Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A német bíróságoknak most arról kell dönteniük, hogy fennáll-e az állam kártérítési felelőssége a koronavírus idején bevezetett hatósági korlátozások vállalkozókra gyakorolt negatív hatása miatt.
Jogbizonytalanság
A korona-járvány számos gazdasági ágazatban vezetett teljes leálláshoz: kiskereskedelem, gasztronómia, idegenforgalom. Sok vállalkozás még ma is tevékenysége korlátozására kényszerül: vendégszám korlátozása éttermekben és hotelekben, kulturális rendezvények szervezésének tilalma, sportközpontok részbeni zárva tartása. Az állam számos szektort részesített kedvezményes hitelben, ill. vissza nem térítendő támogatásban, de az elmaradt bevételeket nem téríti meg. A jogszabályok egyértelműen nem kötelezik erre.
A kérdés rendezénék két módja lenne: (1) A bíróságok a károsultak keresete alapján explicit jogalap nélkül, azt általános jogelvekből levezetve, ill. analógia alkalmazásával megállapíthatnák a kártérítési jogosultságot; (2) a jogalkotó törvénymódosítással létrehozhatná a jóvátétel világos jogalapját, vagy egyértelműen kizárhatná a kártérítési igényét.
Bizonytalan felhatalmazás
Már járvány kezdetén vitára adott okot, hogy a korlátozásokat parlamenti felhatalmazás nélkül, a járványügyi törvény (Infektionsschutzgesetz, IfSG) egy gumiszabályának nagyvonalú értelmezésével, határozatokban rendelték el a tartományi hatóságok, ill. a miniszterelnökök: „A hatóságok védőintézkedéseket rendelhetnek el, amennyiben ezek szükségesek fertőző betegségek terjedésének megakadályozása érdekében” – áll az alkalmazott rendelkezésben (§ 28 IfSG).
A mindennapi élet és a gazdaság olyan mértékű korlátozáshoz, amelyre Németországban március-áprilisban sor került és kisebb mértékben, de még mindig sor kerül világosabb felhatalmazást kellene. Különösen azért aggályosa a § 28 IfSG alkalmazása, mert a törvény indokolásából nem tűnik ki, hogy a jogalkotó alapvető szabadságjogok, ill. a gazdaság élet széleskörű korlátozásához akart volna jogalapot teremteni. Ezen az állásponton volt többek között, az Szövetségi Alkotmánybíróságot (BVerfG) a közelmúltig elnöklő Andreas Voßkuhle.[1]
Korlátozott kártérítési igény
A szabadságkorlátozó és a gazdasági tevékenységet akadályozó intézkedések ellen sokan éltek bírósági keresettel. A § 28 IfSG alapján elrendelt korlátozások esetében a § 56 IfSG rendezi a kártérítést. Ez alapján azok kérhetik munkajövedelemük megtérítését, akiket fertőzöttség vagy ennek gyanúja miatt hatósági vagy házi karanténba kényszerített. Hat hétig a teljes jövedelem, után annak a betegállomány idején is járó 70 százaléka illeti meg őket. Egy március végén, már a korona-járványra tekintettel elfogadott módosítás szerint az egyik szülő jövedelme 67 százalékát is megtéríti az állam, ha az oktatási intézmények járvány miatt elrendelt bezárása miatt otthon kell maradnia gyermekével. A juttatás időben korlátozott: együtt élő szülőknél 10, gyermeküket egyedül nevelőknek 20 hétig jár.
Gazdasági szereplőknek a járványügyi törvény csak akkor biztosít kártalanítást, ha egy járványügyi intézkedés következtében értéktárgyaik megrongálódtak vagy megsemmisültek (§ 65 IfSG).
A szubvenció nem kártérítés
A szövetségi kormány és a tartományok az utóbbi hetekben számos intézkedést elfogadott a járvány miatt nehéz helyzetbe került polgárok és gazdasági szereplők megsegítésére: rövidített munkán lévő munkavállalók bérköltségének átvállalása (Kurzarbeitgeld); egy alap létrehozása egyéni- és kisvállalkozásoknak, amelyből 15 ezer euróig igényelhetnek támogatást likviditási nehézség esetén; nagyobb vállalkozások számára kedvező kamatozású hitelek az állami tulajdonú fejlesztési banktól, a KfW-től; gyerekenkénti 300 eurós egyszeri juttatás a szülőknek; az áfa 19-ről 16 százalékra csökkentése; támogatás a gyártóknak az alternatív meghajtású közlekedési eszközök fejlesztéséhez; 6000 eurós prémium elektroautó vásárlásához. A Gazdasági újrakezdés (Neustart der Wirtschaft) névre keresztelt szövetségi konjunktúracsomag nem az első, de a legátfogóbb és legnagyobb volumenű a március óta elfogadott programok sorában: 130 milliárd euró, amely a 2020-as német költségvetés kiadási főösszege harmadának felel meg.
A kölcsön és a szubvenció azonban nyilvánvalóan nem kártérítés. Ezért sokan perlik az államot azok közül is, akik támogatáshoz jutottak. Érvelésük szerint a konjunktúraprogramoknál az állam diszkrecionális döntése, kinek, milyen feltételekkel, mennyit ad. A törvényben szabályozott kártérítés jogigényt jelent világos feltételekkel. Felhozzák, hogy több kormánytag világossá is tette: Céljuk nem a korlátozásokkal okozott veszteség, ill. bevételkiesés jóvátétele, hanem a vállalkozások talpra állításának megkönnyítése, a gazdaság felpörgetése.
A tágabb értelemben vett elmaradt bevétel állami ellentételezése csak a rövidített munkára kényszerült dolgozókat illeti meg. Ez sem teljes kártalanítás: az alapbér 77, gyerekeseknél 87 százalékát fizeti az állam (Kurzarbeitgeld). Néhány tartomány, így Baden-Württemberg kifejezetten a vállalkozások bevételének pótlására is hozott létre segélyalapot. Azonban ezekből csak korlátozott időre igényelhető támogatás és az összegnek felső határa van. Mint minden programnál, annak, hogy hányan részesülnek támogatásban az alap tőkéje, végső soron a költségvetés teherbíró képessége szab határt. Például a szövetségi kormány által indított, kisvállalkozások know-how-fejlesztéseit támogató programra (Programm zur Förderung unternehmerischen Know-hows) 32 ezer cég pályázott, de a pénzből csak 12 ezernek jutott.
A támogatások feltételrendszerének meghatározásnál és a pénzek odaítélésénél érvényesülnie kell a hátrányos megkülönböztetés tilalmának. Az állam nem diszkriminálhat pozitívan egyes szektorokat és különösen nem cégeket, ha nem szenvednek igazolhatóan jobban a járvány, ill. a korlátozások hatásaitól. A gyakorlatban azonban nagy a mozgástere. Szinte mindig megindokolható, miért kap egy gazdasági ágazat vagy egy konkrét szereplő nagyobb támogatást, mint egy másik. Így például a környezettudatosabban működő, vagy a politika által a gazdaság hosszútávú fejlődése miatt kiemelten fontosnak tartott szektorok, mint például az IT több pénzt kapnak.
A konjunktúracsomagok aggályos jogalapja
A szövetségi költségvetésben több lépcsőben, összesen 353 milliárd eurót különítettek el a korona-járvány gazdasági hatásainak leküzdésre. Németország ’45 utáni történetének legnagyobb gazdasági segély- és élénkítőcsomagja, amivel megduplázódott a büdzsé kiadási főösszege! Ennek ellenére a támogatások céljait és feltételeit eddig egyetlen jogszabály sem rögzíti. A pénzosztás közigazgatási határozatokkal történik. A Bundestag mindössze a büdzsé főösszegének módosításán és a korona-csomagok forrásainak elkülönítésén keresztül szentesítette a programok sokaságát. Egyidejűleg az EU átmenetileg nem ellenőrzi a szokásos szigorral a tagállami költségvetéseket, az ezekre vonatkozó előírások, leginkább a konvergencia szabályokat átmenetileg hatályon kívül helyezte.
Eddig a március 27-én elfogadott Gazdaságstabilizálós Alapról szóló törvény (Wirtschaftsstabilisierungsfondsgesetz, WStFG[2]) a gigantikus pénzosztás egyetlen közvetlen jogalapja. Ez lehetővé teszi stratégiai jelentőségű magánvállalatok részbeni államosítását likviditásuk, ill. életben tartásuk biztosítása érdekében. Alkalmazásának legismertebb példája a Lufthansa 25 százalékénak állami tulajdonba vétele. A feltételek nagy része a 2008-as pénzügyi válság alatt elfogadott, a bankok feltőkésítését lehetővé tevő jogszabály szó szerinti másolata. Akkor azonban az állam jóval kevesebb pénzt adott ki. 2008-ba akceptálta a Bundestag, hogy csak a csomag kiadási főösszegét rögzítő keretjogszabály kerül elé, amelyt a kormányzat további parlamentáris ellenőrzés nélkül tölt ki tartalommal. E miatt többen keresettel éltek a BVerfG-nél. Karlsruhe azonban alapjogi relevancia hiányában elutasította ezeket.[3]
Egyre többen vannak a jogtudományban, akik új szemléletmódot, szélesebb körű, kihatásaikkal arányos legitimációt sürgetnek a konjunktúraprogramoknak. Az aktuális és a jövőbeli gazdasági és társadalmi következménye jelentősök, a támogatások elosztásáról szóló döntések pedig érintik az alapjogokat – érvel többek között a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem közjog professzora, Martin Burgi. „Számos céget, vagy akár egész szektorok jövőjét határozzák meg. Ráadásul a nagyvonalú kiadások szükségszerű következményei jövőbeli megszorítások lesznek.”[4]
Ezen túlmenően a jogbiztonság követelményét is magában foglaló demokrácia elve (Art. 20 GG) megköveteli a kormányzati döntések megfelelő legitimációját és átláthatóságát.[5] Minél inkább alapjogreleváns egy döntés, annál részletesebben kell szabályozni. A GG azonban nem tartalmaz ennél konkrét előírást. Az egyetlen kivétel Németország föderális szerkezetéből következik: A tartományoknak, ill. a helyhatóságoknak juttatott szövetségi támogatásokról törvénynek kell rendelkeznie (Art. 104b GG). Erre is van példa a korona-csomagok között: Berlin átvállalja a szociális segélyben részesülők lakhatási támogatásának finanszírozását az önkormányzatoktól és 2,5 milliárdos támogatást nyújt a drasztikusan csökkent utasszám miatt csőd szélére került helyi tömegközlekedési társaságaiknak. Mindez 4 milliárd euróba fog kerülni.
„A csomagoknak részletesebb törvényi felhatalmazáson kellene nyugodniuk” – véli Burgi. Szükséges lenne a hitel, adókedvezmény, kezességvállalás, kormányzati résztulajdon vásárlás, valamint államosítás fogalmi elhatárolása és alapjog intenzitásukhoz igazodó részletességű feltételrendszer kidolgozása, a szabályok ellenőrzési rendszerének és megszegésük esetén a szankcióknak a rögzítése. A támogatások odaítélésének lehetnek nagyon különböző szempontjai: egy vállalat vagy egy szektor gazdasági és társadalmi jelentőség, a korona-krízis kihatásainak foka, annak figyelembevétele, mennyire járul hozzá az innovációhoz, ill. a gazdaság fentartható növekedéséhez, a környezet védelméhez. A szempontok részben kizárják egymást, nem érvényesülhetnek egyszerre, azonban mindegyikük legitim.
A szaporodó kritikának tudható be, hogy a Gazdasági újrakezdés (Neustart der Wirtschaft) konjunktúraprogramhoz kapcsolódva már részletesebb törvényjavaslatot terjesztett a kormány a Bundestag elé.[6]
Burgi szerint a járványügyi válságmenedzselés keretszabályainak lefektetése is kívánatos lenne, ahogy a döntésekért viselt a politikai és a jogi felelősséggé is. „A demokratikusan legitimáltnak akkor sem szenvedhet csorbát, ha gyorsan kell cselekedni.”[7] Az átlátható szabályok biztosíthatnák a jövőbeli kormányzati intézkedések nagyobb jogi és társadalmi legitimációját.
Indulnak a perek
Néhány hete ügyvédek elkezdtek mélyrehatóan foglalkozni a kártérítés jogi lehetőségével. Az országosan ismert offenburgi Dr. Oliver Schloz külön honlapot is létrehozott. „Ha az állam megtiltja a gazdasági tevékenységen keresztüli öngondoskodást, jogi és morális kötelezettsége az okozott kár megtérítésére” – áll Schloz köszöntőjében.[8] A jogalap: A § 56 IfSG analóg alkalmazása. Megfelelő számú felperes esetén csoportos kártérítési pert akar indítani.
Berlini kollégája, Prof. Dr. Niko Härting 200 felperes képviseletében már benyújtott egy keresetet.[9] Elsősorban vendéglátóipari egységek és szórakozóhelyek üzemeltetői vannak ügyfelei közöttük. Ők részben vagy egészben továbbra is korlátozva vannak gazdasági tevékenységükben. Három kártérítési jogalapot is találni vélt: (1) kisajátítás esetén járó, az Alaptörvényen alapuló kártalanítás (Art. 14 GG); (2) a tartományi rendészeti törvényeken alapuló jóvátétel; (3) a § 56 IfSG alkotmánykonform értelmezésével létrejövő kártérítési lehetőség.
Álláspontjukkal kisebbségben vannak. Ezt mutatja, hogy a Németországban elterjed jogvédelmi biztosítást (Rechtsschutzversicherung) nyújtó cégek elzárkóznak a korona-keresetek képviseletétől.
Rossz előjel
Eddig egyetlen iránymutató bírósági döntés született. A keresetet benyújtójának március végén kellett a tartományi kormány rendelete miatt bezárnia a hajszalonját, amelyet csak májusban nyithatott ki újra. Bevétel nélkül kellett minden költséget viselnie: bérleti és közüzemi díjak, bérköltségek, üzleti tevékenysége utáni közterhek. Számításai szerint 1.000 eurós kárának megtérítését akarta a tartományi kormánytól. A Heilbronni Felsőbbíróság (Landgericht, LG Heilbronn) jogalap hiányában elutasított a keresetet.[10]
A szalon bezártatásának jogalapja a § 34 IfSG, amely viszont nem biztosít jóvátételt az intézkedés miatt kárt szenvedetteknek – áll az indokolásban. A bíróság szerint a § 56 IfSG két okból sem alkalmazható: (1) nem munkajövedelem kiesésről van szó; (2) gazdasági tevékenységét nem azért nem tudta folytatni, mert fertőzöttség vagy ennek gyanúja miatt a hatóság karanténba kényszerítette.
A bírák szerint nem állnak fenn a § 56 IfSG analóg alkalmazásának feltételeit: „Semmi nem utal arra, hogy a jogalkotó nem tudatosan döntött a kártérítési igény korlátozása mellett.” Az ítélet szerint még, ha joghézag is állna fenn, „azt bezárta a kormányzat a gazdasági segély-, és élénkítőcsomagokkal”. A bírák ennek kapcsán megjegyezték, hogy a felperes maga is 9.000 eurós vissza nem terítendő támogatást kapott vállalkozása újraindításához.
Az ítélet szerint a Baden-Württemberg-i rendészeti törvény (Polizeigesetz, PolG) sem tartalmaz jogalapot. Annak szóba jöhető rendelkezése taxatív felsorolja az eseteket, amikor kártalanítás jár (§ 55PolG). Ezek között a gazdasági tevékenység korlátozása miatti bevételkiesés nem szerepel.
A döntés szerint a hatósági intézkedés nem tekinthető kisajátításnak sem, amely esetben az alkotmány biztosít kártalanítást (Art. 14 GG). „A gazdasági tevékenység ideiglenes korlátozása nem kisajátítás, nem sérti a tulajdonhoz fűződő jogot.”
Érvek és ellenérvek
Az ítéletnek vegyes volt a szakmai fogadtatása. A Berlini Gazdasági és Jogi Főiskola (HWR Berlin) professzora, Nico Härting a kártérítési igény mellett érvelők egyik fő szószólója. Az ítélet ellenére is kitart álláspontja mellett: „Magától értetődő, hogy aki egy hatósági intézkedés miatt kárt szenved, annak kártalanítás jár.” Ügyvédként tucatnyi károsultat képvisel. Egy jelentős német jogi szakportál, a Legal Tribune Online (LTO) kérdésre elmondta, hogy az intézkedések március 16-ai elrendelése után keresték meg a legtöbben. Vállalkozók sokasága marad hirtelen bevétel nélkül. A legkisebbe közül sokan rögtön egzisztenciális válságba kerültek. A szövetségi és tartományi élénkítőcsomagok elfogadásával valamelyes javult a helyzetük. Ezzel párhuzamosan csökkent a peres kedvűek száma.
Az IfSG karanténra vonatkozó rendelkezéseit az AIDS § 80-as évek közepi tömeges megjelenése óta nem alkalmazták. Akkor is csak egy-egy esetben. Leginkább, amikor egy egészségügyi dolgozó megfertőződött és e miatt a hatóság eltiltotta a foglalkozása gyakorlásától. Ilyen estekben az állam a § 56 IfSG alapján megtérítette a kieső munkajövedelmüket – Härting egyik legfontosabb érve az analóg alkalmazás mellett. Elismeri, hogy a foglalkozás gyakorlásától eltiltás nem azonos a vállalkozási tevékenység korlátozásával, de szerinte „a két helyzet nagyon hasonló, a jogalkotói szándék pedig egyértelmű: Akinek nem engedi az állam, hogy magáról gondoskodjon, arról az államnak kell gondoskodnia.”
„Kisajátítással felérő korlátozás” – tartja a gazdasági tevékenység hatósági ellehetetlenítéséről az Alkotmánybíróság (BVerfG) korábbi elnöke, Andreas Voßkuhle. Szerint fennállnak a § 56 IfSG analóg alkalmazásának feltételei. „Még ennél is egyértelműbb, hogy jóvátétel jár az okozott károkért, ha egy bíróság a gazdasági tevékenység korlátozását elrendelő hatósági intézkedést jogellenesnek mondta ki.” A legjobb megoldásnak azt tartaná, ha a jogalkotó a törvény módosításával egyértelmű jogalapról gondoskodna a korlátozások és a kártalanítás vonatkozásban is.
A BverfG egy másik korábbi elnöke, Hans-Jürgen Papier alkotmányellenes joghézagról beszél, amiért a IfSG nem szabályozza a bevételkiesés utáni jóvátételt. Szerinte ennek bírósági kimondásánál is fontosabb lenne, a törvénymódosítás. „A konjunktúracsomagok segítik ugyan a kárt szenvedett vállalkozásokat, de nem helyettesítik a jogszabályban rögzített, bírósági úton kikényszeríthető kártalanításhoz fűződő jogot” – mondta a Badische Zeitungnak adott interjúban.[11]
Winfried Kluth, a hallei Martin Luther Egyetem professzora egyetért a bíróság döntésével. Szerinte a jogalkotó szándéka az objektíven számszerűsíthető károk megtérítése volt. „A forgalomkiesés azonban nem ilyen. A bevétel egy lehetőség, amely a gazdasági tevékenység során realizálódhat, de nem feltétlenül realizálódik.” Érvelésében felhívja a figyelmet a BVerfG a mindennapi élet korlátozásával kapcsolatos, gyorsított eljárásban hozott döntésére.[12] E szerint „emberek sokaságának élete és a testi épsége a gazdasági tevékenységnél nagyobb védelmet élvez”. A taláros testület szerint ezért a hatósági intézkedéseket addig arányosnak kell tekinteni, amíg egy bíróság az ellenkezőjét kifejezetten ki nem mondja. „Az IfSG egyértelmű abban a vonatkozásban, hogy arányos és ezzel jogkonform korlátozás esetére pedig nem jár kártalanítás.”
Kluth kártalanítás elleni érvelése középpontjában a ’különleges áldozat elmélet’ áll: „Ha egy hatósági intézkedés miatt – például közveszély elhárítása érdekében – valaki csak korlátozottan tudja használni a tulajdonát, akkor hátrányos helyzetbe kerül a többi tulajdonoshoz képest. ’Különleges áldozatot’ kellett hozni.” Ezt egy példával világítja meg az LTO-ban: Ha egy járvány miatt az állategészségügyi hatóság egy gazdálkodónál az állomány megsemmisítését rendeli el, akkor neki ’különleges áldozatot’ kell hoznia tulajdona sérelmére, hisz versenytársai nem kényszerültek állataik leölésére. Kluth csak ’különleges áldozat’ esetben alkalmazná analóg módon a § 56 IfSG-t, tehát a munkabér kiesése miatt kártérítés szabályait a gazdasági tevékenység szűkítése miatti károk megtérítésére. A korona-járvány kapcsán azonban nem lát ’különleges áldozatokat’. „A korlátozások egész gazdasági ágakra vonatkoztak, például minden fodrásznak be kellett zárnia, így egyiket sem érte hátrányos megkülönböztetés, ’különleges áldozatot’ senki nem kellett hoznia.”.
A logikát követve viszont azokat az üzlettulajdonosokat kártérítés illetné meg, akik a lazítások időszakában nem nyithattak ki újra, mert ezt az első időszakban sok tartományi rendelet csak a 800 négyzetméternél kisebb üzlethelyiségek esetén engedélyezte. Ezeket a szabályokat több tartományi bíróság is járványügyi érvekkel nem igazolható hátrányos diszkriminációnak mondta ki és megsemmisítette. Így a Bajor Közigazgatási Bíróság is.[13]
A törvénymódosítás valószínűtlen
Jó hír a kártérítést követelőknek, hogy egy friss módosítás értelmében a § 56 IfSG alapján járó kártérítési igények előterjesztésének elévülési ideje 3-ról 12 hónapra nőtt. Ez érvényesülnie tehát akkor is, ha egy bíróságot sikerül meggyőznünk a § 56 IfSG bevételkiesés miatti kártérítés esetén történő analóg alkalmazásáról. A pereskedők ezzel időt nyertek.
Más változtatást viszont nem tervez a kormányzat. A konzervatív gazdasági miniszter (CDU), Peter Altmaier azzal hárítja el a felvetéseket, hogy a IfSG módosítása az egészségügyért felelős pártársa hatásköre. Jens Spahn, a szaktárca vezetője elegendőnek tartja az élénkítőprogramokat. A kisebbik koalíciós partner megosztott a kérdésben. A szociáldemokrata (SPD) frakció jogi kabinetjét vezető Johannes Fechner a § 56 IfSG kibővítésnek szószólója. Szerinte a kártérítés a gazdaság talpra állítását is jobban szolgálná, mint a kormányzati konjunktúracsomagok. Pártársai többség azonban a módosítás ellen van. A tartományi vezetők, pártállástól függetlenül hallani sem akarnak a kártérítési jogalap megteremtéséről. A járványügy tartományi hatáskör, azok hatóságai rendelték el a korlátozásokat, így az ő költségvetéseiket terhelnék a jóvátételek is. Elszabaduló költségektől tartanak. Fechner megérti a félelmeket. Ezért maga is túlzónak tartja a Lipcsei Kereskedelmi és Iparkamara (IHK Leipzig) javaslatát, amely szerint „a gazdasági társaságoknak és egyéni vállalkozóknak a járványügyi okból elrendelt korlátozások miatti bevételkiesésük után teljes kártalanítás” járna.[14]
Tájékozódjon naprakészen az utazási korlátozásokról a NetJogtár Veszélyhelyzet oldaláról
Olvassa továbbra is legfrissebb, az egészségügyi válsághelyzettel és az átmeneti időszakkal kapcsolatos cikkeinket a Koronavírus-infó fül alatt.
Kövesse Facebook oldalunkat, hogy a leghamarabb értesüljön a fontos változásokról!
[1] https://www.zeit.de/2020/21/andreas-vosskuhle-ezb-anleihenkaeufe-corona-krise
[2] https://www.bgbl.de/xaver/bgbl/start.xav#__bgbl__%2F%2F*%5B%40attr_id%3D%27bgbl120s0543.pdf%27%5D__1591077595330
[3] Beschluss vom 23. Juni 2009 – 1 BvR 927/09.
[4] https://www.lto.de/recht/hintergruende/h/corona-subventionen-stattshilfe-wirtschaft-gesetzliche-grundlage/
[5] BVerfG, 01.07.1953 – 1 BvL 23/51.
[6] Gesetz zur Umsetzung steuerlicher Hilfsmaßnahmen zur Bewältigung der Corona-Krise (zweites Corona-Steuerhilfegesetz, 19/20058).
[7] https://www.lto.de/recht/hintergruende/h/corona-subventionen-stattshilfe-wirtschaft-gesetzliche-grundlage/
[8] https://www.kanzlei-offenburg.de/
[9] https://www.haerting.de/team/niko-haerting
[10] Urt. v. 29.4.2020, Az.: I 4 O 82/20.
[11] https://www.badische-zeitung.de/die-demokratie-besser-schuetzen–185634572.html
[12] Beschl. v. 07.04.2020, Az. 1 BvR 755/20.
[13] Bayerische Verwaltungsgerichtshof BayVGH, Beschl. v. 27.4.2020, Az.: 20 NE 20.793.
[14] http://leipzig.ihk.de/fileadmin/user_upload/Dokumente/Management/Presse/Stellungnahme_IHK_Leipzig_Zweites_Bevoelkerungsschutzgesetz_Anhoerung_BT_11.05.pdf
