Németország: 12 éveseket a börtönbe?

Németország a büntethetőségi korhatárról vitatkozik, a lényeg röviden összefoglalva: 12 éveseket a börtönbe, vagy ne legyenek a 15 évesek se büntetlenül?

Egy nyári brutális bűncselekmény után az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban fekvő Mülheimban sokan követelik a büntethetőségi korhatár leszállítását. A gyanú szerint egy 14 és egy 12 éves gyerek megerőszakolt egy 18 éves fiút. A jogász szakma és a kriminológusok meglepően egységes álláspontot képviselnek: minden érv a korhatár-leszállítás ellen szól.

Németországban a 14. életévüket betöltött elkövető büntethetők. A szabály 1932-ben került a német büntetőtörvénykönyvbe, az StGB-be (§19). Ebben az időben ez volt a tankötelezettség korhatára is. A kriminológusok és a jogászok többsége nem akart iskolásokat börtönbe küldeni. A náci uralom idején, 1943-ban 12 évre csökkent a korhatár. A demokratikus Németország megalakulása után ismét a 14. életév került az StGB-be.

A korhatár körüli viták időről-időre fellángolnak. Ha gyerekek társaik sérelmére követnek el súlyos, brutális bűncselekményt, a közvélemény egy része életkoruktól függetlenül a megbüntetésüket követeli.

A szakma egységes

A témával foglalkozó szakemberek szinte egybehangzóan elutasítják a korhatárcsökkentést. A szakmai körökből egyedül a Német Rendészeti Szakszervezet (DPolG) vezetője, Rainer Wendet érvel a 12 éves korhatár mellett. A korhatárcsökkentést ellenző jogászok, kriminológusok, pszichiáterek és bírák legfontosabb érvei a következők:

1. A gyerekek által elkövetett bűncselekmények száma csökken

A gyerek- (14 év alatt), a fiatal- (18 év alatt) és a serdülőkorúak (21 év alatt) által elkövetett bűncselekmények száma egy évtizede csökken. A gyerekkorú elkövetőké az átlagosnál is jobban, 42 százalékkal. Ahogy a felderített súlyos bűncselekményekből is jóval, szintén 42 százalékkal kevesebb volt 2018-ban, mint egy évtizeddel korábban: 2008-ban 85 gyermekkorút gyanúsítottak nemi erőszakkal; nem túl magas szám a 90 milliós Németországban, 2018-ban pedig ennél is kevesebbet, 65-öt.

A számokra tekintettel a témát évtizedek óta kutató Christian Pfeiffer, az Alsó-Szászországi Kriminológiai Kutatóintézet (KFN) egykori vezetője a korhatár leszállítását „teljesen abszurd” követelésnek tartja, amely éppen azt a csoportot sújtaná, amelyikben a legnagyobb mértékben csökkent az elkövetők száma. A fiatalkorúan ügyeiben ítélkező bírók szövetsége (DVJJ) közleményében szintén a statisztikákra hivatkozva utasította el a korhatár leszállítását, „jobboldali populizmusnak” nevezve azt.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy különösen a kisebb, gyerekek által elkövetett bűncselekmények jó része nem jut a hatóságok tudomására. Az áldozatok tisztában vannak a 14 év alattiak mentesülésével, ezért sokszor nem tesznek feljelentést.

2. A korhatárcsökkentés nem csak a visszaesőket sújtaná

Tény, hogy a gyermekkorúak által elkövetett bűncselekmények között vannak súlyosak, brutálisan végrehajtottak. A Bonni Egyetem kriminológusa, Torsten Verrel azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy gyerekek tipikusan rongálást, bolti lopást, könnyű testi sértést és gyújtogatást valósítanak meg. Az életkor leszállítása a kisebb vétségeket elkövető többséget is sújtaná, „azokat a gyerekeket, akiket sokkal inkább nevelni, mint büntetni kell”.

3. A gazdaságosság a változtatás ellen szól

A német joggyakorlat szerint a bíróságnak minden fiatalkorú (14-18 éves) terhelt esetében – szakértő bevonásával – individuálisan kell megállapítania, hogy a vádlottak padján ülő rendelkezett-e a szükséges belátási képességgel. Ha 12-13 évesek is a vádlottak padján padjára kerülnének, jelentősen emelkedne a szakértői vélemények iránti igény, ami megterhelné a bíróságok költségvetését. Ráadásul az esetek jó részében várhatóan a belátási képesség hiányát állítanák meg a szakértők. „A költséges büntetőeljárások értelmüket vesztenék” – mondja a már idézett Verrel a Bonni Egyetemről. Szerinte az eljárások bírói szakban történő tömeges megszüntetése oda vezetne, hogy „a kisebb súlyú ügyekben az ügyészség leszokna a vádemelésről”. Megrovással lezárná az ilyen ügyeket. Márpedig „sérti az jogegyelőség, illetve a jogállamiság elvét, ha a bírsági eljárások az elkövetők csak egy kiválasztott csoportja ellen folynak” – véli Verrel.

4. A börtön nem gyerekeknek való

A büntetés-végrehajtási intézetek nincsenek felkészülve gyerekek fogadására. A jogszabály szerint fiatalkorúak esetében (14-18 éves) a nevelésnek kell a középpontban állni. Ez különösen igaz a gyerekeknél. A szakemberek szerint a bv-intézetek nem rendelkeznek a gyerekek neveléséhez szükséges szakmai tudással, szakapparátussal és infrastruktúrával sem.

A nevelés és a reszocializáció fontosságát mutatja, hogy az elkövető korának csökkenésével párhuzamosan nő a bűnismétlés veszélye. Ez a tudós szerint azt mutatja, hogy a szigorú büntetésnek, a szabadságvesztésnek nincs elrettentő hatása.

A Nürnberg-Erlangeni Egyetem büntetőjog professzora, Franz Streng attól tart, hogy a gyerekek a bv-ben fokozottan erőszaknak lennének kitéve. Gyakori lenne az idősebb fogvatartottak által sérelmükre elkövetett erőszak. „Ez sok gyereknek maradandó pszichológiai sérülést okozna, egy életre megpecsételve a sorsukat.”

5. A korhatár csökkentésével nem lesz kevesebb bűncselekmény

Legalábbis így vélekedik a DVJJ elnöke, Theresia Höynck, aki egyben a Kasseli Egyetem gyerekek és fiatalkorúak jogaira specializálódott professzora. Ezen az állásponton van a Német Bírák Szövetsége (DRB) is. „A szigorúbb büntetés nem hoz kevesebb bűncselekményt. Ez különösen igaz fiatalok esetében” – mondja az elnök, Jens Gnisa. Hozzátéve, hogy „a tapasztalat szerint neveléssel lehet visszatartani az újbóli bűnelkövetéstől és ez segít a megelőzésnél is”.

A statisztikák szerint a büntethetőség határát alacsonyabb életkorban meghatározó országokban, például Nagy-Britanniában (10) és az USA-ban (6) sem alacsonyabb a gyerek elkövetők száma.

6. Az állam nem tehetetlen

Tudatosan félrevezet, aki azt állítja, hogy az állam tehetetlen a gyerekkorú elkövetőkkel szemben; a rendőrségnek, a gyámhatóságnak és a családjogi bíróságoknak a büntetőjog hiányában is vannak eszközeik – állítja a már idézett Theresia Höynck.

A rendvédelmi szervek veszély elhárítása érdekében életkortól függetlenül bárkivel szemben foganatosíthatnak kényszerintézkedést. A gyámhatóság a Btk. küszöbét el nem érő magatartás esetén is beavatkozhat. A gyámügyi szakemberek célja ilyenkor nem a büntetés, hanem a kiváltó ok feltárása és kezelése. A gyerekvédelem akkor kerül nehéz helyzetbe, ha a szülőben nem talál partnerre, például azok tagadják a problémát, illetve nehezítik a gyermekgondozó szakemberek munkáját. „Különösen az alacsony társadalmi státuszú bevándorló-családoknál fordul elő, hogy akadályozzák a szakembereket. Az ellenállásnak tipikusan nyelvi, kulturális okai vannak” – mondja Höynck. Ilyen esetekben azonban ultima ratioként el lehet venni a felügyeleti jogot és a zárt nevelőintézetben történő elhelyezést is el lehet rendelni.

WK - III. Versenyjogi Konferencia

A korhatáremelés is téma

A pszichológiai kutatások szerint a gyerekek 12-16 éves koruk között nagyon kényes fejlődési fázisban vannak. Testileg egyre inkább felnőtté válnak, agyuk viszont még másképp működik. Egy gyerek is különbséget tud tenni jó és rossz között, de hiányzik a morális tartása ennek szellemében cselekedni, illetve tettének következményeit felmérni. Ez többek között arra vezethető vissza, hogy nem tudja más perspektívájából megítélni saját magát, illetve tettét. Ez az oka, hogy a gyerekek gyakran felelőtlenül cselekednek. Látják, hogy vékonyak a fa ágai, mégis felmásznak rá. A gyerekek többsége azt is csak korlátozottan érti, tette mit fog jelenteni egy másik ember számára. Ezek a képességek fokozatosan, 12-16 éves kor között fejlődnek ki.

Ideggyógyászati vizsgálatok azt állapították meg, hogy az agy különböző részei eltérő sebességgel fejlődnek. Az agyfélteke széle gyorsabban. Ezért a serdülők sokszor az ott található limbikus rendszerből érkező impulzus alapján döntenek. Az agynak ez a része felelős az érzelmekért is. A gyerekek tehát nagyobb valószínűséggel hoznak emocionális és nem racionális döntést. Ebben az időszakban az agynak az önkontrollért felelős része még fejletlen. A gyorsan szaporodó szexuálhormonok is érzelmi alapú döntések meghozatalára predesztinálják a serdülőket. Mindez többek között a Cornell University pszichológus professzora, B.J. Casey által jegyzett kutatásából derül ki.

Minderre tekintettel vannak, akik 16. életévnél, vagy még idősebb korban húznák meg a büntethetőség határát. Azt sem lehet azonban tagadni, hogy vannak gyerekek, akik már 12 éves korukban felismerik tetteik következményeit, és maga a jogszabály ösztönzi őket bűncselekmény elkövetésére. Tudják, hogy a törvény szerint nem büntethetők.

Nincs tökéletes életkor

Természettudományi perspektívából nem lehet általános jelleggel meghatározni a büntethetőség ideális korhatárát. A belátási képesség a fiatalok individuális fejlettségétől függ. Ezért jogászok, kriminológusok és természettudósok egyaránt fontosnak tartják, hogy nagy mozgástere legyen az eljáró bírónak.

A bírói mérlegelésre, ha korlátozottan is, de lehetőséget ad a német jog. A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések, amelyeket Németországban egy külön jogszabály tartalmaz, csak a 14-17 év közöttiekre alkalmazandók kötelezően (Jugendgerichtsgesetz, JGG). Az ő esetükben a jogszabály ’fiatalkorúakról’ (Jugendlicher) beszél. A 17-24 évesek a jogszabályi szóhasználat szerint ’serdülőkorúak’ (Heranwachsender). Rájuk főszabályként az általános büntetőjogi rendelkezések vonatkoznak. Azonban a bíró az ilyen terhelt esetében is dönthet a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok alkalmazásáról, ha (1) a terhelt személyiségfejlődésének stádiuma és környezet miatt, morális és szellemi szinten még gyermek, vagy ha (2) a cselekmény súlya, a körülmények és a motiváció alapján egyértelműen csak ’gyerekcsínyről’ (Jugendverfehlung) van szó.

Magyarország szigorított

Hatvan év után, 2013-ban az új Btk. változást hozott a büntethetőségi korhatárban. Az Orbán-kormány eredetileg egységesen, 12 évben határozta volna meg. Nemzetközi tiltakozásra puhult a tervezet. A 12–14 éves elkövetők csak kivételesen súlyos bűncselekmények, például emberölés, halált vagy életveszélyt okozó testi sértés, rablás és kifosztás esetén büntethetők. Feltéve, hogy a cselekmény elkövetésekor rendelkeztek a szükséges belátási képességgel.

A szigorítást a gyerekek felgyorsult biológiai fejlődésével és az egyre erőszakosabb érdekérvényesítésükkel magyarázta a kormány. Az utóbbi állítást nem támasztja alá a statisztika: 2005-ben 3182 14 év alatti elkövetőt regisztráltak a hatóságok, 2007-ben 2861-et, 2013-ban pedig 1779-et. Számuk tehát a szigorítás előtt – Németországhoz hasonlóan – szignifikánsan csökkent. Az ügyek többsége – megint csak Németországhoz hasonlóan – kisebb súlyú, vagyon elleni bűncselekmény, garázdaság és könnyű testi sértés. A személy elleni erőszakos cselekmények aránya 10 százalék körül volt. Emberölést évi egy-kettőt követnek el 14 év alattiak.

Mit mond a nemzetközi jog?

Sokan úgy vélték idehaza, hogy a 12. életévben megállapított korhatár ellentétes az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével, amelyhez 1989-ben Magyarország is csatlakozott. E szerint a 18 évesnél fiatalabbaknál csak végső esetben és a lehető legrövidebb ideig szabad alkalmazni a szabadságkorlátozással járó büntetéseket. A dokumentum azonban a 18 év alattiak büntetőjogi felelősségre vonását nem zárja ki, ahogy a büntethetőség alsó korhatárát sem tartalmazza az egyezmény.

A teljességhez hozzátartozik az ENSZ Közgyűlésének 1985. november 29-én kelt 40/33-as számú határozata („Pekingi Szabályok”). Ennek 4.1. pontja lefekteti, hogy „a büntetőjogi felelősség korhatárát nem szabad túl alacsonyan megállapítani, és figyelembe kell venni az érzelmi, szellemi és értelmi érettséget”. A határozat gondos mérlegelést vár el a jogalkotótól és az eljáró hatóságtól is. De a Gyermekjogi Egyezményhez hasonlóan alsó korhatárt nem határoz meg.

Hogy csinálják mások?

Európában változatos képet mutat a büntethetőségi korhatár: Franciaországban 13, Hollandiába és Írországban 12, Nagy-Britanniában és Máltán 9 év. Magasabb Svédországban és a cseheknél (15), valamint meglepő módon Oroszországban is (16).

A Gyermekjogi Egyezmény azt sem írja elő, hogy külön bíróságnak kell eljárnia a fiatalkorúak ügyeiben. Az európai államok többségében mégis van speciális bírósági fórum. Németországban nem külön bíróság, hanem a helyi és tartományi bíróságok (Amtsgericht, Landgericht) ’fiatalkorúak bírái’ (Jugendrichter) ítélkeznek, a vádat pedig ’fiatalkorúak ügyészei’ (Jugendstaatsanwalt) képviselik. A reform óta Magyarországon is hasonló a helyzet. Korábban a fiatalkorúak büntetőügyében kizárólagos illetékességgel járt el a megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság. 2011 óta az általános illetékességi szabályok érvényesülnek.

Kapcsolódó cikkek:


Európai ítélet speciális energiaár-támogatás ügyében
2019. november 7.

Európai ítélet speciális energiaár-támogatás ügyében

A szerző az Európai Unió Bíróságának a fotovoltaikus napenergiát hasznosító létesítmények általi villamosenergia-termelés támogatása megszüntetésének kérdésében született ítéletét veszi górcső alá, mely az Agrenergy Srl, a Fusignano Due Srl kontra Ministero dello Sviluppo Economico-ügyben született.

„Interneten nem ceruzával írnak, hanem tintával”
2019. október 30.

„Interneten nem ceruzával írnak, hanem tintával”

A tagállamok által világszinten kötelezhetők a Facebookhoz hasonló tárhelyszolgáltatók bizonyos információk törlésére vagy azok terjesztésének megakadályozására. Az EUB döntése mérföldkőnek tekinthető.