A munkaidő-beosztás, nyilvántartás, és a munkabér-elszámolás összefüggései

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Visegrádon rendezett XIV. Magyar Munkajogi Konferencián az előadók a munkaidő beosztásának, a munkabér elszámolásának és a munkaidő nyilvántartásának szabályairól beszéltek.

A munkaidő-beosztás közlése

A munkaidő-beosztás a munkavállaló munkanapjainak, pihenőnapjainak, esetleges szabadnapjainak, illetve a munkanapon belül a munkaidő kezdő és befejező időpontjának megállapítása – foglalta össze dr. Kozma Anna ügyvéd, a Pál és Kozma Ügyvédi Iroda partnere. Annak ellenére, hogy a munkaidő beosztása a munkáltató egyoldalú intézkedése, nem gyakorolhatja azt korlátlanul. Figyelemmel kell lennie a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) rendelkezéseire, a munkáltatóra esetlegesen kiterjedő hatályú kollektív szerződésre, a munkavállalóval kötött munkaszerződésre és egyéb megállapodásokra, valamint saját belső szabályzataira, utasításaira is.

Az előadó kiemelte, hogy munkáltató legalább egyhetes időszakra (ez lehet akár egy naptári hét, akár a munkáltató által megjelölt megszakítás nélküli 168 órás időszak) köteles megállapítani a munkaidő beosztását. Különös jelentősége van a beosztás közlésének, hiszen a munkavállalók felé a közléssel hatályosul az intézkedés. A beosztást az irányadó munkahét kezdete előtt legalább hét nappal kell közölni írásban. Írásbeli közlésnek minősül az is, ha a beosztást tartalmazó iratot a munkáltató a „helyben szokásos módon” közzéteszi. Ez lehet akár a faliújságra kifüggesztés, vagy a munkahelyi internetes hálózatra való feltöltés is. Az azonban lényeges, hogy a munkavállalókat előzetesen tájékoztassák arról, hogy mi a bevezetett módja a munkaidő-beosztás közlésének, azaz hol a munkavállalók pontosan hol és hogyan tájékozódhatnak a rájuk irányadó beosztásról.

dr. Kozma Anna hangsúlyozta, hogy az aktuális beosztás azon munkavállalók tekintetében is közöltnek minősül, akik a közlés időpontjában távol vannak (például betegek vagy más telephelyen tartózkodnak).

Az Mt. fentiek szerinti rendelkezései, azaz hogy a munkaidő-beosztást legalább hét nappal előzetesen kell legalább egyhetes időszakra közölni, diszpozitívak, kollektív szerződés akár a munkavállalókra kedvezőbben, akár hátrányosabban is eltérhet.

A már közölt munkaidő-beosztás módosítása

A már közölt beosztást a munkáltató a módosítással érintett napot megelőző négy nappal korábban módosíthatja. Ebbe a négy napba a módosítás közlésének napja is beszámít. A beosztás módosításának jelentősége abban áll, hogy az így elrendelt munkaidő-beosztás szerinti munkavégzés rendes munkaidőnek minősül, vagy ha a módosítás folytán nem kell munkát végeznie valamely napon a munkavállalónak, akkor ez az időszak nem számít állásidőnek. Azaz a munkáltató a jogszabályoknak megfelelően módosított és közölt munkaidő-beosztással mentesülhet a rendkívüli munka díjazása, illetve az állásidőre járó bér fizetése alól. Kollektív szerződés ettől a rendelkezéstől is eltérhet akár kedvezőbb, akár hátrányosabb irányban.

A négy napos időszak figyelmen kívül hagyásával is módosíthatja a munkáltató a beosztást, ekkor azonban számolnia kell a rendkívüli munka elrendelésével vagy az állásidővel kapcsolatos fizetési kötelezettségekkel.

Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a munkáltató módosítja a beosztást, akkor teljesíti maradéktalanul az Mt-ben meghatározott együttműködési kötelezettségét, ha meggyőződik arról, hogy az minden munkavállalónak (a távollévőknek is) tudomására jutott.

A munkáltató egyoldalú módosítási lehetőségén kívül lehetséges a munkavállalóval közös megegyezéssel történő módosítás is. dr. Kozma Anna példaként említette azt az esetet, amikor a munkavállaló engedélyt kér munkáltatójától, hogy sürgős ügyintézés miatt két órával hamarabb távozzon a munkahelyéről azzal, hogy másnap a rendes munkaidőnél két órával tovább fog maradni. Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy bár az Mt. a felek megállapodásán alapuló módosításra nem ír elő írásbeliséget, mindenképpen célszerű azt írásban rögzíteni, vagy a munkaidő-nyilvántartásba visszakövethetően bevezetni.

[htmlbox mt_kommentar]

A munkaidő-nyilvántartás

A munkáltató által beosztott és a munkavállaló által ledolgozott munkaidőt a munkáltató köteles nyilvántartani – kezdte előadását Máriás Attila a BDO Magyarország vezető munkaügyi tanácsadója. Ez az a munkaügyi dokumentum, amely körül a legtöbb a bizonytalanság a gyakorlatban. A 2016. évi munkaügyi ellenőrzési statisztikákból kiemelte, hogy a közel 12 ezer munkaidővel, pihenőidővel kapcsolatos intézkedés közül 6459 a munkaügyi nyilvántartásokkal kapcsolatban marasztalta el a munkáltatókat.

A gyakorlatban eltérő álláspontok vannak azzal kapcsolatban, hogy

• alá kell-e írni a munkaidő-nyilvántartást,

• fel kell-e tüntetni a munkaközi szünet időtartamát,

• pontosan milyen adatokat kell nyilvántartani,

• a munkavállaló betekinthet-e a nyilvántartásba, jogosult-e ellenőrizni azt,

• mennyi idő alatt évül el a nyilvántartási, illetve megőrzési kötelezettség,

• az elektronikus nyilvántartásnak milyen formái alkalmazhatók.

A kötelezettség konkrét jogi szabályozását az Mt. 134. §-a tartalmazza. A szabályozásból kitűnik, hogy a nyilvántartás vezetésének kötelezettsége a munkáltatót terheli, az adatoknak naprakész módon kell rendelkezésre állni, mégpedig úgy, hogy azokból a munkaidő és a készenlét kezdő és befejező időpontja megállapítható legyen. Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy bár számos uniós tagállam munkajogában szabályozott és elismert jog, az Mt. nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a munkaidő-nyilvántartásba a munkavállalónak betekintési, illetve másolatkészítési vagy ellenőrzési joga lenne.

Máriás Attila az Mt-ben rögzített előírások és a bíróságok által is megerősített ellenőrzési gyakorlat alapján összegezte, hogy a munkaidő-nyilvántartás az alábbi elvek betartása esetén felel meg a követelményeknek:

• a munkáltatói felelősség elve

• a teljesség követelménye,

• az ellenőrizhetőség elve (mind a hatóság, mind a munkavállaló részéről)

• a naprakészség elve,

• a hitelesség elve, valamint

• a munkavégzés helyén tartás követelménye.

A munkabér elszámolása

A munkáltatót terhelő kötelezettségek közé tartozik a munkabér elszámolása is, amely munkaügyi értelemben tájékoztatásnak minősül, amit írásban kell közölni a munkavállalóval – kezdte előadását dr. Dudás Katalin ügyvéd. Tartalmából ellenőrizhetőnek kell lenni az elszámolás hitelességének, valamint az egyes levonások jogcímének és összegének is. Az előzőekben elhangzottakhoz kapcsolódva az előadó utalt arra, hogy a munkaidő-beosztás és a munkaidő-nyilvántartás alapozzák meg a bérelszámolást. Ezt követően gyakorlati példákkal és jogesetekkel illusztrálta az elszámolási problémákat, úgymint az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén alkalmazható elszámolási módokat, a szabadságra járó távolléti díj számításából adódó nehézségeket, a tájékoztatás átvételéből eredő munkavállalói kötelezettségeket. Az utóbbival kapcsolatban kiemelte, hogy a bírósági gyakorlat szerint a munkavállaló aláírása a bérelszámolási dokumentumon nem jelenti azt, hogy ezzel elismeri annak helyességét, a bér átvételét, valamint azt, hogy lemond az ezzel kapcsolatos jogérvényesítési lehetőségeiről.

---