Nem lehet mérlegelés nélkül megtiltani külföldi vezetéknév fölvételét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az egyik kérelmező hagyományos asszír családi nevét, míg másikuk buddhista vallásának megfelelőbb szanszkrit nevet szeretett volna fölvenni. A török bíróságok mindkettejük kérelmét elutasították arra a szabályra hivatkozva, amely megtiltotta külföldi vezetéknév fölvételét.

Az alapügy

Az egyik kérelmező, Nuri Aktaş asszír ősökkel rendelkező török állampolgár 1995-ben svájci állampolgárságot szerzett. Svájci útlevelében az asszír “Amno” vezetéknevet adta meg, és az okmányban ezt is tüntették föl. Ennek következtében török és svájci útlevelében más-más névvel szerepelt. 2005-ben a török bíróságtól kérte nevének Aktaş-ról Amno-ra változtatását. Kérelmében hivatkozott asszír leszármazására, továbbá, hogy bátyja hasonló névváltoztatását ugyanezen bíróság 2002-ben jóváhagyta. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a két útlevélben szereplő eltérő név a mindennapi életben is problémát jelent számára.

A bíróság kérdésére az anyakönyvi nyilvántartó jelezte, hogy az Amno név bejegyzésének nincs akadálya. Az eljárásban tanút is meghallgattak, aki úgy nyilatkozott, hogy világ életében a bejegyezni kívánt néven ismerte a kérelmezőt. Miután arról is megbizonyosodott, hogy a kérelmezőt nem körözik, a bíróság a Török Nyelvészeti Intézethez fordult azzal a kérdéssel, hogy az Amno török szó-e. Az Intézet nemleges válaszára tekintettel a bíróság a névváltoztatás iránti kérelmet elutasította arra hivatkozva, hogy a török törvények értelmében felvett vezetéknév csak török kifejezés lehet. 2006-ban a másodfok, 2007-ben pedig a harmadfokon eljáró semmítőszék is jóváhagyta az elutasító ítéletet.

A második kérelmező, eredetileg H. Aslaniskender egy buddhista török állampolgár, aki vallására tekintettel kérte nevének megváltoztatását Padmapanys Leonalexandros-ra. Kérlemét 2002-ben a török bíróság elutasította. Fellebbezésében a második kérelmező előadta, hogy a névváltoztatási kérelem elutasítása sértette spirituális integritását, és akadályozta a szabad vallásgyakorlásban, illetve az önkifejezés szabadságában.

Az elsőfokú döntést a semmítőszék eljárásjogi okokból megsemmisítette. A megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság szakvéleményt kért az Ankarai Egyetem egy indológusától, aki megállapította, hogy a Padmapanys név fontos szanszkrit sprituális tartalmat hordoz, míg a Leonalexandros csupán a török Aslaniskender név görög megfelelője, vallási jelentést nem hordoz. Erre tekintettel a kérelmező azt kérte a bíróságtól, hogy nevét a teljesen szanszkrit Padmapani Paramabindu-ra változtassa. Az első fokon eljáró bíróság helyt adott a kérelemnek. A döntést azonban az anyakönyvi hivatal megtámadta. A semmítőszék végül a keresztnévváltoztatást helyben hagyta, a vezetéknévvel kapcsolatban azonban megsemmisítette a döntést arra hivatkozva, hogy a felvenni kívánt név nem török szó. A vezetéknév megváltoztatását megtagadó döntést végül 2006 szeptember 22-én hozta meg a semmítőszék, a döntést azonban csak 2007 március 22-én közöltek a második kérelmezővel.

A kérelmezők a névváltoztatási kérelmet elutasító döntések ellen a Bírósághoz fordultak többek között a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot deklaráló 8. és a diszkrimináció tilalmát rögzítő 14. cikk sérelmére hivatkozva.

Az EJEB döntése

A Bíróság az ügyeket a jogi kérdés hasonlóságára tekintettel egyesítette.

A török kormány a második kérelmező vonatkozásában elkésettségre hivatkozott, a Bíróság azonban a döntés közlésének időpontjától számította a hat hónapos határidőt, így a kérelmeket érdemben bírálta el.

Első kérdésként azt kellett a Bíróságnak eldöntenie, hogy a kérelmezők magánéletébe beavatkozást jelentett-e a névváltoztatás megtagadása. Ezzel kapcsolatban a Bíróság felidézte, hogy a Henry Kismoun-ügyben megállapította a magánéletbe való beavatkozást, amikor a kérelmezőt vezetékneve megváltoztatására kötelezték. Ugyan nem ennyire egyértelmű a megítélése annak az esetnek, amikor az állam a kérelmező névváltoztatási kérelmét utasítja vissza, a Bíróság mégis úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben is azonosak a mérlegelési szempontok: az államnak a magánfél és a társadalom érdekeit kell kiegyensúlyoznia.

A Bíróság e körben a Stjerna-ügyre utalva hangsúlyozta, hogy a névváltoztatás joga legitim (közérdeket szolgáló) korlátok közé szorítható például a népességnyilvántartás hatékonysága, a személyazonosítás, illetve a családi kapcsolat azonosíthatóságának érvényre juttatása érdekében. A jelen ügyben azonban a török hatóságok csupán arra hivatkozva nem engedélyezték a névváltoztatást, hogy a török jog tiltotta a nem török nyelvű név felvételét.

A Bíróság hangsúlyozta, hogy a tagállami hatóságok vannak abban a helyzetben, hogy a névváltoztatással kapcsolatos köz- és magánérdeket kiegyensúlyozzák. A jogi előírásokkal szemben az a követelmény, hogy ehhez a jogalkalmazás számára kellő rugalmasságot biztosítsanak. A jelen ügyben a Bíróság értékelése szerint a török bíróságok a török jog egy mondatára hivatkozva, az ügyben felmerülő szempontok mérlegelése nélkül, automatikusan utasították el a kérelmezők névváltoztatási kérelmét. A határozatok indokolása nem mutatja be, hogy a vezetéknév megváltoztatása milyen módon sértené a közérdeket. A közérdeksérelem az első kérelmező esetében különösen kétséges, akinek bátyja megváltoztathatta a családnevét a kérelmező által is kért szóra.

A megfelelő mérlegelés elmulasztására tekintettel a Bíróság héttagú kamarája egyhangúlag megállapította a magán- és családi élet tiszteletben tartását előíró 8. cikk sérelmét. Az egyezménysértés megállapítására tekintettel a 14. cikkel összefüggésben a Bíróság mellőzte az ügy értékelését.

A Bíróság nem-vagyoni kártérítésként a kérelmezőknek fejenként 1.500 eurót is megítélt.

(atlatszo.ejeb.hu)

---