Milyen feltételekkel kötelezhető DNS-vizsgálatra a feltételezett apa?

Az apaság megállapítását célzó ügyben a 92 éves kérelmezőt kötelezte a máltai bíróság, hogy adjon DNS-mintát, amely 99.9998%-os bizonyossággal igazolta a közte és házasságon kívül született lánya közti rokoni kapcsolatot. A férfi az EJEB előtt arra hivatkozott, hogy a szájból történő kötelező mintavétel sértette a magánélethez való jogát. Az EJEB hangsúlyozta, hogy ilyen ügyekben a leszármazó és a felmenő alapjogainak kiegyensúlyozása szükséges. A máltai bíróság megfelelően figyelembe vette e két ütköző érdeket, így a mintaadásra kötelezés nem volt egyezménysértő.

Az alapügy

Az ügy kérelmezője egy 1925-ben született brit férfi. 2012 decemberében egy hölgy – akinek neve az EJEB döntésében csak “X”-ként szerepel – bírósági eljárást indított annak megállapítása érdekében, hogy a kérelmező a biológiai édesapja. A kérelmező tagadta, hogy ő lenne az édesapa, és az angolszász jogrendszerben ismert execeptio plurium concubentium jogelvre, azaz arra hivatkozott, hogy X édesanyja a fogantatás körüli időben több partnerrel volt kapcsolatban.

A hölgy azonban továbbra is állította, hogy édesanyja a gyermekkora óta a kérelmezőt nevezte meg, mint édesapát. Tizenhatodik születésnapján X még levelet is írt a kérelmezőnek, amelyre azonban nem kapott választ. Később mégis találkoztak, sőt, X egy ideig a kérelmező egyik máltai lakásában lakott, 1979-ben született gyermekének pedig a kérelmező lett a keresztapja. Kapcsolatuk 1998-ban romlott meg. Ekkor X a kérelmező egy másik máltai lakásában lakott, ahonnan a kérelmező kilakoltatta. A hölgy az általa előadott eseménysor számos pontját okiratokkal is alátámasztotta.

Az igazság kiderítése érdekében a máltai bíróság szájból vett mintán elvégzett DNS-vizsgálat lefolytatását rendelte el, ami ellen a kérelmező tiltakozott. Vitatta, hogy indokolt az apaság megállapítása iránti pert 53 évvel X születése után lefolytatni. Hivatkozott továbbá hivatkozott idős korára, és kérte, hogy az ügyet emberi jogainak érintettségére tekintettel alkotmányos vizsgálat keretében bírálják el. A brit rendszerben ilyen kompetenciákkal rendelkező First Hall polgári bírósága az ügyet meg is vizsgálta, és arra jutott, hogy a DNS vizsgálat nem sérti a kérelmező magánélethez való jogát. A kérelmező fellebbezése nyomán másodfokon eljáró brit alkotmánybíróság a döntést helybenhagyta.

Később a szájból vett mintán el is végezték a vizsgálatot, amely 99.9998%-os valószínűséggel megállapította, hogy valóban a kérelmező X édesapja. A bíróság ezt követően elrendelte e ténynek X születési anyakönyvében való feltüntetését.

A kérelmező az Egyezmény családi- és magánélet védelmét rögzítő 8. cikkének megsértésére hivatkozva a Bírósághoz fordult.

Az EJEB döntése

A Bíróság döntése

A kérelmező a kérelem benyújtását követően, de az EJEB  döntését megelőzően elhunyt, azonban felesége kérte az ügy folytatását. Az EJEB , korábbi nagykamarai ítéletére hivatkozva úgy ítélte meg, hogy a feleségnek, mint a kérelmező közeli rokonának és örökösének kellően szoros kapcsolata van a kérelmezővel, és megfelelő érdekében is áll az ügy elbírálása, így az eljárást a kérelmező halálát követően is lefolytatta.

Az ügy érdemére vonatkozóan az EJEB felidézte, hogy az S. and Marper [GC]-ügyben már kimondta, hogy az emberi sejt vételezése és a DNS-profil meghatározása és tárolása a magánéletbe való beavatkozásnak minősül, így a 8. cikk hatálya alá tartozik. Bár az Egyezmény alapvetően negatív cselekvésre, a magánéletbe beavatkozástól való tartózkodásra kötelezi az államot, az EJEB az S.H. and Others [GC]-ügyben is kiemelte, hogy a magánélet hatékony védelme adott esetben a magánfelek közötti viszonyokra vonatkozó pozitív cselekvést is megkövetelhet az államtól.

A Călin and Others-ügyben a Bíróság azt is kimondta, hogy a magánélet védelméhez való jog magában foglalja a saját identitására vonatkozó adatok megismerésének jogát, ideértve a szülők személyazonosságának megismerését is. Az A.M.M.-ügyben az EJEB  el is marasztalta a román államot, mert a jogrendszere nem biztosított hatékony eszközöket a DNS-vizsgálatra kötelező hazai bírósági ítéletek végrehajtására.

A strasbourgi plénum a Mikulić -ügyben is hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a szülők megismerésének joga nem korlátlan. Harmadik személyek (így a vélt szülők) magánélethez való jogának védelme felülkerekedhet, amely kiterjed a beavatkozás visszautasításának jogára is.

A Pascaud-ügyben az EJEB egyezménysértőnek találta azt a francia ítéletet, amely a vélt apa beleegyezésétől tette függővé, hogy a vizsgálat elvégezhetőségét, mert ezzel mérlegelés nélkül a vélt szülő javára dönti el az alapjogok ütközésével járó, egyedi mérlegelést igénylő helyzetet.

A Jäggi-ügyre mutatva a hétfős Kamara hangsúlyozta, hogy a felmenők kilétének megismerése iránti igény az évek múlásával nem enyészik el, sőt, akár még erősödhet is.

A konkrét esetet vizsgálva az EJEB leszögezte, hogy a kötelező DNS-vizsgálat elrendelése beavatkozást jelentett a kérelmező magánéletébe. A máltai bíróság rendelkezése a máltai polgári törvénykönyv rendelkezésein alapult, így az EJEB azt törvényben meghatározottnak fogadta el, ami a leszármazó jogainak védelmét, mint legitim célt szolgált.

Az EJEB vizsgálatának középpontjában tehát az állt, hogy a máltai bíróság megfelelő szempontok mentén mérlegelve egyensúlyozta-e ki az ügyben versengő érdeket.

Ebben a körben vizsgálta a kérelmező hivatkozását, amely szerint a DNS-mintavétel tűrése saját magára nézve terhelő bizonyíték szolgáltatására kötelezésnek minősül. A strasbourgi plénum nem értett egyet ezzel az érveléssel, hangsúlyozva, hogy az ügyben a kérelmezőnek volt alkalma védekezését előadni, és csak a valamennyi szempontot és bizonyítékot mérlegelő, alkotmánybíróságként eljáró hazai testület ítéletét követően kötelezték mintaadásra, az addig felmerült bizonyítékok fényében.

A Tsvetelin Petkov-ügyben már kifejtette az EJEB, hogy a DNS-vizsgálat a tudomány jelenlegi állása szerint a rokoni kapcsolat megállapításának leghatékonyabb, minden más eszköznél nagyságrendekkel nagyobb bizonyosságú eredményt szolgáltató eszköze. A büntetőügyben született Jalloh-döntésben is megjelenik a tétel, hogy az Egyezmény korlátainak tiszteletben tartása mellett önmagában nem tilos sem a terheltet sem a tanúkat egészségügyi beavatkozás tűrésére kötelezni. Az EJEB ezt a polgári ügyekre is érvényesnek tekinti.

Ezekben az esetekben, ahogy a jelen ügyben is, a legitim cél döntő súllyal esik latba. Az államnak ugyanis a kérelmező lányának magánélethez fűződő jogaival kapcsolatban is védelmi kötelezettsége van, ami megfelelő indokul szolgál a nem invazív, szájból történő mintavétel elrendelésére.

Az EJEB elismerte, hogy a máltai polgári törvénykönyv irányadó rendelkezése még a máltai alkotmánybíróság értelmezése szerint is felvethet az önkényességgel kapcsolatos kérdéseket, mert nem egyértelmű, hogy a bíróság a felmenő hiányzó beleegyezését pótolhatja, vagy pótolnia kell. Ugyanakkor megismételte a Magyar Helsinki Bizottság [GC]-ügyben is hangsúlyozott tételt, amely szerint a strasbourgi felülvizsgálatnak nem feladata az államok jogrendszerének absztrakt vizsgálata. A konkrét ügyben pedig a teszt elrendelésére és az apa hozzájárulásának bírósági pótlására a megfelelő szempontokat mérlegelő eljárást követően került sor, így azt az EJEB nem tekintette önkényesnek.

Összességében a máltai igazságszolgáltatás a kérelmező és lányának érdekeit is figyelembe vette az ügy elbírálása során, a felek, illetve jogi képviselőjük részvételével zajló eljárás pedig nem volt önkényes. Minderre tekintettel a Bíróság héttagú kamarája egyhangú döntésében mellőzte az egyezménysértés megállapítását.

(ejeb.atlatlszo.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára
2019. szeptember 17.

Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára

Vajon van-e ok az ünneplésre? – teszi fel a kérdést a szerző annak apropóján, hogy 20 éve kezdődött az EU Alapjogi Chartájának története. Mint írja, a választ az fogja eldönteni, hogy a dokumentumnak közép- és hosszútávon sikerül-e az EJEE-hez és az EJEB-hoz hasonló, a kontinens országainak emberi jogi és jogállami standardjait alapvetően befolyásoló hatást kiváltania.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?
2019. szeptember 4.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?

Egy filmet, amit az egész városban csak egy moziban vetítettek, a mozirajongó kerekesszékes kérelmező nem tudott megnézni, mert a mozi nem akadálymentesített, és a mozi azt sem engedte meg, hogy a kérelmező a vendégektől segítséget kérjen. Az EJEB szerint a magánélethez és a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő jog sem sérült az ügyben, mert a kérelmező más mozikban és egyébként más módokon kellően gazdag társasági életet élhet, így az emberi kapcsolatai nem szűkülnek be olyan mértékben, ami az Egyezménybe ütközne. Az ügyben az érdeksérelem nem volt annyira súlyos, hogy az hátrányos megkülönböztetésnek minősüljön.