Kilépnek-e a tengerészek a schengeni térségből?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szerző alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra J. és társai-ügyben[1] született.

Bevezetés

A holland biztonsági és igazságügyi államtitkár, a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra J. és társai valamennyien harmadik ország állampolgárságával rendelkező tengerészek ügyében az Európai Unió Bíróságához (EUB) a holland államtanács, a Raad van State 2018. május 9-ei határozatával előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő. A felek közti jogvita tárgyát az képezte, hogy a rotterdami (Hollandia) kikötőben hosszú időn át veszteglő hajóra történő szolgálatra jelentkezésükkor J. és társaival szemben megtagadták a schengeni térségből kiléptetőbélyegző-lenyomat úti okmányaikban való elhelyezését.

A holland államtanács előzetes döntéshozatal iránti kérelmével jogértelmezést kért a Schengeni határellenőrzési kódex[2] értelmezésére vonatkozóan.

Az ügy tényállása szerinti eljárásban szereplő valamennyi, harmadik országbeli állampolgár tengerészként dolgozott. Légi közlekedéssel érkeztek a schengeni térségbe, majd olyan hajókra szálltak, amelyek személyzetébe már beosztották őket. A hajók a tengerészek megérkezése előtt a kikötőben hosszú időre vesztegeltek.

A megválaszolandó kérdés az volt, hogy a tengerészek kilépnek-e a schengeni térségből abban az időpontban, amelyben személyzetként a hajón szolgálatra (vagy felvételre) jelentkeznek vagy csak akkor lépnek ki onnan, ha a hajó fedélzetén dolgoznak, amikor a hajó elindul a kikötőből.

A kérdést előterjesztő bíróság meg akart bizonyosodni a „kilépés” kifejezés jelentéséről a tagállamok illetékes hatóságait arra vonatkozóan terhelő kötelezettséggel összefüggésben, hogy kiléptetőbélyegző‑lenyomatot helyezzenek el a harmadik országbeli állampolgár úti okmányaiban, amikor azok átlépik a külső határt és elhagyják a schengeni térséget[3].

A Schengeni határellenőrzési kódex a schengeni térség külső határait átlépő bármely személyekre vonatkozóan állapít meg szabályokat. Bulgária, Ciprus, Horvátország és Románia nem teljes jogú tagjai még a schengeni térségnek, de az ellenőrzésekre vonatkozó szabályokat a külső határaikon be kell tartaniuk. A külső határok átlépésekor a szabad mozgás uniós jogával nem rendelkező, vízumkötelezettség alá tartozó személyeket, az EU-n kívüli országok állampolgárait az adott ország belépési feltételeinek megfelelő beható ellenőrzésnek kell alávetni, amely magában foglalja a vonatkozó adatbázisok szisztematikus lekérdezését, mint a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és a Vízuminformációs rendszer (VIS) ellenőrzését. Egy harmadik országbeli – nem schengeni vagy nem uniós országbeli –, a szabad mozgás uniós jogával nem rendelkező állampolgár beléptetése csak a megtagadás indokainak pontos megjelölésével az illetékes nemzeti hatóság határozata útján tagadható meg. Ezek a személyek a hatóság határozatával szemben jogorvoslattal élhetnek[4].

A tengerészekre vonatkozó ellenőrzésekre a rendelet VII. mellékletben megállapított különleges szabályok alkalmazandók.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Schengeni határellenőrzési kódex, az úti okmányok bélyegzéséről szóló 11. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányult, mely szerint:

„A harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait mind a belépéskor, mind pedig a kilépéskor rendszeresen bélyegezni kell. Belépéskor, illetve kilépéskor különösen a következő okmányokat kell bélyegzőlenyomattal ellátni:

a)	érvényes vízumot tartalmazó okmányok, amelyek a harmadik országbeli állampolgárokat határátlépésre jogosítják fel;

b)	harmadik ország olyan állampolgárának határátlépésre jogosító okmányai, akik valamely tagállam határán kiadott vízummal rendelkeznek;

c)

harmadik ország azon állampolgárainak a határátlépésre jogosító okmányai, akikre nem vonatkozik vízumkötelezettség.” A Vízumkódex[5] létrehozta a tagállamok területén való átutazásra vagy bármely 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó eljárásokat és feltételeket. Alapfogalmai szerint a „vízum” „valamely tagállam által kiadott engedély […] a tagállamok területén való átutazás vagy a tagállamok területén bármely 180 napos időtartamban 90 napot meg nem haladó, tervezett tartózkodás[ra] [vonatkozóan]”. Kivételes esetben a határátkelőhelyeken is lehet vízumot kiadni. A vízumkódex előírásainak megfelelően az a tengerész, kaphat vízumot a határon való átutazáshoz aki a schengeni térség külső határainak átlépésekor vízummal rendelkezik, ha eleget tesz a kódex alapfeltételeinek[6] , és a határt azért lépi át, hogy fel‑ vagy visszaszálljon arra a hajóra, amelyen tengerészként dolgozni fog, illetve partra szálljon arról a hajóról, amelyen tengerészként dolgozott. Mielőtt a vízumot kiadják, az illetékes nemzeti hatóságoknak eleget kell tenniük a Vízumkódex IX. mellékletében foglalt szabályoknak[7].

A tényállás[8]

J. és társai harmadik országok állampolgárságával rendelkező tengerészek, akik a schengeni térségbe az amszterdami Schiphol (Hollandia) nemzetközi repülőtéren át, 2016 január, február és március folyamán léptek be, mielőtt szárazföldi úton a rotterdami kikötőbe mentek volna, hogy az ebben a kikötőben hosszú időn át veszteglő, speciális, önjáró tengeri hajóra jelentkezzenek szolgálatra.

Egyes tengerészek a szerződés teljes időtartama alatt a Rotterdamban kikötve marad hajók fedélzetén –anélkül hogy e hajók elhagynák a kikötőt – különböző feladatokat láttak el. A fedélzeten teljesítendő szolgálatuk befejezését követően – amely esettől függően öt vagy tíz hétig tartott – a Schiphol reptérről induló repülőgéppel elhagyták Hollandiát (ennél fogva a schengeni térséget is).

Más tengerészek – azt követően, hogy egy Rotterdamban kikötő hajó fedélzetén egy ideig munkát végeztek – a fedélzeten maradtak, és Hollandia felségvizeit e hajó személyzetének tagjaként hagyták el.

E tengerészek olyan építőipari szakemberek voltak, akiknek a munkája – többek között – olajplatformok (fúrótornyok) és tömlők tengerben történő elhelyezését foglalta magában. A munkájuk a veszteglő hajók új útra történő előkészítésére is kiterjedt. A munkavégzési idő és a hajó kikötőben való tartózkodásának időtartama a munkák terjedelmétől és az érintett hajótól függött. Ez a fajta munkavégzési és foglalkoztatási gyakorlat nem volt új.

Amikor e tengerészek 2016 januárja és márciusa között különböző időpontokban jelentkeztek a Zeehavenpolitie Rotterdamnál (rotterdami vízirendőrség, Hollandia), a rotterdami kikötőben határellenőrzést végző nemzeti hatóságnál, azzal a szándékkal, hogy az ebben a kikötőben veszteglő valamely hajóra jelentkezzenek szolgálatra, ez a hatóság, a korábbi gyakorlattól eltérve megtagadta a kiléptetőbélyegző-lenyomat úti okmányaikban való elhelyezését, azzal az indokkal: nem határozható meg, hogy az érintett hajó ténylegesen mikor hagyja el az említett kikötőt, következésképpen pedig a schengeni térséget.

A tengerészek harmadik országbeli állampolgárokként a Schengeni határellenőrzési kódex alapján 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó ideig tartózkodhattak a schengeni térségben.

J. és társai, valamint egyes hajóüzemeltetők, mégpedig C, illetve H. és társai a bélyegzőlenyomat elhelyezésének e megtagadása miatt jogorvoslati kérelemmel fordult az államtitkárhoz.

Előadták, hogy az új gyakorlat hatásaként a régi gyakorlathoz képest csökkent az engedélyezett tartózkodásuk időtartama, mivel az új gyakorlat szerint az említett 90 napos időszakba beleszámít az az idő, amely alatt a személyzet tagjaként a hajó fedélzetén munkát végeztek. A régi gyakorlat szerint a hajó fedélzetén munkavégzéssel töltött időt nem vették figyelembe, így azt nem vonták le a 90 napos időszakból. Ezen felül, mivel 180 napot kell várniuk ahhoz, hogy visszatérhessenek a schengeni térségbe, kevesebb munkát végeznek, így alacsonyabb jövedelemre tesznek szert.

A 2016. júniusában és júliusában elfogadott határozataival az államtitkár e jogorvoslati kérelmeket egyrészt – amennyiben azokat a hajóüzemeltetők terjesztették elő – mint elfogadhatatlanokat elutasította, másrészt – amennyiben azokat a tengerészek terjesztették elő – mint megalapozatlanokat elutasította, mivel önmagában az a tény, hogy a tengerész egy hajóra jelentkezik szolgálatra, nem jelenti azt, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése értelmében véve kilép a schengeni térségből. A kilépésre csak akkor kerül sor, ha az érintett tengerész olyan hajóra száll fel vagy olyan hajón tartózkodik, amelynek kapitánya tájékoztatta a rotterdami vízirendőrséget a hajó indulásának időpontjáról, és e hajó a fedélzetén lévő tengerészekkel együtt ezt követően ténylegesen elhagyja a kikötőt.

A hágai elsőfokú bíróság, a rechtbank Den Haag, 2017. május 17-ei négy ítéletével helyt adott az e határozatok ellen J. és társai által indított kereseteknek, mégpedig azzal az indokkal, hogy az érintett tengerészek a szolgálatra jelentkezéskor átlépték a tagállamok valamely külső határát, és a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése értelmében kiléptek a schengeni térségből. Ugyanis e kódex 11. cikke (3) bekezdésének c) pontjából és a kikötőben tartózkodás során partra szálló tengerészekre vonatkozó szabályokkal foglalkozó VII. mellékletéből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó külső határ átlépésének tekinti azt a tényt, hogy a tengerészek valamely kikötőben veszteglő hajóról partra szállnak, vagy a fedélzetre visszatérnek. Ezt a megállapítást a Vízumkódex 36. cikke és IX. mellékletének rendelkezései is alátámasztják, amelyek értelmében a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok a tengerészek számára átutazóvízumot adhatnak ki a belépés szerinti repülőtér és a szolgálatra jelentkezés szerinti kikötő közötti út megtételének időtartamára.

Az államtitkár ezen ítéletekkel szemben fellebbezést terjesztett az államtanács elé.

Az I. fokú bíróság megjegyzése szerint, a hajók a rotterdami kikötőhöz hasonló tengeri kikötőkben rendszerint több hónapon át vesztegelnek. Egyébiránt az államtitkár által megküldött információk alapján nem lehetett megkérdőjelezni e bíróság előtt előadottakat, amely szerint több tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai a tengerészek szolgálatra jelentkezésekor kiléptetőbélyegző-lenyomatot helyeznek el, függetlenül attól, hogy az a hajó, amelyen szolgálatot teljesítenek, rövid határidőn belül elhagyja‑e a kikötőt.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy a Schengeni határellenőrzési kódexből nem tűnik ki egyértelműen, hogy úgy kell-e tekinteni, hogy a schengeni térségbe egy repülőtéren át belépő, és szárazföldi úton a rotterdami kikötőhöz hasonló tengeri kikötőben hosszú időn át veszteglő hajóhoz szolgálatra jelentkezés céljából utazó tengerész kilépett a schengeni térségből. Konkrétan, nem lehet világosan meghatározni, hogy az ilyen kilépés a schengeni térség tényleges elhagyását követeli-e meg. A Schengeni határellenőrzési kódex ugyanis nem határozza meg a „kilépés” e kódex 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalmát, és azt sem határozza meg, hogy a tagállamok külső határai hol húzódnak, sem pedig azt, hogy mikor történik határátlépés. Bizonytalan tehát annak meghatározása, hogy kell-e bélyegzőlenyomatot elhelyezni, és ha igen, mikor.

Kifejtette továbbá, hogy amennyiben a Schengeni határellenőrzési kódex alkalmazásában a különböző tagállamok kikötőiben a tengerészek schengeni térségből történő kilépésének időpontját eltérően határozzák meg, torzítják a versenyt az uniós tengeri kitermelési ágazatokban.

E körülményekre tekintettel a holland államtanács eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett az EUB elé.

Az EUB értékelése és ítélete

Kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy amennyiben valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező tengerész a schengeni térség részét képező állam tengeri kikötőjében hosszú időn át veszteglő hajón szolgálatra jelentkezik, hogy a fedélzeten – mielőtt e hajó fedélzetén elhagyná a kikötőt – munkát végezzen, e tengerész úti okmányain kiléptetőbélyegző-lenyomatot kell elhelyezni, amennyiben a bélyegzőlenyomat elhelyezését e kódex előírja, mégpedig a szolgálatra jelentkezés alkalmával, még abban az esetben is, ha a hajó nem hagyja el az említett kikötőt rövid időn belül, vagy pedig azt a szolgálatra jelentkezést követő későbbi időpontban kell megtenni, és ha igen, mely időpontban[9].

A kérdés megválaszolásához az EUB elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 1. cikke szerint a kódex tárgya az, illetve az alapelvei azt szolgálják, hogy az uniót a szabad mozgás belső határok nélküli térségévé fejlessze, és e célból meghatározza a schengeni térség államainak külső határait átlépő személyek ellenőrzésére irányadó szabályokat[10].

E kódex rendelkezései értelmében a „külső határok” fogalma többek között a szárazföldi határokra és a tagállamok tengeri határaira, „és repülőterek[re], [illetve] kikötők[re]” vonatkozik, amennyiben azok nem minősülnek az ugyanezen kódex értelmében vett „belső határoknak”. A belső határok többek között a tagállamok belső légi járatok indítására és fogadására szolgáló repülőtereire, és a tagállamok tengeri, folyami és tavi kikötőire vonatkozik, amelyek rendszeres belső kompjárat céljára szolgálnak.

A Schengeni határellenőrzési kódex értelmében vett „külső határokat” főszabály szerint csak a határátkelőhelyeken lehet átlépni, amelyekről a tagállamoknak értesítést kell küldeniük a Bizottságnak. A „határátkelőhely” kifejezés bármely, az illetékes hatóságok által e külső határok átlépése céljára engedélyezett átkelőhelyet jelenti[11].

A kódex szerint a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait mind a schengeni térségbe történő „belépés”, mind pedig az onnan történő „kilépés” alkalmával rendszeresen bélyegezni kell[12]. Az EUB korábbi ítéletének pontosítása szerint, az ilyen bélyegző belépésre vagy kilépésre jogosító engedélyt testesít meg[13].

A tényállás szerint az ügyben nem volt vitatott, hogy a tengerészek az amszterdami Schiphol nemzetközi repülőtéren át léptek a schengeni térségbe, amikor is az illetékes holland hatóságok az úti okmányaikat a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex szerinti bélyegzőlenyomattal ellátták, és hogy e tengerészek ezt követően szárazföldi úton a rotterdami tengeri kikötőbe utaztak, hogy az e kikötőben hosszú időn át veszteglő azon hajón jelentkezzenek szolgálatra, amelyen a munkájukat végezték, anélkül hogy a hajó e kikötőt elhagyta volna. Azt sem vitatták a felek, hogy a fedélzeten munkavégzéssel töltött időszak végén a tengerészek vagy szárazföldi úton az amszterdami Schiphol nemzetközi repülőtérre visszatértek, vagy az érintett hajó fedélzetén elhagyták a kikötőt.

Ebben az összefüggésben merült fel a kérdés, hogy a második helyzetben mely időpontban kell a kiléptetőbélyegző-lenyomatot e tengerészek úti okmányain elhelyezni.

J. és társai, valamint a görög kormány szerint, a tengerészek abban a pillanatban lépnek ki a schengeni térségből, amikor a rotterdami tengeri kikötőben veszteglő valamely hajón szolgálatra jelentkeznek, mivel ebben az időpontban lépik át az e kikötőben található határt azáltal, hogy a határátkelőhelyen megjelennek. Következésképpen, az előírt kiléptetőbélyegző-lenyomatot szolgálatra jelentkezésük időpontjában kell elhelyezni a tengerészek úti okmányain, függetlenül attól, hogy az érintett hajó mikor indul el.

Ezzel szemben a holland és a német kormány, valamint a Bizottság állítása szerint, az érintett tengerészek a schengeni térségből abban az időpontban lépnek ki, amikor a hajó, amelyen szolgálatot teljesítenek, a tengerészekkel a fedélzetén ténylegesen elhagyja az érintett tengeri kikötőt. Hangsúlyozzák, hogy az e térségből történő kilépéshez az szükséges, hogy az érintett tengerészek átlépjék a schengeni térség külső földrajzi határát, amelyet nem a Schengeni határellenőrzési kódex, hanem az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye rögzít, és amely főszabály szerint ezt a határt az érintett tagállamoknak az egyezmény szerint megállapított partvonalától számított 12 tengeri mérföldben határozza meg.

A holland kormány és a Bizottság szerint e kódex által előírt kiléptetőbélyegző-lenyomatot tehát az érintett tengerészek úti okmányain észszerű határidőn belül, illetve az érintett hajó indulását közvetlenül megelőző időpontban kell elhelyezni.

A német kormány észrevételei szerint, ezt a bélyegzőt a schengeni térségből történő kilépés napján kell elhelyezni abban az esetben, ha e hajó indulásának időpontja ismert.

Az EUB szerint e kérdés kapcsán először azt kell megvizsgálni, hogy mely időpontra vonatkozóan kell úgy tekinteni, hogy ez a tengerész kilépett a schengeni térségből, ahhoz hogy egy második lépésben meghatározható legyen, hogy e kilépés időpontja függvényében, mely időpontban kell az illetékes nemzeti hatóságoknak az e rendelkezésben előírt kiléptetőbélyegző-lenyomatot elhelyezniük[14].

Az EUB a schengeni térségből való kilépés időpontjának meghatározását illetően emlékeztetett arra, hogy állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből következik,  hogy mivel a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése nem utal a nemzeti jogra, az e rendelkezésben szereplő „kilépés” fogalmat az uniós jog olyan önálló fogalmának kell tekinteni, amelynek jelentését és hatályát tekintve azonosnak kell lennie valamennyi tagállamban, ezért feladata az, hogy az uniós jogrendben e kifejezésnek egységes értelmezést adjon. A kódex e joghelyének szövegét illetően – mivel sem ez a rendelkezés, sem pedig a kódex valamely más rendelkezése, nem definiálja a schengeni térségből való „kilépés” fogalmát –, e fogalom jelentését és hatályát az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése szerint kell meghatározni[15], és úgy kell érteni, hogy az valamely személynek a schengeni térség részét képező helyről az e térségnek részét nem képező helyre történő mozgásának fizikai cselekményét takarja[16]

Önmagában az a körülmény, hogy valamely személy átlépi a kódex értelmében vett azon „határátkelőhelyet”, ahol a külső határok, kódex által előírt ellenőrzése folyik, nem jelenti azt, hogy ez a személy elhagyta volna a schengeni térséget, ha továbbra is az e térség részét képező állam területének egy részén tartózkodik. Ebből következően nem lehet úgy tekinteni, hogy kilépett volna a schengeni térségből az a tengerész, aki – miután a schengeni térséghez tartozó államban található nemzetközi repülőtéren át a schengeni térségbe lépett – egy olyan hajó fedélzetén tartózkodik, amely ezen állam valamely tengeri kikötőjében vesztegel abban az időszakban, amelynek során a munkáját a fedélzeten elvégzi[17].

Az EUB ítéletében foglalt megállapításai szerint kétségtelen, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex akként határozza meg a schengeni térség „külső határainak” fogalmát, hogy az egyrészt a tagállamok szárazföldi és tengeri határait, másrészt pedig többek között a repülőtereiket és tengeri kikötőiket magában foglalja, amennyiben nem belső határokról van szó. Ez a rendelkezés azonban kizárólag arra irányul, hogy a schengeni térségbe tartozó államok bizonyos repülőtereit és kikötőit a schengeni térség külső határához kapcsolja azért, hogy a schengeni térség külső határait átlépő személyek ellenőrzésének tényleges elvégzését megkönnyítse[18].

A tagállamok tengeri határain történő ellenőrzés azonban ettől eltérően a kódexben szereplő határátkelőhelyeken kívül is elvégezhető, mivel a hajók ellenőrzése az érkezési vagy az indulási kikötőben, vagy az e célra kijelölt, a hajó közvetlen közelében lévő területen, illetve az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye által meghatározottak szerinti parti tengeren a hajók fedélzetén, akár menet közben is elvégezhető, vagy – ilyen értelmű megállapodás esetén – amikor a hajó eléri, illetve elhagyja egy harmadik ország területét[19]. A térség külső határain történő ellenőrzéseket főszabály szerint, a tagállamok által a külső határok átlépése „céljára” engedélyezett határátkelőhelyeken kell elvégezni, és azt „kizárólag a határ átlépésére irányuló szándék, vagy az átlépés esetén” végzik el[20].

Az az eset azonban, ha valamely személy a schengeni térség részét képező állam valamelyik tengeri kikötőjében található határátkelőhelyen megjelenik, önmagában nem tekinthető azonosnak azzal, hogy a schengeni térséget elhagyja, hanem legfeljebb az e térség rövid időn belüli elhagyására irányuló szándékot tükrözi.

Az ügy tényállása szerint azonban nem volt vitatott, hogy az – ilyen tengeri kikötőben hosszú időn át veszteglő hajó fedélzetén történő munkavégzés céljából – alkalmazott tengerészek nem szándékoztak rövid időn belül elhagyni e tagállam területét, ezáltal a schengeni térséget, abban az időpontban, amikor a hajón való szolgálatra jelentkezésük érdekében az érintett tengeri kikötő határátkelőhelyén megjelentek.

A kódex (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, a határellenőrzés végrehajtása nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely belső határain megszüntette a határellenőrzést[21]. Ebben az összefüggésben a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzések a Schengeni határellenőrzési kódex értelmében annak megállapítására irányulnak, hogy a személyek beléptethetők-e a tagállamok területére, illetve elhagyhatják-e azt.

A schengeni térség területén, a harmadik országok állampolgárai bármely 180 napos időszakban csak 90 napot meg nem haladóan tartózkodhatnak. A kódex pontosítja, hogy az engedélyezett tartózkodás e maximális időtartama tiszteletben tartásának számítása során a „beutazás napja” és a „kiutazás napja” a „tagállamok területén való tartózkodás első napjának”, illetve a „tagállamok területén való tartózkodás utolsó napjának” felel meg. Ezért írja elő a határellenőrzési kódex azt az elvet, amely szerint a beléptető és kiléptető bélyegzőket a harmadik országok állampolgárainak úti okmányain rendszeresen el kell helyezni annak érdekében, hogy bizonyossággal megállapítható legyen, a külső határ átlépésének időpontja és helye. A kódex rendelkezései szerint az érintett harmadik országbeli állampolgár úti okmányában szereplő beléptető‑ és kiléptetőbélyegző-lenyomatok megvizsgálása annak ellenőrzésére irányul, hogy az érintett személy nem lépte‑e túl a tagállamok területén engedélyezett tartózkodás maximális időtartamát[22].

A jogellenes határátlépések elleni küzdelem céljából a be- és kiléptetőbélyegző-lenyomatok szorosan kapcsolódnak az illetékes nemzeti hatóságoknak a schengeni térségben különösen a rövid távú tartózkodások ellenőrzésével kapcsolatos feladatuk gyakorlásához[23]. Ezért nem tekinthető úgy, hogy:

• valamely harmadik országbeli állampolgár kilép a schengeni térségből akkor, amikor még az e térséghez tartozó állam területén tartózkodik (ellenkező esetben lehetővé válna, hogy az engedélyezett tartózkodás maximális időtartamán túl a schengeni térségben tartózkodjon),
• e térséghez tartozó állam tengeri kikötőjében hosszú időn át veszteglő hajón szolgálatra jelentkező tengerész, – aki a fedélzeten való munkavégzés érdekében teljesítendő szolgálati időszak egészében vagy annak egy részében a kikötőben tartózkodik -, a szolgálatra jelentkezés időpontjában e térségből kilépett.

Ezt a megállapítást nem tehetik kétségessé a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex meghatározott, a tengeri kikötőben kikötő hajón szolgálatot teljesítő tengerészek szárazföldi tartózkodására vonatkozóan eltérést engedő rendelkezések[24], mivel a tengeri kikötőben hosszú időn át veszteglő hajó fedélzetén dolgozó tengerészekre e rendelkezések nem alkalmazhatók.

Azonos okokból a Vízumkódexben illetve annak mellékletében meghatározott, a külső határokon kiadott vízumokra és az átutazó vízumokra vonatkozó rendelkezések[25] sem érinthetik e megállapítást, mivel vitán felül állt, hogy ilyen vízumokkal nem voltak az érintett tengerészek nem rendelkeztek.

A bélyegzőlenyomat úti okmányokon történő elhelyezésének időpontját illetően az EUB emlékeztetett arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikke (1) bekezdésének szövege szerint ennek a schengeni térségből való „kilépéskor” kell megtörténnie. Ebből következik, hogy az ilyen bélyegzőlenyomatot a kilépéskor kell elhelyezni, mivel ez felel meg a schengeni térség külső határa átlépésének.

Márpedig amennyiben megállapítást nyer, hogy az érintett személyek valamely határátkelőhelyen történő ellenőrzését nem követi rövid időn belül a schengeni térség külső határának átlépése, fontos, hogy a kiléptetőbélyegző-lenyomatot az illetékes nemzeti hatóságok az úti okmányokon a határátlépéshez közeli időpontban helyezzék el annak biztosítása érdekében, hogy a Schengeni határellenőrzési kódexnek megfelelően e hatóságok a schengeni térségben való rövid távú tartózkodás korlátainak tényleges tiszteletben tartását ellenőrizhessék[26].

A tárgyi ügyben nem volt vitatott, hogy a schengeni térséghez tartozó állam valamely tengeri kikötőjében hosszú időn át veszteglő hajó fedélzetén munkavégzés céljából szolgálatba lépő tengerész a szolgálatra jelentkezés időpontjában nem szándékozik rövid időn belül elhagyni e térséget. Ennél fogva az ilyen tengerész nem jogosult arra, hogy a szolgálatra jelentkezés időpontjában a kiléptetőbélyegző-lenyomat úti okmányokon való elhelyezését kérje[27]. A bélyegzőlenyomatot csak abban az esetben kell elhelyezni az úti okmányokon, ha a hajónak a schengeni térségen kívüli hely felé történő indulása hamarosan bekövetkezik.

E tekintetben a Schengeni határellenőrzési kódex vonatkozó rendelkezéséből[28] kitűnik, hogy a hajóparancsnok „időben” és az érintett kikötőben hatályos szabályokkal összhangban köteles értesíteni az illetékes hatóságot a hajó indulásáról. Ebből következik, hogy az előírt kiléptetőbélyegző-lenyomatot a schengeni térséghez tartozó állam valamely kikötőjében hosszú időn át veszteglő hajó fedélzetén szolgálatot teljesítő tengerész úti okmányain akkor kell elhelyezni, amikor az érintett hajó parancsnoka értesíti az illetékes nemzeti hatóságokat e hajó hamarosan bekövetkező indulásáról.

Az EUB szerint, e rendelkezés bármely más értelmezése megkönnyíthetné a schengeni térségben való rövid távú tartózkodásra vonatkozó uniós jog által megállapított szabályok megsértését és megkerülését, lehetővé téve a harmadik országbeli állampolgár tengerészek számára, hogy a schengeni térséghez tartozó állam területén elhelyezkedő tengeri kikötőben időkorlátozás nélkül tartózkodjanak[29].

Az előterjesztett kérdésre az EUB azt a választ adta, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni: amennyiben valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező tengerész a schengeni térség részét képező állam tengeri kikötőjében hosszú időn át veszteglő hajón szolgálatra jelentkezik, hogy a fedélzeten – mielőtt e hajó fedélzetén elhagyná a kikötőt – munkát végezzen, e tengerész úti okmányain kiléptetőbélyegző-lenyomatot kell elhelyezni, ha a bélyegzőlenyomat elhelyezését e kódex előírja, azonban nem a szolgálatra jelentkezés időpontjában, hanem akkor, amikor az érintett hajó parancsnoka az illetékes nemzeti hatóságokat e hajó hamarosan bekövetkező indulásáról értesíti.

Lábjegyzetek:

[1] 2020. február 5-ei C‑341/18. sz. ügy Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra J. és társai, ítélet ECLI:EU:C:2020:76 (Ítélet)

[2] A személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet 2016. március 9. (Schengeni határellenőrzési kódex)

[3] Eleanor Sharpston főtanácsnok indítványa a C‑341/18. sz. ügy Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra J. és társai-ügyben (Indítvány) 2. pont

[4] eur-lex.europa.eu > legal-content< LSU

[5] A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló 810/2009/EK rendelet

[6] Vízumkódex 35. cikk (1) bekezdésében, továbbá, a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikke (1) bekezdésének a), c), d) és e) pontjában foglalt feltételeknek

[7] A IX. melléklet meghatározza a vízumkötelezettség alá eső átutazó tengerészek részére a határon történő vízumkiadásra vonatkozó szabályokat.

1. Szolgálatra jelentkezés tagállami kikötőben kikötött vagy oda várt hajón (tagállami területre történő beutazás)
2. Távozás a szolgálatból olyan hajóról, amely tagállami kikötőbe lépett (tagállami területről történő kiutazás)
3. Átszállás egy tagállami kikötőbe érkezett hajóról egy másik hajóra

[8] Ítélet 19-27. pont, Indítvány 23-32. pont

[9]  A hosszú időn át veszteglés a tengeri hajózási ágazatban alkalmazott olyan gyakorlat, amelynek keretében a hajók akár több hónapra is kiterjedő időszakban a kikötőben kikötve vagy lehorgonyozva vesztegelnek, és az e hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek a fedélzeten történő munkavégzéssel töltött szolgálati idő egészében vagy annak egy részében a kikötőben tartózkodnak.(Ítélet 29. pont.)

[10] 2012. június 14-ei Association nationale d’assistance aux frontières pour les étrangers-ítélet, C‑606/10, EU:C:2012:348, 23. pont

[11] A Schengeni határellenőrzési kódex 5. cikkének (1) bekezdése és 2. cikkének 8. pontja szerint

[12] A Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése szerint

[13] 2017. július 26-ai Jafari-ítélet, C‑646/16, EU:C:2017:586, 52. pont

[14] Ítélet 39. pont

[15] 2017. július 26-ai Jafari-ítélet, C‑646/16, EU:C:2017:586, 73. pont; 2019. július 29-ei Spiegel Online-ítélet, C‑516/17, EU:C:2019:625, 65. pont

[16] 2017. május 4-ei El Dakkak és Intercontinental-ítélet, C‑17/16, EU:C:2017:341, 19–21. pont; 2018. május 31-ei Zheng-ítélet, C‑190/17, EU:C:2018:357, 30. pont

[17] Ítélet 46. pont

[18] Ítélet 47-48. pont

[19] A Schengeni határellenőrzési kódex VI. mellékletével összefüggésben értelmezett 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 19. cikkében foglaltaktól eltérően a kódex 2. cikkének 8. pontjában szereplő határátkelőhelyeken kívül is e melléklet 3.1.1. pontjában foglalt pontosítás szerint

[20] a Schengeni határellenőrzési kódex 2. cikkének 8. és 10. pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikkének (1) bekezdése

[21] 2012. június 14-ei Association nationale d’assistance aux frontières pour les étrangers-ítélet, C‑606/10, EU:C:2012:348, 24. pont

[22] A Schengeni határellenőrzési kódex 8. cikk (3) bekezdés a) pontjának iii alpontja és h) pontjának ii. alpontja alapján

[23] 2014. szeptember 4-ei Air Baltic Corporation-ítélet, C‑575/12, EU:C:2014:2155, 50. és 51. pont

[24] A Schengeni határellenőrzési kódex VII. melléklete 3. pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában, 11. cikke (3) bekezdésének c) pontjában és 20. cikke (1) bekezdésének c) pontja

[25] A Vízumkódex 35. és 36. cikkében és IX. mellékletében meghatározott rendelkezések

[26] Ítélet 70.pont

[27] Ítélet 71. pont

[28] Schengeni határellenőrzési kódex r VI. melléklete 3.1.5. pontja

[29] Ítélet 75. pont

---