Kamatköltség levonása a vállalatfinanszírozás során

Az EUB egy svéd ügyben kimondta, hogy a letelepedés szabadsága az adócsalás és adóelkerülés megakadályozása érdekében csak akkor korlátozható, ha azt közérdeken alapuló nyomós indokok igazolják.


Az alapügy

A Lexel a Schneider Electric csoport svéd társasága. 2011 decemberében a Lexel megszerezte a SESI‑részvények SEE által birtokolt 15%‑át, és előzetesen kölcsönt vett fel a Bossière Finances SNC‑től (a továbbiakban: BF), amely a Schneider Electric csoport belső bankja. Az alapügy tényállásának megvalósulása idején a BF az e csoport Franciaországban letelepedett mintegy 60 társaságából álló adózási egység részét képezte.

A Lexel a 2013. évre 58 millió svéd korona (SEK) (hozzávetőleg 5,5 millió euró) és a 2014. évre 62 millió SEK (hozzávetőleg 5,9 millió euró) összegű kölcsönkamatot fizetett a BF‑nek. A francia társaság el tudta számolni a kapott kamatokat a cégcsoport franciaországi üzleti tevékenysége során felmerült veszteséggel szemben.

A Lexel kijelentette, hogy visszavásárolta a SESI részvényeit a SEE‑től, mivel ez utóbbinak tőkére volt szüksége a Schneider Electric csoporton kívüli társaság megvásárlásának finanszírozására, mivel e felvásárlást elsősorban kölcsönökből finanszírozták. Ebben az összefüggésben és a finanszírozási költségeinek csökkentése érdekében az SEE úgy döntött, hogy eladja a SESI részvényeit, és visszafizeti az ennek keretében felvett kölcsönöket.

A Lexel szerint a SESI részvényeinek megszerzése nem irányult arra, hogy a Schneider Electric csoport adóelőnyben részesüljön, és semmilyen adóelőny nem származott abból a tényből, hogy a BF fel tudta volna használni a kapott kamatokat az e csoport franciaországi tevékenységeihez kapcsolódó veszteségek kompenzálására. Idővel az e kamatoknak megfelelő jövedelmet a Svédországban alkalmazottnál magasabb adókulccsal adóztatják.

Ebben a tekintetben 2013‑ban és 2014‑ben a francia társasági adó mértéke 34,43%‑nak felelt meg. Azonban semmilyen adót nem szedtek be az ezen évek során kapott kamatok után, mivel az érintett adózási egység ekkor veszteséget könyvelt el. Ugyanezekben az években a svéd társasági adó mértéke 22%‑nak felelt meg.

Az adóhatóság, miután megerősítette a 10%‑os szabály alkalmazhatóságát, mindazonáltal a kivételre hivatkozva elutasította a BF által nyújtott kölcsön kamatköltségeinek levonását. Az adóhatóság szerint a szóban forgó ügyleteket annak érdekében hajtották végre, hogy lehetővé tegyék, hogy Spanyolország helyett Svédországban vonják le a SESI részvényeinek megszerzésével kapcsolatos kamatköltségeket, és abból a célból, hogy jelentős adóelőnyben részesüljenek. Az adóhatóság azt is megállapította, hogy a kivétel összeegyeztethető a letelepedés szabadságára vonatkozó EUMSZ 49. cikkel.

A Lexel keresetet nyújtott be az adóhatóság határozatával szemben a Förvaltningsrätten i Stockholmhoz (stockholmi közigazgatási bíróság, Svédország), amely az EUB-hoz fordult előzetes döntéshozatalért.

Az EUB döntése

Az eltérő bánásmódról

A jövedelemadóról szóló törvény 24. fejezetének 10b. §‑a alapján a kapcsolt vállalkozások csoportjának részét képező társaságok – a 10d. § vagy 10e. § eltérő rendelkezése hiányában – nem vonhatják le a kapcsolt vállalkozással szemben fennálló adósság után fizetett kamatokat.

A 10%‑os szabály alapján a jövedelemadóról szóló törvény 24. fejezetének 10b. §‑ában meghatározott tartozásokkal kapcsolatos kamatköltségek akkor vonhatók le, ha a kifizetett kamatoknak megfelelő jövedelmet legalább 10%‑os adómérték terhelte volna azon állam joga szerint, amely államban a jövedelemre ténylegesen jogosult, kapcsolt vállalkozás illetőséggel rendelkezik, feltéve, hogy e vállalkozás kizárólag ezzel a jövedelemmel rendelkezett volna. E fejezet 10e. §‑ának (1) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy e kamatköltségek levonhatók az 10%‑os szabály be nem tartása ellenére, ha az azok alapjául szolgáló kötelezettséget elsősorban kereskedelmi okok igazolják, és ha a kamatköltségnek megfelelő jövedelem tényleges kedvezményezettje, a társult vállalkozás az EGT valamely tagállamában rendelkezik székhellyel.

A jelen ügyben a Lexel az ugyanazon csoporthoz tartozó SESI részvényeinek megszerzését az e csoporthoz tartozó másik társaságtól, a BF‑től felvett kölcsön révén finanszírozta. Bár a Lexel által a BF‑nek fizetett kamatok megfeleltek a 10%‑os szabálynak, az adóhatóság a kivétel alapján megtagadta a Lexeltől az e kölcsönhöz kapcsolódó kamatköltségek levonását, hangsúlyozva, hogy annak fő oka a jelentős adóelőnyben való részesülés volt.

Az EUB rendelkezésére álló iratok szerint, amennyiben a BF svédországi székhellyel rendelkezett volna, a Lexel levonhatta volna az említett kölcsönhöz kapcsolódó kamatköltség levonását. A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott magyarázatok szerint ugyanis valamely társaság az adóköteles jövedelméből levonhatja az ugyanahhoz a csoporthoz tartozó társaság részére teljesített csoporton belüli pénzügyi transzfereket, amennyiben ez utóbbi Svédországban adóköteles. Ebben az esetben felesleges tehát hitelt felvenni a csoporthoz tartozó másik társaságtól pusztán abból a célból, hogy le lehessen vonni a vonatkozó kamatköltséget. Ezért a kivétel soha nem kerül alkalmazásra a csoporthoz tartozó, Svédországban letelepedett másik társaságtól felvett kölcsön kamatköltségeinek levonása esetén. A kivétel ezzel szemben akkor alkalmazandó, ha a kamatköltségek jogosultjai más tagállamban telepedtek le.

Az EUB a fentiekre tekintettel megállapította, hogy a jelen ügyben olyan eltérő bánásmód áll fenn, amely hátrányosan befolyásolja a társaságok letelepedési szabadságának gyakorlását. Az ilyen eltérő bánásmód azonban összeegyeztethető lehet az EUMSZ 49. cikkel, amennyiben olyan helyzetekre vonatkozik, amelyek objektíve nem hasonlíthatók össze, vagy ha azt közérdeken alapuló nyomós ok igazolja, és e célkitűzéssel arányos.

A letelepedés szabadságának korlátozhatóságáról

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a letelepedés szabadságának korlátozása kizárólag akkor engedhető meg, ha azt közérdeken alapuló nyomós indokok igazolják. Azonban ilyen esetben is elengedhetetlen, hogy az alkalmas legyen az elérni kívánt célok megvalósítására, és ne lépje túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

Igazolásként az adóhatóság, amelyet e tekintetben a svéd és a holland kormány támogat, hangsúlyozza, hogy a kivétel egyrészt az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelemnek, másrészt pedig az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztásának megőrzéséhez szükségének a keretébe illeszkedik.

A jelen ügyben az EUB úgy ítélte meg, hogy a kivétel a kamatköltségek levonásán alapuló agresszív adótervezés ellen folytatott küzdelembe illeszkedik, és kifejezetten minden „lényeges adóelőnyre” vonatkozik. Ebben az összefüggésben a levonást kérelmező társaságnak kell azt bizonyítania, hogy az adósság nem főként – azaz 75%‑os vagy azt meghaladó részben – adózási okból merült fel.

A szóban forgó ügylet fiktív jellege nem minősül meghatározó feltételnek a levonási jog megtagadásához, mivel az érintett társaság azon szándéka, hogy – elsősorban adózási okokból – adósságot vállaljon, elegendő a levonási jog megtagadásának igazolásához. Valamely ügylet elsődleges adózási jellegűként való minősítése a céljainak egy bizonyos százalékos arányát, azaz a 75%‑ot meghaladó részét érinti.

Az EUB szerint önmagában az a körülmény, hogy valamely társaság valamely határokon átnyúló helyzetben, nem mesterséges transzfer keretében le kívánja vonni a kamatokat, nem igazolhatja az EUMSZ 49. cikkben foglalt letelepedés szabadságát sértő intézkedést.

Következésképpen nem lehet helyt adni az adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelemre alapított igazolásnak.

Másodszor az EUB azt vizsgálta, hogy az alapeljárásban felmerült eltérő bánásmód igazolható‑e annak szükségességével, hogy fenntartsák az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztását.

Amint azt a Bíróság több alkalommal kimondta, az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása megőrzésének szükségességére alapított igazolásnak akkor lehet helyt adni, ha a szóban forgó szabályozás olyan magatartások megakadályozására irányul, amelyek alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a tagállam azon joghatóságának gyakorlását, hogy a területén végzett tevékenységeket megadóztassa.

Az EUB úgy ítélte meg, hogy az adózási egységben integrált társaságok nyereségeinek és veszteségeinek az anyavállalat szintjén való konszolidálása olyan előnyt jelent, amelynek belföldi illetőségű társaságokra korlátozása igazolható, figyelembe véve annak szükségességét, hogy fenn kell tartani az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztását.

Ebben az összefüggésben pontosítani kell, hogy a kivétel előkészítő munkálatai szerint annak kifejezett célja a svéd adóalap olyan csökkenésének megakadályozása, amely a kamatköltségek határokon átnyúló helyzetben való levonásával járó adótervezésből eredhet. Az ilyen célkitűzés azonban nem tévesztendő össze az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása megőrzésének szükségességével.

Ráadásul, amint az a tárgyaláson említésre került, azok a kamatok, amelyek levonását a Lexel kérte, levonhatók lettek volna, ha a BF nem kapcsolt társaság lett volna. Márpedig, amennyiben a csoporton belüli és határokon átnyúló külső ügylet feltételei megfelelnek a szokásos piaci feltételeknek, ezen ügyletek között semmilyen különbség nincs az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása szempontjából.

Ebből következik, hogy az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztásának megőrzésére alapított igazolásnak az EUB szerint nem lehet helyt adni.

Harmadszor meg kell vizsgálni, hogy – amint arra lényegében az adóhatóság, valamint a svéd és a holland kormány hivatkozik – az alapügyben szóban forgó szabályozást igazolhatja‑e az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelemre és az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztásának fenntartására vonatkozó igazolások együttes figyelembevétele.

Ha az érintett tagállam érvényesen nem hivatkozhat az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása megőrzésének szükségességére alapított igazolásra, az alapügyben szereplőhöz hasonló intézkedés nem igazolható az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása fenntartásának és az adóelkerülés elleni küzdelem követelményének együttes figyelembevételével.

(curia.europa.eu)



Kapcsolódó cikkek:


A bírák szólásszabadsága korlátozható
2021. február 25.

A bírák szólásszabadsága korlátozható

Az EJEB elé került ügyben a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság bírája az akkori román főbíróval szemben kritikus véleménycikket publikált. Ebben a rendszerváltás előtt betöltött pozíciójára utalva Ügyész Elvtársnak nevezte a Semmítőszék elnökét, aki részt vett “a szocialista rendszer ellenségeinek kigyomlálásában”.

A digitális társadalom olvasatai – XIV.
2021. február 25.

A digitális társadalom olvasatai – XIV.

Alábbi cikksorozatában a szerző a digitális társadalom különböző aspektusait tárja elénk, igyekezve lényegre törően bemutatni szerkezetének fontosabb csomópontjait, és összegezni a tudásrendszerek, az internet, a mesterséges intelligencia, a hálózati társadalmak fontosabb, a jogalakulás szempontjából releváns mozgásait. Ezúttal az EU-szabályozás újabb elemeit veszi górcső alá.

Fizetni fog a Facebook az ausztrál hírekért
2021. február 24.

Fizetni fog a Facebook az ausztrál hírekért

Facebook a következő napokban helyreállítja a híroldalakat Ausztráliában, miután a kormánnyal megállapodott abban, hogy módosítják azt a törvényjavaslatot, amely arra kényszeríti a közösségi oldalt és a Google-t, hogy fizessen a hírtartalmak megjelenítéséért.

A hír, mint vagyoni érték
2021. február 24.

A hír, mint vagyoni érték

A Microsoft az európai kiadó szervezetekkel összefogva szólította fel az EU-t, hogy kötelezze a nagy techcégeket a híroldalakkal való tárgyalásra.

Ausztrália nem hátrál meg
2021. február 22.

Ausztrália nem hátrál meg

A Facebook elérhetetlenné tette az ausztrálok számára a hazai és külföldi média oldalait, és blokkolta a közösségi oldal felhasználói számára a hírtartalmak megosztását.