Tőkés László nyert a székely zászló ügyben


Tőkés László, az erdélyi magyarok európai képviselője nagyváradi irodájának otthont adó épületére kitűzte Székelyföld és Partium zászlóit, identitása kifejezéseként. A román hatóságok ugyanakkor reklámzászlónak minősítették a lobogókat, és felszólították azok eltávolítására. Tőkés a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogának megsértése miatt fordult a Bírósághoz, amely kimondta, hogy Románia megsértette eljárási alapon az Egyezmény 10. cikkét, mivel nem vizsgálták meg alaposan az ügy összes releváns bizonyítékát, illetve az ítéletek indokolásai is sommásak voltak.


A cikk a Strasbourgi Figyelő blogon jelent meg.

Az alapügy

A kérelmező, Tőkés László román állampolgár, aki a romániai magyar kisebbséghez tartozik. A 2009-es európai választásokat követően az Európai Parlament képviselőjévé választották a Romániai Magyar Demokratikus Unió listáján, majd a 2014. májusi európai választásokat követően a magyar Fidesz pártjának listáján. Az események alatt irodája Nagyváradon volt.

Első kérelmében Tőkés előadta, hogy a nagyváradi irodájának otthont adó épületen egy székely zászlót helyezett ki. Röviddel ezután a nagyváradi helyi rendőrség kisebb súlyú szabálysértés elkövetése miatt figyelmeztetésben részesítette, amiért a székely zászló reklámcélú kihelyezéshez nem kért előzetesen ideiglenes engedélyt. A történtek fényében, így felszólították a zászló eltávolítására.

A hatósági intézkedés miatt Tőkés, az elsőfokú Nagyváradi Bírósághoz fordult, ám kérelmét elutasították, így a döntés ellen fellebbezéssel élt. A Bihor Megyei Bíróság 2015. novemberében helybenhagyta az elsőfokú ítélet indokolását, miszerint a székely szimbólumokat tartalmazó zászló a nyilvánosság figyelmét volt hivatott felhívni a szóban forgó helyen, így reklámzászlónak minősül. A bíróság hozzátette, hogy a törvény nem tiltja az ilyen zászlók elhelyezését, ugyanakkor azokat a törvényi rendelkezéseknek megfelelően, engedéllyel lehet csak kitenni.

Második kérelmében a 2015 decemberében kitűzött Partium zászlaja okán foganatosított intézkedések miatt élt panasszal. Partium lobogója mellett ekkor a székely zászló, a román nemzeti, a magyar nemzeti, illetve az Európai Unió zászlaja volt látható még az épületen. Tőkés az elsőfokú bíróságon előadta, hogy véleménye szerint a lobogó nem minősül reklámzászlónak, hiszen az Európai Parlament képviselője, idejének nagy részét Brüsszelben és Strasbourgban tölti, de megbízatása idejére Nagyváradon bérelt irodát. A bíróság ugyanakkor elutasította a kérelmét, mivel a székely szimbólumokat tartalmazó zászló nem tartozik az elismert államok zászlóinak kategóriájába, ezért az reklámnak minősül.

Az Egyezmény 10. cikkre támaszkodva végül Tőkés 2016-ban az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Kérelmében kifejtette, hogy az irodája épületén kihelyezett zászlók miatt foganatosított intézkedések megsértették a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát.

Az EJEB döntése

Az EJEB megállapította, hogy a kérelmezőt a reklámzászlónak minősülő lobogók engedély nélküli kihelyezése miatt szankcionálták, így nem értett egyet Tőkés azon nézetével, miszerint a román hatóságok jogalap nélkül jártak el, így vizsgálta az intézkedés törvényes célját, illetve szükségességét is egy demokratikus társadalomban. Elfogadta az EJEB, hogy a panaszolt intézkedések mások jogainak védelmét célozták, így az ilyen esetekben a nemzeti bíróságoknak megfelelő egyensúlyra kell törekedniük kérelmező véleménynyilvánítás szabadságához való joga és mások jogainak védelme között.

Annak vizsgálata során, hogy szükség volt-e a beavatkozásra egy demokratikus társadalomban, az EJEB a hazai bíróságok által hozott döntésekre összpontosított. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a bíróságok elmulasztották figyelembe venni a kérelmező panaszainak összefüggéseit, nevezetesen azt az érvét, miszerint a kiszabott szankciók megsértették a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát, amelyet mind az alkotmány, mind az Egyezmény 10. cikke garantált. Az EJEB ezt követően megjegyezte, hogy az alkalmazandó jogszabályok megállapításakor a hazai bíróságok arra a megállapításra összpontosítottak, hogy a szóban forgó zászlókat egyenlővé kell tenni a reklámozás egy formájával. Nem magyarázták meg, miért utasították el a kérelmező azon állításait, miszerint a zászlóknak nem az volt a célja, hogy tevékenységét népszerűsítsék, hanem csupán az, hogy saját identitását kifejezze. A hatóságoknak kötelességük lett volna megindokolniuk a kérelmező érveinek elutasítását, amennyiben a reklám fogalmát a nemzeti jog tágan definiálja, és a hatóságoknak bizonyos mértékű mérlegelési jogkörük van annak eldöntésében, melyik zászló tekinthető reklámanyagnak.

Az EJEB rámutatott, hogy következetesen megkülönböztette a kereskedelmi hirdetéseket az általános érdekű kérdésekről folytatott nyilvános vitához való hozzájárulástól. A jelen ügyben megjegyezte, hogy a szóban forgó zászlók reklámanyagként történő besorolásakor a hazai bíróságok nem vizsgálták azok tartalmát, és nem is mutattak fel példát azokra a tevékenységekre vagy eseményekre, amelyeket a zászlók állítólag hirdettek. A hazai bíróságok nem vizsgálták továbbá azt sem, hogy az épületet milyen minőségben használták, illetve Tőkés európai parlamenti képviselői státusát vagy e státusból fakadó jogait sem. Az EJEB azt is megjegyezte, hogy Partium területének zászlaja más zászlók mellett volt elhelyezve, és a nemzeti fórum nem fejtette ki, miért csak ennek a lobogónak a kihelyezését tartja problémásnak, mikor a többi zászlóra se volt előzetes engedélye a kérelmezőnek. Ezenkívül, noha Tőkést 2014 júniusában és 2015 decemberében szankcionálták, a kérelmezőnek csak 2020. február 24-ig kellett eltávolítania a zászlókat. Az ügy irataiból pedig semmi nem utalt arra, hogy a többéves időszak alatt a zászlók a közbiztonság vagy mások jogainak védelmét illetően problémákat okoztak volna a hatóságoknak.

Mivel nemzeti bíróságok nem vizsgálták meg alaposan az előttük álló összes releváns bizonyítékot, és döntésüket sem indokolták meg teljeskörűen, az EJEB végül úgy ítélte meg, hogy az Egyezmény 10. cikkének alkalmazásában az a tény, hogy a szankció kisebb súlyú volt, önmagában nem kompenzálja a szólásszabadsághoz való jog korlátozásának releváns és elégséges indokainak hiányát, így Románia megsértette Tőkés véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát.

A kérelmező 16.000 euró nem-vagyoni kártérítést kért a Bíróságtól, a hétfős Kamara azonban úgy értékelte, hogy a jogsértés tényének megállapítása önmagában is elegendő elégtétel, és csak a felmerült költségek megtérítését rendelte el.

(ejeb.atlatszo.hu)




Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 17.

Minden olasz munkavállalónak védettnek kell lennie

Az olasz kormány csütörtökön fogadta el a világ legszigorúbb koronavírus-elleni intézkedéseit, amely minden munkavállaló számára kötelezővé teszi a koronavírus elleni védettség igazolását, a negatív tesztet vagy a fertőzésből való gyógyulást.

2021. szeptember 16.

Magyarország megsértette a külföldiek kollektív kiutasításának tilalmát

Az ügy középpontjában a magyar államhatárról szóló törvény által bevezetett “feltartóztatás és átkísérés” intézkedés áll, amely felhatalmazást nyújtott a rendőrség számára, hogy a Magyarország területén illegálisan tartózkodó külföldi állampolgárokat határozat nélkül a határkerítés külső oldalára (a szerb határra) szállítsa. Az eljárás során Magyarország megsértette a kollektív kiutasítás tilalmát, mivel egyedi határozat hiányában a kérelmezőt, magatartásától függetlenül, 11 társával együtt kitoloncolta anélkül, hogy valódi és hatékony módot biztosított volna számukra a Magyarországra való beutazásra, illetve a megfelelő jogorvoslatra.