Telefonos elállásijog-gyakorlás az EUB mérlegén

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kereskedőnek az általa nyújtandó tájékoztatás keretében a telefonszámát fel kell tüntetnie – erről szól az Európai Unió Bíróságának ítélete az EIS Gmbh kontra T. O.-ügyben[1], melyet az alábbi cikkében elemez a szerző.

Bevezetés

Az EIS Gmbh nevű német online értékesítő társaság és egyik versenytársa, T. O. ügyében az Európai Unió Bíróságához (EUB) az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a németországi szövetségi legfelsőbb bíróság, a Bundesgerichtshof terjesztette elő. A kérelem tárgya a kereskedelmi tevékenységet természetes személyként gyakorló T. O. által az EIS‑hoz intézett, kereskedelmi gyakorlatának felfüggesztésére vonatkozó felszólítás azon okból, hogy az online értékesítő társaság internetes oldalán a fogyasztó elállási jogával kapcsolatos tájékoztatásában a telefonszámát nem tüntette fel.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem, a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv[2] rendelkezéseinek egymással összefüggésben történő értelmezése körében fogalmaz meg kérdéseket. Az irányelv célja, hogy a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy a fogyasztók és a kereskedők közötti szerződésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos vonatkozásait közelíti.

Ennek érdekében egységes szabályokat határoz meg a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződése közös vonásai tekintetében, eltérve a tárgyat szabályzó korábbi irányelvekben3 található minimális harmonizációs megkötésektől, ugyanakkor lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos vonatkozások tekintetében nemzeti szabályokat tartsanak fenn, vagy fogadjanak el.

Az EUMSZ 26. cikke (2) bekezdésével összhangban a belső piacnak egy olyan, belső határok nélküli térséget kell alkotnia, amelyben biztosított az áruk és szolgáltatások, valamint a letelepedés szabadsága. A távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött fogyasztói szerződések harmonizációja szükséges az olyan valódi fogyasztói belső piac előmozdításához, amely megfelelő egyensúlyt teremt a fogyasztóvédelem magas szintje és a vállalkozások versenyképessége között, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett.

Az irányelv harmonizációs szempontjai kizárólag a kereskedők és a fogyasztók között kötött szerződésekre vonatkoznak, nem érintik a munkaszerződések, valamint az öröklési joggal, a családjoggal, továbbá a gazdasági társaságok alapításával és szervezetével vagy a partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos szerződésekre vonatkozó nemzeti jogot. A távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekkel, valamint az ezektől eltérő szerződésekkel kapcsolatban nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó szabályokat állapít meg. Ennek keretében a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében szabályozza az elállási jogot, és összehangol néhány, az üzleti vállalkozások fogyasztókkal kötött szerződései teljesítésével és egyéb szempontjaival foglalkozó előírást.

A fogyasztó fogalmának meghatározása a saját szakmájuk, üzleti tevékenységük vagy foglalkozásuk körén kívül eső területen eljáró természetes személyeket foglalja magában. Az irányelv alkalmazásában: „fogyasztó” bármely természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenysége körén.

A távollevők között kötött szerződés fogalom meghatározása valamennyi olyan esetre vonatkozik, amikor áru vagy szolgáltatás értékesítésére szervezett távértékesítési rendszer keretében, a szerződés megkötésének időpontjáig – beleértve magát a szerződéskötést is – kizárólag egy vagy több távközlő eszköz alkalmazásával jön létre szerződés a kereskedő és a fogyasztó között. A „távollevők között kötött szerződés” olyan, a kereskedő és a fogyasztó között áru vagy szolgáltatás értékesítésére szervezett távértékesítési rendszer keretében, a kereskedő és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenléte nélkül – a szerződés megkötésének időpontjával bezárólag kizárólag egy vagy több távközlő eszköz alkalmazásával – kötött szerződés; Az elállási jog tekintetében az irányelv mind a távollevők között, mind az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében kivételeket határoz meg.

A fogyasztó köteles a szerződéstől való elállásra vonatkozó döntése kereskedővel való közlésétől számított 14 napon belül visszaküldeni az árut. Az olyan helyzetekre, amikor a kereskedő vagy a fogyasztó nem teljesíti az elállási jog gyakorlására vonatkozó kötelezettségeket, a nemzeti jogszabályokban az irányelvnek megfelelően megállapított szankciókat és a szerződési jog rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az előterjesztett kérdések az irányelv III. fejezetének, a fogyasztók tájékoztatása és az elállási jog a távollevők között és az üzlethelységen kívül kötött 6. cikke (1) bekezdése c) és h) pontjának, valamint  (4) bekezdése I. mellékletének A.  részével összefüggésben való értelmezésére vonatkoznak. A tájékoztatási követelmények a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetéről szóló rendelkezési között tartalmazza, hogy:

(1)   A fogyasztót a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, illetve annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és érthető módon tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak a következőkről:

c)	a kereskedő letelepedési helyének postai címe, valamint telefonszáma, faxszáma és e-mail-címe – ha van –, hogy a fogyasztó gyorsan és hatékonyan kapcsolatba tudjon lépni vele, továbbá adott esetben annak a kereskedőnek a földrajzi címe és azonosító adatai, akinek a nevében eljár;

h)	elállási jog fennállása esetén az említett jog gyakorlásának a 11. cikk (1) bekezdése szerinti feltételei, határideje és a vonatkozó eljárások, valamint az I. melléklet B. részében meghatározott elállásinyilatkozat-minta;

(4)   Az (1) bekezdés h), i) és j) pontjában említett információt az I. melléklet A. részében meghatározott elállási mintatájékoztató útján is meg lehet adni. A kereskedő teljesíti az (1) bekezdés h), i) és j) pontjában meghatározott tájékoztatási követelményeket, ha a fogyasztó rendelkezésére bocsátja e tájékoztató megfelelően kitöltött példányát. A melléklet e része az elállási jog gyakorlására vonatkozó információkat tájékoztató-minta formájában tartalmazza.

A tényállás[3]

Az EIS 2014. december 29‑én ügyvédi levélben felszólítást intézett az erotikai kellékek internetes forgalmazása tekintetében vele versenyben álló T. O.‑hoz, és arra kérte, szüntesse meg azon kereskedelmi gyakorlatát, miszerint többek között hibás tájékoztatást nyújt arra vonatkozóan, hogy a fogyasztóknak a szerződés megkötését követően elállási jogukat hogyan kell gyakorolniuk. E felszólítás keretében az EIS T.O.‑t felhívta arra, hogy küldjön meg számára egy kötbérkikötéssel biztosított abbahagyási nyilatkozatot, amellyel e személy kijelenti, hogy szankció terhe mellett vállalja e gyakorlatának megszüntetését, továbbá,  a felszólítás költségeinek megtérítését követelte 612,80 euró összegben.

2015. január 8‑án T.O. ilyen tartalmú kötelezettségvállalást közölt az EIS‑szel. 2015. január 12‑ei levelében pedig a maga részéről felszólította az EIS‑t, szüntesse meg azon kereskedelmi gyakorlatát, hogy nem tünteti fel a telefonszámát az internetes oldalán, a fogyasztó elállási jogával kapcsolatos tájékoztatásában. Felszólításának ügyvédi költségét ugyancsak 612,80 euróban jelölve meg, annak beszámítását kérte, a felperes 2014. december 29-ei felszólításában foglalt költségtérítés iránti kérelmével szemben.

Az EIS keresetet indított a németországi arnsbergi regionális bíróság, a Landgericht Arnsberg előtt, annak megállapítása iránt, hogy nem volt megalapozott T. O. azon felhívása, hogy szüntesse meg a 2015. január 12‑ei felszólításában említett kereskedelmi gyakorlatot. Előadta, hogy az irányelvi elállási tájékoztatómintát vette igénybe, azonban nem tüntette fel a telefonszámát, annak ellenére, hogy a vállalkozása tevékenységéhez használt telefonvonallal rendelkezik. Mindazonáltal az EIS az internetes oldalán szereplő impresszumában, valamint az említett oldal kezdőoldalán világosan és egyértelműen feltüntette a telefonszámát.

T. O. a viszontkeresetében azt kérte, hogy az EIS‑t kötelezzék a felszólításában megjelölt gyakorlat megszüntetésére.

E bíróság a 2015. július 9‑ei ítéletével az EIS keresetét elutasította, és helyt adott T. O. viszontkeresetének. A hammi regionális felsőbíróság, az Oberlandesgericht Hamm 2017. augusztus 10‑ei ítéletével az EIS által benyújtott fellebbezést lényegében elutasította, mely ítélettel szemben az EIS felülvizsgálati kérelmet terjesztett az EUB-hoz kérdést előterjesztő szövetségi legfelsőbb bíróság, a Bundesgerichtshof elé.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, az ügy megoldása attól függ, hogy az EIS az internetes oldalán közölt, a fogyasztó elállási jogára vonatkozó információk, sértik‑e a BGB 312d. §‑a (1) bekezdésének első mondatát, valamint az EGBGB 246a. cikke 1. §‑a (2) bekezdése első mondatának 1. pontját és második mondatát az EGBGB törvény 1. mellékletével összefüggésben, és következésképpen ezek az információk versenyellenesek‑e az UWG 3. §‑a és 4. §‑ának 11. pontja értelmében.

A Bürgerliches Gesetzbuch (Polgári Törvénykönyv – BGB) „Tájékoztatási kötelezettségek” című 312d. §‑ának (1) bekezdésének előírásai szerint:

„Az üzlethelyiségen kívül és a távollevők között kötött szerződések esetében a kereskedő a fogyasztónak [a polgári törvénykönyv bevezetéséről szóló törvény, az Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuche  (EGBGB) 246a. cikkének megfelelő tájékoztatást nyújt. A kereskedő által e kötelezettség teljesítéseként nyújtott tájékoztatás – a felek kifejezett eltérő megállapodásának hiányában – a szerződés szerves részét képezi.”

Az EGBGB 246a. cikkének 1. §‑a arról rendelkezik, hogy:

„(1)      A kereskedő a BGB 312d. §‑ának (1) bekezdése alapján köteles a fogyasztó rendelkezésére bocsátani a következő információkat:[…]

2. azonosító adatai, úgymint kereskedői neve, valamint letelepedési helyének címe, telefonszáma, és – adott esetben – a faxszáma és e‑mail‑címe, továbbá adott esetben annak a kereskedőnek a címe és azonosító adatai, akinek a nevében eljár,[…]

(2)      Ha a fogyasztót a BGB 312g. §‑ának (1) bekezdése alapján elállási jog illeti meg, a kereskedő köteles a fogyasztót tájékoztatni:

1. a BGB 355. §‑ának (1) bekezdése és a 2. mellékletben szereplő elállásinyilatkozat‑minta szerint az elállási jog gyakorlására vonatkozó feltételekről, határidőkről és eljárásról,[…]

A kereskedő e tájékoztatási kötelezettségeket az elállási jogra vonatkozó, az 1. mellékletben szereplő, megfelelően kiegészített tájékoztató-minta szöveges közlése útján is teljesítheti.

(3)      A kereskedőnek továbbá tájékoztatnia kell a fogyasztót:

1. arról, hogy a fogyasztót nem illeti meg elállási jog a BGB 312 g. §‑a (2) bekezdésének 1., 2., 5. és 7–13. pontja alapján, amely szerint a fogyasztó nem vonhatja vissza akaratnyilatkozatát,[…]”

A német tisztességtelen verseny tilalmáról szóló törvény, a Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerbnek (UWG) az ügyben alkalmazandó változatának a 3. §‑ának (1) bekezdése szerint „A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jogellenesek.[…]”

A törvény 4. §‑ának 11. pontja szerint, „Tisztességtelenül jár el különösen az, aki […] olyan jogszabályi rendelkezést sért, amelynek célja többek között a piaci magatartásnak a piaci szereplők érdekében való szabályozása.”

E tekintetben e bíróság rögzítette, hogy e rendelkezések a 2011/83/EU irányelv rendelkezéseit[4] ültették át a német jogba, ezért azokat e rendelkezésekkel összhangban kell értelmezni.

A kérdéseket előterjesztő bíróság szerint: „A felperes felülvizsgálati kérelmének eredményessége attól függ, hogy a felperes internetes oldalán használt és az alperes által vitatott elállási tájékoztató ellentétes-e a BGB 312d.§-a (1) bekezdésének első mondatával és az EGBGB 1.mellékletével összefüggésben értelmezett 246a.§ (1) bekezdése első mondatának első pontjával és második mondatával, és ezáltal korlátozza-e az UWG korábban hatályos változata 3.§-a és 4.§-ának 11.pontja szerint a versenyt.  Mindez a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv I. mellékletének A. részével összefüggésben értelmezett 6. cikke (1) bekezdése h) pontjának és (4) bekezdésének értelmezésétől függ[5]”.

Kifejtette, az EIS arra hivatkozott, hogy mivel telefonon nem köt szerződéseket, nem köteles telefonvonalat a fogyasztók rendelkezésére bocsátani annak érdekében, hogy adott esetben érvényesíthessék elállási jogukat a távollevők között kötött szerződések tekintetében.

Erre tekintettel, azt kívánta megtudni, hogy az irányelv ezen elállásitájékoztató-mintához fűzött kiegészítési útmutatója értelmében „van‑e” a kereskedőnek telefonszáma abban az esetben, ha a telefonszámát az impresszumában tünteti fel, vagy azt az internetes oldalának kezdőoldalán világosan és egyértelműen megjeleníti.

Úgy vélte, ha a kereskedő nem pontosítja egyértelműen, hogy e szám nem a szerződéstől való elállásra vonatkozó nyilatkozatok megtételére szolgál, úgy kell tekinteni, hogy az irányelv hivatkozott rendelkezései értelmében „van” telefonszám.

E bíróság szerint, az a körülmény, hogy a kereskedő a távollevők között kötött szerződések megkötéséhez vállalkozása tevékenységének keretében nem használ telefonszámot, nem zárja ki, hogy e telefonszám rendelkezésre álljon ahhoz, hogy a fogyasztók elállási nyilatkozatokat tegyenek. Pontosította továbbá, hogy a jogvita kizárólag a fogyasztók elállási jogának gyakorlására vonatkozó nyilatkozatok beérkezésének kérdésére vonatkozik.

E körülmények között a szövetségi legfelsőbb bíróság eljárását felfüggesztette, és a fogyasztók jogairól szóló, 2011/83/EU irányelv 6. cikke (1) bekezdése h) pontjának és (4) bekezdésének az I. mellékletének A. részével összefüggésben való értelmezése céljából kérdéseket terjesztett előzetes döntéshozatalra az EUB elé.

Az EUB értékelése és ítélete

Az előterjesztő bíróság jogértelmezés céljából feltett kérdései:

1. A 2011/83/EU irányelv szerinti elállási tájékoztató-mintához fűzött kiegészítési útmutató értelmében „van-e” a vállalkozónak telefonszáma abban az esetben, ha a telefonszámát az impresszumában tünteti fel vagy azt internetes oldalának kezdőoldalán világosan és egyértelműen megjeleníti?
2. A 2011/83/EU irányelv I. mellékletének A. része szerinti elállási tájékoztató-mintához fűzött kiegészítési útmutató értelmében „van-e” a vállalkozónak telefonszáma abban az esetben, ha üzleti célokra rendelkezik ugyan telefonkapcsolattal, azt azonban nem használja távollévők közötti szerződések megkötésére;és ezáltal azt az ilyen szerződések elállási nyilatkozatok elfogadásának formájában történő megszüntetésére sem tartja fenn?

Az EUB által együttesen vizsgált kérdéseivel az előterjesztő bíróság az ítélet szerint arra kért választ, egyrészt a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan helyzetben, amelyben a kereskedő telefonszámát feltüntetik az internetes oldalán, és azt a vállalkozás tevékenységéhez használják, úgy kell tekinteni, hogy e rendelkezés értelmében „van” ilyen telefonszám, és másrészt ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének az irányelv I. mellékletének A. részével összefüggésben értelmezett c) és h) pontját, valamint (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan kereskedő, aki a fogyasztó rendelkezésére bocsátja az elállási jog gyakorlására vonatkozó információkat azt megelőzően, hogy a fogyasztóra nézve kötelezővé válna a távollévők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, azáltal, hogy ehhez az említett I. melléklet A. részében szereplő tájékoztató-mintát használta fel, köteles feltüntetni egy telefonszámot annak lehetővé tétele érdekében, hogy e fogyasztó közölhesse vele azon esetleges döntését, hogy élni kíván e joggal[6].

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglaltak szerint[7], az elállásitájékoztató-minta a következőket tartalmazta:

„Ha Ön elállási jogát gyakorolni kívánja, az e szerződéstől való elállásra vonatkozó döntéséről egyértelmű nyilatkozatban (postán, faxon vagy e-mailben küldött levél útján) értesítenie kell bennünket.” A kiegészítési útmutató második bekezdése szerint: „Illessze be az Ön nevét, postai címét, és – ha van – telefonszámát, faxszámát és e-mail-címét.”

E rendelkezések az előzetes döntéshozatali kérelemben hivatkozott első irányelv első rendelkezésének

a német jogba való átültetését szolgálják, és ezáltal e rendelkezésekkel összhangban értelmezendőek, továbbá az értelmezés során figyelemmel kell lenni arra, hogy a 2011/83/EU irányelv célja[8] az, hogy a fogyasztóvédelem általa meghatározott szempontjainak teljes harmonizációját megvalósítsa.

A tagállamok ezért nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be ezen a területen szigorúbb vagy kevésbé szigorú rendelkezéseket. Az irányelv szóban forgó rendelkezései lényegében megegyeznek a német jog megfelelő szabályozásával és a következőképpen szólnak:

A fogyasztót a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, illetve annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének h) pontja alapján tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak az elállási jog fennállása esetén az említett jog gyakorlásának feltételeiről, határidejéről és a vonatkozó eljárásokról, és ezeket az információkat az irányelv idézett I. melléklet A. részében meghatározott elállásitájékoztató-minta útján is meg lehet adni.

Az irányelv 6. cikke (4) bekezdésének második mondata alapján a kereskedő teljesíti a tájékoztatási követelményeket, ha a fogyasztó rendelkezésére bocsátja e tájékoztató megfelelően kitöltött példányát.

Az elállásitájékoztató-minta a következőket tartalmazza:

„Ha Ön elállási jogát gyakorolni kívánja, az e szerződéstől való elállásra vonatkozó döntéséről egyértelmű nyilatkozatban (postán, faxon vagy e-mailben küldött levél útján) értesítenie kell bennünket.” A kiegészítési útmutató második bekezdése szerint: „Illessze be az Ön nevét, postai címét, és – ha van – telefonszámát, faxszámát és e-mail-címét.”

Jelen ügyben a felperes az elállásitájékoztató-minta alkalmazásával tett eleget tájékoztatási kötelezettségének.

A tájékoztató arra szolgáló pontjában a kérdést előterjesztő bíróság szerint – bár rendelkezett üzleti célokra használt telefonkapcsolattal – telefonszámát nem tüntette fel.

Felülvizsgálati kérelmének indokolásában a felperes arra hivatkozott, hogy, az impresszumában megadott, általa használt telefonszámot ezen kívül az internetes oldala kezdőlapjának alsó részén is világosan és egyértelműen feltüntette, és az első fokon előadott és az alperes által nem vitatott azon érvelésére hivatkozott, amely szerint telefonon nem köt szerződéseket, ezért a távollévők közötti szerződések elállási nyilatkozatok elfogadásának formájában történő megszüntetésére sem kell telefonkapcsolatot fenntartania.

A kérdés tehát az, hogy az irányelv I. mellékletének A. része szerinti elállásitájékoztató-mintához fűzött kiegészítési útmutató értelmében „van-e” a vállalkozónak telefonszáma abban az esetben, ha a telefonszámát az impresszumában tünteti fel vagy azt internetes oldalának kezdőoldalán világosan és egyértelműen megjeleníti.

Az EUB ítéleti megállapítása szerint, ha a vállalkozó az impresszumában feltünteti vagy internetes oldalának kezdőoldalán világosan és egyértelműen megjeleníti a telefonszámát, a fogyasztó számára azt a látszatot kelti, hogy a vállalkozóval telefonon is felveheti a kapcsolatot, és azon keresztül nyilatkozatokat közölhet vele.

Amennyiben a vállalkozó nem utal egyértelműen arra, hogy ez a telefonszám nem szolgál elállási nyilatkozatok fogadására, úgy ragaszkodnia kell ahhoz az általa keltett benyomáshoz, amely szerint a telefonszám elállási nyilatkozatok megtételére használható. Az elállási tájékoztató-mintához fűzött kiegészítési útmutató értelmében tehát „van a vállalkozónak ilyen telefonszáma, és ezért azt az elállási tájékoztató-minta megfelelő helyén fel kell tüntetni. Önmagában az a körülmény, hogy a vállalkozó az üzleti célokat szolgáló telefonszámát nem használja távollévők közötti szerződések megkötésére, nem igazolja azt, hogy e vállalkozó a telefonszámot nem tartja fenn elállási nyilatkozatok fogadásáraˇ”[9].

A jelen vitás ügyben a felperes vállalkozásában csak az elállási nyilatkozatok fogadásáról és ennek dokumentációjáról van szó. Ezek a tevékenységek általában nem igényelnek nagyobb erőfeszítést azon vállalkozás részéről, amelynek az elállási nyilatkozat szól, mint azon esetekben, amelyekben az elállás egy levélben vagy megfelelő nyilatkozat kíséretében az áru visszaküldésével történik.

Az EUB a kérdés kapcsán kifejtette, hogy a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a fogyasztót a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, illetve az annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és érthető módon tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak a kereskedő letelepedési helyének postai címéről, valamint telefonszámáról, faxszámáról és e‑mail‑címéről – ha van –, hogy a fogyasztó gyorsan és hatékonyan kapcsolatba tudjon lépni vele, továbbá adott esetben annak a kereskedőnek a földrajzi címéről és azonosító adatairól, akinek a nevében eljár[10].

Az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének h) pontjából kitűnően, a kereskedő elállási jog fennállása esetén a szerződés megkötése előtt köteles tájékoztatni a fogyasztót e jog gyakorlásának a 11. cikk (1) bekezdése szerinti feltételeiről, határidejéről és a vonatkozó eljárásokról, valamint közölnie kell vele az I. melléklet B. részében meghatározott elállásinyilatkozat‑mintát, amelyet  elállásitájékoztató-minta útján is meg lehet adnia kereskedő teljesíti a tájékoztatási követelményeket, ha ennek megfelelően kitöltött példányát a fogyasztó rendelkezésére bocsátja.

Az irányelv e rendelkezése azokat az utasításokat tartalmazza, amelyeket a kereskedőnek követnie kell ahhoz, hogy közölje a fogyasztóval az utóbbi elállási jogával kapcsolatos tájékoztató-mintát, és e rész konkrét utasítást foglal magában.

E tekintetben az EUB által hivatkozott korábbi, az Amazon–EU-ügyben hozott ítéletéből[11] az következik,

• hogy a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja a kereskedő számára, hogy az ezen irányelv 2. cikkének 7. és 8. pontjában említett, távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek a fogyasztóval való megkötését megelőzően minden körülmények között közölje telefonszámát, továbbá
• e rendelkezés nem kötelezi a kereskedőt arra, hogy telefonvonalat hozzon létre annak érdekében, hogy a fogyasztók kapcsolatba léphessenek vele, és csak abban az esetben írja elő e szám közlését, ha e kereskedő már rendelkezik a fogyasztókkal való kapcsolattartás ezen eszközével.

Az eljáró tanácsnak ezen üggyel kapcsolatosan az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló aggályai voltak, amelyek ahhoz a kérdéshez kapcsolódtak, hogy tekinthetők-e a vállalkozásban rendelkezésre állónak olyan kommunikációs eszközök is, amelyeket korábban a vállalkozás kizárólag más célokra, úgy mint kereskedőkkel vagy hatóságokkal folytatott kommunikációra használt, jelenleg az előterjesztett, megítélendő tényállás esetében nem állnak fenn.

Az EUB a jelen, az EIS Gmbh és T. O.-ügyben hozott ítéletében konkrétan megállapította, hogy bár a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem határozza meg a kereskedő által létesítendő kommunikációs eszköz pontos jellegét, ez a rendelkezés szükségszerűen arra kötelezi a kereskedőt, hogy bocsásson minden fogyasztó rendelkezésére olyan kommunikációs eszközt, amely lehetővé teszi a számára, hogy gyorsan és hatékonyan kapcsolatba tudjon lépni a kereskedővel[12].

Ugyanakkor aránytalannak tűnik az olyan, feltétel nélküli kötelezettség, hogy minden körülmények között a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani egy telefonszámot annak érdekében, hogy a fogyasztók kapcsolatba léphessenek a kereskedővel, különösen bizonyos vállalkozások működésének gazdasági kontextusában, kiváltképp a legkisebb vállalkozások esetében, akik áruk vagy szolgáltatások táv‑ vagy üzlethelyiségen kívüli értékesítésének megszervezésével esetleg arra törekszenek, hogy mérsékeljék működési költségeiket[13].

Az ítéletből megállapítható továbbá, hogy az olyan kereskedő, aki valamely fogyasztóval internetes oldalon keresztül köt szerződést, és aki e célból nem használ telefont – miközben a vállalkozása tevékenysége más vonatkozásainak a kezelése céljából rendelkezik telefonvonallal –, főszabály szerint nem köteles arra, hogy e fogyasztóval közölje e telefonvonal hívószámát, ha úgy dönt, hogy az irányelv I. mellékletének A. részében szereplő, az említett fogyasztó elállási joga gyakorlásának a megkönnyítésére szánt tájékoztató-mintát veszi igénybe[14].

Azonban, ha a kereskedő telefonszámát az internetes oldalán oly módon tüntették fel, hogy az átlagfogyasztó, – azaz az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó[15] számára az azt a benyomást kelti, hogy e kereskedő a fogyasztókkal való kapcsolattartásra használja e számot,-  úgy kell tekinteni, hogy „van” az e kereskedővel való kapcsolattartásra szolgáló telefonszám[16]. Ha a kereskedőnek „van” telefonszáma, és úgy dönt, hogy internetes oldalán feltünteti a fogyasztó elállási jogának gyakorlására vonatkozó, tájékoztató-mintát, telefonszámát úgy kell tekinteni, hogy ezen utóbbi rendelkezés értemében is „van” telefonszám, és azt e tájékoztatóban[17], a „Kapcsolat” című rovatban fel kell tüntetni.

Az EUB szerint, ez az értelmezés felel meg „a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása a tájékoztatásuknak és a biztonságuknak a kereskedőkkel kötött ügyletek során való biztosítása”-ként megfogalmazott irányelvi céloknak.

Ítéleti rendelkezésében foglaltak szerint, a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy ha a kereskedő telefonszámát az internetes oldalán oly módon tüntették fel, hogy az átlagfogyasztó, azaz az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó számára, az azt a benyomást kelti, hogy e kereskedő a fogyasztókkal való kapcsolattartásra használja az említett telefonszámot, úgy kell tekinteni, hogy e rendelkezés értelmében „van” telefonszám.

Az előterjesztő bíróság által hivatkozott irányelvi rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy az olyan kereskedő, aki a fogyasztó rendelkezésére bocsátja az elállási jog gyakorlására vonatkozó információkat azt megelőzően, hogy a fogyasztóra nézve kötelezővé válna a távollévők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, azáltal, hogy ehhez az említett I. melléklet A. részében szereplő tájékoztató-mintát használta fel, köteles feltüntetni telefonszámát e tájékoztatóban annak lehetővé tétele érdekében, hogy e fogyasztó közölhesse vele e telefonszámon azon esetleges döntését, hogy élni kíván-e elállási jogával[18].

Lábjegyzetek:

[1] 2020. május 14-ei EIS Gmbh és T. O. C‑266/19. sz. ügy ítélet, ECLI:EU:C:2020:384 (Ítélet)

[2] A fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑ei 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (Irányelv)

[3] Ítélet 15-27. pont

[4] A 2011/83/EU irányelv 6. cikke (1) bekezdésének az I. mellékletének A. részével összefüggésben értelmezett h) pontját és (4) bekezdését

[5] Előzetes döntéshozatali kérelem 8.II.-12.2. pont

[6] Ítélet 28. pont

[7] Előzetes döntéshozatali kérelem 9.1-12. pont

[8] A 2011/83/EU irányelv 4. cikke és (7) preambulumbekezdése

[9] Előzetes döntéshozatali kérelem 14-16. pont

[10] Ítélet 29. pont

[11] 2019. július 10-ei Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband e.V. kontra   Amazon EU Sàrl   C‑649/17, EU:C:2019:576

[12] Amazon–EU-ítélet, 46. pont

[13] Amazon–EU-ítélet, 48. pont

[14] Ítélet 36. pont

[15] 2019. szeptember 11‑ei Romano-ítélet, C‑143/18, EU:C:2019:701, 54. pont

[16] A 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdés c) pont

[17] Ítélet 38. pont

[18] Ítélet 40. pont

---