Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Európai Unió Bírósága a Tobias McFadden vs Sony Music Entertainment Germany GmbH-eset kapcsán állást foglalt a tekintetben, milyen feltételekkel hivatkozhat egy Wi-Fi-szolgáltató az EU Elektronikus kereskedelemről szóló irányelvében foglalt felelősség alóli mentesülési okokra.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) idén szeptember 15-én előzetes döntéshozatali eljárásban iránymutatást nyújtott abban a kérdésben, hogy milyen esetekben és mértékben felelős az ingyenes Wi-Fi hálózatot biztosító szolgáltató az ilyen szolgáltatást igénybe vevők által elkövetett szerzői jogi jogsértésekért.
Vagy más szavakkal: hivatkozhat-e az ilyen szolgáltató az EU Elektronikus kereskedelemről szóló irányelvében foglalt felelősség alóli mentesülési okokra, és ha igen, milyen feltételekkel.
Az eset háttere/tényállása
Tobias McFadden egy fény- és hangtechnika értékesítésével és bérbeadásával foglalkozó vállalkozás ügyvezetője. A vállalkozó egy, a nyilvánosság számára elérhető, ingyenes és névtelen vezeték nélküli helyi hálózatot működtetett. A Wi-Fi-hez való szabad hozzáférés szándékos, kifejezett célja, hogy bevonzza a lehetséges ügyfeleket.
Az EUB szerint általános jelleggel nem állapítható meg a szolgáltató felelőssége, ha a szolgáltatást igénybe vevő a szolgáltató által működtetett ingyenes Wi-Fi-kapcsolatot használja fel szerzői jogi védelmet élvező tartalom letöltésére. Ám meghatározott néhány korlátozást is, így például a szerzői jog jogosultja kérheti a további jogsértéstől való tartózkodásra kötelezést a bíróságtól
2010-ben valaki névtelenül a McFadden által elérhetővé tett Wi-Fi-hálózatot használta fel egy zenemű jogosultjának engedély nélküli, ingyenes hozzáférhetővé tételére. A Sony Music, mint a hangfelvételhez fűződő jogok jogosultja az alábbiakat követelte:(I.) kártérítést az említett zeneműhöz fűződő jogainak megsértéséhez kapcsolódó közvetlen felelősség miatt; (II.) a jogsértés abbahagyására való kötelezését; illetve (III.) a német bíróságok előtti felszólítási és eljárási költségek McFadden általi megtérítését, hivatkozva arra, hogy McFadden viseli a Wi-Fi használatából eredő felelősséget.
McFadden védekezésében az Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12. cikkére hivatkozott. A hálózaton keresztül történő továbbítás esetében a 12. cikk kizárja a közvetítő szolgáltatók harmadik fél (az igénybe vevő) által elkövetett jogsértésből eredő felelősségét, amennyiben nem a szolgáltató (I.) kezdeményezi az átvitelt; (II.) választja ki az adatátvitel címzettjét; (III.) és választja meg vagy módosítja a továbbított információt.
A Landgericht München I (I. sz. müncheni tartományi bíróság) bírálta el a jogorvoslati eljárásban az ügyet, mivel az elsőfokú határozat szerint McFadden személyesen (közvetlenül) ugyan nem sértett szerzői jogot, de közvetett felelőssége fennállt a harmadik fél jogsértése (vagy a névtelen igénybe vevő jogsértése) miatt, mivel a hálózatát nem látta el jelszóvédelemmel és ezáltal lehetővé tette, hogy a jogsértést névtelenül elkövethessék. Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az EUB-nél számos kérdést feltéve az Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv felelősség korlátozásának (az úgynevezett „safeharborregime”) értelmezésével kapcsolatban.
Az ügy kimenetele
Az ügy érdemében született ítélet egyszerre jelent jó és rossz híreket az ingyenes Wi-Fi-szolgáltatóknak Európában:
Versenyképesség és szellemi alkotások az Európai UnióbanSzerző: dr. Tattay Levente |
|---|
Ismertető és megrendelés >> |
Az EUB álláspontja szerint általános jelleggel nem állapítható meg a szolgáltató felelőssége, ha a szolgáltatást igénybe vevő a szolgáltató által működtetett ingyenes Wi-Fi-kapcsolatot használja fel szerzői jogi védelmet élvező tartalom letöltésére. Ennek következményeként a szerzői jog jogosultja nem kérhet a szolgáltatótól kártérítést azon az alapon, hogy a hálózatot a harmadik fél a jogait sértően használta.
Mindazonáltal az EUB meghatározott néhány korlátozást is, így például rögzítette, hogy a szerzői jog jogosultja kérheti a további jogsértéstől való tartózkodásra kötelezést a bíróságtól. Az ilyen intézkedésnek alkalmasnak kell lennie a szellemi tulajdonjog jogosultjainak jogai, az internet‑hozzáférés nyújtására irányuló gazdasági tevékenységet folytató szolgáltatók vállalkozási szabadsága és az e szolgáltatások címzettjeinek információs szabadsága közötti igazságos egyensúly megteremtésére. Mindemellett az EUB kifejtette, hogy az igazságos egyensúlyt egy olyan intézkedés biztosíthatja, amely kötelezi az ilyen szolgáltatást működtetőket a Wi-Fi-hálózatuk jelszóvédelemmel való ellátására. A jelszó megszerzése érdekében a szolgáltatást igénybe vevők a kilétük felfedésére kényszerülnének, amely által biztosítható lenne jelenlegi vagy esetleges jövőbeni jogsértéseik megakadályozása.
Bár még várnunk kell a nemzeti bíróságok gyakorlatára, hogy a szerzői jog jogosultjainak hasonló kérelmeit hogyan fogják elbírálni, egyelőre úgy tűnik, az összességében ingyenes és szabadon hozzáférhető Wi-Fi-szolgáltató hálózatoknak kedvez a határozat.
A cikk a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda szakmai tartalma.
