Jogrendszerek a Digitális Társadalomban – V.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szakértői rendszereket a mesterséges intelligencia felé vezető út egyik döntő lépésének tekinti az informatikai szakirodalom. Ám legfejlettebb változatai sem döntenek, csupán lehetőségeket kínálnak fel. Döntéselőkészítő szerepben jelennek meg, megkérdőjelezik a jogban hagyományosan kialakult tudásmonopóliumokat (kommentárok, felsőbb bírósági döntések, szakértők). Velük új fejezet kezdődött, mely út a digitális bíróságok és igazságszolgáltatás ideája felé vezet.

V. Átrendeződés az előszobában

A történelem során az igazságszolgáltatás az adott korhoz és társadalmakhoz illeszkedik. Így van ez a Digitális Társadalomban is, napjainkban szervezeti reformok, forradalmi technikák és digitális eszközök, megújult igazságügyi szolgáltatások tucatjaival találkozunk. Az eljárásjogok új normái, a bírósági szervezet életét befolyásoló, korábban nem ismert szabályok jelzik e trendet.[1] Az ügyfelek és hivatalok kapcsolata sem hasonlítható össze a tizenöt évvel ezelőttivel, köszönhetően az elektronikus kapcsolattartásnak, az e-mail használatának, az internetnek. A köz- és a magánjog megkezdték alkalmazkodásukat a Digitális Társadalom igényeihez.

A változásokat azonban a jogi rendszert alakító aktorok heves kritikája kíséri. Hiányolják az átalakulások irányának átláthatóságát, felróják a megnyíló új játszótér szabályainak bizonytalanságát. Felnyíltak azonban a jogtörténet évtizedek óta lezártnak tekintett aktái is. A nem jogi és a jogi szabályozás határai ismét egymásnak feszülnek (pl. informatikailag szabályozott bitcoin contra állami pénzügyi jog), s kérdésessé váltak a centrális és bürokratikus jogalkotás/jogalkalmazás bevált hagyományai (pl. internetes gyűlöletbeszéd cenzúrázásának lehetősége/lehetetlensége). A társadalmi ágensek egyre gyakrabban lépnek ki a konfliktusmegoldást hivatásosan űző bíróságok hatóköréből, így részben annullálták az utóbbi évtizedek nagy jogpolitikai felfedezését, a mediációt. Önálló website-okat rendeztek be jogi ügyeik gyors és megbízható elintézésére, szakértői fórumokat működtetnek, online tanácsadói hálózatot hívtak életre. Forrongás az igazságszolgáltatás előszobájában.

Az új fejlemények nem máról holnapra jelentkeztek, sőt a szakítás sem kezdődött radikális lépésekkel. A domainnév-regisztrációkkal összefüggő vitákat például még mai is a mediációs rendszer keretei között intézik, de a Regisztrációs Döntnökök eljárása, valamint a vitarendezés szabályzata jelzik, mindez már nem a hagyományos igazságszolgáltatási térbe tartozik.[2] A magyarországi domain-nevekkel (.hu) kapcsolatos vitáktól külön intézik (speciális jogszabály alapján) az európai domain-nevekre (.eu) vonatkozó konfliktusokat, a hierarchikus rendszer csúcspontján pedig (főleg a területhez nem köthető tartománynevek és IP-címek esetében) az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) áll. Az eljárások nyilvánossága minden szinten alkalmazkodik az internetes korszakhoz.[3]

E tények megismerhetők a Wikipédiából, melynek hálózatában jelentős és hatékony belső vitarendezési fórumrendszer alakult ki. A Wikipédia már önmagában is a társadalom strukturális szerepmegosztására épülő digitális tér[4], így fel kellett készülnie a belső és a külső szereplők (felhasználók, cikkírók, amatőr szerkesztők, stb.) konfliktusainak rendezésére.[5] Kialakult egy olyan belső közvetítői rendszer, amely semleges harmadik személy (személyek) közbenjárására épül. A német lapoldalon a kezdetektől fogva működött az úgynevezett közvetítő testület (Vermittlungsausschuss), 2007-től pedig szabályos döntőbizottság (Schiedsgericht) kezdte meg a munkáját. A döntőbizottság a konfliktusok feloldásának végső fóruma, a felek maguk döntik el, a döntőbizottság elé viszik-e ügyüket vagy nem. A közvetítő testületnek nincsenek állandó tagjai, a közvetítést végzők önkéntes mediátorok, akiknek listáját az interneten közzéteszik. A döntőbizottság ellenben tíz állandó tagból áll, például korábbi Wikipédia-tagokból, névsoruk megtalálható az interneten. A döntéseket legalább öt tagnak kell meghoznia. Az eljárásokban a feleknek jogukban áll úgynevezett „harmadik véleményt” beszerezni, amire a Wikipédia megfelelő felülete kínál platformot.

A konfliktusok – így az eljárások, döntések is – a digitális tudástérhez igazodnak. Megkülönböztetünk kizárásra/lezárásra irányuló eljárást (az oldal, a felhasználó kizárása), illetve a tudástér működéséhez kapcsolódó egyéb konfliktusok feloldására irányuló vitarendezést (vélemény-elutasítás, revíziókérés, kiegészítés megtagadása stb.).[6] A különböző nyelvű oldalak és elemzések nem határolják el meggyőzően egymástól a különböző típusú, rendezni szánt vitákat. A magyar nyelvű felhívás szerint az „Irányelv” rendszeres és durva megsértése, a vandalizmus esetei – ez gyors és azonnali kizárással járhat – nem tartoznak a vitarendezés alá, míg a németországi szakirodalom a kizárást e körbe sorolja.[7]

A Wikipédia-társadalom döntőbizottsága, valamint a domain-név használatából eredő konfliktusok rendezése mindezek ellenére alapvetően eltér a hagyományos döntőbizottsági (avagy más, pl. bírósági) eljárásoktól. Ami az eltérést konfigurálja az a digitális és globális tér, az a tér, ahol az eljárások zajlanak. Már Manuel Castells korai munkájában felhívta a figyelmet a tér (és az idő) átalakulására a digitális (információs) társadalomban.[8] A digitális világban a tér globalizálódik, hálózati áramlások terévé válik, virtualizálódik – írta.[9] A kibertér tartományai összetettek saját önálló szerkezetből álló térformák, közöttük a térhálózatok közvetítenek.[10]  Amíg korábban akár a hatalom, akár az igazságszolgáltatás a fizikai tér látható, tapintható, kézzelfogható eleme volt, mindez a kibertérben konstitutív valóságként funkcionál.[11] Nem a fizikai közvetlenség, hanem a kommunikáció dominál, s nem kerülhető meg az érintettek aktív eljárási részvétele sem. Lényegében mindegy, hogy a döntőbizottság, egyeztető bizottság melyik földrajzi helyen székel, tagjai melyik országban, vagy városban intézik az ügyeiket. Látható, formálódik a digitális bíráskodás egyik nagy problémaköre, a közvetlenség elvesztéséből adódó feszültségek rendszere.

A digitális hálózaton operáló szervezetek belső és külső feszültségeinek rendezése mellett a jogi kibertérben számos online-, avagy internetalapú, mesterséges intelligenciára épülő, a tanácsadást és a mediációt együttesen szolgáltató platform kezdte meg működését. A legújabb németországi website, az iubel.de felkeltette Magyarországon is a figyelmet.[12] Az üzleti vállalkozáson alapuló platformszolgáltatás ingyenes és azonnali jogvédelmet ígér, a tanácsadáson felül pedig egy mesterséges intelligencián nyugvó elemzés eldönti, vajon az ügy sikeresen képviselhető-e a bíróságon vagy nem. Az oldal magyarázó ábrái egyszerűek és sematikusak, külön kiemelik a munkajogi (elbocsátások esetére tartogatott) tanácsadást. Az oldalon a dízelautó-botrány külön alcsoportot képez, de a könnyű informatikai kezelhetőség miatt a hétköznapi élet bármilyen jogi problémájára működésbe hozható a rendszer. Mögötte a Big Data-elemzés áll, ami a jogi esélyek előrelátásában a nyilvános és elérhető bírósági ítéletek analízisének háttere, elvégezhető akár egy adott lokális bírósági illetékességi szinten is. Szintén mögöttes szabvány – erről nem gyakran esik szó – az USA digitális bírósági világában megszokott ítéletelemzési logika.[13]

A repülés során kárt szenvedő utasok segítségére berendezett online platformok – amelyek akár bíróság előtti képviseletet is megszervezik – a digitális jogi világ jelentős innovációi. Több nyelven – így magyarul – szolgáltat a flightrefund.com, Németországban kiemelhető a flightright.de. A jogi tanácsok mellett pontos információkat ad az eljárási lehetőségekről, a kártalanítás mértékéről, kalkulálja a perlés esélyeit. Az iubel.de használatával összehasonlítva esetükben más és eltérő a működési spektrum, ám a jogi bázis egyértelműbb, hiszen az európai jogi rendelet számszerűen és utaskilométerekre lebontva meghatározta a kártalanítás összegét.[14] Mindez nem akadálya, hogy a weboldal kilépjen a légi utasok kiszolgálásának köréből, és egy aloldalon a szervezett utazások (Pauschalreise) során kárt szenvedett utasokkal foglalkozzék. Tényszerűen kötődik a két irány egymáshoz, mert a szervezett utazások nagy része repülőúttal kombinált. A digitális tér kiterjesztése nem jelent semmilyen plusz erőkifejtést, csakis weboldal-tervezési kérdés. A német weblap az elért eredményeit sorolva kitér a (8 év alatt elért) 99 százalékos bírósági sikerre, a kifizetett 200 millió euró fölötti kárösszegre és a száz, Németországban működő munkatársra. A web-platformok nem tagadják, kialakításuk a hagyományos ügyvédi képviselet és ügyvédi szolgáltatás alternatívája.

A szakértői rendszerek átfogják a jogi élet hétköznapjait, megtalálhatók a bíróságon kívüli világban és a bírósági eljárásokban. Sőt a szakértői rendszereket, amelyek háttere, bázisa egy egy informatikai program, nem kizárólag a jog, hanem szinte valamennyi tudásterület alkalmazza. A régi idők narratívája ez – így Zödi Zsolt –, ideológiája a kibernetikai társadalomirányítás illúzióját hordozza.[15] A szakértői rendszerek a jog algoritmikus feldolgozhatóságának gondolatára épültek, s a továbblépést mégis a jogi források és a jogi nyelv számítógépes elemzése jelentette. [16] Az esetalapú érvelési rendszer megkövetelte az elemző és a gép közötti interaktív kommunikációt.

A szakértői rendszereket a mesterséges intelligencia felé vezető út egyik döntő lépésének tekinti az informatikai szakirodalom. A tudásalapú szakértői rendszerek – írta például Klaus Mainzer[17] – számítógépprogramok, amelyek egy speciális terület tudását rögzítik és összegyűjtik, majd ebből automatikus következtetéseket vonnak le. E következtetések kínálatok az adott terület bizonyos problémáinak megoldására, heurisztikus tudásrendszerek, bizonyos ítéleti (itt logikai, nem jogi értelemben) következtetések megfogalmazói.

A szakértői rendszerek csak részben támaszkornak a mesterséges intelligenciára és a Big Data-rendszerre. Legfejlettebb változatai sem döntenek, csupán lehetőségeket kínálnak fel. Támogató, döntéselőkészítő szerepben jelennek meg, deperszonifikált folyamatok eredőjeként. Megkérdőjelezik a jogban hagyományosan kialakult tudásmonopóliumokat (kommentárok, felsőbb bírósági döntések, szakértők)[18], újra írják a bizalom értékeit. Velük új fejezet kezdődött, ez az út a digitális bíróságok és a digitális igazságszolgáltatás ideája felé vezet.

A cikk első részét itt, a másodikat itt, a harmadikat itt, a negyediket pedig itt olvashatja.

Lábjegyzetek:

[1] Az „új” Pp. Magyarországon, illetve a németországi ZPO-reformok egyértelműen jelzik e trendet. A 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról külön részt (Tizedik rész) iktatott be az elektronikus technológiák és eszközök alkalmazásáról. A Zivilprozessordnung (ZPO) pedig Németországban fokozatosan bővíti az elektronikus (információs) eszközökre és lehetőségekre vonatkozó rendelkezéseit. Így pl. 2018. január 1-jétől lépett hatályba az elektronikus iratokról szóló normaszöveg (ZPO. 130. §. a.)

[2] http://infomediator.hu/alternativ-vitarendezo-forum. 2020. február 05-ei letöltés

[3] https://de.wikipedia.org/wiki/Internet_Corporation_for_Assigned_Names_and_Numbers. 2020.február 06-ai letöltés.

[4] Számos kiváló elemzés foglalkozott az elmúlt években a Wikipédiával. Kiemeljük Christian Pentzold: Machtvolle Wahrheiten. Diskursive Wissensgenerierung in Wikipedia aus Foucault’scher Perspektive http://www.soz.uni-frankfurt.de/K.G/B4_2007_Pentzold.pdf. (2019. 06. 04. letöltés), és Kerstin Kallas: Schreibprozesse in der Wikipedia. Eine linguistische Analyse. Universität Koblenz-Landau, Campus Koblenz. 2012.

[5] A Wikipédia világának leírása: Daniela Pscheida: Das Wikipedia-Universum. Wie das Internet unsere Wissenskultur verändert. Transkript Verlag Bielefeld, 2010. A döntőbizottsági eljárás ismertetése: 381.o.

[6] A magyarországi Wikipédiánál: https://hu.wikipedia.org/wiki/Wikipedia:Vitarendezes. A magyar vitaeljárás döntőbizottsága a „Wikitanács”. https://hu.wikipedia.org/wiki/Wikipedia:Wikitanacs

[7] Az ismertetett „lépések a viták rendezésére szolgálnak. A vandalizmus és a Wikipédia irányelveinek rendszeres és durva megsértése más, gyorsabb eljárásokon keresztül is kezelhető, és az elkövető blokkolásához vagy kitiltásához vezethet. Többnyire azonban az itt leírt elvek alkalmasak a felhasználók viselkedése elleni kifogások rendezésére. Ez nem jelenti azt, hogy azok a felhasználók, akik rámutatnak a helytelen viselkedésre, részesei a vitának – egyszerűen csak a Wikipédia közösségét képviselik

[8] Manuel Castells: Az Információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. I.–III. kötet. Gondolat – Infonia, Budapest, 2005. I. kötet (A hálózati társadalom kialakulása) 494. o.-tól

[9] „A modern virtualitás az a valóság, amelyik teremtett, amelyiknek nincs abszolút hatalma, vagy amelyik képes elveszíteni azt, az a valóság, amely nem uralkodik, hanem amely felett uralkodnak. A modern valóság és virtualitás individualizált világai együtt biztosítják az individuális létezők környezetük feletti feltétlen uralmát”. Ropolyi László: A virtualitás esztétikája. Magyar Tudomány, Budapest, 2017/8. sz. 923. o.

[10] Mészáros Rezső: A Kibertér társadalom-földrajzi megközelítése. Im.: Az információs társadalom dimenziói. (Szerk.: Balogh Gábor.) Gondolat / Infonia, Budapest, 2006. 212.–224. o. Cristian Pralea: A Hermeneutical Ontology of Cyberspace. Dissertation. Graduate College of Bowling Green, State University. 2010.

[11] Balogh Gábor: Az elme trükjei. Im.: Az információs társadalom dimenziói. (Szerk.: Balogh Gábor.) Gondolat / Infonia, Budapest, 2006. 207-211.

[12] Heti Világgazdaság, 2019. október 17., 69.o

[13] Zödi Zsolt: Jogi adatbázisok és jogi forráskutatás. Gépek a Jogban. PhD-dolgozat, Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Doktori iskola, 2011.

[14] Az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (2004. február 11.) visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről

[15] Zödi Zsolt: Platformok, robotok és a jog. Új szabályozási kihívások az információs társadalomban. Gondolat Kiadó, Budapest, 2018.33.-35.

[16] A legelső szakértői rendszer egyike a HYPO-rendszer volt. A rendszerben az üzleti titoksértés bírói gyakorlatát dolgozták fel, sajátos módszerrel. A módszer a jogeseti érvek elemzésével a hasonlóság, különbözőség meghatározását vállalta fel, az így kapott reprezentációkat sajátos szerkezetbe (osztályokba) rendezték. Lényegében a nyelvészeti kutatásokra jellemző strukturális tartalomelemzés ötvöződött a jogértelmezés amerikai tradícióinak standardizált, ezért az informatikai nyelvekre jól lefordítható hagyományaival. Bővebben: Zödi Zsolt: Platformok, robotok és a jog. id.mű. 44.

[17] Klaus Mainzer: Künstliche Intelligenz – Wann übernehmen die Maschinen? Springer Verlag, Berlin, Heidelberg, 2016. 43. – 54. Mainzer szemben a Zödi által bemutatott módszertannal, egy szabályfelismerésen alapuló, célorientált (goal driven) eljárást ír le.

[18] Történetére: Niko Stern és Reiner Grundmann: Expertenwissen. Die Kultur und die Macht von Experten, Beraten und Ratgebern. Velbrück Verlag (Wissenschaft.) 2010.


Kapcsolódó cikkek

2021. december 6.

Bevethető a jogállamisági mechanizmus

Az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoki indítványa szerint megfelel az uniós jognak az Európai Bizottság által beterjesztett jogállamisági mechanizmus. Ezzel a rendszerrel felfüggeszthetik az uniós péntek kifizetéseit, ha rendszerszintű visszaéléseket tapasztalnak.