Jogellenesen menesztették a lengyel bírósági vezetőket


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az igazságszolgáltatás iránti közbizalom volt a tét. Mivel a kérelmezők hivatali idejének idő előtti megszűnését rendes bíróság, vagy más, bírói feladatokat ellátó szerv vizsgálta, az alperes állam megsértette a kérelmezők bírósághoz fordulási jogának lényegét – állapította meg az EJEB.

A felperesek, Mariusz Broda és Alina Bojara lengyel állampolgárok, akik Kielcében (Lengyelország) élnek.

Broda úr és Bojara asszonyt 1998, illetve 1988 óta bírákként tevékenykednek a Kielcei Bíróságon. 2014. októberében és májusában hatéves időtartamra a Kielcei bíróság alelnökeinek nevezte ki őket az az igazságügyi miniszter.

2018. január 2-án az igazságügyminiszter helyettes államtitkára levélben tájékoztatta őket, hogy a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény módosításának 12. §-ának (1) bekezdése alapján alelnöki mandátumuk megszűnik 2017. júliusától.

Broda és Bojara asszony felkérték az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkárát, hogy tájékoztassa őket a meghozott miniszteri döntések indokairól és a rendelkezésükre álló jogorvoslatokról.

Válaszul tájékoztatták őket arról, hogy a 2017. Július 12 – i törvény hatálybalépésétől számított hat hónapon belül, azaz 2018. február 12-ig az igazságszolgáltatás felhatalmazást kapott arra, hogy a bíróságok vezetőit elbocsássa anélkül, hogy – a felfüggesztésről szóló törvény 2017. augusztus 12-től hatályos 23–25. szakaszában meghatározott feltételeket betartja, illetve, hogy a miniszter köteles volna közölni döntésének indokait az érintettekkel.

Arról is tájékoztatást kaptak, hogy a miniszter menesztési határozatai ellen nem lehet jogorvoslattal élni. Broda úr és Bojara asszony megismételték kérésüket. Azzal érveltek, hogy a miniszter levelei szerint az eltávolításukra állítólagos „adminisztratív hiányosságok” miatt került sor, amelyeket a kielcei regionális bíróságon tapasztaltak, és hivatalban tartásukat károsnak ítélték „a bíróságok megfelelő működése” szempontjából.

Úgy vélték, hogy ezek az állítások teljesen megalapozatlanok, és rontják alelnöki és bírói hírnevüket. Feladataik teljesítését soha nem kérdőjelezték meg, éppen ellenkezőleg, elismertek voltak a szakmájukon belül.

Az Igazságügyi Minisztérium 2018. május 16-án és június 13-án levélben tájékoztatta Broda urat és Bojara asszonyt, hogy az igazságügyi miniszter jogszerűen gyakorolta a bíróságok vezetőinek felmentésére vonatkozó jogát, és hogy tévesen értelmezték az indokokat. A minisztérium hozzátette, hogy a miniszter jogosult a különféle intézkedések alkalmazására nemcsak a bíróságokon észlelt hiányosságok orvoslása érdekében, hanem azokat akkor is lehet javítani, ha a helyzet kielégítő volt. 2019. április 1-jén Bojara korengedményes nyugdíjba vonult.

Korlátozott precedensjog

Az EJEE 6. cikk (1) bekezdésére (bírósághoz fordulási jog) hivatkozva a kérelmezők azt panaszolták, hogy jogellenesen és önkényesen mentették fel őket a bírósági alelnöki tisztségükből, és hogy nem álltak rendelkezésükre konkrét bírósági jogorvoslati lehetőségek a döntéssel szemben.

Az EJEB megállapította, hogy a miniszteri levelekből egyértelműen kiderült, hogy az igazságügyminiszternek a felperesek hivatalából való felmentésére vonatkozó döntése ellen nem lehet fellebbezni. A kormány beadványaiból látható, hogy az eltávolításuk elleni fellebbezés kizárására a lengyel igazságszolgáltatási rendszer miniszteri reformjainak végrehajtásának érdekében volt szükség.

Az EJEB kiemelte az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek nyilatkozatait és a nemzetközi bíróságok ítélkezési gyakorlatát a tisztességes eljáráshoz való joggal és a bírák visszahelyezésével vagy felmentésével kapcsolatos ügyekben, és különösen a – a végrehajtó és törvényhozó hatalmi ágaktól független szervhez fordulás jelentőségét a bírák hivatali idejének megszűnését érintő bármely döntéssel kapcsolatosan.

Az EJEB megállapította, hogy a kérelmezőket idő előtt távolították el a bírósági tisztségükből a 2017. július 12-i törvény 17. § alapján. Ez a jogszabály átmeneti jellegű volt, és felhatalmazta a minisztert, hogy diszkrecionális jogkörében saját maga távolítsa el a bíróság vezetőit anélkül, hogy bármilyen anyagi vagy eljárási feltételt be kellett volna tartania. A vitatott igazságügyi miniszteri határozatok nem tartalmaztak indokolást, és azokat nem vizsgálta felül egy az érintett minisztertől független külső testület.

A rendelkezésére álló összes információ fényében az EJEB először arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek menesztése olyan jogszabályi rendelkezésen alapult, amely nem egyeztethető össze a jogállamisággal, másodsorban pedig nem tartották be a tisztességes eljárás alapvető szabályait.

Az EJEB megjegyezte, hogy a kérelmezők eltávolításának idején alkalmazandó nemzeti jogszabályok semmilyen módon nem védték meg őket tisztségük idő előtti és önkényes megszüntetése ellen.

A bíráknak mégis védelmet kellett élvezniük, amelyet csak a döntés jogszerűségének független bíróság általi felülvizsgálatával lehetne hatékonyan biztosítani.

Az EJEB hangsúlyozta az igazságszolgáltatás függetlensége megőrzésének és a tisztességes eljárás tiszteletben tartásának fontosságát a bírák karrierjét érintő ügyekben.

Megállapította, hogy a kérelmezők eltávolítására alkalmazandó nemzeti jogi keret nem tisztázta azokat a feltételeket, amelyek mellett a bíróság felmenthették a hivatalukból a hivatali idejük alatt és garantálni kell a tisztségük betöltésének biztonságát. Szinte az összes hatáskör a végrehajtó hatalom képviselőjének kezében összpontosult az ügyben és az Igazságszolgáltatás Nemzeti Tanácsa nevű bírói önigazgatási szervezetet kizárták a folyamatból.

Az EJEB továbbá megjegyezte, hogy a kérelmezők nem fogadhattak jogi képviselőt és a miniszteri döntés indokairól sem tájékoztatták őket.

Végül nem volt felülvizsgálati lehetőség az eltávolítási határozatokkal összefüggésben az Igazságügyi Minisztériumnál.

Az EJEB aggodalommal vette tudomásul, hogy észrevételeiben a lengyel kormány kijelentette a bírósági vezetők idő előtti visszahívásának jogszabályi kerete lehetővé tette számukra a vonatkozó jogi eljárások megkerülését.

Az EJEB ugyanakkor rámutatott, hogy pontosan ezek az eljárások voltak amely biztosították az Egyezmény 6. cikkében rögzített tisztességes eljárás elvének biztosítékait, hogy egy – az Egyezmény rendelkezése értelmében – „független bíróságnak” szükségszerűen felül kell vizsgálnia a hivatali idő biztonságát, függetlenül attól, hogy az érintett bírót leváltották-e magáról bírói feladatok vagy csak az igazságszolgáltatáson belüli igazgatási feladatokkal kapcsolatos tisztségét szüntették meg.

Tekintettel a bírák szerepének fontosságára az Egyezmény által garantált jogaik védelme érdekében, az EJEB elengedhetetlennek tartotta a megfelelő eljárási biztosítékok bevezetését az igazságszolgáltatás függetlenségének indokolatlan befolyástól való megfelelő védelme érdekében.

Az igazságszolgáltatás iránti közbizalom volt a tét. Mivel a kérelmezők hivatali idejének idő előtti megszűnését rendes bíróság, vagy más, bírói feladatokat ellátó szerv vizsgálta, az alperes állam megsértette a kérelmezők bírósághoz fordulási jogának lényegét.

Az EJEB 20.000 euró kártérítést ítélt meg az ügyben.

(echr.coe.int)




Kapcsolódó cikkek

2024. február 28.

A gyermekek jogellenes külföldre vitele

Európai előírások és konkrét nemzeti jogszabályok összevetéséről döntött az EU Bírósága egy különösen érzékeny témában, a gyermekek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatban. Lényege a visszavitel iránti kérelmek elbírálására vonatkozó, a gyermekek érdekeit szolgáló gyors eljárások biztosítása.