Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A véleménynyilvánítás szabadsága a közérdekű ügyek vitatása esetén csak rendkívül szigorú feltételek mellett korlátozható.
Az alapügy
A kérelmező társaság, a Petro Carbo Chem S.E. 2007-ben alakult, duisburgi székhelyű társaság. Számos ipari telephellyel rendelkezik Európában, köztük egy vegyipari gyárban Lengyelországban. 2007-ben az Oltchim S.A. Râmnicu Vâlcea lett a társaság fő részvényese, amely a legnagyobb vegyipari gyár Romániában és amelynek a román állam a főrészvényese.
Az Oltchim azt állította, hogy a kérelmező megsértette a vezérigazgató jó hírnevét a médiában 2008-ban és 2009-ben tett nyilatkozataiban, amelyek a vezérigazgatót kritizálták a társaság vezetésével kapcsolatban.
A médiában tett nyilatkozatokat követően a kérelmező társaság 2009-ben kártérítési keresetet nyújtott be az Oltchim vezérigazgatója ellen, azt állítva, hogy a vezérigazgató kárt okozott azon kijelentésével, hogy a kérelmező felelős volt a vállalat instabilitásáért és megpróbálta
blokkolni az adósságok részvényekké történő átalakítását az állam javára, ezzel pedig tönkre akarta tenni a céget.
A kérelmező társaság azzal érvelt, hogy a vezérigazgató állításai hamisak voltak és rágalmazásnak minősültek, amellyel az Oltchim vezérigazgatója megsértette a kérelmező jó hírnevét és imázsát.
Az Oltchim vezérigazgatója szintén keresetet indított a kérelmező társaság ellen, azzal érvelve, hogy a
kérelmező képviselői megsértették a cég jó hírnevét.
2010-ben a román megyei bíróság elutasította a kérelmező társaság keresetét, és helyt adott az Oltchim vezérigazgató keresetének. Ítéletében kötelezte a kérelmező társaságot 1 román lej nem vagyoni kár, mint szimbolikus összeg megfizetésére az Oltchim vezérigazugatója jó hírnevének megsértése miatt.
A bíróság elrendelte, hogy az ítélet két egymást követő lapszámban tegyék közzé az országos lapokban.
A bíróság szerint a kérelmező társaság médiaháborút folytatott az Oltchim társaság és annak vezetése, így közvetetten a vezérigazgató ellen. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a kérelmező társaság a támadásokat a tisztességtelen verseny és az Oltchimbe vetett bizalom lerombolása érdekében hajtotta végre. hiánya. Ezenkívül megállapította, hogy a kérelmező nyilatkozatai negatív képet festettek az Oltchimről és annak és nyugtalanságot teremtettek a társaság üzleti partnerei között.
Végül a bíróság megállapította, hogy az Oltchim vezérigazgatójának nyilatkozata az üzleti partnerek megnyugtatását szolgálta.
A kérelmező fellebbezett, azonban a fellebbezést a bíróságoki rendre elutasították.
A kérelmező az EJEB-hez fordult a véleménynyilvánítás szabadságának és a magán és családi élet tiszteletben tartásához való jogot.
Az EJEB döntése
Az EJEB döntésében a szólásszabadsághoz való jog megsértését találta megalapozottnak, a magán és családi élet tiszteletben tartásához való jog megsértésére irányuló kérelmet elutasította.
Az EJEB szerint a polgári bíróságnak a kérelmező társasággal szembeni azon megállapítása, hogy a kérelmező megsértette az Oltchim vezérigazgató becsületét és jó hírnevét, beavatkozás volt a kérelmező szólásszabadsághoz való jogába.
Ez a beavatkozást a jog által megengedett volt, célja pedig az Oltchim vezérigazgató jogainak védelme.
A beavatkozás demokratikus társadalomba való szükségességét illetően az EJEB megállapította, hogy a kérelmező társaság észrevételei a vezérigazgató munkájára vonatkoztak, ezért az Oltchimmel kapcsolatos tevékenységeit érintette, nem pedig a vezérigazgató magánéletét. Mivel a kérelmező egy olyan társaság kisebbségi részvényeseként tette megjegyzéseit, amely a legfontosabb vegyipari vállalat Romániában és amelyben
a román állam volt a többségi részvényes, az EJEB úgy vélte, hogy a vitatott nyilatkozatok a közügyek szabad vitatásának körébe tartoztak, az információ és a vélemény szabad áramlását tették lehetővé egy kiemelkedő kereskedelmi társaság tevékenységével kapcsolatban, illetve az megfogalmazott aggodalmakért az Oltchim vezérigazgatójának felelősségét hangoztatták, ösztönözve őt a vállalat hosszú távú érdekeinek képviseletére.
Ez a szólásszabadság magas szintű védelmét tette szükségessé, amely a szerződő államoknak szűkebb mérlegelési jogkört enged.
Az EJEB hozzátette, hogy a vezérigazgató az egyik vezető román vállalatért volt felelős az állítások megfogalmazásakor, így a munkája miatt fokozott figyelemnek volt kitéve ezért a vele szemben megfogalmazott kritikát szélesebb körben volt köteles tűrni, mint egy átlagpolgár.
Az EJEB kiemelte, hogy a román bíróságok nem vizsgálták, hogy a kérelmező nyilatkozatai közérdekű ügyek vitatására vonatkoztak-e és nem értékelték megfelelően, hogy a vezérigazgató aktívan részt vett-e a vitában, hogy az ő állításai pontosak voltak-e
és milyen nyilatkozatokat tett. Ezenkívül a közölt információk többsége
olyan pénzügyi ügyekre vonatkozott, amelyek valószínűleg befolyásolják a kérelmező társaság anyagi helyzetét is. Sőt, a kérelmező társaság valós szándéka az volt, hogy vitát indítson egy olyan cég vezetéséről, amelyben részvényes volt, nem pedig az, hogy veszélyeztesse a cég üzleti sikerét, és életképességét, a részvényesek és a munkavállalók érdekeit, illetve a román gazdaságot.
Ezért az EJEB szerint úgy tűnik, hogy a kérelmező észrevételeivel a társaság vezetését kívánta aktívan ellenőrizni, célja a vezetés javítása és a hosszú távú értékteremtés ösztönzése volt.
A kérelmező nyilatkozatait az újságírók ismertették az országos lapokban, illetve egy sajtókonferenciát is tartottak.
A kérelmező által használt kifejezések nem tartalmaztak a vezérigazgató magánéletére vonatkozó kijelentéseket, nem fogalmaztak meg olyan sértő állításokat, amelyeknek ne lett volna ténybeli alapja.
A kérelmező elsősorban véleményt nyilvánított arról, hogy a vezérigazgató miként vezeti az Oltchimet.
Annak ellenére, hogy a román bíróságok döntése pusztán szimbolikus volt, és nem volt pénzügyi hatással a felperesre, az EJEB úgy vélte, hogy az korlátozó hatással járhat a szólásszabadság terén.
Az EJEB ezért megállapította, hogy a nemzeti bíróságok nem mérlegelték megfelelően a vezérigazgató jó hírnevének védelmét az EJEE vonatkozásában és nem voltak figyelemmel arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása csak nagyon szigorú indokok mentén igazolható.
Az EJEB szerint a nemzeti bíróságok nem megfelelően mérlegelték tehát a versengő érdekeket, ezzel pedig megsértették az Egyezmény 10. Cikkét.
