Indokolatlanul elhúzódott nyugdíjügyben döntött az EJEB

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy magyar férfi azért fordult az EJEB-hez, mert álláspontja szerint Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményében garantált tisztességes eljáráshoz való jogát.

Az alapügy

A kérelmező rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát 1995-ben állapították meg. A rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát a Magyarországon és Ausztriában fennálló munkaviszonyai, illetve a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény (Tbj.) és a Magyarország és Ausztria között létrejött társadalombiztosítási megállapodás alapozták meg.

A férfi 2006-ban kezdeményezte nyugdíjjogosultságának felülvizsgálatát,, mivel Magyarország 2004. május 1. napján az EU tagjává vált, így alkalmaznia kellett az EU-n belül a szabad mozgás és tartózkodás jogával élő munkavállalók és családtagjaik társadalombiztosítási ellátására vonatkozó Európai Gazdasági Közösségi rendeletet (Rendelet), amely kimondta, hogy az rendelet szabályait a rendelet hatálybalépése előtt megállapított ellátások esetében is figyelembe kell venni.

A férfi kérelme alapján az elsőfokon eljáró Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2004. május 1. napjára visszamenőleg felemelte a rokkantsági nyugdíj összegét.

A kérelmező fellebbezett a döntéssel szemben, mivel a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság álláspontja szerint tévesen vette figyelembe azt az időszakot, amikor Ausztriában dolgozott és fizette a magyar társadalombiztosítási járulékot is. Erre az időszakra csak a magyar jogviszonyt vették figyelembe, amely jelentően csökkentette a kérelmező havi ellátását.

A döntés azonban a kérelmező fellebbezésére tekintet nélkül azonnal végrehajtható volt, így egyösszegben utalták át neki a 2004. május 1. óta járó nyugdíját.

A fellebbezést a Közép-Magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság bírálta el 2007 januárjában, amely minimális összeggel emelte fel a megállapított nyugdíj havi összegét.

A kérelmező bírósághoz fordult a közigazgatási döntés felülvizsgálata érdekében. Keresetében arra hivatkozott, hogy az EUB előtt folyamatban van egy előzetes döntéshozatali eljárás, amely az említett európai gazdasági közösségi rendelet értelmezésére irányul és az ő ügyében is releváns lehet.

A közigazgatási bíróság 2007 októberében elutasította a keresetet és helybenhagyta a másodfokon eljáró Közép-Magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatát.

A kérelmező nem nyugodott bele a döntésbe, ezért felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriához a közigazgatási bíróság ítéletével szemben.

2009-ben a Kúria hatályon kívül helyezte a közigazgatási bíróság ítéletét és új eljárás lefolytatását rendelte el. Ítéletében a Kúria előírta, hogy bíróság vegye figyelembe az EU párhuzamos ellátások megelőzésére vonatkozó szabályozását.

Az új eljárásban a közigazgatási bíróság megsemmisítette a Közép-Magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatát és új eljárás lefolytatására, valamint a nyugdíj összegének az EU szabályozásával összhangban történő újraszámolására kötelezte a hatóságot,

A Közép-Magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság új döntését 2010 júliusában hozta meg, amelyben tovább emelte az ellátás havi összegét. A 2004. május 1. óta járó juttatás elmaradt részét egy összegben rendelte kifizetni a kérelmezőnek. A Tbj. szabályai szerint azonban a nyugdíjbiztosítási igazgatóság tévedése esetén csak a hibás döntést megelőző öt évre visszamenőleg lehet kifizetni az elmaradt járandóságot.

A kérelmező azonban kérte, hogy az EU joggal összhangban a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2004. május 1. napjától fizesse meg az elmaradt összeget.

A fellebbezést elbíráló Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság ismét felemelte a nyugdíj havi összegét, de csak a hibás döntéstől számított öt évre visszamenőleg rendelte el az elmaradt nyugdíj kifizetését.

A kérelmező ismét kérte a határozat felülvizsgálatát. Mivel a közigazgatási bíróság jóváhagyta a döntést, ezért a Kúriához fordult.

Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a nemzeti jogot az EU jogával összhangban kell értelmezni. A Rendelet közvetlen hatállyal rendelkezik, ezért az a magyar bíróságoknak is alkalmazniuk kell. A kérelmező szerint a Jogorvoslati Igazgatóság által megállapított új összeg 2004. május 1. óta Kellett volna folyósítani. A Tbj. ezzel szemben csak a jogsértő döntés meghozatalától számított öt évre visszamenőleg teszi lehetővé a módosított összeg folyósítását, amellyel korlátozza a kérelmező Rendeletben biztosított jogát, amelyet a Rendelet is tilt.

A kérelmező állítása szerint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság olyan precedenst teremt, amely a nemzeti jogot az EU jog elé helyezi, amely sérti az EU jog elsődlegességének és hatályosulásának elvét.

A Kúria azonban helybenhagyta a közigazgatási és munkaügyi bíróság döntését. A Kúria úgy érvelt, hogy Rendelet csak a jogszerzést szabályozza, a konkrét juttatásokat nem. A kérelmező jogait, ezért nem korlátozta a hatóság döntése, mindössze a megítélt összegre való jogosultság időtartamát. A Kúria szerint a fentiekből következik, hogy a Tbj. és a Rendelet nem ellentétes egymással.

A kérelmező kérte a Kúria ítéletének alkotmányossági felülvizsgálatát, mert a kérelmező szerint a Kúriának az EUB előzetes döntéshozatali eljárását Kellett volna kezdeményeznie.

Az AB szerint azonban az akkor hatályos Pp. ezt nem tette a Kúria kötelezettségévé, illetve az EUB az előzetes döntéshozatali eljárás során a tagállami jogszabályokat értelmezi az EU jogával összhangban nem pedig az EU jogszabályokat, ezért az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nem volt indokolt.

Az EJEB döntése

A kérelmező a rendes és rendkívüli jogorvosaltok kimerítését követően az EJEB-hez fordult és kérte a tisztességes tárgyaláshoz való jogának megsértését, mert a magyar hatóságok és bíróságok nem vették figyelembe az ügyében alkalmazandó EU jogot és a Kúria nem indokolta, hogy miért nem kezdeményezte az EUB előzetes döntéshozatalát, illetve az eljárás indokolatlanul elhúzódott.

Az EJEB szerint az EU jog megsértésében nem jogosult dönteni, kizárólag az EJEE-ben rögzített kötelezettségek betartását vizsgálhatja. Erre tekintettel az EJEB a kérelem első részét nem tartotta elfogadhatónak, ezért azt nem is vizsgálta.

Az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének elmaradásával összefüggésben az EJEB úgy foglalt állást, hogy amennyiben létezik előzetes döntéshozatali eljárás, akkor adott körülmények között sértheti a tisztességes eljárás elvét az előzetes döntéshozatalra utalás elutasítása vagy megtagadása, különösen akkor, ha annak ellenére született elutasító döntés, hogy a jogszabályok nem engednek eltérést az alkalmazandó jog elsődlegességétől és az elutasítás más indokokon alapszik, mint amit a jogszabályok lehetővé tesznek, illetve az elutasítást nem indokolják a jogszabályoknak megfelelően. Az EJEB ennek ellenére megállapította, hogy a kérdésben nem jogosult dönteni és a kérelem ezen részét elutasította.

A kérelmező az eljárás elhúzódása miatt szintén kérte a tisztességes eljáráshoz való jogának megsértését. Az eljárás 2006 szeptemberében kezdődött és 2013 júniusában fejeződött be.

A Kormány álláspontja szerint két külön eljárás volt folyamatban, mivel az első eljárás a nyugdíj míg a második pedig a folyósítás kezdőidőpontjának megállapítására irányult, ezért az eljárási határidőket is eszerint kell megítélni. Az EJEB azonban nem osztotta ezt az álláspontot mivel a két eljárás szorosan kapcsolódott egymáshoz.

A fentiekre tekintettel a bíróság az eljárás elhúzódására vonatkozó kérelmet elfogadhatónak tekintette.

Az EJEB a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését minden esetben az adott ügy egyedi körülményeire, összetettségére, a kérelmező és az eljáró hatóságok, illetve bíróságok magatartására tekintettel ítéli meg.

Az EJEB az ügy vizsgálata során megállapította, hogy az nem volt különösebben összetett, illetve, hogy a kérelmező nem maga idézte elő az eljárás elhúzódását. A Kormány arra is hivatkozott, hogy a hatóság által először megítélt összeg és a második döntéssel kiszámított összeg között mindössze 60 forint volt a különbség. Az EJEB 2006-2011 közötti időszakra vonatkozóan megállapította, hogy a két döntés között eltelt időben a kérelmező 1.300 eurótól esett el, illetve a Tbj. szabályozása miatt csak 2005. márciusáig visszamenőleg volt jogosult a kérelmező az emelt összegre, így újabb 2.000 euró kára keletkezett.

A fentiek alapján az EJEB megállapította, hogy Magyarország nem bírálta el megfelelő idő alatt a kérelmező ügyét, ezzel pedig megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát.

A jogsértésre és az elszenvedett kárra tekintettel 2.000 euró kártérítést és 500 euró költségtérítést ítélt meg a kérelmezőnek.

---