Történelmi jelentőségű döntésével a strasbourgi bíróság kimondta, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való alapjog által nyújtott állami védelmi kötelezettség kiterjed az éghajlatváltozás okozta, az életet, egészséget, közérzetet és életminőséget érintő negatív hatások elhárítására.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) első ízben adott helyt egy klímavédelmi keresetnek. Svájcnak többet kell tennie a légkör védelméért – mondták ki a strasbourgi bírák a svájci „klímanyugdíjasok” által indított eljárásban. Egy francia önkormányzati politikus keresetét, valamint egy portugál NGO beadványát viszont elutasította az EJEB.
Svájci kudarcok után európai siker
A Svájc elleni eljárás jelentőségét mutatja, hogy Greta Thunberg is Strasbourgba utazott az április 9-ei ítélethirdetésre. Nem ment hiába, az EJEB helyt adott a nyugdíjasokat tömörítő civil szervezet svájci kormány ellen benyújtott keresetének.[1] Első alkalommal ért el sikert egy klímakereset európai bíróság előtt. Az EJEB kimondta az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) két cikkének megsértését. Sérült a 8. cikke által garantált magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, amely szerint „mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák”, valamint a 6. cikk szerinti tisztességes eljáráshoz való jog.
A keresetet egy kizárólag 80 év feletti hölgyeket tömörítő svájci egyesület, a „Klimaseniorinnen Schweiz e.V.”, valamint négy magánszemély nyújtotta be. A Greenpeace által finanszírozott[2] eljárásban hozott ítélet szerint Svájcnak többet kell tennie az Üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérsékléséről és a globális felmelegedéshez történő alkalmazkodásról szóló éghajlatvédelmi egyezmény, az úgynevezett Párizsi Megállapodás[3] fő céljának elérése érdekében. Nevezetesen a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 1,5 °C alatt tartásáért az iparosodás előtti szinthez képest.
A svájci bíróságok a kormány klímapolitikájával érdemben nem foglalkoztak, mert a Klimaseniorinnen Schweiz e.V. keresetét már az egyesületi tagok érdemi alapjogsérülésének hiányában elutasították. Mondván:
A Klimaseniorinnen Schweiz e.V. a hosszú hazai pereskedéssel csak annyit ért el, hogy a jogerős hazai ítélettel[5] megnyílt az út Strasbourg felé.
A beadvány alapja Svájc – felperesek szerinti – tétlensége volt a Párizsi Megállapodás végrehajtásában. Az egyesület ügyvédje, Cordelia Bähr a bíróság mellett több interjúban is részletezte ezt: Svájc kizárólag külföldön vásárolt klímakvóta segítségével akarja teljesíteni a nemzetközi szerződésekben vállat CO2-kibocsátás-csökketntési kötelezettségét; egyetlen, az éghajlatot valóban védő intézkedést sem fogadott el, sőt 2010 és 2020 között egyenesen növekedett az ország CO2-emissziója.[6] A szépkorú klímavédők egyúttal arra is kötelezni akarták kormányukat, hogy vonja be jobban a generációjukat az éghajlatpolitikai döntéshozatalba. Fokozott érintettségüket azzal indokolták, hogy az időseket egészségileg különösen megviseli a klímaváltozás miatt gyakran szélsőséges időjárás; a gyakori hőhullámok veszélyeztetik a fizikai és mentális egészségüket.
A strasbourgi alapmegállapítás
„Az éghajlatváltozás komoly aktuális és a jövőben fokozódó veszély az EJEE-ben foglalt alapjogokra nézve” – hangzik az ítélet indokolásának alaptézise. Ez az EJEB szerint a tudomány által egyértelműen bizonyított, ezért a részes államok számára is egyértelműnek kell lennie. A veszély elhárításához döntő, hogy az államok hatékony eszközökkel reagáljanak a klímakrízisre. Mindenekelőtt erőfeszítéseket tesznek az átlaghőmérséklet emelkedésének 1,5 °C alatt tartásáért, ami bizonyítottan számottevően csökkenti az éghajlatváltozás mértékét és negatív kihatásait.
Az eljárással sok közfigyelmet kapó környezetvédő szépkorúak egyesületének immár 2500 tagja van szerte Svájcból; átlagéletkoruk 73 év. Már az ítélethirdetés előtt jogtörténetet írtak azzal, hogy az EJEB 17 bíróból álló és csak a legfontosabb ügyeket tárgyaló Nagykamarája első ízben vett napirendjére egy klímakeresetet. „Az első, de nem az utolsó áttörés, amit elérünk. Optimista vagyok. Az EJEB helyt fog adni a keresetünknek, amivel Svájcot, sőt, az egész világot a klímavédelem fokozására fogjuk szorítani.” A női NGO társelnöke, Anne Mahrer 2022 októberi, meghallgatás után bizakodását igazolta az idén áprilisi ítélet.
A felperesek az EJEE 2. és 8., valamint 6. és 13. cikkének megsértését adták elő keresetlevelükben. Előbbiek az élethez, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot garantálják. Érvelésük szerint a Párizsi Megállapodás, illetve az 1,5 °C-os előírás teljesítéséért teendő lépések Svájc 2. és 8. cikkből folyó alapjogvédelmi kötelezettségének részét képezik. A 6. és a 13. cikk, amely a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és a hatékony jogorvoslathoz való jogot garantálja, azáltal sérült a kereset szerint, hogy a svájci bírói fórumok az érintettség hiányával indokolva nem foglalkoztak érdemben a keresettel, amit a probléma valódi vizsgálata nélkül elutasítottak.
Középpontban a kereseti jogosultság
Figyelemmel arra, hogy az EJEE csak a most élő személyek jogait garantálja, a klímaváltozás fő kárvallottjai azonban a következő generációk lesznek, felmerült az a dilemma, ki érvényesíthet jogsértést az EJEB előtt. Tehát a kereseti jogosultság volt az eljárás egyik központi jogkérdése.
A tömeges keresetek és eljárások elkerülése érdekében – sok ország alkotmánybíróságához hasonlóan – az EJEB-hez sem nyújtható be actio popularis, azaz népi kereset. Az EJEE 34. cikke értelmében az EJEB „kérelmeket vehet át bármely természetes személytől, nem-kormányzati szervezettől vagy személyek csoportjaitól, akik vagy amelyek azt állítják, hogy az EJEE-ben biztosított jog egy tagállam részéről történt megsértésének áldozatai”. Tehát közvetlen, vagy legalább közvetett érintettséget kell bizonyítani.
Tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás személyek egy nem körülhatárolható és meghatározható számú csoportját érinti, méghozzá őket is eltérő intenzitással, egy klímakereset az actio popularis tipikus esete lenne, és mint ilyen, nem megengedett. Az egyéni keresetek viszont a múltban nem jártak sikerrel az érintettség hiánya miatt. A korábbi strasbourgi, kereset-elutasító határozatokban rendre az volt olvasható, a keresettel élőnek igazolnia kell, hogy különösen érintik őket a globális felmelegedés kihatásai, ami leginkább a fenyegető károk súlyossága, a fenyegetés hossza és a mérhető számottevő következményekhez való földrajzi közelség figyelembevételével állapítható meg. Ezen kívül az egyéni védelem biztosítása szükségességének is fenn kell állnia.
A svájci kormányt a bíróság előtt képviselő ügyvéd, Alain Chablais előadása szerint a keresettel élők nem bizonyították, hogy különösen érintené őket Svájc CO2-kibocsátása. Például azt, hogy az emisszió környezeti következményei és az időskorúak szív- és érrendszeri megbetegedései között összefüggés lenne.
Svájc védekezése annyiban megalapozott volt, miszerint a korábban, más államok ellen keresettel élők is próbálták az előrehaladott korukkal igazolni, hogy különösen érintettek. Ezekben az ügyekben elismerték ugyan a strasbourgi bírák, hogy az idősek szervezete különösen megszenvedi a szélsőséges, gyorsan változó időjárást és mindenekelőtt a hőhullámokat, ám egyfelől úgy látták, hogy Európában nem elegendően súlyos a klímaváltozás okozta veszélyek kihatása, másfelől pedig mindenkinek egyéni lehetősége van az esetleges egészségügyi kihatások ellen hatékony fellépésre. Például úgy, hogy a legmelegebb napokon nem hagyja el az otthonát. A korábbi ítéletek szerint az nem tudna egyénileg hatékonyan fellépni, akinek például a tengerszint-emelkedés fenyegeti az otthonát, mert egy szigeten lakik. Ilyen súlyos kihatások azonban még nincsenek Európában; a hőhullámok gyakorisága, hossza és a mért hőmérsékletek még elviselhetők – állt a korábbi elutasító határozatok indokolásában.
A svájci klímanyugdíjasok a civil szervezetükön keresztül, az éghajlatváltozás közvetlen áldozataiként és azok nevében próbáltak az EJEB előtt jogot érvényesíteni. A 8. cikk szerinti magán- és családi élethez fűződő jog érvényesítése esetén egy egyesület nem hivatkozhat ugyan a természetes személyeket érintő egészségügyi kihatásokra, de különös méltánylást igénylő esetben egyesület is tekinthető közvetett jogsértettnek, ha természetes személyeket képvisel.
Az érintettség kérdésének körültekintő mérlegelése érdekében az EJEB elnöke élt az EJEE 36. cikkének (2) bekezdése adta lehetőséggel, miszerint bármely tagállamot, vagy érintett személyt, aki nem kérelmező, felhívhat írásos vélemény benyújtására vagy a tárgyaláson való részvételre. Így foglalt állást Írország képviseletében Catherine Donnelly környezetvédelmi szakjogász, az ENSZ korábbi emberi jogi biztosa, valamint Michelle Bachelet, az International Commission of Jurists (ICJ) tagja. Mindketten a keresettel élők érintettségének elismerése mellett érveltek.
A bírák mindennek hatásra úgy döntöttek, a Klimaseniorinnen Schweiz e.V.-t közvetlenül a 2038 tag érdekeit képviselő NGO-ként ismeri el az EJEB. A civil szervezet közvetlenül és szakszerűen képvisel természetes személyeket, akik jogsértés áldozatának tartják magukat. A bírák meggyőzőnek találták a kutatásokkal alátámasztott kereseti állítást, miszerint a hőség okozta halálesetek nem arányosan oszlanak el életkor szerint, az idősebbek, különösen a nők felülreprezentáltak, mert az életkoruknál fogva az átlagosnál rosszabb a szervezetük hőalkalmazkodási képessége.[7] A svájci egyesület minden tagja ebbe a rizikócsoportba tartozik, akiket Svájc a nem kielégítő környezetpolitikájával nem véd kielégítően a klímaváltozás következményeitől – áll az ítéletben.
A kvótavásárlás nem hatékony klímavédelem
Az ítélet rendelkező részének az ügy érdemére vonatkozó első megállapítása szerint Svájc megsértette az EJEE 8. cikke által garantált magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, mely szerint „mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák”. Az indokolás szerint az egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámok komoly veszélyt jelentenek a keresettel élő idősek egészségére, valamint magán- és családi életére. A bíróság ehhez kapcsolódóan összefüggést állapított meg a veszélyeztetés és a svájci kormány klímapolitikája között. Majd kimondta – és ez szűkebb értelemben az ítélet történelmi jelentősége –, hogy a 8. cikkben garantált alapjog által nyújtott állami védelmi kötelezettség magában foglalja az éghajlatváltozás okozta, az életet, egészséget, közérzetet és életminőséget érintő negatív kihatások elhárítását. Svájc ennek a kötelezettségének nem tett eleget.
Az ítélet példálózva részletezi a kötelezettségszegés mibenlétét:
Az ítélet rendelkező részének második megállapítása szerint Svájc megsértette az EJEE 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot is. Az indokolás szerint a kereseteket érdemi vizsgálat nélkül utasították el a svájci bíróságok. Nem vizsgálták meg az azokban szereplő tudományos kutatásokon és klímatudósi megállapításokon alapuló érveket. Az elutasítás indoka minden bírósági szinten csak a keresettel élők kellő érintettségének hiánya volt.
Az EJEB szerint Svájc megsértette az európai emberi jogi egyezmény 8. cikke által garantált, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való alapjogot, mert annak állami védelmi kötelezettsége magában foglalja az éghajlatváltozás okozta, az életet, egészséget, közérzetet és életminőséget érintő negatív kihatások elhárítását
Akinél hiányzott a kereseti jogosultság
A svájci klímavédő idősek sikerét látva nagy csalódás volt egy francia önkormányzati politikusnak, hogy az ő keresetét elutasították Strasbourgban.
A La Manche-csatornánál fekvő óceánparti francia település, Grande-Synthe korábbi polgármestere, Damien Carême a francia kormány éghajlatvédelmi aktivitását keveselte, amiben – a svájci szépkorúakhoz hasonlóan – az EJEE 2. és 8. cikkének megsértését látta. Az ítélet rendelkező része szerint az ő esetében hiányzik a kereseti jogosultság.[8] Ennek oka, hogy a felperes az éghajlat-változás tengerekre, illetve parti településekre gyakorolt kihatásait állította keresete középpontjába. A bíróság viszont megállapította, hogy Carême európai parlamenti képviselővé választása óta Brüsszelben él, immár nincs bejelentett lakcíme, sőt ingatlanja se Grande-Synthe-ben, tehát nem szenvedi el a klímaváltozás keresetében előadott negatív következményeit.
A hazai jogerős ítélet megkerülhetetlen feltétel
Sikertelen maradt a portugál fiatalokat tömörítő civil szervezet keresete is.[9] Három testvér, Mariana (12), Martim (21) és Cláudia Duarte Agostinho (25), továbbá egy testvérpár, André (16) és Sofia dos Santos Oliveira (19), valamint Catarina dos Santos Mota (24) nem kevesebb, mint 32 államot pereltek be, köztük az EU minden tagját, valamint Oroszországot is. Utóbbi időközben már nem tagja az Európa Tanácsnak, és így kilépett az EJEE-ből is. Szintén változás volt, hogy az agresszió után a felperesek – szimbolikus gesztusként – törölték a keresetükből Ukrajnát. „A keresetünk egyedülálló. A jogtörténet része lesz. Még sosem ült egyszerre ennyi ország a vádlottak padján” – mondta teátrálisan Catarina dos Santos Mota a strasbourgi meghallgatás előtt.
A fiatalok joggal bízhattak a sikerben a szóbeli tárgyalás tényéből kiindulva, ugyanis az EJEB Nagytanácsa csak ritkán, különösen jelentős és megalapozott keresetek esetében tart ilyet.
A portugál felperesek is az EJEE 2. és 8. cikkének megsértésére hivatkoztak. Ennek közvetlen okaként a 2017-es erdőtüzeteket adták elő, ami az egészségüket, testi épségüket, életüket veszélyeztette. Sőt, meg is sértette azt. Ugyanis hosszan tartó alvászavart, allergiát, nehéz légzést okozott náluk. A tüzek időtartama alatt pedig tilos volt a szabadban sportolni, játszani, az iskolák zárva voltak, amit általános egészségügyi veszélyként láttak. A dos Santos Mota testvérpár esetében indokolásként az is előkerült, hogy családjuk lisszaboni háza az óceánpart közelében áll, ezért visszatérően fenyegetik, rongálják a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb és erősebb viharok.
A 14. cikk szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértését is előadták keresetükben. Ennek okát abban látták, hogy a fiatal generációt jobban érintik az éghajlatváltozás következményei, hisz nekik tovább kell együtt élniük azokkal, ráadásul súlyosbodásuk várható. Ez véleményük szerint szembe megy az ENSZ 1989-es Gyermekjogi Egyezményével, mely 3. cikkének (1) bekezdésében rögzíti, hogy az „állami szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban”.[10]
Előadásukban a Párizsi Megállapodásra is kitértek, ami álláspontjuk szerint immár az EJEE 2. és 8. cikke által védett jog tárgyává vált. Így közvetve az EJEE kötelezi az államokat a globális felmelegedés mértékének 1,5 °C alatt tartására és ennek érdekében intézkedések megtételére. Mindenekelőtt:
Végezetül kitértek arra, hogy a keresetükben szereplő 32 alperes a fejlett, iparosodott államok közössége, ami az átlagosnál jóval nagyobb mértékben járul hozzá a klíma szennyezéséhez.[11]
Az EJEE 35. cikke értelmében az EJEB-hoz fordulás feltétele, hogy a felperes az összes hazai jogorvoslati lehetőséget kimerítse. Ezt a felperesek nyilván nem tették meg mind a 32 beperelt országban. Érvelésük szerint a már amúgy is jelentős felmelegedés és az évek óta érezhető súlyos kihatások nem tettek lehetővé további késedelmet. Márpedig jogerős ítéletek elérése minden országban valószínűleg évekig tartott volna. Ezen túlmenően, tekintettel arra, hogy alacsony jövedelmű családokból származnak, aránytalan, elviselhetetlenül nagy anyagi megterhelést jelentett volna minden országban eljárást folytatni és a jogerős ítéletig kimeríteni minden bírósági lehetőséget. Abból következtetve, hogy az EJEB – az EJEE 27. cikkének (1) bekezdése alapján – egyesbírói döntésben nem nyilvánította egyértelműen elfogadhatatlannak a keresetet egyértelmű formai hiba miatt, hanem tovább vizsgálódott, majd a Nagytanács tárgyalást tűzött ki, arra lehetett számítani, hogy a portugál fiatalok legalább a 35. cikk tekintetében meggyőzték az EJEB-et.
A strasbourgi bírák elutasító ítéletükben később mégis azzal érveltek, hogy az EJEE 35. cikkének (1) bekezdésében támasztott feltétel nem teljesült. Azonban csak a keresettel élők hazájára, Portugáliára hivatkoztak. A kérdést, hogy a többi országban is perelni kellett volna-e, nyitva hagyták. Azt azonban megállapították, hogy egy, a keresetüket elutasító portugáliai jogerős ítélet esetén nagy valószínűséggel megállapították volna az EJEE megsértését. A többi perbe fogott ország vonatkozásában az írja az ítélet, hogy az EJEE 1. cikkének értelmében a szerződő államok csak a joghatóságuk alatt álló személyek számára kötelesek biztosítani az egyezményben meghatározott jogokat és szabadságokat. Igaz ugyan, hogy az EJEE kaphat extraterritoriális hatályt, de csak kivételes esetben, különösen súlyos, nemzetközi hatású jogsértés esetén. Ezt azonban a jelen esetben nem látta adottnak az EJEB.
Sofia dos Santos Oliveira csalódása ellenére is örül az idősek sikerének, magukénak is tartva azt. Hasonlóan szolidárisan nyilatkozott Rosmarie Wydler-Wälti, a Klimaseniorinnen Schweiz e.V. egyesület társelnöke: „Nem csak a svájci nyugdíjasok győztek. Az ítéletből minden generáció profitálni fog. A portugál fiatalok hosszabb távon is, mint mi.”[12]
A németek előbb írtak klímajog-történetet
Többet kell tenni!
Habár az EJEB először adott helyt klímakeresetnek, az eset nem példa nélküli a kontinensen. A német szövetségi alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht, BVerfG) már 2021-ben hozott egy hasonló tartalmú ítéletet.[13] A bírák civilek alapjogi panasza alapján kimondták, hogy a német kormánynak a jövő generációi jogainak védelme érdekében többet kell tennie a környezetvédelemért. Ítéletükben kötelezték a jogalkotót, hogy részletes szabályokat és intézkedéseket fűzzön a már korábban jogszabályba foglalt, 2030-ra elérendő klímahatásúgáz-csökkentési célkitűzéshez. A klímavédelmi törvény (Bundes-Klimaschutzgesetz, KSG) 2045-re írta elő az EU által 2050-re célul kitűzött klímasemlegességet.
A mostani EJEB-ítélettel szemben a BVerfG megállapította, hogy a fiatal generáció, amelyhez a keresettel élők tartoznak, fokozott alapjogsértést szenved el, illetve alapjog-veszélyeztetésnek van kitéve a klímakrízis miatt. Ezért a német bírók szükségesnek látták az azonnali és effektív intézkedéseket. Kifogásolták, hogy a KSG a 2030 és 2050 közötti időszakra halasztja az igazán szigorú határértékeket és intézkedéseket. „A súlyos alapjogsérülés valószínűségét növeli a további várakozás, mert tudományosan megalapozott a félelem, hogy 2030 után már nem lesz elég idő a felmelegedés megállításához szükséges technikai és szociális átalakítások végrehajtására.” A bírák szerint a 1,5 °C-os cél csak az azonnal és a közeljövőben meghozott és hatályba lépő intézkedésekkel érhető el. „A klímaváltozás ellen és a lassítására hozandó intézkedések az élet minden területét érintik, ezért azok szinte minden alapjogot érinteni és korlátozni fognak; 2030 után drasztikus korlátozásokkal is számolni kell.” Ezért a jogalkotónak már intézkedéseket kellett volna hoznia az alapjogi kihatások mérséklése érdekében. „A jogalkotó feladata biztosítani a klímasemlegességhez vezető átmenet alapjogkímélő lefolyását.” Ezt a BVerfG 2021-es helyzetértékelése szerint nem tette meg a német jogalkotó. A BVerfG ennek ellenére sem állapította meg, hogy a német állam megsértette volna a polgáraival szembeni alapjogvédelmi kötelezettségét a személyiség szabad kibontakoztatásához, az élethez, a testi épséghez (Art. 2 Abs. 2 Satz 1 GG), valamint a tulajdonhoz fűződő jogok (Art. 14 Abs. 1 GG) vonatkozásban, ahogy a keresetekben állt.
A német alkotmány nemzetközi dimenziót kap
A BVerfG a kormány alkotmánysértését az Art. 20a GG vonatkozásában állapította meg. Eszerint „az állam felelőssége az alkotmányos rend keretében, a jogalkotáson, a végrehajtáson és a jogszolgáltatáson keresztül védeni a jövő generációit, a természeti erőforrásokat és az állatvilágot”. Ezzel a BVerfG szerint nem egyeztethető össze, hogy a szigorúbb előírások és korlátozások 2030-ra halasztása miatt a korlátozások sokkal inkább a következő generációkat fogják terhelni, számukra aránytalanul nagy alapjog-korlátozásokat okozva.
A német államnak az Art. 20a GG-ből folyó kötelezettségén nem változtat, hogy a környezetvédelem és a hőmérséklet-csökkentés globális feladat, amit egyetlen ország sem tud önmagában elérni. Ez nem kibúvót jelent, hanem kötelezettséget ró a német államra. A világszintű cselekvés szükségességével nemzetközi dimenziót kap a német alkotmányos rendelkezés: Németországnak aktívan kell a nemzetközi porondon megoldásokat keresni, más országokat nagyobb felelősségvállalásra bírni és tennie kell a környezetvédelmi célú nemzetközi megállapodások elfogadásáért. „A nemzetközi fellépés sikeréhez elengedhetetlen, hogy Németország maga világos lépéseket tegyen, példát mutasson más országok számára” – áll a BVerfG határozatában. Ezért átlátható és érthető szabályok elfogadását, valamint a kiszámíthatóság követelményét írta elő a jogalkotó számára, évekre lebontott emissziós-célokkal már a 2030 előtti időszakra is.
Szükséges és arányos lesz az alapjog-korlátozás
A BVerfG 2021-ben már a jövőre utalva lefektette, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések okozta akár jelentős alapjog-korlátozások lehetnek szükségesek és arányosak. Sőt, „a klímaváltozás súlyosbodásával egyre inkább azzá fognak válni”. Nem csak a mostani, a következő generációt is terheli a cselekvés kötelezettsége, akár az alapjog-korlátozás árán is, hogy ne hagyjon aránytalanul nagy terhet az utána következő generációkra.
„Elképesztő jelentőségű döntés” – mondta az ítélethirdetés után az egyik alapjogi panasz benyújtója, Luisa Neubauer, a Fridays for Future aktivistája. „Csattanós pofont kapott a kormány” – tette hozzá ügyvédtől szokatlan stílusban Felix Ekardt, a keresettel élők egyik jogi képviselője.[14]
Az akkori gazdasági miniszter, a kereszténydemokrata (CDU) Peter Altmaier sem kritizálta a döntést és végrehajtása során kiszámíthatóságot ígért a gazdasági szereplőknek, amit egyébként a BVerfG is megkövetelt.
A szociáldemokraták (SPD), szabaddemokraták (FDP) és zöldek (Grüne), a mostani koalíció tagjai mind üdvözölték a döntést. „Lehetőség az újrakezdésre. Egy új, hatékony, hosszútávú, a generációk közötti igazságosságot szem előtt tartó klímapolitikai törvénycsomag elfogadására” – mondta akkor Marco Buschman, az FDP környezetvédelmi munkacsoportjának vezetője, aki 2021 óta igazságügy-miniszter.[15]
Szigorú törvény, nagyvonalú végrehajtás
Az ítélet hatására már 2021 májusában módosított KSG immár táblázatszerűen határozza meg a CO2-csökkentési célokat évek és gazdasági szektorok szerinti lebontásban; 2035-ig 77, míg 2040-ig 88 százalékos csökkentés ír elő 1990-hez viszonyítva, hogy arányosan legyen elérhető 2045-re a klímasemlegesség. Meg kell azonban jegyezni, hogy a közlekedésben 2021-ben és 2022-ben sem teljesült az előírás.[16] Ezért a 2022-es KSG-módosítás értelmében az érintett szektorok számára új intézkedéseket kell elfogadni, ha két egymás utáni évben sem teljesül a cél.
Strasbourg után Hága, Európa után a Világ
Inter partes-hatály
A svájci idősek eljárását nagyrészt finanszírozó Greenpeace már a strasbourgi ítélethirdetésen bejelentett a jogi küzdelem folytatását. „A Hágai Nemzetközi Bíróság elé visszük a klímavédelmet” – jelentette be Louise Fournier, a világ egyik legnagyobb zöldszervezete Strasbourgban eljáró jogászteamjének vezetője.
Töretlen aktivitását igazolja, hogy hiába páneurópai jogi fórum az EJEB, az ítélete inter partes-hatályú, tehát jogilag csak a marasztalt államot, jelen esetben Svájcot köti. Kétségtelen azonban, hogy mind a 46 tagálamra nézve kivált (jog)politikai hatást. Jelzésértékű és messzemenő jogi hatása szokott lenni. A döntések gyakran precedenst teremtenek nemcsak az EJEB, hanem más nemzetközi fórumok, természetesen mindenekelőtt az EU luxemburgi bírósága számára.
Az eljárások a Hágai Nemzetközi Bíróságon is államok ellen folynak. Fournier már 2024 első felére ígérte a sok előkészítést igénylő hágai keresetet Svájc ellen. Így várhatóan a világ legjelentősebb nemzetközi jogi fórumának is foglalkoznia kell a kérdéssel, hogy milyen klímavédelmi kötelezettség terheli az államokat.
Akár Dávid Góliát ellen
A kérdésnek van már hágai előzménye is. 2023 óta ugyanis a bíróság egy szakvéleményen dolgozik az ENSZ Közgyűlése megbízásából, a csendes-óceáni szigetállam, Vanuatu kezdeményezésére. A szakvélemény elkészítésére a közgyűlés 2023 márciusi határozata kérte fel Hágát, hogy megállapítsa, milyen kötelezettségek terhelik a tagállamokat a klímaváltozás elleni harcban.[17]
Vanuatu, egy parányi szigetország Ausztráliától 1750 kilométerre a Csendes-óceán közepén harcot indított a legnagyobb gazdaságú országok ellen. A brit-francia közös protektorátusból 1980-ban függetlenné vált sziget különösen szembesül az éghajlatváltozás igazságtalanságával. Bár 300 ezer lakosának környezetterhelése globális szinten gyakorlatilag semmi, de a tengerszint emelkedésen keresztül különösen sújtja a klímakrízis, amiért elsősorban a következményeket kevésbé érző iparosodott országok felelnek.
A szigetország az ENSZ-ben határozat elfogadását kezdeményezte az államok kötelezettségeinek meghatározásáról az éghajlatváltozás elleni harcban. Indítványához 105 állam csatlakozott, amelyek támogatásával a közgyűlés 2023 márciusában határozatot hozott, amiben a Hágai Nemzetközi Bíróság Statútuma 65. cikkének (1) bekezdése alapján szakvélemény elkészítésével bízta meg a bíróságot a tagállamok nemzetközi jogi kötelezettségeiről a klímaváltozás elleni harcban.
Lenne jogalap
Nemzetközi jogászok véleménye szerint a kötelezettségek A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányából (1966), az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményéből (FCCC, 1992), a Párizsi Éghajlatvédelmi Megállapodásból (2015) és Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatából (1948) lennének levezethetők.
Sok nyitott kérdés
Hágának a kötelezettségek mellett a kötelezettségszegés lehetséges jogkövetkezményeiről is állást kellene foglalnia. Tehát, minek kell történnie, ha egy állam aktívan vagy mulasztással jelentősen károsítja a környezetet. Ezen kívül az is tisztázásra vár, hogy a klímaváltozás következményeit különösen elszenvedő, de azért kevéssé felelős fejlődő országok miként léphetnek fel a fő felelős iparosodott államokkal szemben, például milyen eljárásban követelhetnek kártérítést, illetve ártalomcsökkentést. Kérdés az is, hogy az államok mellett az egyének is jogosultak-e igényérvényesítésére a környezetszennyező országokkal szemben.
Lassú és nem kötelez
Gyors eredmény nem várható a Hágai Nemzetközi Bíróságtól, tekintettel arra, hogy a bonyolult és kényes nemzetközi jogi kérdések tisztázása mellett a bíráknak figyelembe kell venniük az írásos észrevételeket, amelyek benyújtására minden állam és nemzetközi szervezet jogosult, valamint nyilvános meghallgatást is tartania kell. Az elkészült szakvélemény, az ítéletekhez hasonlóan ugyancsak nyilvános ülésen lesz kihirdetve.
A hágai szakvéleménynek – az ítéletekkel és a EJEB döntéseivel ellentétben – nincs inter partes nemzetközi jogi kötőereje se. Viszont fontos politikai jelzés. „A Nemzetközi Bíróság állásfoglalása előmozdítaná, hogy az ENSZ Közgyűlése, a Biztonsági Tanács és más nemzetközi fórumok, valamint az államok bátrabb, szigorúbb éghajlatvédelmi szabályokat fogadjanak el, amire égető szüksége lenne a világnak” – mondta António Guterres ENSZ-főtitkár a közgyűlési határozat elfogadása után.
Lábjegyzetek:
[1] Court’s case-law 261. April 2022. Verein KlimaSeniorinnen Schweiz and Others v. Switzerland (relinquishment) – 53600/20.
https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22itemid%22:[%22001-233206%22]}
[2] https://www.lto.de/recht/hintergruende/h/klimaseniorinnen-klimaklage-gegen-schweiz-egmr-5360020-verhandlung-klimawandel-menschenrechte-emrk/
[3] https://treaties.un.org/pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XXVII-7-d&chapter=27&clang=_en
[4] Jogerős ítélet németül:
https://www.bger.ch/ext/eurospider/live/de/php/aza/http/index.php?highlight_docid=aza%3A%2F%2F05-05-2020-1C_37-2019&lang=de&type=show_document&zoom=YES&
[5] Jogerősen: Urt. v. 27.11.2018, Az. A-2992/2017.
[6] https://www.lto.de/recht/hintergruende/h/individualbeschwerde-klimaseniorinnen-schweiz-egmr-5360020-klimawandel-menschenrechte-hitzewellen-todesfaelle-aeltere-frauen/
[7] https://www.statistik-bw.de/Service/Veroeff/Monatshefte/PDF/Beitrag05_04_06.pdf
[8] Carême vs. France, Application no. 7189/21.
https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=002-13678
[9] Duarte Agostinho and Others v. Portugal and 32 Others, Application no. 39371/20.
https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=002-13724
[10] https://web.archive.org/web/20071214205339/http://www.unicef.hu/gyermekjog-egyezmeny.jsp
[11] https://www.lto.de/recht/hintergruende/h/klimaklage-egmr-3937120-duarte-agostinho-gegen-32-staaten-emrk-verpflichtungen-klimaschutz/
[12] https://www.greenpeace.org/luxembourg/de/presseerklaerungen/21398/sieg-fuer-schweizer-klimaseniorinnen-klimaschutz-ist-ein-menschenrecht/
[13] Beschl. v. 24.03.2021, Az. 1 BvR 2656/18.
[14] https://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/klima-nachhaltigkeit/verfassungsgericht-klimaschutzgesetz-reicht-nicht-weit-genug-17317543.html
[15] https://www.lto.de/recht/nachrichten/n/bverfg-1bvr2656-18-verfassungsbeschwerde-klimaschutz-teilweise-erfolgreich-freiheiten-kuenftige-generationen/
[16] https://www.bmwk.de/Redaktion/DE/Downloads/Energie/klimaschutzbericht.pdf?__blob=publicationFile&v=6
[17] A/RES/77/276 UN.
https://documents.un.org/doc/undoc/ltd/n23/094/52/pdf/n2309452.pdf?token=t3hYe0FPSrErwuYYcc&fe=true
