Szigorú zászlóégetési tilalom jön Németországban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Németországi tüntetéseken mind gyakrabban égnek zászlók. A kormány a zászlóégetési tilalom kiterjesztését javasolja, ám a tervezet alkotmányossága kérdéses.

Egyenlőtlen bánásmód

„A gyűlöletnek és a megvetésnek ezt a kifejezési módját nem tolerálja tovább a kormány” – kezdte a törvényjavaslat ismertetését Christian Lange szociáldemokrata (SPD) igazságügyi miniszter.

Jelenleg a német büntetőjog csak a német szövetségi és a tartományi szimbólumok ’nyilvános meggyalázását’ rendeli minden esetben büntetni (§ 90a Abs. 1 Nr. 2 StGB[1]). Külföldi államok jelképei csak akkor élveznek védelmet, ha ’jogszabály vagy szokásjog’ alapján lettek kihelyezve (§ 104 StGB[2]).

A ’jogszabályi’ megszorítás miatt elsősorban a külképviseletekre kifüggesztett zászlók meggyalázása bűncselekmény. A joggyakorlat a ’szokásjog’ fogalmán keresztül tipikusan a sportrendezvényeken és nemzetközi konferenciákon használt külföldi zászlókat vonja be a védett körbe. Tehát nem csak a hivatalosan, állami szervek által kihelyezett zászlók és egyéb szimbólumok élveznek védelmet. Viszont, ha egy tüntető egy demonstrációra egy külföldi állam zászlóját magával viszi és azt ott nyilvánosan elégeti, nem követ el bűncselekményt, mert az égetés előtt nem volt se ’jogszabályi’, se ’szokásjogi’ használatban a jelkép.

Tehetetlen hatóságok, aktivizálódó politikusok

Három éve, 2017-ben az izraeli amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költözése miatt Németország-szerte számos tüntetést volt, ahol tucat számra égtek a zsidó állam jelképei. A rendőrség tehetetlen volt. Nem lehetett a § 104 StGB-t alkalmazni, hisz a zászlót előtte nem ’jogszabály vagy szokásjog’ alapján használták. Nem lehetett rongálás (§ 303 StGB[3]) miatt sem eljárást indítani, mert a tüntetők saját zászlóikat égették. Ha az izraeli követség épületéről tépték volna le a lobogót, majd azt égették volna el, a cselekmény mindkét tényállást kimerítette volna. Nem volt alkalmazható a közösség elleni izgatás tényállása sem (§ 130 StGB[4]), mert ez a joggyakorlat szerint ’belföldi vonatkozást’ követel meg. A tüntetők viszont az USA Izrael-politikája miatt mentek utcára.

„Ennek véget kell vetni” – mondta akkor a kormány antiszemitizmus-ügyi különmegbízottja, Felix Klein. „Aki zászlót éget, átlép egy határt, amelyet egy civilizált országban nem szabadna átlépni” – fogalmazott a Bundestag igazságügyi bizottságának kereszténydemokrata (CDU) tagja, Jan-Marco Luczak.

A törvényjavaslat

A közvetlen lökés a jogalkotás irányába a tartományok küldötteiből összeálló, második törvényhozási kamarától, a Bundesrattól érkezett. Ott azonban eredetileg csak az EU jelképeinek és himnuszának büntetőjogi védelmét akarták bevezetni. A kormány a javaslatot látva saját kezdeményezéssel állt elő. Eszerint az EU és a külföldi állam lobogói a némettel megegyező védelemben részesülnének. A büntetőtörvényből tehát kikerülne a ’jogszabályon vagy szokásjogon alapuló kihelyezés’-megszorítás. „Elengedhetetlen lépés, mert az ilyen cselekmények meggyalázzák az érintett országot és ártanak a megsértett országhoz fűződő kapcsolatunknak” – indokolta a javaslatot Christian Lange (SPD), az Igazságügyi Minisztérium államtitkára.

A § 104 StGB jelenleg nem csak a védett jogi tárgyat illetően, de az eljárási összefüggésben is jelentős megszorítást tartalmaz: csak akkor indulhat büntetőeljárás, ha (1) diplomáciai kapcsolat áll fent az érintett országgal, (2) biztosított a viszonosság, (3) a külföldi kormány kezdeményezi az eljárást és (4) a német kormány hozzájárul ahhoz (104a StGB[5]). A javaslat az eljárási megszorítást teljes egészében törölné.

Politikum lett egy kabarészám A § 103 StGB[6] a külföldi államok vezetőinek és képviselőinek megsértését rendeli büntetni. A tényállás a jelképek meggyalázásához hasonló eljárási megszorításai néhány éve komoly diplomáciai bonyodalmat okoztak. Egy német tévés személyiség, Jan Böhmermanns műsorában a török elnököt, Recep Tayyip Erdogant parodizálta. Ankara kezdeményezte a § 103 StGB alkalmazását. A berlini kabinet viszont – a szólás- és a művészet szabadságára, valamint a komikus pártját fogó német közvéleményre hivatkozva – nem akart hozzájárulni az eljáráshoz. Hasonló esetek elkerülése érdekében 2018. elején kikerült az StGB-ből a ’felségsértésnek’ csúfolt tényállás.

Az ellenzék a § 104a StGB szigorítása ellen van. A Zöldek (Grüne) és a Demokratikus Szocializmus Pártja (Linke) depönalizálná a cselekményeket. A német és a külföldi állami szimbólumokat is csak a szabálysértési jogon keresztül védenék. A liberálisok (FDP) csak a szigorítást vetik el. A ’büntetőjog inflálódását’ látják a § 104a StGB szigorításában. A nemzeti-konzervatívok (AfD) csak az EU szimbólumainak büntetőjogi védelmét utasítják el.

Az ellenzék a jogvédő szervezetekkel együtt azért is kritizálja a szimbólumokat védő jogszabályokat, mert hivatalos indokolásaik szerint nem a gyűlöletbeszéd ellen lépnek fel. Ez az utóbbi időben, különösen a világhálón valóban elharapózott. A személyek, csoportok, vélemények elleni mocskolódó, agresszív lejáratókampányok sokszor túlmennek a véleménynyilvánítás akceptálható szintjén. A StGB tényállásainak viszont nem az ezek elleni fellépés, hanem ’az állam méltóságának és Németország nemzetközi kapcsolatainak védelme’ a jogalkotó által deklarált célja. A jogvédő szervezetek álláspontja szerint ezek a célok nem legitimálják az ultima ratio jellegű büntetőjogi alkalmazását.

Alkotmányosság

A 2017-es zászlóégetéssel párosult tüntetések után először az izraeli zászló speciális, más külföldi zászlóknál erőteljesebb védelméről szóltak a tervek. Felmerült a kérdés, hogy ez kiállná-e az alkotmányosság próbáját. A német törvényhozás, a Bundestag Tudományos Szolgálatának (Wissenschaftlichen Dienste des Deutschen Bundestages, WD) 2018-as szakvéleménye szerint: igen.[7] A WD 65 elismert, független szakembert alkalmazó szervezet, melynek a feladata objektív, tudományos igényességű állásfoglalások készítése vitatott kérdésekben.

A WD leginkább azt vizsgálta, hogy a tervezett szabály összhangban állna-e az egyenlő elbánás követelményével (Gleichheitsgrundsatz, Art. 3 Abs. 1 GG[8]) és a véleménynyilvánítás szabadságával (Meinungsfreiheit, Art. 5 Abs. 1 GG[9]). Akkori megállítások a mostani tervezettel alkotmányosságával összefüggésben is érvényesek.

1. Az egyenlő elbánás követelménye

A Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht, BVerfG) korábbi ítéletei szerint a hasonló cselekményeket akkor lehet büntetőjogilag eltérően megítélni, illetve hasonló tárgyak akkor részesülhetnek eltérő büntetőjogi védelemben, ha a megkülönböztetésnek objektíven igazolható okai vannak.[10] A BVerfG egy korábbi, a közösség elleni izgatással kapcsolatos ítéletében kifejtette, hogy az antiszemitizmus németországi történetére, a Holokausztra, illetve a német-izraeli kapcsolatok történelmi hátterére tekintettel a zsidóság, illetve Izrael speciális büntetőjogi védelme objektíven igazolható.[11] Ezért a WD álláspontja szerint az Alaptörvénnyel (Grundgesetz, GG) összeegyeztethető lenne, ha a zsidó állam jelképeit szigorúbban védené a büntetőjog, mint más országokét.

2. Szólásszabadság

A BVefG több ítéletében kiemelte, hogy a véleménynyilvánítás határainak megállapításánál közömbös a vélemény tartalma. Akár az alkotmányos rend megváltoztatása mellett is ki lehet állni.[12] Ezért jutott a WD szakvéleménye arra a következtetésre, hogy az antiszemita és szélsőségesen Izrael-ellenes vélemények is a GG védelmében részesülnek.

A GG megengedi a jogalkotónak a véleménynyilvánítás szabadságának törvényi korlátozását (Art 5 Abs. 2 GG[13]). A jogszabály azonban nem tilthat be véleményeket. Törvényben csak olyan álláspontok ellen lehet fellépni, amelyek nincsenek tekintettel a megszólaló saját véleményétől eltérő álláspontokra. A szólásszabadság korlátozása tehát sosem irányulhat egy vélemény ellen, célja mindig csak más vélemények védelme lehet – hangzik a BVerfG alkotmányértelmezése.[14] Így például speciális csoportok hátrányos megkülönböztetése elleni fellépés érdekében lehet a véleménynyilvánítást alkotmányosan korlátozni.

Mindezekből a BVerfG a német szimbólumok büntetőjogi védelmének (§ 90a Abs. 1 StGB) alkotmányosságát vezette le. Mert azok nem egy vélemény ellen lép fel, közömbös, hogy milyen okból került sor a német zászló meggyalázására. A jogszabály a német államot és annak alkotmányos rendjét védi.[15] A WD szakvéleménye szerint ebből kikövetkeztethető, hogy az izraeli, illetve más külföldi jelképek (szigorúbb) védelme is megengedett lenne, mert az is a meggyalázásuk okától függetlenül védené Izraelt, illetve a külföldi államok méltóságát.

A WD szakvélemény szerint figyelembe kell venni azt is, hogy az izraeli zászlók égetése nem választható el az antiszemitizmus és a nemzetiszocializmus kérdésétől. Utóbbiak vonatkozásában a véleményeket egyébként tartalmuktól függetlenül védő BVerfG speciális álláspontra helyezkedett. Karlsruhe (a Szövetségi Alkotmánybíróság székhelye – a szerk.) szerint a XX. századi német történelemre figyelemmel a nemzetiszocialista rendszer által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényének tagadása, jelentéktelenítése, vagy azok igazolása nem hasonlítható más véleményekhez.^[16] Egyrészt, mert támadást jelentenek Németország „demokratikus és békekereső identitása ellen”, másrészt, mert alkalmasak „nyugtalanság keltésére külföldön”.[17]  A BVerfG álláspontja indokolásaként kifejtette, hogy „a világháború utáni kialakított német alkotmányos rend éppen a totalitárius nemzetiszocializmus és az általa elkövetett bűnök elutasításában gyökerezik”.[18] Ezért az BVerfG bár általában tiltja a vélemények tartalmuk miatti korlátozását, a Holokauszttal kapcsolatban kivételt tesz. Tagadásának, jelentéktelenítésének, illetve igazolásának büntetőjogi üldözését alkotmánykonformnak ítélte a karlsruhei fórum.[19]

       3. Politikai meggyőződés miatti diszkrimináció tilalma

Meg kell jegyezni, hogy a GG egyenlő bánásmódot megkövetelő passzusa kifejezetten nevesíti a politikai meggyőződés miatti hátrányos megkülönböztetés tilalmát.[20] Ez a BVerfG értelmezése szerint a véleménynyilvánítás szabadságához hasonlóan, tartalmától függetlenül védi a politikai meggyőződést.[21] Tehát a szélsőséges politikai nézetek is védelem alatt állnak. Ugyanakkor, ha egy véleménynyilvánítási lehetőséget szűkítő jogszabály alkotmányosan korlátozza a szólásszabadságot (pl.: Holokauszt-tagadás), akkor összeegyeztethető a politikai meggyőződés miatti diszkrimináció tilalmával is – hangzik a BVerfG alkotmányértelmezése.

Külföldi példák

A nyugati világban először a ’70-es években, a vietnámi háború elleni tiltakozásként került sor tüntetéseken tömeges zászlóégetésre. Amerikai jelképek lettek a lángok martalékai Nyugat-Európában és az USA-ban is.

A legmagasabb amerikai bírói fórum, az US Supreme Court többször, legutóbb 1989-ben kimondta, hogy a zászlóégetés a szabad véleménynyilvánítás része, illetve az ezt tiltó jogszabályok sértik a véleménynyilvánítás alkotmányban garantált jogát.[22]

Az európai alkotmányok túlnyomó többsége szabályozza a felségjelvényeket. Ezek megsértését a kontinens sok országában büntetőjogi szankcióval is fenyegetik. Így például az osztrák, a német, a svájci, az olasz, a spanyol, a portugál és a lengyel büntető törvénykönyv. Eltérő, hogy a büntetőjog csak a saját jelképeket vagy a külföldi államokét is védi.

Ausztriában – az osztrák jelképek általános védelmével ellentétben (§ 248 Abs. 2 ÖStGB[23]) – egy külföldi zászló meggyalázása csak akkor büntetendő, ha az osztrák hatáság, vagy a külföldi állam hivatalos képviselője helyezte ki azt. Ezen túl diplomácia kapcsolatnak is fent kell állni az érintett országgal (§ 317 ÖStGB[24]).

Az amerikai legfelsőbb bírósági kollégáikkal szemben az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) bírái a szólásszabadsággal összeegyeztethetőnek tartják a zászlóégetés szankcionálását. Az indokok hasonlóak, mint a BVerfG által kifejtettek: ezek a büntetőjogszabályok nem egy vélemény ellen lépnek fel, hanem az államot, annak alkotmányos rendjét, méltóságát védik. Az EJEB a kelet-közép-európai államok esetében egy speciális érvet is talált a büntetőjogi védelem mellett. Egy magyar vonatkozású ügyben kimondta, hogy „a demokráciába való átmenet időszakában, az intézményrendszer megszilárdulásáig, bizonyos alapjogok olyan esetekben is korlátozhatók, amelyekben ez egy töretlen demokratikus fejlődésű országban talán indokolatlan volna”.[25]

Magyarországon is téma volt

Nálunk leggyakrabban EU-zászlók égnek. A téma azonban Magyarországon is egy izraeli zászló meggyújtása kapcsán váltott ki a mostani németországihoz hasonló, nagyobb politikai-jogi vitát. 2012-ben szélsőjobboldali szervezetek ’cionizmus elleni’ tüntetésén égettek el egy izraeli zászlót. Csak néhány tucat résztvevő volt, a tüntetésből mégis lett politikum, mert 2014-ben a II.–III. Kerületi Bíróság bűncselekmény hiányában felmentette a csoportosan, nyilvános rendezvényen elkövetett garázdaság vádja alól a zászlóégetőt, az egyébként akkor a Jobbik színeiben politizáló Lenhardt Balázst.

Az eljárás nem a ’nemzeti jelkép megsértése’ miatt folyt, hisz ez a vétség csak Magyarország himnusza, zászlaja, címere, illetve a ’Szent Korona’ meggyalázza esetén alkalmazható (Btk. 334. §). A bíróság szerint a garázdaság azért nem állt fent, mert nem valósult meg a ’kihívóan közösségellenesség’ tényállási elem (Btk. 339.§). „A vádlott a politikai véleménynyilvánítás egy formájaként, szimbolikus beszédként égette el a zászlót” – állt az ítéletben. Márpedig a véleménynyilvánítás szabadsága a vélemény tartalma miatt csak a kivételes esetekben korlátozható. A bíróság a büntetőjog ultima ratio jellegére is hivatkozott. Végezetül felhívta a figyelmet a Kúria korábbi, egy zászlóégetőt garázdaság vádja alóli felmentő ítéletet jóváhagyó döntésére; akkor EU-s zászló égetése miatt folyt az eljárás.

A jogvédő szervezetek üdvözölték a döntést. „Egy politikai közösség zászlajának nyilvános elégetése vegytiszta esete a politikai vélemény szavak nélküli, szimbolikus kifejezésének” – állt például a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közleményében.[26] Szerintük a cselekmény „önmagában véve teljesen ártalmatlan abban az értelemben, hogy fizikailag semmilyen kárt nem okoz”.

Nem csak a jogvédők tekintik fontosnak, a magyar Alkotmánybíróság (AB) is kiemelten védi a szólásszabadságot: „A véleménynyilvánítás szabadsága anyajoga többféle szabadságjognak. Lehetővé teszi az egyén részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban. A nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása az eleven társadalom létezésének alapfeltétele” – mondta ki 1992-ben a taláros testület.^[27] Tehát a német BVerfG-hez hasonlóan a magyar AB is tartalmuktól függetlenül védi a véleményeket.

Az AB 2000-ben ennek ellenére alkotmányosnak ítélte a Btk.-ban szereplő nemzeti jelkép megsértésének vétségét.^[28] Az eljárás tárgya a régi Btk. 269/A.§-a volt. Ez azonban megegyezik a ma hatályossal, így a testület akkori megállapításai továbbra is alkalmazhatóak.

Az AB joggyakorlata szerint a vélemények pluralizmusa a demokrácia egyik lényeges kritériuma. A véleményszabadság ennek ellenére nem korlátozhatatlan, mint az emberi méltósághoz való jog, de csak kevés joggal szemben szűkíthető, és a korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni.

Az AB ezzel együtt felhívta a figyelmet korábbi határozataira, amelyekben a fent kifejtettek ellenére alkotmányosnak ítélte a szólásszabadság korlátozását. Erre viszont kizárólag olyan törvények esetében került sor, amelyek célja mások jogainak, elsősorban a lelkiismereti, vallási meggyőződésük védelme – áll az ABH-ban. A szólásszabadság korlátozásának további feltétele, hogy a jogvédelem más, enyhébb eszközzel nem biztosítható és a korlátozás arányos. Ezt különösen szigorúan kell vizsgálni büntetőjogi szabályok esetén, tekintettel ezek ultima ratio jellegére – folytatódik az ABH.

Az ABH a nemzeti szimbólumokról kifejti, hogy azok kifejezik az egyén meghatározott közösséghez tartozását, egyúttal kifelé megjelenítik az adott közösség egészét. A zászlót, a címert és a himnuszt az államiság és a szuverenitás jelképezőinek tartja a testület. Magyarország történelmi fejlődésére tekintettel a jelképek a hosszú idő után visszanyert függetlenséget szimbolizálják és ezért különös védelemre jogosultak – fűzte tovább a gondolatot a határozat. Végezetül utalt „a nemzeti érzés jelképek útján való kinyilvánításának lehetőségére is”.

Lábjegyzetek:

^[1] § 90 Verunglimpfung des Staates und seiner Symbole: Wer öffentlich, in einer Versammlung oder durch Verbreiten von Schriften (1) die Bundesrepublik Deutschland oder eines ihrer Länder oder ihre verfassungsmäßige Ordnung beschimpft oder böswillig verächtlich macht oder die Farben, die Flagge, das Wappen oder die Hymne der Bundesrepublik Deutschland oder eines ihrer Länder verunglimpft wird mit Freiheitsstrafe bis zu drei Jahren oder mit Geldstrafe bestraft

^[2] § 104 Verletzung von Flaggen und Hoheitszeichen ausländischer Staaten: Wer eine auf Grund von Rechtsvorschriften oder nach anerkanntem Brauch öffentlich gezeigte Flagge eines ausländischen Staates oder wer ein Hoheitszeichen eines solchen Staates, das von einer anerkannten Vertretung dieses Staates öffentlich angebracht worden ist, entfernt, zerstört, beschädigt oder unkenntlich macht oder wer beschimpfenden Unfug daran verübt, wird mit Freiheitsstrafe bis zu zwei Jahren oder mit Geldstrafe bestraft

[3] § 303 StGB – Sachbeschädigung. (1) Wer rechtswidrig eine fremde Sache beschädigt oder zerstört, wird mit Freiheitsstrafe bis zu zwei Jahren oder mit Geldstrafe bestraft

^[4] § 130 Volksverhetzung: Wer in einer Weise, die geeignet ist, den öffentlichen Frieden zu stören, (1) gegen eine nationale, rassische, religiöse oder durch ihre ethnische Herkunft bestimmte Gruppe, gegen Teile der Bevölkerung oder gegen einen Einzelnen wegen seiner Zugehörigkeit zu einer vorbezeichneten Gruppe oder zu einem Teil der Bevölkerung zum Hass aufstachelt, zu Gewalt- oder Willkürmaßnahmen auffordert oder (2) die Menschenwürde anderer dadurch angreift, dass er eine vorbezeichnete Gruppe, Teile der Bevölkerung oder einen Einzelnen wegen seiner Zugehörigkeit zu einer vorbezeichneten Gruppe oder zu einem Teil der Bevölkerung beschimpft, böswillig verächtlich macht oder verleumdet wird mit Freiheitsstrafe von drei Monaten bis zu fünf Jahren bestraft

^[5] § 104a Voraussetzungen der Strafverfolgung: Straftaten werden nur verfolgt, wenn die Bundesrepublik Deutschland zu dem anderen Staat diplomatische Beziehungen unterhält, die Gegenseitigkeit verbürgt ist und auch zur Zeit der Tat verbürgt war, ein Strafverlangen der ausländischen Regierung vorliegt und die Bundesregierung die Ermächtigung zur Strafverfolgung erteilt

^[6] § 103 Beleidigung von Organen und Vertretern ausländischer Staaten: Wer ein ausländisches Staatsoberhaupt oder wer mit Beziehung auf ihre Stellung ein Mitglied einer ausländischen Regierung, das sich in amtlicher Eigenschaft im Inland aufhält, oder einen im Bundesgebiet beglaubigten Leiter einer ausländischen diplomatischen Vertretung beleidigt, wird mit Freiheitsstrafe bis zu drei Jahren oder mit Geldstrafe, im Falle der verleumderischen Beleidigung mit Freiheitsstrafe von drei Monaten bis zu fünf Jahren bestraft.

[7] Wissenschaftliche Dienste des Deutschen Bundestages, ’Verfassungsrechtliche Fragen zur Strafbarkeit der Verunglimpfung israelischer Flaggen’, WD 3 – 3000 – 042/18.

https://www.bundestag.de/resource/blob/549544/e4db684b9ae66dfdfff798505fdf268b/WD-3-042-18-pdf-data.pdf

[8] Art. 3: Alle Menschen sind vor dem Gesetz gleich. (2) Männer und Frauen sind gleichberechtigt. 2Der Staat fördert die tatsächliche Durchsetzung der Gleichberechtigung von Frauen und Männern und wirkt auf die Beseitigung bestehender Nachteile hin. (3) Niemand darf wegen seines Geschlechtes, seiner Abstammung, seiner Rasse, seiner Sprache, seiner Heimat und Herkunft, seines Glaubens, seiner religiösen oder politischen Anschauungen benachteiligt oder bevorzugt werden. Niemand darf wegen seiner Behinderung benachteiligt werden

[9] Art. 5 Abs. 1: Jeder hat das Recht, seine Meinung in Wort, Schrift und Bild frei zu äußern und zu verbreiten und sich aus allgemein zugänglichen Quellen ungehindert zu unterrichten. Die Pressefreiheit und die Freiheit der Berichterstattung durch Rundfunk und Film werden gewährleistet

[10] BVerfGE 71, 206 (221).

[11] BVerfGE 124, 300 (337).

[12] BVerfGE 124, 300 (320).

[13] Art. 5 Abs. 2: Diese Rechte finden ihre Schranken in den Vorschriften der allgemeinen Gesetze, den gesetzlichen Bestimmungen zum Schutze der Jugend und in dem Recht der persönlichen Ehre

[14] BVerfGE 124, 300 (322).

[15] BVerfGE 47, 198 (232).

[16] BVerfGE 124, 300 (329).

[17] BVerfGE 124, 300 (329).

[18] BVerfGE 124, 300 (329).

[19] BVerfGE 124, 300 (300).

[20] Art. 3 Abs. 3: Niemand darf wegen seines Geschlechtes, seiner Abstammung, seiner Rasse, seiner Sprache, seiner Heimat und Herkunft, seines Glaubens, seiner religiösen oder politischen Anschauungen benachteiligt oder bevorzugt werden

[21] BVerfGE 124, 300 (338).

[22] USA Alkotmány 1. kiegészítés, 179, Bill of Rights

^[23] § 248 Abs. 2, Herabwürdigung des Staates und seiner Symbole: Wer in der im Abs. 1 bezeichneten Art in gehässiger Weise eine aus einem öffentlichen Anlaß oder bei einer allgemein zugänglichen Veranstaltung gezeigte Fahne der Republik Österreich oder eines ihrer Bundesländer, ein von einer österreichischen Behörde angebrachtes Hoheitszeichen, die Bundeshymne oder eine Landeshymne beschimpft, verächtlich macht oder sonst herabwürdigt, ist mit Freiheitsstrafe bis zu sechs Monaten oder mit Geldstrafe bis zu 360 Tagessätzen zu bestrafen

^[24] § 317, Herabwürdigung fremder Symbole: Wer auf eine Art, daß die Tat einer breiten Öffentlichkeit bekannt wird, in gehässiger Weise eine Fahne oder ein Hoheitszeichen eines fremden Staates oder einer zwischenstaatlichen Einrichtung, die von einer inländischen Behörde oder von einer Vertretung des fremden Staates oder der zwischenstaatlichen Einrichtung nach den allgemeinen Regeln des Völkerrechts oder nach zwischenstaatlichen Vereinbarungen angebracht worden ist, oder die bei einem öffentlichen Anlaß vorgetragene Hymne eines fremden Staates beschimpft, verächtlich macht oder sonst herabwürdigt, ist mit Freiheitsstrafe bis zu sechs Monaten oder mit Geldstrafe bis zu 360 Tagessätzen zu bestrafen

[25] Rekvényi vs. Magyarország (25390/94)

[26] https://tasz.hu/cikkek/a-tarsasag-a-szabadsagjogokert-allaspontja-a-zaszloegetesrol

[27] (30/1992. (V. 26.) AB határozat.

[28] 13/2000. (V. 12.) AB határozat.

---