Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A tagállamok által világszinten kötelezhetők a Facebookhoz hasonló tárhelyszolgáltatók bizonyos információk törlésére vagy azok terjesztésének megakadályozására. Az EUB döntése mérföldkőnek tekinthető.
„Interneten nem ceruzával írnak, hanem tintával” – ezzel a mondattal kezdte Szpunar főtanácsnok az indítványát az Eva Glawischnig-Piesczek kontra Facebook Ireland Limited- (Facebook) ügyben, mely az Európai Unió Bíróságának (EUB) új irányvonalát jeleníti meg az adatvédelem területén. De milyen új irányvonalról is van szó?
2016. április 3-án egy Facebook-felhasználó személyes Facebook-oldalán megosztotta az oe24.at osztrák online hírmagazin „Zöldek: a menekültek minimumjövedelmének maradnia kell” című cikkét. A Facebook-oldalon való közzététel megjelenítette az eredeti oldal „előnézeti képét”, a cikk címét és tartalmának rövid összefoglalását, valamint Eva Glawischnig-Piesczek felperes fényképét is, aki az osztrák zöld párt parlamenti képviselőcsoportjának elnöke és egyben a párt szóvivője. Az említett Facebook-felhasználó ezen kívül a cikkhez kapcsolódóan a felperessel szemben különböző lealacsonyító hozzászólásokat is közzétett, melyben „mocskos hazaárulónak”, „korrupt némbernek”, és egy „fasiszta párt” tagjának nevezte. Tekintettel arra, hogy bejegyzését korlátozás nélkül osztotta meg, így a közzétett tartalmat bármely Facebook-felhasználó láthatta. Erre válaszul Glawischnig-Piesczek 2016. július 7-ei levelével felszólította a Facebookot a fent említett hozzászólás törlésére, amely azonban megtagadta annak eltávolítását. A felperes ez után keresetet nyújtott be a bécsi kereskedelmi bíróságon, kérve, hogy ideiglenes intézkedés útján kötelezze a Facebookot, hagyja abba az őt ábrázoló fényképek közzétételét és terjesztését, ha a kísérőszöveg szó szerint az alábbi állításokat vagy az alábbi állításokkal „azonos értelmű” állításokat tartalmazza: a felperes „mocskos hazaáruló”, „korrupt némber” és egy „fasiszta párt” tagja.
2016. december 7-én a bécsi kereskedelmi bíróság helyt adott a kérelemnek, a Facebook pedig ezt követően Ausztriában megszüntette az eredetileg közzétett tartalomhoz való hozzáférést. A fellebbezés alapján eljáró bécsi regionális felsőbíróság helybenhagyta az első fokon hozott ideiglenes intézkedést és elutasította a Facebook arra irányuló kérelmét, hogy az ideiglenes intézkedést kizárólag az Osztrák Köztársaságra korlátozza. Azonban megállapította, hogy az azonos értelmű állítások terjesztésének abbahagyására vonatkozó kötelezettség csak a felperes vagy harmadik fél által a Facebook tudomására hozott, vagy egyéb módon tudomására jutott állításokra vonatkozik. Az ítélet indoklásából kiderül, hogy a bécsi regionális felsőbíróság az állításokat a felperesre nézve kirívóan becsületsértőnek találta, továbbá a felperest bűncselekmény elkövetésével vádoló kijelentéseket semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Kihangsúlyozta azt is, hogy a politikusokkal szemben megfogalmazott kijelentések esetében a véleménynyilvánítás szabadságához való jogra sem lehet hivatkozni, tekintve, hogy a kijelentés nem áll kapcsolatban valamely politikai, illetve közérdekű vitával.
Ez után mindkét fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az osztrák legfelsőbb bírósághoz mely úgy ítélte meg, hogy a kifogásolt kijelentések mindegyike a felperes becsületének megsértésére, a felperes gyalázására és rágalmazására alkalmas. Azonban a legfelsőbb bíróságban kérdésként merül fel, hogy az abbahagyásra vonatkozó kötelezettség világszerte azokra a szó szerint azonos, vagy azonos értelmű kijelentésekre is kiterjeszthető-e, amelyek nem jutottak az említett szolgáltató tudomására.
Erre tekintettel az osztrák legfelsőbb bíróság az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette az EUB elé:
1) Általánosságban ellentétes-e az Elektronikus kereskedelemről szóló, azaz a 2000/31 irányelv által megfogalmazott, az általános nyomon követési kötelezettség hiányával, ha a tárhelyszolgáltatót kötelezik, hogy nem csak a jogellenes információt távolítsa el, hanem más szó szerint azonos információkat is.
2) Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: azonos értelmű információkra is vonatkozik-e mindez?
3) Azonos értelmű információkra is vonatkozik-e mindez attól kezdődően, hogy az üzemeltető tudomást szerzett e körülményről?”
Az EUB értelmezése szerint a kérdés arra vonatkozik, a fent említett irányelvet, úgy kell-e értelmezni, hogy az kizárja, hogy valamely tagállam bírósága:
– „attól függetlenül kötelezze a tárhelyszolgáltatót az általa tárolt és a korábban jogellenesnek nyilvánított információval azonos tartalmú információk törlésére, vagy az azokhoz való hozzáférés megakadályozására, hogy ki kérelmezte ezen információk tárolását;
– kötelezze a tárhelyszolgáltatót az általa tárolt és a korábban jogellenesnek nyilvánított információval azonos értelmű információk törlésére, vagy az azokhoz való hozzáférés megakadályozására, és
– terjessze ki az ilyen jogsértéstől való eltiltás hatályát világszintre.”
Az EUB megállapította, hogy az Irányelv értelmében a Facebook mint tárhelyszolgáltató csak akkor mentesülhet a felelősség alól, ha nincsen tudomása jogellenes tevékenységről vagy információról, vagy amint ilyenről tudomást szerez, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről. E mentesség azonban nem érinti a nemzeti bíróságok vagy hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezzék, ideértve a jogellenes információk eltávolítását vagy a hozzáférésük megszüntetését. Ebből következik, hogy a tárhelyszolgáltató lehet valamely tagállam nemzeti joga alapján elfogadott, jogsértéstől való eltiltás címzettje, még akkor is, ha az Irányelv értelmében nem terheli felelősség.
A jelen esetben, a Facebooknak mindenekelőtt tudomása volt a szóban forgó jogellenes információról, azonban nem intézkedett haladéktalanul az információ eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről. Bár az Irányelv megtiltja a tagállamok számára, hogy a tárhelyszolgáltatókat terhelő olyan általános kötelezettséget írjanak elő, amely szerint az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kell követniük, vagy olyan általános kötelezettséget, amely szerint a jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket ki kell vizsgálniuk, az ilyen tilalom nem érinti azonban az „egyedi esetben alkalmazandó” nyomon követési kötelezettségeket. Ilyen egyedi eset többek között eredhet egy konkrét információból, amelyet az érintett tárhelyszolgáltató az általa üzemeltetett közösségi hálózat egy adott felhasználójának a kérelmére tárol, és amelynek tartalmát a hatáskörrel rendelkező tagállami bíróság elemezte és értékelte, és az értékelés végén azt jogellenesnek nyilvánította.
A jogellenes cselekmény megszüntetésére és ismétlésnek megelőzése érdekében az eltiltásnak ki kell terjednie azokra az információkra is, amelyek tartalmát a használt szavak vagy ezek összekapcsolása miatt kissé eltérő módon fogalmazták, mint amely kifejezést jogellenesnek nyilvánítottak. Ennek hiányában ugyanis az eltiltás könnyen megkerülhető lenne olyan üzenetek révén, amelyek minimális mértékben térnek el a korábban jogellenesnek nyilvánított üzenetektől, és ennek következtében az érintett személynek több eljárást kellene indítania ama cselekmények abbahagyása érdekében, amelyeknek áldozata. A nyomon követési kötelezettség kellően hatékony a rágalmazással érintett személy védelmének biztosításához, mivel az azonos értelmű információkra is kiterjed. Másrészt ezt a védelmet nem a tárhelyszolgáltatóval szemben előírt túlzott kötelezettség révén biztosítja, mivel a kötelezettséggel előírt nyomon követés és vizsgálat a jogsértéstől való eltiltásban meghatározott elemeket tartalmazó információkra korlátozódik, és mivel az azonos értelmű, rágalmazó jellegű tartalmuk nem kötelezi a tárhelyszolgáltatót arra, hogy önálló értékelést végezzen, így e szolgáltató automatizált vizsgálati technikákat és eszközöket is igénybe vehet. Az ilyen eltiltás így nem ír elő a tárhelyszolgáltatóval szemben olyan kötelezettséget, amely szerint az által tárolt információkat általános jelleggel nyomon kellene követnie, sem olyan általános kötelezettséget, amely szerint a jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket ki kellene vizsgálnia.
Az ítélet összefoglalásaként megállapítható, hogy jelen döntés mérföldkő, ugyanis az EUB az uniós irányelvnek egy új értelmezést adott, azaz „a nyomon követési kötelezettség hiánya” nem korlátlan a tárhelyszolgáltatónak, hanem konkrét kifejezés esetén lehetősége van a tagállamnak kötelezni a tárhelyszolgáltatót e jogellenesnek nyilvánított információval azonos értelmű információk törlésére. Emellett a tagállam attól függetlenül kötelezheti a tárhelyszolgáltatót az általa tárolt és a korábban jogellenesnek nyilvánított információval azonos tartalmú információk törlésére, vagy az azokhoz való hozzáférés megakadályozására, hogy ki kérelmezte eme információk tárolását. A legnagyobb újítás azonban, hogy a tagállam világszinten kötelezheti a tárhelyszolgáltatót a jogsértéstől való eltiltással érintett információk törlésére vagy az azokhoz való hozzáférés megakadályozására, nyilván a releváns nemzetközi jog keretén belül.
