Kiköthető-e elállási díj a fogyasztóval kötött ügyvédi megbízásban?


Az EUB szerint az ügyvéd utasításainak való megfelelés megszegéséhez, illetve a megbízás megszüntetéséhez fűzött pénzügyi szankció sérti a fogyasztó jogait.

1. Az alapügy

Az alapügy felperese megbízást írt alá az Augusto és Vicente Ügyvédi Irodával, amelynek tárgyát a felperes mint fogyasztó és egy bank által 2003. november 26‑án kötött hitelmegállapodásban foglalt tisztességtelen feltételek vizsgálata, az azokra vonatkozó peren kívüli panasz és szükség esetén bírósági panasz, valamint adott esetben megsemmisítési kereset elkészítése és benyújtása képezte.

Az említett megbízólevél tartalmazott egy olyan feltételt, amely szerint „a megbízólevél aláírásával az ügyfél kötelezettséget vállal arra, hogy az ügyvédi iroda utasításait követi, és amennyiben az ügyfél a bírósági eljárástól annak lezárását megelőzően bármilyen okból eláll, vagy az ügyvéd tudta nélkül vagy annak tanácsa ellenére a bankkal egyezséget köt, a sevillai ügyvédi kamarának a megsemmisítés iránti kereset költségeit meghatározó díjszabása szerinti összeget kell megfizetnie (a továbbiakban: elállásra vonatkozó feltétel).

A felperes az ügyvédi irodát egy közösségi hálózaton közzétett reklám alapján vette igénybe, amelyben nem említették az elállási feltételt, mivel az érdekeltet kizárólag a jogi szolgáltatások áráról tájékoztatták. A jelen esetben tehát nem bizonyított, hogy a felperesnek a megbízólevél aláírását megelőzően tudomása volt az elállásról szóló kikötésről.

A felperes, akit hivatalból kirendelt ügyvéd segített, vitatta az Augusto és Vicente Ügyvédi Iroda által követelt megbízási díjat, arra hivatkozva, hogy azok nem esedékesek, őt ugyanis nem tájékoztatták az elállásra vonatkozó feltételről, így munkadíjként kizárólag a hitelező banktól kapott összeg 10%‑át, azaz 105,35 eurót kell megfizetnie, amely összeget meg is fizette. A felperes az elállásra vonatkozó feltétel tisztességtelen jellegére is hivatkozott.

Az ügyben eljáró 10 bis. számú sevillai elsőfokú bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti az Európai Unió Bíróságához fordul.

Az EUB döntése

Az EUB megállapította, hogy a 93/13/EGK irányelv tényleges érvényesülés elve és az Európai Unió Alapjogi Charta 47. cikke alapján, azzal ellentétes az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló egyszerűsített eljárásra vonatkozó olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a fogyasztó ügyféllel szemben előterjesztett kérelem tárgyában nem igazságszolgáltatási szerv hoz határozatot, mivel bíróság csak az említett határozat elleni esetleges jogorvoslat szakaszában jár el, anélkül hogy az ekkor eljáró bíróság – adott esetben hivatalból – felülvizsgálhatná, hogy a követelt munkadíj alapjául szolgáló szerződésben foglalt feltételek tisztességtelenek‑e, továbbá anélkül hogy a felektől olyan bizonyítékokat fogadhatna el, amelyek eltérnek a nem igazságszolgáltatási szerv előtt már előterjesztett okirati bizonyítékoktól.

A 93/13/EGK irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás, illetve a szállított áru vagy nyújtott szolgáltatás közötti értékarányosság megítélésére, ha ezek a feltételek világosak és érthetőek.

Az EUB szerint azonban nem tartozik az e rendelkezésben előírt kivétel hatálya alá az ügyvéd és ügyfele között létrejött szerződés olyan feltétele, amelynek értelmében az ügyfél kötelezettséget vállal arra, hogy követi ezen ügyvéd utasításait, nem jár el az ügyvéd tudta nélkül vagy tanácsa ellenére, és pénzbeli szankció terhe mellett nem áll el azon eljárástól, amelynek nyomon követésével az említett ügyvédet megbízta.

A 2005/29/EK irányelv alapján az EUB arra a következtetésre jutott, hogy olyan feltételnek az ügyvéd és ügyfele között létrejött szerződésbe való belefoglalását, amely az utóbbit terhelő pénzügyi szankciót helyez kilátásba, amennyiben eláll azon bírósági eljárástól amelynek nyomon követésével az említett ügyvédet megbízta, és amely feltétel valamely ügyvédi kamara díjszabására utal, és azt sem a kereskedelmi ajánlat, sem a szerződéskötést megelőző tájékoztatás nem említette, ezen irányelv 7. cikke értelmében vett „megtévesztő” kereskedelmi gyakorlatnak kell minősíteni, mivel ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti az átlagos fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

(curia.europa.eu)


Kapcsolódó cikkek

2023. január 30.

Jogszerű az ügyvédeket távol tartó arcfelismerő rendszer?

A Madison Square Garden Entertainment Corp. nagyvállalat olyan arcfelismerő MI rendszert alkalmazott, amely azonosította a céggel perben álló ellenérdekű feleket képviselő ügyvédeket és így a cég megtagadhatta a magánszemélyként belépni kívánó ügyvédektől a helyszínre való belépést.