Védőfólia, avagy az elállási jog elvesztése

Az Európai Unió Bíróságának ítélete a fogyasztóvédelem sajátos területét, a távollevők között kötött szerződéseket érinti, s az elállási jog gyakorlása kapcsán született: a vevő az interneten vásárolt matracot vissza akarta küldeni a szállításkor, ám a védőfólia nélkül.

A matrac védőfóliája, avagy a fogyasztó elállási jogának elvesztése – röviden így foglalható össze az Európai Unió Bírósága (EUB) ítéletének lényege, mely a slewo // schlafen leben wohnen GmbH kontra Sascha Ledowski-ügyben[1] született.

Bevezetés

Az alábbiakban bemutatandó ügyben a Bundesgerichtshof által az Erópai Unió Bíróságához előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztók jogairól, szóló 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdése k) pontjának, valamint 16. cikke e) pontjának értelmezésére vonatkozik[2].

A kérelmet a slewo – schlafen leben Wohnen GmbH (slewo) és S. Ledowski között, ez utóbbinak a slewo honlapján vásárolt matraccal kapcsolatos elállási joga gyakorlásának tárgyában olyan ügyben terjesztették elő, amelyben a fogyasztót főszabály szerint megillető elállási jog korlátozását érinti, amennyiben távollevők közötti szerződést köt.

A kérelem a fogyasztóvédelem sajátos területét, a távollevők között kötött szerződéseket érinti. Az ügy egy fogyasztó elállási jogának gyakorlása kapcsán indult, amelyben a vevő egy internetes oldalon matracot vásárolt, és ezt az árut vissza akarta küldeni a szállítás időpontjában az azt fedő védőfólia nélkül.

Az ügyben a Bundesgerichtshof arra a kérdésre várta az EUB válaszát: a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az elállási jog alól e rendelkezésben előírt kivétel – „olyan lezárt csomagolású áruk, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból nem küldhetők vissza” – magában foglalja‑e azon árukat, amelyek, mint például a matracok, amelyek a használat során közvetlenül érintkezhetnek az emberi testtel, de ugyanakkor megfelelő tisztítást követően ismét értékesíthetővé tehetők.

A tényállás

A slewo egyebek mellett matracokat forgalmazó online kereskedő. E vállalkozástól  2014. november 25‑én Sascha Ledowski a slewo honlapján keresztül 1094,52 euró vételáron magáncélra egy matracot rendelt. A slewo által kiállított számlán feltüntetett általános szerződési feltételek tartalmaztak egyebek mellett egy „elállási jogról szóló tájékoztatót”, amelyben a következő szerepel: „Az áruk visszaküldésének költségeit mi viseljük. […] Elállási joga megszűnik az alábbi esetekben: olyan lezárt csomagolású áruk értékesítése esetében, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza.” A S. Ledowski által rendelt matracot a szállítás során védőfóliával látták el, amelyet S. Ledowski később eltávolított.

S. Ledowski a 2014. december 9‑ei levelében arról tájékoztatta a slewót, hogy vissza kívánja küldeni a szóban forgó matracot, és kérte, gondoskodjanak annak elszállításáról. Mivel a slewo nem szervezte meg e szállítást, S. Ledowski saját maga vállalta e visszaszállítás költségeit, melyek 95,59 eurót tettek ki.

S. Ledowski keresetet nyújtott be a mainzi helyi bírósághoz, az Amtsgericht Mainzhoz a vételár és a szállítási költség – összesen 1190,11 euró – kamatokkal növelt összegének, valamint az ügyvédi költségek – slewo általi – megtérítése iránt, amelynek e bíróság 2015. november 26‑ai ítéletében helyt adott.

2016. augusztus 10‑ei ítéletében a mainzi regionális bíróság a Landgericht Mainz fellebbezés keretében helybenhagyta ezt a verdiktet, amely ellen a slewo felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a – kérdést az EUB-hoz előterjesztő – németországi szövetségi legfelsőbb bírósághoz, a Bundesgerichtshofhoz

Utóbbi úgy vélte, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontja csak akkor zárja ki az elállási jogot, ha az áru értékesíthetősége egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás felbontása után véglegesen megszűnik, mint bizonyos kozmetikumok és higiéniai termékek, például a fogkefék esetében. Továbbá rámutatott, hogy az EUB állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően az uniós jog által biztosított jogtól – mint amilyen például az alapeljárás tárgyát képező elállási jog – eltérő rendelkezéseket szigorúan kell értelmezni. A fogyasztó által a csomagolás felbontása után visszaküldött matrac értékesíthetősége viszont, szemben a szűk értelemben vett higiéniai termékekkel, nem szűnik meg véglegesen. Ez a megállapítás különösen a matracok szállodaipari alkalmazásából, a használt matracok – elsősorban internetes – piacából és tisztításuk lehetőségéből következik.

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja az volt, ha a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben szereplő, egészségvédelmi vagy higiéniai okokból vissza nem küldhető áruk körébe tartoznak az olyanok, amelyek a rendeltetésszerű használat során közvetlenül érintkezhetnek az emberi testtel, de a kereskedő megfelelő tisztítási intézkedései révén újból értékesíthetővé tehetők, annyiban felmerül a kérdés, milyen csomagolási feltételeknek kell megfelelniük az ilyen áruknak, és világosan ki kell‑e derülnie a konkrét körülményekből, egyebek mellett a „lezárt” szó csomagoláson történő feltüntetéséből, hogy nem a szállításhoz szükséges egyszerű csomagolásról van szó, hanem az áru csomagolásának egészségvédelmi vagy higiéniai okokból történő lezárásáról.

Ezenfelül úgy vélte, hogy a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének k) pontja nem kellően egyértelmű, miszerint:

(1) A fogyasztót a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, illetve annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és érthető módon tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak a következőkről:

k) arról, hogy a fogyasztót nem illeti meg az elállási jog, amennyiben elállási jog a 16. cikk értelmében nem gyakorolható, illetve adott esetben azokról a körülményekről, amelyek teljesülése esetén a fogyasztó elveszti elállási jogát;

a kereskedő által a fogyasztónak azelőtt nyújtandó tájékoztatás terjedelmét illetően, hogy a fogyasztót a távollevők között kötött szerződés kötné, azon körülmények tekintetében, amelyek fennállása esetén a fogyasztó elveszíti elállási jogát ezen irányelv 16. cikkének e) pontja értelmében. E szerint:

16. cikk Az elállási jog alóli kivételek

A távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében a tagállamok nem írják elő a 9–15. cikkben megállapított elállási jogot az alábbiakra vonatkozóan:

e) olyan lezárt csomagolású áruk értékesítése esetében, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza (…).

E körülmények között a Bundesgerichtshof az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé. Az ügyben a slewo, S. Ledowski, a belga és az olasz kormány, valamint a Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő.

Az EUB értékelése és ítélete

Előzetes döntéshozatali kérelmében a Bundesgerichtshof két kérdést tett fel az EUB-nak, amely a másodikként feltett kérdést az elsőre adott válaszára tekintettel nem tartotta szükséges megválaszolni.

Első kérdésével az előterjesztő bíróság arra várt választ, a fogyasztók jogairól szóló 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az „olyan lezárt csomagolású áruk […], amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza” fogalma alá tartozik e rendelkezés értelmében az olyan áru, mint a matrac, melynek a védőfóliáját a fogyasztó a szállítás után eltávolította.

A kérdéssel kapcsolatosan két feltevés állt szemben egymással. Az első szerint, amelyet a slewo és a belga kormány támogatott, a fogyasztónak az e kérdésben szereplő körülmények között nem kellene elállási joggal rendelkeznie. Míg a második feltevés szerint, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság, S. Ledowski, az olasz kormány és a Bizottság értett egyet, a fogyasztó ilyen esetben nem veszíthetné el elállási joga gyakorlásának lehetőségét.

Az EUB ítéletében foglalt válaszában először arra emlékeztetett, hogy a fogyasztók jogairól szóló irányelv rendelkezésének[3] megfelelően, ama esetet kivéve, amikor a 16. cikkben említett kivételek alkalmazandók, a fogyasztó tizennégy napon belül elállhat a távollevők között kötött szerződéstől, anélkül hogy döntését indokolnia kellene. Másodszor megállapította, hogy az irányelv 12. cikkének a) pontjából kitűnik, az elállási jog gyakorlása megszünteti a felek kötelezettségeit a távollevők között kötött szerződés teljesítésére vonatkozóan.

Az irányelv 16. cikkének e) pontja rendelkezik az elállási jog alóli kivételről a távollevők között kötött szerződések tekintetében az olyan lezárt csomagolású áruk értékesítése esetében, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza. E rendelkezés szövege ugyanakkor nem nyújt olyan kiindulópontot az „olyan lezárt csomagolású áruk […], amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza” fogalmának pontos terjedelmét illetően, amely alapján bizonyossággal meg lehetne határozni, mely árukat foglalja e fogalom magában, és a jelen esetben, hogy egy olyan áru, mint a matrac, melynek a védőfóliáját a szállítást követően eltávolították, e fogalom hatálya alá tartozik‑e[4].

Az EUB korábbi ítéleteiben rögzítette, a 2011/83 irányelv 16. cikke e) pontjának értelmezése során nemcsak e rendelkezés fogalmaira kell tekintettel lenni, hanem a szövegkörnyezetre és ama szabályozás célkitűzéseire is, amelynek e rendelkezés részét képezi[5].

A fogyasztók jogairól szóló irányelv célja[6] a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése.  Továbbá az Európai Unió politikáiban az EUMSZ 169. cikk, valamint az Európai Unió alapjogi chartájának 38. cikke is rögzíti a fogyasztók védelmét, akik a kereskedőhöz képest hátrányos helyzetben vannak, mivel szerződéses partnerével szemben kevésbé tájékozott, gazdaságilag gyengébb és jogilag kevésbé jártas[7].

Miként  Henrik Saugmandgaard Øe főtanácsnok indítványában rögzítette[8] „ami konkrétan az uniós jog rendelkezéseit illeti, amelyek célja az EUMSZ 169. cikknek megfelelően, hogy a fogyasztóvédelem magas szintjének – mint az itt szóban forgó rendelkezések – elérése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez[9], olyan értelmezést kell előnyben részesíteni, amely a lehető legteljesebb mértékben lehetővé teszi[10],hogy e cél megvalósítása ne kerüljön veszélybe[11] és lehetővé teszi annak a hátrányos helyzetnek a figyelembevételét, amelyben a fogyasztó van a kereskedőhöz képest[12].”

Az elállási jog célja a fogyasztó védelme a távollevők között végbemenő adásvétel sajátos esetében, amikor a szerződés megkötése előtt a fogyasztónak nincs lehetősége arra, hogy ténylegesen megtekintse az árut vagy megismerje a szolgáltatás jellemzőit. E jog tehát a távollevők között kötött szerződésből eredő, a fogyasztóra nézve hátrányos helyzetet egyenlíti ki, megfelelő gondolkodási időt biztosítva számára, mialatt lehetősége van a megvásárolt fogyasztási cikk megvizsgálására és kipróbálására[13]. E tekintetben az irányelv 16. cikkének e) pontját, amely az elállási jog alóli kivételnek minősül, mint az uniós jog olyan rendelkezését, amely a védelem céljából biztosított jogokat korlátozza, megszorítóan kell értelmezni[14].

A Henrik Saugmandgaard Øe indítványában rögzítettek szerint[15]: „Az EUB ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az uniós jognak a főszabály alól kivételeket megállapító rendelkezései, és különösen azok, amelyek a védelem céljából biztosított jogokat korlátozzák, nem értelmezhetők oly módon, amely túlmutat az érintett jogi aktusban kifejezetten meghatározott eseteken[16], és ugyanakkor az ilyen értelmezés nem sértheti az így meghatározott korlátozás hatékony érvényesülését, és nem hagyhatja figyelmen kívül annak célját,[17], hogy a 2011/83 irányelvnek a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel érintett rendelkezéseit megszorítóan kell értelmezni, mivel kivételnek minősülnek azon főszabály alól, amely szerint a fogyasztót távollévők között kötött szerződés esetén megilleti az elállási jog”.

Előterjesztett észrevételében a belga kormány is arra hivatkozott, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontjában említett áruk tisztítási lehetősége vagy annak hiánya olyan szempont, amely nem szerepel e rendelkezésben, és amelyet megszorítóan kellene értelmezni, lévén kivételről van benne szó.

Az EUB az első kérdésre adott válasza szerint, a 2011/83 irányelv (49) preambulumbekezdése kimondja, hogy az elállási jog alóli kivételek meghatározott áruk jellegével indokolhatók. Következésképpen az irányelv 16. cikke e) pontjának kontextusában az áru jellege indokolhatja a csomagolásának egészségvédelmi vagy higiéniai okokból történő lezárását, és az ilyen csomagolás felbontása megfosztja a benne található árut az egészségvédelmi vagy higiéniai garanciáitól. Miután a fogyasztó felbontja a csomagolását, és mivel ezzel megfosztja az árut az egészségvédelmi vagy higiéniai garanciáitól, fennáll a kockázata, hogy eme áru nem képezheti már harmadik fél általi új használat tárgyát, és így nem tehető a kereskedő által újból értékesíthetővé.

E körülmények a fogyasztó ama jogának elismerése, hogy az elállási joga gyakorlásaként az ilyen, felbontott csomagolású árut visszaküldhesse a kereskedőnek, ellentétes lenne az uniós jogalkotónak a 2011/83 irányelv (4) preambulumbekezdésében megfogalmazott szándékával, amely szerint eme irányelv arra irányul, hogy megteremtse a megfelelő egyensúlyt a fogyasztóvédelem magas szintje és a vállalkozások versenyképessége között[18].

Az EUB megállapítása szerint, a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontja szerinti elállási jogot csak akkor kell kizárni, ha az áru értékesíthetősége egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás felbontása után véglegesen megszűnik, mivel az érintett áru jellege lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tenné a kereskedőnek az áru újbóli értékesíthetővé tételére irányuló intézkedéseket, anélkül, hogy e követelmények valamelyikét sértené. Ennélfogva a matrac, amelynek védőfóliáját a fogyasztó a szállítás után eltávolította, nem tartozhat a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontjában megállapított, elállási jog alóli kivételek közé[19]. Az ilyen matrac, az esetleges használat ellenére, nem válik csupán ez okból véglegesen alkalmatlanná arra, hogy harmadik fél általi új használat vagy újbóli értékesítés tárgyát képezze. E  körben emlékeztetni kell arra, hogy egy és ugyanazon matracot használnak a szállodák egymást követő vendégei, hogy létezik használtmatrac‑piac, valamint hogy a használt matracok képezhetik mélytisztítás tárgyát. Másfelől az elállás jogát illetően a matrac egy ruházati termékhez hasonlítható.

Amint a 2011/83 irányelv (37) és (47) preambulumbekezdéséből kitűnik, az uniós jogalkotó szándéka annak lehetővé tételére irányult, hogy távértékesítés esetén egy ruházati termék vásárlója „az áru jellegének, tulajdonságainak és működésének meghatározásához” kipróbálhassa azt, és adott esetben e kipróbálás után gyakorolhassa az elállási jogát az áru kereskedőnek történő visszaküldésével. Vitathatatlan, hogy számos ruházati termék a rendeltetésszerű használat során közvetlenül érintkezhet az emberi testtel, amint az nem zárható ki a matracok esetében sem, kivéve ha ez az érintkezés elkerülését célzó, különleges védőcsomagolásra vonatkozó követelményeknek vannak alávetve[20].

Az áruk e két kategóriája – a ruházati termékek és a matracok – összehasonlíthatóak, amennyiben még a testtel való közvetlen érintkezéssel járó, esetleges felpróbálás után is feltételezhető, hogy a kereskedő ezeket a fogyasztó általi visszaküldést követően – valamiféle kezelés, például tisztítás vagy fertőtlenítés után – egy harmadik fél általi újbóli használatra, és ebből következő újbóli értékesítésre alkalmassá képes tenni az egészségügyi vagy a higiéniai követelmények megsértése nélkül.

Ez nem változtat azon, hogy a 2011/83 irányelv (47) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően, a fogyasztó felelősséggel tartozik az áru minden olyan értékcsökkenéséért, amely az árunak a jellege, tulajdonságai és működése megállapításához szükségestől eltérő kezelés miatt következett be, anélkül azonban hogy elvesztené az elállási jogát[21].

E megfontolásokra tekintettel az EUB  ítéletében a Bundesgerichtshof első kérdésre azt a választ adta, a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik az „olyan lezárt csomagolású áruk […], amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza” fogalma alá e rendelkezés értelmében az olyan áru, mint a matrac, amelynek a védőfóliáját a fogyasztó a szállítás után eltávolította.

Lábjegyzetek:

[1] 2019. március 27-ei C‑681/17. sz. ügy slewo // schlafen leben wohnen GmbH kontra Sascha Ledowski-ítélet ECLI:EU:C:2018:1041(Ítélet.)

[2] A fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv

[3] 2011/83 irányelv 9. cikke (1) bekezdés

[4] Ítélet 30. pont

[5] 2018. augusztus 7‑ei Verbraucherzentrale Berlin-ítélet, C‑485/17, EU:C:2018:642, 27. pont; 2018. szeptember 13‑ai Starman-ítélet, C‑332/17, EU:C:2018:721, 23. pont

[6] A 2011/83 irányelv (3), (4) és (7) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 1. cikke

[7] 2017. március 2‑ai Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs Frankfurt am Main, C‑568/15, EU:C:2017:154, 28. pont; 2018. október 4‑ei Kamenova-ítélet, C‑105/17, EU:C:2018:808, 34. pont; 2019. január 23‑i Walbusch Walter Busch, C‑430/17, EU:C:2019:47, 34. pont

[8] Henrik Saugmandgaard Øe főtanácsnok 2018. december 19-ei a C‑681/17. sz.  slewo // schlafen leben wohnen GmbH kontra Sascha Ledowski ECLI:EU:C:2018:1041 ügyben ismertetett indítványa (Indítvány) 24. pont

[9] E célkitűzés a 2011/83 irányelvnek mind a (3), (4) és (65) preambulumbekezdéséből, továbbá 1. cikkéből kitűnik

[10] 2018. szeptember 19‑ei Bankia-ítélet, C‑109/17, EU:C:2018:735, 36. pont

[11] 2018. szeptember 13‑ai Starman-ítélet C‑332/17, EU:C:2018:721, 26–30. pont, és a 2018. október 25‑ei Tänzer & Trasper-ítélet C‑462/17, EU:C:2018:866, 28. és 29. pont

[12] 2018. szeptember 13‑ai Wind Tre és Vodafone Italia-ítélet C‑54/17 és C‑55/17, EU:C:2018:710, 54. pont és a 2018. október 4‑ei Kamenova-ítélet C‑105/17, EU:C:2018:808, 34. pont. E pont emlékeztet, hogy „a fogyasztó […] szerződéses partnerével szemben kevésbé tájékozott, gazdaságilag gyengébb és jogilag kevésbé jártas”

[13] 2019. január 23‑ai Walbusch Walter Busch, C‑430/17, EU:C:2019:47, 45. pont

[14] 2014. szeptember 10‑ei Kušionová-ítélet, C‑34/13, EU:C:2014:2189, 77. pont

[15] Indítvány 25. pont

[16] 2018. január 25‑ei Schrems-ítélet C‑498/16, EU:C:2018:37, 27. pont és a 2018. szeptember 20‑ai OTP Bank és OTP Faktoring-ítélet C‑51/17, EU:C:2018:750, 54. pont

[17] 2012. március 1‑jei González Alonso-ítélet C‑166/11, EU:C:2012:119, 26. és 27. pont és a 2017. szeptember 27‑ei Nintendo-ítélet C‑24/16. és C‑25/16, EU:C:2017:724, 73. és 74. pont

[18] Ítélet 39. pont

[19] Ítélet 40. pont

[20] Ítélet 44. pont

[21] 2009. szeptember 3‑ai Messner-ítélet, C‑489/07, EU:C:2009:502, 29. pont

Kapcsolódó cikkek:


Németország: 12 éveseket a börtönbe?
2019. október 17.

Németország: 12 éveseket a börtönbe?

Németország a büntethetőségi korhatárról vitatkozik, a lényeg röviden összefoglalva: 12 éveseket a börtönbe, vagy ne legyenek a 15 évesek se büntetlenül?

A megfelelő ügyintézéshez való jog
2019. október 15.

A megfelelő ügyintézéshez való jog

Alábbi írásában a szerző az Európai Unió Bíróságának a PI és a Landespolizeidirektion Tirol-ügyben hozott ítéletét[1] elemzi.

Fogyasztó elállása a hitelszerződéstől
2019. október 2.

Fogyasztó elállása a hitelszerződéstől

Az EUB ítéletében megállapította, hogy az uniós jog alapján nem állhat el a fogyasztó a hitelszerződéstől, ha a szerződést a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes egészében teljesítette, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná.