Luxembourgi döntések – A „zugírász” jogászprofesszor és más esetek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Döntések tárháza a klímavédelemtől Schengenen át a munkavállalói jogokig – avagy 2022 az Európai Unió Bíróságának ítéletei alapján.

Határellenőrzés a Schengeni övezetben, a német autógyártók dízelbotránya, telekommunikációs adatok rögzítése, a felhasználók által feltöltött tartalmak előzetes ellenőrzése, a ki nem vett szabadság elévülése és jogászprofesszorok a bíróság előtt – a banálistól a kardinálisig széles az Európa Unió Bírósága (EUB, Luxembourg) 2022-es döntéseinek palettája, melyekből fél tucat fontos és érdekes ítéletet mutatunk be a következőkben.

Nincs új az egyre forróbb Nap alatt

A Covid, majd az orosz agresszió a közéleti témapaletta szélére szorította a klímavédelmet. De az EUB két tavalyi ítélete jelzi, hogy továbbra is korunk meghatározói témája. Luxembourg egyrészt jogellenesnek minősítette az autók károsanyag-kibocsátási értékeit manipuláló szoftvereket.[1] Másrészt kimondta, hogy civil szervezetek perelhetik a hatóságokat, ha úgy látják, nem teljesítik a törvény által rájuk rótt klímavédelmi kötelezettségeiket.[2]

A döntések hátterében a német autógyártók dízelbotránya áll: több, érintett vállalat olyan szoftvert épített az autóiba, amely 15 fokos külső hőmérséklet alatt redukálja a jármű működésével képződő károsanyagok, mindenekelőtt a nitrogén-oxidokat felfogó szűrők működését. A gépkocsik 15 fok felett, tehát például tesztkörülmények között teljesítik a határértékeket. De mert a szűrők, különösen hidegben, csökkentik az autók teljesítményét, a szoftver 15 fok alatt, a mindennapokban kikapcsolja őket. A német bíróságok után az EUB is kimondta, hogy az ilyen szoftverek jogellenesek.

Luxembourgban nem fogadták el a leginkább érintett gyártó, a VW érvelését, miszerint elengedhetetlen a blokkoló komputerprogram, mert hidegben a szűrőkkel csökken a teljesítmény és károsodik a motor. Az ítélet felhívja a figyelmet, hogy más, hasonló effektivitású, de a károsanyag-kibocsátást nem növelő módszerekkel is elérhető a motor védelme, még ha ezek az eljárások drágábbak is. De még ha nem is lennének alternatív megoldások, a motor védelme akkor sem írhatná felül a jogszabályokban rögzített kibocsátási határértékeket. Márpedig a szoftver, amely már olyan hőmérsékleten is korlátozza a szűrők működését, amely alacsonyabb az Európában az év nagy részében mért átlagnál, durván megsérti az uniós és nemzeti jogszabályokat – áll az ítéltben.

Mindezt 2022 nyarán mondta ki az EUB. A német Szövetségi Gépjárműhatóság (Kraftfahrtbundesamt, KBA) viszont nem reagált. Nem vonta vissza a jogellenes szoftverrel működő autók típusengedélyét. Így a téma másodszor is terítékre került Luxembourgban. Novemberben azt mondták ki az uniós bírák, hogy civil szervezetek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező német bíróságnál keresettel élhetnek a KBA ellen, ha jogellenesnek tartják, hogy a szakhatóság az előírásokat nem teljesítő szoftverrel rendelkező autóknak ad típus-, illetve forgalmi engedélyt. A döntést az 1998-as Aarhusi Egyezményre alapozta az EUB. Ez tette a nemzetközi jog részévé környezeti ügyekben az információhoz való hozzáféréshez, a nyilvánosság döntéshozatalban történő részvételéhez és az igazságszolgáltatáshoz forduláshoz fűződő jogot. Ennek része a hatékony jogi védelemhez való jog is, ami az EU Alapjogi Chartája 47. cikkének is része. Ezért a felperes, a Deutsche Umwelthilfe (DUH), vagy bármely más környezetvédelmi NGO keresettel élhet a nemzeti bíróságok előtt a hatóságok ellen környezeti kérdésekben.

2023 fog választ adni a kérdésre, hogy a DUH-nak valóban perelnie kell-e, vagy a KBA – tekintettel a nyári EUB-ítéletre – magától visszavonja a jogellenes szoftverrel működő autók típusengedélyét. A döntésnek Németországon túlmutató jelentősége van. Egyrészt azért, mert a szoftverrel működő autókból nagy számban került valamennyi uniós tagállamba. Másrészt, mert a civilek perképességét környezetvédelmi ügyekben általános érvénnyel fektette le a luxembourgi bíróság.

Túl kíváncsiak a hatóságok

Egy másik, korábban sokat emlegetett, de az utóbbi időben háttérbe szorult téma a telekommunikációs szolgáltatásokat igénybe vevők, mindenekelőtt a mobiltelefon- és az internet-felhasználók forgalmi adatainak és a helyzetmeghatározó információk rögzítése, megőrzése, valamint hatósági felhasználása. Az ezzel kapcsolatos kereset szintén Németországból érkezett az EUB-hoz.

A hatályos német szabály szerint az internet- és telefonszolgáltató cégek kötelesek rögzíteni és két hétig megőrizni a felhasználói adatokat, amelyeket a hatóságok kikérhetik tőlük, de csak akkor, ha bűnmegelőzési és felderítési célból van szükség rájuk. Az EUB ugyanis 2016-ban kimondta, hogy legitim, arányos jogszabályi cél nélküli jogellenes az adatrögzítés és -felhasználás.[3]

A friss döntésben a bírák tovább pontosították, mi tartozik a legitim és arányos célok közé. Majd megállapították, hogy a vonatkozó német telekommunikációs törvény (Telekommunikationsgesetz, TKG) nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Mindenekelőtt, mert a hatóságok úgy kötelezhetik a szolgáltatókat adatszolgáltatásra, hogy nem kell igazolniuk a konkrét gyanú meglétét. Ezen túlmenően azt is kifogásolták, hogy a TGM túlságosan sok és túl részletekbe menő adat rögzítésére kötelezi a szolgáltatókat, amelyek összességében alkalmasak egy személy életének teljes feltárására. Ennyi és ilyen részletekben menő adat hatósági felhasználása mindenképpen aránytalan. Az EUB szerint a forgalmi adatok tíz és a felhasználási helyek négy hétre visszamenőleg történő rögzítése alkalmas a felhasználók szokásainak, szociális kapcsolatainak, mozgásának, fogyasztási szokásainak, sőt, intim szférájuk teljes megismerésére. Ez Luxembourg szerint az Alapjogi Charta 8. cikkének (1) bekezdésében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 16. cikkének (1) bekezdésében garantált, a személyes adatok védelméhez fűződő jog aranytalan korlátozása, és több ponton sérti a természetes személyek személyes adatainak kezeléséről és védelméről szóló 2016/679-es rendeletet.

A döntés megerősíti az EUB 2016-os, már említett ítéletét.[4] Ez kimondta, hogy az online felhasználók forgalmi és helymeghatározó adatainak megőrzése csak bizonyos határok között jogszerű. A mostani döntés a korábbinál világosabban definiálja a határokat.

• Nemzetbiztonsági célból elő lehet írni a felhasználási helyek általános rögzítését, amelyeknek a lekérdezését konkrét nemzetbiztonsági veszély esetén engedélyezheti a jogszabály. A lekérdezésre csak bírósági jóváhagyással, pontosan meghatározott, a feltétlenül szükségesnél nem hosszabb időre kerülhet sor.
• A felhasználási helyek és az adatforgalom rögzítése súlyos bűncselekmények megelőzése, illetve felderítése érdekében is előírható. A lekérdezés konkrét személy, vagy földrajzilag pontosan meghatározott helyen, például egy tetthely közelében tartózkodás alapján történhet, bírósági jóváhagyással.
• A felhasználáson túlmenő személyes adatokat, például születési helyet és időt súlyos bűncselekmények megelőzése, illetve felderítése érdekében, vagy nemzetbiztonsági célból, megalapozott gyanú esetén kérheti ki a hatóság, bírósági jóváhagyás után.

A német jogalkotó a ’gyorsfagyasztási eljárás’ (Quick-Freeze) jogszabályba foglalásával készül reagálni[5]: a szolgáltató lefagyasztja az adatokat, amelyeket a bíróság jóváhagyása után olvaszt ki a hatóságnak a friss uniós ítéletben meghatározott esetekben.

Homevideo a YouTube-on

Szintén nagy, mindenkit érintő téma volt néhány éve a felhasználók által feltöltött tartalmak előzetes, automatikus ellenőrzése. Akkoriban a páneurópai civil tiltakozás se tudta megakadályozni a szerzői jog jelentős reformját az uniós, majd a tagállami jogban. Ennek lényege, hogy a szerzői jogokról szóló 2019/790 irányelve jogilag felelőssé tette a videóplatformok üzemeltetőit a felhasználók által feltöltött illegális, leginkább szerzői jogot sértő tartalomért. Tehát például a YouTube felel azért, ha egy felhasználója olyan szülinapi házivideót töltött fel, amelyben egy házibuliban anélkül táncolnak egy slágerre, hogy beszerezték volna hozzá a jogdíjtulajdonos világsztár engedélyét. Mindez nap mint nap sok milliószor megesik. Ezért a tervezet nyilvánosságra kerülésekor nagy volt a felháborodás. A szolgáltatók azzal érveltek, hogy tekintettel az irdatlan mennyiségű feltöltésre, csak algoritmusokkal lehet szűrni a tartalmak. De a szűrők beprogramozását technikailag – gyakorlatilag – lehetetlen tartották, ezért a homevideók teljes blokkolását vetítették előre. A civilek szintén ettől tartottak. Ezért a szabad véleménynyilvánítás és a művészi szabadság aránytalan korlátozását látták az irányelvtervezetben.

Az Európai Parlament tagjai, a Tanácsban pedig a tagállamok miniszterei mégis megszavazták az irányelvet 2019-ben. A részletszabályok megalkotására 2021 nyaráig volt idejük a tagállamoknak. A Tanácsban az irányelv ellen szavazó Lengyelország az elfogadott formában nem akart eleget tenni az implementálási kötelezettségének. Ezért a kormány az EUB-hoz fordult, kérve az irányelv 17. szakaszának megsemmisítését.

Az EUB kimondta, hogy az irányelv kardinális, a szolgáltatók felelősségét rögzítő 17. szakasza nem sérti az uniós jogot.[6] Az ítélet ennek ellenére érzékelteti, hogy a bírák is látnak problémákat. Mindenekelőtt elismeri, hogy az előzetes ellenőrzés szűkíti a szabad véleménynyilvánítást és a művészi szabadságot, hisz a szolgáltató felelősségének előírása – de facto – az ellenőrzési kötelezettség előírását is jelenti, ami pedig szükségképpen ’upload-filterek’ beépítéséhez vezet. Az alapjogkorlátozásnak azonban határt szabnak az irányelvbe beépített fékek. Ezeknek köszönhetően a 17. cikk csak az alkotók szellemi tulajdonhoz fűződő jogának arányos védelme érdekében szűkíti a felhasználók szabadságát. Az irányelv szerint ugyanis a szolgáltatók által alkalmazott filtereknek nem kell és nem is szabad megakadályozniuk a jogszerű tartalmak feltöltését. Az ítélet megjegyzi, hogy mindez azzal a megkötéssel igaz, hogy a tagállamok az irányelvet megfelelően ültették át a nemzeti jogukban, ami csak országonkénti mérlegeléssel dönthető el.

„Fontos, jó irányba mutató döntés. De nem elégséges, mert továbbra is engedi az ’upload-filterek’ használatát” – értékelte az ítéletet publicisztikájában egy mérvadó német NGO (Gesellschaft der Freiheitsrechte, GFF) szakreferense, Felix Reda.[7] A szolgáltatók oldaláról mások mellett az ágazat német érdekképviselti szövetsége, a Bitkom szólalt meg. A kétezer telekommunikációs, informatikai és médiavállalkozást tömörítő szervezet ügyvezetője, Bernhard Rohleder is az ’up-load-filterek’ ellen van, mert azok „ellentétesek a szabad internet elvével”.^[8] A német szabályozást mindezzel együtt, a ’körülményekhez képest’ mind a ketten jónak tartják.

Dr. Martin Gerecke, a szerzői jogokra specializálódott nemzetközi ügyvédi iroda, a CMS jogásza szerint egyenesen példaértékű a német telekommunikációs törvény (Telekommunikationsgesetz, TKG).^[9] Ezt a véleményt fogalmazta meg Michael Grünberger, az Universität Bayreuth professzora is: „A TGM legnagyobb vívmánya, hogy egyenértékűként kezeli egyik oldalról a szellemi alkotás védelméhez fűződő jogot és másik oldalról a véleménynyilvánítás, valamint a művészet szabadságát. Ennek fontosságát az EUB friss ítélete is kihangsúlyozta.”[10] Valamennyi megszólaló döntőnek tartja, hogy a német TGM a szolgáltatói felelősség előírása ellenére sem teszi kvázi elkerülhetetlenné a ’overblocking’-ot, tehát a privát tartalmak feltöltésének teljes blokkolását. Ezzel a TGM eleget tesz az EUB által a nemzeti implementációkkal szemben támasztott legfontosabb feltételnek: nem vezethet olyan szűrők beépítéséhez, amelyek a privát tartalmakat, valamint az idézést, a paródiát, a kritikát és a karikatúrát ellehetetlenítik. Luxembourg értelmezése szerint az irányelvből az is következik, hogy blokkolás esetén a felhasználónak panasztételi joga van a szolgáltatónál, amelynek elutasítása esetén hatóság, illetve bíróság előtt indíthat jogi eljárást. A német TGM ebben is eleget tesz a luxembourgi elvárásoknak.

„A TGM példa lehet a tagállamoknak, amelyek még nem ültették át az irányelvet” – véli az Universität Bayreuth professzora. Hozzáteszi, a francia jogalkotó is tanulhatna a némettől. Grünberger szerint csak idő kérdése, hogy francia kereset érkezzen az EUB-hoz, mert az ottani szabályozás blokkolás esetén nem biztosítja a panasz és a jogorvoslat lehetőségét.

„Az európai integráció legnagyobb vívmánya”

A tagállamok közötti határellenőrzés megszüntetése az EU egyik legnagyobb és világszerte legismertebb vívmánya – a véleményt sokak mellett az EUB bírái is osztják. Éppen ezért elgondolkodtató az európai integráció tagállami elfogadottsága és kormányzati komolyan vétele szempontjából, hogy a Schengeni Egyezmény megszegése rendszeresen munkát ad az EUB-nak. Tavaly az osztrák gyakorlat kapcsán minden eddiginél világosabban fogalmaztak az uniós bírák: „Schengen az európai integráció legnagyobb vívmánya.”[11]

Luxembourgban arról ítélkeztek, hogy Bécs a 2015-ös menekültválság alatt visszaállította az ellenőrzést Magyarország és Szlovákia felé, és az ’ideiglenes intézkedést’ immár hét éve újra és újra meghosszabbítja. Ehhez eleinte jogalapot szolgáltatott az Európai Tanács ezt lehetővé tevő, 2015-ös állásfoglalása. Ennek 2017 novemberi hatályvesztése óta viszont nincs a határellenőrzésnek semmilyen uniós jogalapja.

Az Ausztria elleni eljárást egy fiatalember váltotta ki, akit 2019-ben az osztrák rendőrök egy utazás alkalmával kétszer is megállítottak a szlovén határon. Nem volt hajlandó megmutatni az útlevelét, aminek szabálysértési feljelentés és 36 eurós pénzbírság lett a következménye. A ’határsértő’ megtámadta a határozatot Stájerország Tartomány Közigazgatási Bírósága (Landesverwaltungsgericht Steiermark) előtt, mondván, a pénzbírság ellentétes az uniós jog részét képező ’Schengeni határellenőrzési kódex’-szel.[12] Az osztrák bírák maguk is valószínűsítették ezt. De uniós jogszabály-értelmezésről lévén szó, előzetes döntéshozatali eljárással fordultak az EUB-hoz.

Luxembourg a fiatalembernek adott igazat. A döntés várható volt annak ismeretében, hogy az ügyben eljáró, a tárgyalást előkészítő főtanácsos[13] arra a jogértelmezésre jutott, hogy a határellenőrzést csak ideiglenesen lehet visszaállítani, és ennek uniós jogi előfeltételeit nagyon szigorúan, megszorítóan kell vizsgálni.[14]

Az ítélet szerint a határellenőrzés csak kivételes esetben, ultima ratio-jelleggel állítható vissza, leginkább, ha ez a köz-, illetve a nemzetbiztonság védelme szempontjából elengedhetetlen, de ekkor is csak ideiglenes jelleggel, legfeljebb hat hónapra.[15] Az EUB értékelése szerint a hathónapos határidő bőségesen elegendő arra, hogy a magát veszélyben látó tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket a veszély egyéb módon való történő leküzdésére. Ezzel pedig ismét lehetővé tegye a személyek szabad áramlását. Hat hónap után csak új veszélyforrás felmerülése esetén tartható fenn az ellenőrzés. Az ítélet kihangsúlyozza, hogy ennek érdemben különböznie kell attól, mint amire a határellenőrzés bevezetését alapozta egy tagállam. A bírák felhívták a figyelmet, hogy az uniós jog a különleges helyzetekre is fel van készülve: ha a teljes Schengeni övezet veszélyben van, a Tanács engedélyezheti a tagállamoknak a határellenőrzés visszaállítását akár két évre is – ahogy ez 2015-ben, a menekültválság kezdetén történt. Ez az általános engedély járt le 2017. november 10-én, amikor már a krízis egyértelműen véget ért és az illegális migráció veszélye nem volt nagyobb, mint általában – áll az idén tavaszi EUB-döntésben.[16]

A szabadság alapvető munkavállalói jog

Ha egy munkavállaló bármilyen okból hosszabb ideig nem vesz ki szabadságot, előbb-utóbb felmerül a kérdés, hogy a megmaradt napokat át lehet-e vinni a következő évre. Németországban, ahonnan a megkeresés érkezett a luxembourgi testülethez, a Polgári Törvénykönyv (§§ 194 Abs. 1, 195 BGB) értelmében átvihető a szabadság a következő évre, de három év után elévül a jogigény.

Ez általános szabályként elfogadható, de biztosítani kell kivételeket is – ítélkezett az EUB.[17] Így a munkáltató különösen akkor nem hivatkozhat az elévülésre, ha a munkavállaló számára gyakorlatilag lehetetlen volt a szabadság kivétele, legyen ennek akár munkahelyi, akár magánjellegű oka. Ezen túlmenően a munkáltatónak kifejezetten tájékoztatni kell az elévülésről munkavállalóját, amíg ezt nem teszi meg, nem indul el a jogvesztő határidő.

A német Szövetségi Munkaügyi Bíróság (Bundesarbeitsgericht), amely az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezte, az év végén az EUB ítéletének figyelembevételével zárta le az előtte fekvő ügyet.[18]

Aki nem tudja, tanítja?

Az Universität Bremen vezetése másképp gondolta, és egy, az intézményben dolgozó jogászprofesszort kért fel az egyetem peres képviseletére. De hiába tartozik valaki a jogtudomány elitjéhez, ha nem tagja a minden országban nagyhatalmú ügyvédi kamarának, nem járhat el bíróság előtt jogi képviselőként. Nincs ez másképp az európai bíróságoknál sem.

A rektori hivatal egy uniós támogatással kapcsolatos ügyben kérte fel a professzort a képviseletre, amelyben az EUB Törvényszéke volt illetékes. A Törvényszék az EUB része, amelyhez magánszemélyek és vállalatok fordulhatnak megsemmisítési keresetekkel. A testület ennek keretében elsősorban versenyjoggal, állami támogatással, kereskedelemmel, mezőgazdasággal és védjegyekkel kapcsolatos ügyekben dönt. A Törvényszék az egyetem keresetét ’nyilvánvalóan megalapozatlanként’ elutasította a bírósági képviselettel rendelkező jogász hiánya miatt. A professzor az EUB előtti jogorvoslatával viszont sikert ért el.[19] A testület kimondta, hogy a foglalkozás megválasztásának és gyakorlásának szabadsága aránytalan korlátozását jelenti, ha jogászprofesszorok nem képviselhetik az egyetemüket a bíróság előtt. Különösen, mert esetükben szóba se jöhet a kamarai tagság kötelezővé tételének legitim oka, a ’zugírászat’ bűncselekményének megelőzése.

Lábjegyzetek:

^[1] 14.7.22, Rs. C-217/20, C-134-20, C-145/20.

^[2] 8.11.2022, Rs. C-873/19.

[3] 21.12.2016, Az.: C-203/15; C-698/15.

[4] 21.12.2016, Az. C-203/15; C-698/15.

^[5] https://www.tagesschau.de/inland/innenpolitik/vorratsdatenspeicherung-179.html

^[6] 26.04.2022, Rs. C-401/19.

^[7] https://verfassungsblog.de/wieviel-automatisierung-vertragt-die-meinungsfreiheit/

^[8] https://www.bitkom.org/Presse/Presseinformation/Bitkom-zum-EuGH-Urteil-ueber-die-EU-Urheberrechtsreform

^[9] https://www.cmshs-bloggt.de/gewerblicher-rechtsschutz/urheberrecht/eugh-upload-filter-kein-verstoss-gegen-geltendes-recht/

^[10] https://www.lto.de/recht/hintergruende/h/eugh-c40119-art-17-dsm-richtlinie-uploadfilter-meinungsfreiheit-informationsfreiheit-umsetzung-mitgliedstaaten-overblocking/

[11] 26.04.2022, Rs. C-368/20.

^[12] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határellenőrzési kódex)

^[13] Az EuMSzSz 252. cikke szerint a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő az EUB döntésének meghozatalát segítendő

^[14] 06.10.2021, Az. C-368/20 és C-369/20.

^[15] 26.04.2022, Rs. C-368/20.

^[16] 26.04.2022, Rs. C-368/20.

^[17] 22.09.2022, Az. C-120/21.

^[18] BAG, Urt. v. 20.12.2022, Az.: 9 AZR 266/20 = PM Nr. 48/22 des BAG.

^[19] 14.07.2022, Rs. C-110/21 P.

---