUB elé.

III. Az EUB értékelése és ítélete

Az eljárásban az ügyben előterjesztést tevő német kormány az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságával kapcsolatban kétségeinek adott hangot. Nézete szerint, sem a tényállás, sem pedig a nemzeti jogi rendelkezések releváns rendelkezéseinek bemutatása nem eléggé részletezett, és az előterjesztett kérdések releváns volta a jogvita megoldása szempontjából a puszta tényekből nem vezethető le.

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint – főszabály szerint – köteles határozatot hozni, amennyiben az előterjesztett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmeznie kell. Megítélése szerint a tárgyi ügyben, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban az ügy tényeinek kifejtése valamint a releváns nemzeti jogi háttér bemutatása kellőképpen egyértelmű és teljes volt ahhoz, hogy lehetővé tegye számára, hogy hasznos választ adhasson az előterjesztett kérdésekre, ezért, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak ítélte.

 III.1.     Első három, – az EUB által együtt vizsgált- kérdésével az előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy úgy kell-e értelmezni az 1999/44 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését, hogy az a hely, ahol a fogyasztónak egy távértékesítés keretében beszerzett fogyasztási cikket az e rendelkezés értelmében vett szerződésszerű állapot helyreállítása céljából az eladó rendelkezésére kell bocsátania,

– mindig az a helye, ahol e fogyasztási cikk található, vagy

– nemleges válasz esetén, mindig az a hely, ahol az eladó székhelye található, illetve

– nemleges válasz esetén milyen kritériumok következnek e rendelkezésből e hely meghatározása tekintetében.

A kérdések kapcsán az EUB arra emlékeztetett, hogy az 1999/44 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a fogyasztói cikk átadásának időpontjában a fogyasztási cikk szerződésnek való megfelelése hibája esetén a fogyasztó ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján jogosult akár a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kijavítás vagy kicserélés formájában történő helyreállítására, akár az e cikk (5) és (6) bekezdésének megfelelően kérheti e fogyasztási cikk vételárának megfelelő leszállítását, vagy elállhat a szerződéstől.

Az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első és harmadik albekezdése előírja, hogy a fogyasztó az eladótól először a fogyasztási cikk kijavítását vagy kicserélését követelheti, mindkét esetben térítésmentesen, kivéve, ha ez lehetetlen vagy aránytalan. E tekintetben bármely javítást vagy kicserélést észszerű határidőn belül, a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját. E rendelkezés azonban nem határozza meg azt a helyet, ahol a nem szerződésszerű fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátani annak kijavítása vagy kicserélése céljából, ugyanakkor előír bizonyos olyan feltételeket, amelyek e fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának kereteit szabják meg. Ezek szerint, bármely javítást vagy cserét térítésmentesen, ésszerű határidőn belül és a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Ebben a hármas követelményben fejeződik ki az uniós jogalkotó azon nyilvánvaló szándéka, hogy a fogyasztók számára hatékony védelmet biztosítson. Ebből következően, annak a helynek, ahol a nem szerződésszerű fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátani annak kijavítása vagy kicserélése céljából, alkalmasnak kell lennie arra, hogy biztosítsa a szerződésszerű állapotnak az említett hármas követelménynek megfelelő helyreállítását.

Ennek megfelelően, az EUB megállapításai szerint, először is a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának „térítésmentes” helyreállítása – ami kizárja az eladó bármely pénzügyi követelését e követelmény végrehajtása során, akár a nem szerződésszerű fogyasztási cikk kijavításáról, akár annak kicseréléséről legyen szó, és aminek célja az, hogy megvédje a fogyasztót azon pénzügyi terhektől, amelyek elriaszthatják attól, hogy e védelem hiányában jogait érvényesítse,- nem függhet attól a helytől, ahol a fogyasztónak a távértékesítéssel vásárolt fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátania annak szerződésszerű állapota helyreállítása érdekében. Az irányelv 3. cikk (3) bekezdésének első és második albekezdése értelmében az eladó megtagadhatja a fogyasztási cikk térítésmentes kijavítását vagy kicserélését, ha az lehetetlen vagy aránytalan, amennyiben az az eladónak más orvoslási módszerrel összehasonlítva észszerűtlen költséget okoz. Az irányelv 3. cikk (3) bekezdésének első és második albekezdésében felsorolt kritériumai, amelyek lehetővé teszik az ilyen költségek észszerűtlen jellegének értékelését, arra az értékre vonatkoznak, amellyel a fogyasztási cikk rendelkezne, ha szerződésszerű lenne, illetve a hiba jelentőségére, valamint arra, hogy az alternatív orvoslási módszer a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül végrehajtható-e, és ezek attól függetlenül alkalmazandók, hogy melyik az a hely, ahol a fogyasztónak a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikket annak szerződésszerű állapota helyreállítása céljából az eladó rendelkezésére kell bocsátania .

Másodsorban azt a követelményt illetően, hogy a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítása „észszerű határidőn” belül történjen, – az EUB ítéletében foglaltak szerint- meg kell állapítani, hogy a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota e helyreállításának gyorsasága azon helytől függően változhat, ahol a fogyasztónak e cikket az említett célból az eladó rendelkezésére kell bocsátania.

Ha a fogyasztási cikk az eladó székhelye szerintitől eltérő országban van, az eladónak sok időre lehet szüksége ahhoz, hogy megszervezze e cikk vizsgálatát az e helyen történő kijavítása vagy kicserélése érdekében. Ebben az esetben nem zárható ki, hogy a fogyasztási cikknek az eladó székhelyén történő rendelkezésre bocsátása szerződésszerű állapotának gyorsabb helyreállítását biztosíthatja. Ezzel szemben, ha az eladó már rendelkezik szervizhálózattal, illetve a fogyasztási cikk helyén szállítási hálózattal, a cikk szerződésszerű állapotának helyreállítása gyorsabb lehet, ha az eladó ezt a cikket ezen a helyen vizsgálja meg, illetve maga szervezi meg az e cikk székhelyére történő szállítását.

Harmadsorban, a 3. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdése megköveteli, hogy a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítását „a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját”.

Ebből egyfelől az következik, hogy azt a helyet, ahol a fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátani szerződésszerű állapotának helyreállítása céljából, nem lehet úgy kiválasztani, hogy az semmiféle kényelmetlenséget ne jelentsen a fogyasztó számára, mivel e rendelkezésre bocsátás általában időbeli, valamint a cikk csomagolásával és feladásával kapcsolatos bizonyos erőfeszítésekkel jár a fogyasztó tekintetében, a jelentős kényelmetlenséget azonban, úgy kell érteni, mint olyan terhet, amely elriaszthatja az átlagos fogyasztót attól, hogy érvényesítse jogait. E tekintetben ugyanis figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az 1999/44 irányelv 3. cikkének az a célja, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen a fogyasztó és az eladó érdekei között azáltal, hogy az előbbi – mint gyengébb szerződéses fél – számára teljes körű és hatékony védelmet biztosít az eladó szerződéses kötelezettségeinek hibás teljesítésével szemben, lehetővé téve ugyanakkor az ezen utóbbi által felhozott gazdasági jellegű megfontolások figyelembevételét.

Másfelől, annak értékeléséhez, hogy a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítása keretében valamely helyzet jelentős kényelmetlenséget okoz-e az átlagos fogyasztónak, figyelembe kell venni a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját. Bizonyos esetekben, mind a fogyasztási cikk természete, különösen annak jelentős súlya, nagy terjedelme, különleges törékenysége, vagy a feladásához kapcsolódó különösen bonyolult követelménye okán, valamint az átlagfogyasztó által megkívánt célja, különösen előzetes beüzemelése okán a cikknek az eladó székhelyére történő küldése e fogyasztó számára az irányelv 3. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdésével ellentétes jelentős kényelmetlenséget jelenthet. Ezzel szemben más esetekben feltételezhető, hogy a kompakt fogyasztási cikkeknek, amelyek nem igényelnek sem speciális karbantartást, sem különös szállítási módot, az eladó székhelyére történő küldése az érintett fogyasztónak nem jelenthet jelentős kényelmetlenséget.

Következésképpen az a hely, ahol a fogyasztónak a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátania annak szerződésszerű állapota helyreállítása céljából, és amelynek ezenfelül biztosítani kell, hogy a szerződésszerű állapot e helyreállítása térítésmentesen, észszerű határidőn belül és a fogyasztó számára jelentős kényelmetlenség nélkül történjen, az egyes konkrét esetek körülményeitől függ.

A jogbiztonságra vonatkozó megfontolásokat illetően az EUB emlékeztetett arra, hogy az irányelv 1. cikk (1) bekezdése és 8. cikk (2) bekezdése értelmében az irányelv célja az általa szabályozott jogterületen a fogyasztóvédelem egységes minimális szintjének biztosítása. Ebből egyrészt az következik, hogy a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy nemzeti szabályozásaikban előírják azt a helyet vagy azokat a helyeket, ahová a fogyasztónak a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikket annak szerződésszerű állapota helyreállítása céljából az eladó rendelkezésére kell bocsátania, azzal a feltétellel, hogy azok megfelelnek az említett irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében rögzített követelményeknek. Másrészt a tagállamok olyan szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak, illetve hatályban tarthatnak a fogyasztók védelme magasabb szintjének biztosítása érdekében, mint például a fogyasztási javak bizonyos kategóriáira vonatkozó különös szabályok.

A nemzeti jog értelmezésére hivatott bíróságnak az így elfogadott nemzeti jog alkalmazása során figyelembe kell vennie e jog szabályainak összességét és az e jog által elfogadott értelmezési módszereket kell alkalmaznia azért, hogy azt a lehető legnagyobb mértékben az 1999/44 irányelv szövege és célja alapján értelmezze, annak érdekében, hogy elérje az irányelv által meghatározott eredményt, és ily módon megfeleljen az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének. Az összhangban álló értelmezés e követelménye a nemzeti bíróságok azon kötelezettségével jár, hogy adott esetben módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a nemzeti jognak az ezen irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul.

Az EUB az előterjesztő bíróság első három kérdésére azt a választ adta, hogy az 1999/44 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamoknak hatáskörükben áll azon hely meghatározása, ahol a fogyasztónak az eladó rendelkezésére kell bocsátania valamely, távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikket annak az e rendelkezés értelmében vett szerződésszerű állapota helyreállítása céljából. E helynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy biztosítsa a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának térítésmentes, észszerű határidőn belüli, és a fogyasztó számára jelentős kényelmetlenséget nem okozó helyreállítását, a fogyasztási cikk természetére és a fogyasztó által megkívánt céljára figyelemmel. E tekintetben a nemzeti bíróság köteles az 1999/44 irányelvvel összhangban álló értelmezést adni, még akkor is, ha adott esetben módosítania kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, ha az a nemzeti jognak az ezen irányelvvel összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul.

III.2.   Az előterjesztő bíróság negyedik kérdésével arra kereste a választ, hogy úgy kell-e értelmezni az 1999/44 irányelv 3. cikkének (2)–(4) bekezdését, hogy a fogyasztónak a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikk szerződésszerű állapota „térítésmentes” helyreállításához való jogába beletartozik az eladó azon kötelezettsége, hogy a szerződésszerű állapot e helyreállítása érdekében megelőlegezze az e fogyasztási cikknek a székhelyére történő szállítása költségeit.

Az irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a „térítésmentes” fogalma a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, különösen a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget foglalja magában. E kötelezettségnek – amelyet az uniós jogalkotó a fogyasztó számára az 1999/44 irányelv által biztosított fogyasztóvédelem alapvető elemévé kívánt tenni – az a célja, hogy megvédje a fogyasztót pénzügyi terhek olyan kockázatától, amelyek elriaszthatják attól, hogy ilyen védelem hiányában jogait érvényesítse.

Ugyanakkor, ez az irányelv nemcsak a fogyasztó érdekeit védi azzal, hogy teljes és hatékony védelmet garantál számára az eladó szerződéses kötelezettségeinek nem megfelelő teljesítésével szemben, hanem ezen érdekeket egyensúlyba kívánja hozni az eladó által hivatkozott gazdasági természetű megfontolásokkal.

E megfontolásokra figyelemmel az EUB szerint, meg kell állapítani, hogy az eladó azon kötelezettsége, hogy szisztematikusan megelőlegezze valamely nem szerződésszerű, távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikknek a székhelyére történő szállítása költségeit, egyfelől megnövelheti az e cikk szerződésszerű állapota helyreállításához szükséges időt, az észszerű határidőn belüli helyreállítás kárára. Különösen akkor van erről szó, amikor az eladó nem szolgáltat a visszaküldéshez szükséges előre bérmentesített jegyeket, és kénytelen átutalni ezt az előleget. Másfelől, az ilyen kötelezettség túl nagy költségeket róhat az eladóra, különösen abban az esetben, ha a vizsgálatot követően derül ki, hogy a termék nem hibás.

E körülményekre figyelemmel a fogyasztó és az eladó érdekeinek az 1999/44 irányelv által célzott kiegyensúlyozása nem követeli meg, hogy a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának térítésmentességére vonatkozó kötelezettség az eladó azon kötelezettségén túl, hogy visszatérítse a fogyasztó számára e cikknek a székhelyére történő szállítása költségeit, magában foglalja az eladó azon kötelezettségét is, hogy e költségeket a fogyasztó számára rendszeresen megelőlegezze.

Ugyanakkor e kiegyensúlyozás a fogyasztó védelmének érdekében megköveteli, hogy a fogyasztó által megelőlegezett szállítási költségek nem minősüljenek olyan jellegű tehernek, amely elriaszthatja az átlagos fogyasztót jogai érvényesítésétől. Annak vizsgálata során, hogy ez a teher olyan jellegűe, hogy elriaszthatja az ilyen fogyasztót jogainak érvényesítésétől, a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie a konkrét ügy sajátos körülményeit, különösen az olyan elemeket, mint például a szállítási költségek, a nem szerződésszerű fogyasztási cikk értéke, illetve a fogyasztó azon jogi vagy ténybeli lehetősége, hogy érvényesítse jogait abban az esetben, ha az eladó nem térítette vissza a fogyasztó által megelőlegezett szállítási költségeket.

A fentiekre figyelemmel az EUB  negyedik kérdésre adott válasza szerint, az 1999/44 irányelv 3. cikkének (2)–(4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a fogyasztónak a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikk szerződésszerű állapota „térítésmentes” helyreállításához való jogába beletartozik az eladó azon kötelezettsége, hogy a szerződésszerű állapot e helyreállítása érdekében megelőlegezze az e fogyasztási cikknek a székhelyére történő szállítása költségeit, feltéve hogy az a tény, hogy e költségeket e fogyasztó előlegezi meg, nem jelent olyan jellegű terhet, amely elriaszthatja attól, hogy érvényesítse jogait, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

III.3  Az előterjesztő bíróság – az EUB által együttesen vizsgált – ötödik és hatodik kérdésével arra kereste a választ, hogy úgy kelle értelmezni az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének és 3. cikke (5) bekezdése második francia bekezdésének együttes rendelkezését, hogy a fogyasztó, aki értesítette az eladót a távértékesítésben vásárolt fogyasztási cikk nem szerződésszerű állapotáról, anélkül azonban, hogy e cikket az eladó rendelkezésére bocsátotta volna annak székhelyén a cikk szerződésszerű állapotának helyreállítása céljából, jogosult a szerződéstől való elállásra azon okból, hogy a hibát ésszerű határidőn belül nem orvosolták.

Az EUB megállapításai szerint az irányelv 3. cikkének (3) és (5) bekezdése egyértelműen felsorolja a hiba orvoslásának azokat a módjait, amelyekre – a fogyasztási cikk nem szerződésszerű állapota esetén- a fogyasztó jogosult. E cikk (3) bekezdésének első albekezdése szerint, a fogyasztónak először is ahhoz van joga, hogy az eladótól a fogyasztási cikk kijavítását vagy kicserélését kérje, feltéve hogy az nem lehetetlen vagy aránytalan.  Csak abban az esetben állhat el a szerződéstől e cikk (5) bekezdése értelmében, ha nem jogosult a nem szerződésszerű fogyasztási cikk kijavítására vagy kicserélésére, illetve az eladó a hibát észszerű határidőn belül e módokon nem ésszerű határidőn belül vagy nem a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül orvosolta. Ez alól kivételt csak az jelent, ha e cikk (6) bekezdésének megfelelően a fogyasztási cikk hibája csekély mértékű.

E két bekezdésből – a (10) preambulumbekezdéssel összefüggésben – az következik, hogy a szerződő felek érdekében az irányelv a szerződésnek az először előírt két orvoslási módszer révén történő teljesítését részesíti előnyben a szerződés felbontásával szemben. E vonatkozásban a fogyasztási cikk nem szerződésszerű állapotának esetére bizonyos tevőleges kötelezettségeket ír elő úgy a fogyasztóval, mint az eladóval szemben.

Az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében annak a fogyasztónak, aki a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítását kívánja, megfelelő lehetőséget kell biztosítania az eladó számára, hogy az ezt az állapotot helyreállíthassa. Ennek érdekében tájékoztatnia kell az eladót e nem szerződésszerű állapotról, valamint az orvoslás általa választott módjáról, a fogyasztási cikk kijavításáról, illetve kicseréléséről. Ezenfelül a fogyasztónak a meg nem felelő fogyasztási cikkeket az eladó rendelkezésére kell bocsátania.

Az eladónak a maga részéről el kell végeznie az esetleges javítást vagy cserét, térítésmentesen, észszerű határidőn belül és a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül, és csak akkor jogosult ennek megtagadására, ha ez lehetetlen vagy aránytalan lenne. A fogyasztó kizárólag akkor állhat el a szerződéstől, ha az eladó e tekintetben nem teljesítette az irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében előírt kötelezettségeit.

Tárgyi ügyben a felek nem állapodtak meg abban a helyben, és nem is vitatták meg azt, ahol a szóban forgó fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kellett volna bocsátani szerződésszerű állapotának helyreállítása céljából. A kérdést előterjesztő bíróság szerint, tekintettel a vitatott fogyasztási cikk jellemzőire, annak az eladó telephelyére történő szállítása megszervezése a fogyasztó számára az ezen irányelv 3. cikke (3) bekezdésének értelmében vett „jelentős kényelmetlenség” kockázatával járt volna.

Az EUB szerint, e tekintetben meg kell állapítani, hogy a fogyasztó, aki egyértelműen tájékoztatta az eladót a távértékesítésben vásárolt azon fogyasztási cikk nem szerződésszerű állapotáról, amelynek az eladó székhelyére történő szállítása jelentős kényelmetlenség kockázatával járt volna számára, aki a lakóhelyén bocsátotta az eladó rendelkezésére e fogyasztási cikket szerződésszerű állapota helyreállítása érdekében anélkül, hogy az eladótól válaszként információt kapott volna arról a helyről, ahol e fogyasztási cikket a rendelkezésére kellett volna bocsátania annak szerződésszerű állapota helyreállítása vagy bármely erre irányuló megfelelő lépés érdekében, továbbá aki e tény okán nem bocsátotta az említett eladó rendelkezésére e fogyasztási cikket a szóban forgó helyen, eleget tett az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdéséből eredő gondossági kötelezettségének.

Ezzel szemben az eladó azon kötelezettsége, hogy észszerű határidőn belül orvosolja valamilyen módon a hibát, aminek elmaradása az 1999/44 irányelv 3. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdése értelmében feljogosítja a fogyasztót a szerződéstől való elállásra, nem tekinthető teljesítettnek, ha az eladó semmiféle megfelelő intézkedést nem tesz meg legalább annak érdekében, hogy megvizsgálja a nem szerződésszerű fogyasztási cikket, a fogyasztónak az arra vonatkozó tájékoztatását is beleértve, hogy mely helyen kell az eladó rendelkezésére bocsátania a nem szerződésszerű fogyasztási cikket annak szerződésszerű állapotának helyreállítása érdekében.

A fentiekre tekintettel az EUB az előterjesztett ötödik és a hatodik kérdésre azt a választ adta, hogy az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdését 3. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az a fogyasztó, aki értesítette az eladót a távértékesítésben vásárolt azon fogyasztási cikk nem szerződésszerű állapotáról, amelynek az eladó székhelyére történő szállítása számára jelentős kényelmetlenség kockázatával járna, és aki e fogyasztási cikket a lakóhelyén bocsátotta az eladó rendelkezésére annak szerződésszerű állapota helyreállítása érdekében, jogosult a szerződéstől való elállásra, a hiba észszerű határidőn belül történő orvoslása elmaradásának okán, ha az eladó semmiféle megfelelő intézkedést nem tett az említett fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítása érdekében a fogyasztó azon helyre vonatkozó tájékoztatását is beleértve, ahol ugyanezen fogyasztási cikket az eladó rendelkezésére kell bocsátani a szerződésszerű állapot e helyreállítása céljából. E tekintetben a nemzeti bíróság feladata, hogy az 1999/44 irányelvvel összhangban álló értelmezéssel biztosítsa e fogyasztó számára a szerződéstől való elállásának jogát.

Kapcsolódó cikkek:


Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára
2019. szeptember 17.

Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára

Vajon van-e ok az ünneplésre? – teszi fel a kérdést a szerző annak apropóján, hogy 20 éve kezdődött az EU Alapjogi Chartájának története. Mint írja, a választ az fogja eldönteni, hogy a dokumentumnak közép- és hosszútávon sikerül-e az EJEE-hez és az EJEB-hoz hasonló, a kontinens országainak emberi jogi és jogállami standardjait alapvetően befolyásoló hatást kiváltania.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?
2019. szeptember 4.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?

Egy filmet, amit az egész városban csak egy moziban vetítettek, a mozirajongó kerekesszékes kérelmező nem tudott megnézni, mert a mozi nem akadálymentesített, és a mozi azt sem engedte meg, hogy a kérelmező a vendégektől segítséget kérjen. Az EJEB szerint a magánélethez és a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő jog sem sérült az ügyben, mert a kérelmező más mozikban és egyébként más módokon kellően gazdag társasági életet élhet, így az emberi kapcsolatai nem szűkülnek be olyan mértékben, ami az Egyezménybe ütközne. Az ügyben az érdeksérelem nem volt annyira súlyos, hogy az hátrányos megkülönböztetésnek minősüljön.