Bírósági közvetítés kontra „piaci” mediáció


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A bírósági közvetítői eljárással szemben a piaci mediátor az Igazságügyi Minisztérium általi közvetítői névjegyzékbe felvett mediátor, utóbbit a névjegyzékből akkor is kiválaszthatjuk, ha nem szeretnénk egyáltalán pereskedni, vagy bíróságra járni. Ez egy fontos különbség, ugyanis a bírósági közvetítés hosszadalmasabb és bonyolultabb folyamat.


A mediáció (vagy más néven közvetítés) legfontosabb feladata, hogy pereskedés nélkül egy olyan megállapodást hozzon létre, amely mindkét fél számára elfogadható, megnyugtató, és amely a közöttük lévő konfliktust a jövőre vonatkozóan is feloldja, ezáltal a további együttműködést elősegíti. Miután a tárgyalóteremben egy bírósági per folyamán nincs lehetőség a jogszabályi kötöttségeken túl terjeszkedni és sok esetben az időbeli elhúzódás is felfokozza a felek közötti konfliktust, így a mediáció a maximum 4 hónap alatt befejeződő eljárásával és a kötetlenségével a legjobb megoldást nyújtja azokban az ügyekben, amelyekben a közös megegyezés lehetősége adott.

A legfontosabb a kommunikáció

Akár bírósági, akár piaci közvetítésről beszélünk, a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvényt kell alapul vennünk a mediációs eljárás lefolytatásának szabályai tekintetében. A törvény 3. paragrafusa szerint a közvetítőnek az a legfontosabb feladata, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen és legjobb tudása szerint működjön közre a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában. Eszerint a közvetítő úgy irányítja a felek párbeszédét, hogy a megállapodás felé terelje őket, azonban megoldási javaslatot ebben a tekintetben nem tehet.

Éppen ezért – bár a törvény szerint kell minden közvetítőnek működnie, mégis – a kommunikáció az, ami a sikeres és a sikertelen mediációt elválaszthatja egymástól. A mediátor közreműködésében a legfontosabb szempont: úgy irányítsa a felek beszélgetését, hogy az normális mederben folyhasson, tehát a személyeskedő és tiszteletlen, vagy akár sértő megjegyzések elkerülhetőek legyenek. Vagyis megakadályoznia és kezelnie kell az ilyen megnyilvánulásokat, ami nem mindig könnyű, amikor egy felfokozott konfliktus kellős közepén kell megfelelő stílusú beszélgetésre rábírni a feleket. Ezen felül a kommunikáció kívülről való irányítása azért is fontos, hogy a felek maguk találják meg a közös megoldást, együtt jussanak el az út végén a mindkettejük számára elfogadható megegyezéshez. Ez szintén nehéz feladat, hiszen a mediátornak úgy kell irányítania a beszélgetést, hogy közben véletlenül se sugalljon megoldási javaslatot, vagy ne legyen befolyásoló a későbbi megegyezés megszületésére. Ha ez nem sikerül, akkor a felek olyan kompromisszumokat is megköthetnek a közvetítő javaslatára, vagy az iránta érzett bizalom folytán, amelyeket később a mindennapi életükben már nem fognak betartani, ezáltal az eredményesnek tűnő eljárás végül a megállapodás felrúgásához vezethet. Ehhez hozzátartozik, hogy a közvetítőnek semmilyen megnyilvánulása nem lehet minősítő jellegű a felek megoldási javaslataira, vagy véleményükre vonatkozóan. A mediátor részéről nem könnyű feladat az sem, hogy felismerje és kezelni tudja, ha valamelyik fél kommunikációja nem a konfliktus rendezését segíti elő, hanem az eljárás elhúzódását, vagy épp a vita fennmaradását szeretné elérni. Ebben az esetben a közvetítő feladata az, hogy ezeket a megnyilvánulásokat átfordítsa (lefordítsa) mindkét fél irányába úgy, hogy az már a megállapodás felé vigye őket. Akkor van erre a legnagyobb szükség, ha a felek elbeszélnek egymás mellett, vagyis amikor a konfrontációt valójában az okozza, hogy állandó félreértésben és ezáltal sértettségben vannak, mivel nem értik egymás gondolatait, az egymással szembeni kommunikáció hiánya miatt.

Nem kell pereskedni, ha „piaci” mediátort választunk

A piaci mediáció nem csak gyorsabb, olcsóbb is

A konfliktusok feloldására és a felek megegyezésére bírósági közvetítők és a névjegyzékben található mediátorok közül is választani lehet. Azonban fontos tudni, hogy mik azok a lényeges különbségek, amelyek segíthetnek a döntésben, hogy bíróságon belül, vagy önállóan keressünk mediátort vitánk lezárásához.

A bírósági közvetítői eljárásban bírósági közvetítő jár el, az eljárás lefolytatása iránti kérelmet kizárólag a peres vagy nemperes eljárás felei nyújthatják be, a bírósági közvetítési feladatokat ellátó bíróságnál. Tehát a bírósági közvetítés specialitása, hogy egy, már folyamatban lévő bírósági eljárásban a felek dönthetnek úgy, hogy megpróbálják békés útra terelni konfliktusukat, és ebből a célból felkeresik a bírósági közvetítőt. Ha a mediáció végül sikertelennek bizonyul, ezáltal nem hoznak létre egy közös megállapodást, abban az esetben a peres, vagy nemperes eljárás folytatódik tovább.

A bírósági mediáció részét képezi a kötelező közvetítői eljárás is, ami csupán abban különbözik a szabadon választottól, hogy bizonyos esetekben (szülői felügyelet gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködés biztosítása ügyében) a bíró kötelezheti a feleket a mediációra abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy ez elősegítené a felek jövőbeni együttműködését.

A bírósági közvetítői eljárással szemben a piaci mediátor az Igazságügyi Minisztérium általi közvetítői névjegyzékbe felvett közvetítő, akinek eljárásához nem feltétel, hogy bírósági eljárás legyen folyamatban, tehát mediátort a névjegyzékből akkor is választhatunk, ha nem szeretnénk egyáltalán pereskedni, vagy bíróságra járni. Ez egy fontos különbség, ugyanis a bírósági közvetítés ezáltal hosszadalmasabb és bonyolultabb folyamat, mivel a bírósági közvetítőhöz fordulás előtt az eljárás indításhoz keresetlevelet kell benyújtani, amelyben csak az első tárgyalás kitűzése is pár hónapot igénybe vehet, főként, ha hiánypótlásra is sor kerül. Azonban ahhoz, hogy a bírósági közvetítésre közös kérelmet nyújtsanak be a felek, az első tárgyalást általában meg kell várni és ezt követően fordulhatnak közvetítőhöz. Ennyi idő alatt pedig a piaci mediáció akár már eredményesen le is zárulhat, hónapokat spórolva meg ezáltal.

Nem feltétlenül szükséges a jogi végzettség

A fentieken kívül a közvetítői feladatot ellátó személyre vonatkozóan is találunk különbségeket. A törvény szabályozásában közös, hogy mindenkinek, aki bármilyen módon mediációval szeretne foglalkozni, 60 órás szakmai tanfolyamon kell elsajátítania az ehhez szükséges tudást. Ezen túl a bírósági közvetítést törvény szerint csak titkár és bíró láthatja el. Ez azt jelenti, hogy mindenképp szakvizsgázott, jogi végzettséggel és gyakorlattal rendelkező személy lehet bírósági közvetítő. A piaci mediációt folytató személy részéről a szakmai tanfolyamon túl 5 éves gyakorlati tapasztalat szükséges, valamint feltétel még, hogy kérje felvételét a névjegyzékbe. A piaci mediáció nem jogi végzettséghez kötött, azonban feltétele valamilyen diploma megléte. Eszerint a bírósági és a piaci mediátor között végzettségben óriási különbségek is lehetnek, ha arra gondolunk, hogy akár egy mérnök, vagy közgazdász, de az is lehet, hogy pszichológus, vagy tanár végzettségű személy végzi a mediációt, a jogban jártas bírósági titkárokkal, illetve bírókkal szemben.

Felvetődik a kérdés, mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó mediátor legyen? Az önképzés és a jó kommunikációs képesség ehhez elengedhetetlen szempont, a felek problémáiba való belelátást segítheti némi pszichológiai jártasság is, hiszen a felek közötti játszmák felismerése sokat lendíthet az ügyön, azonban nem biztos, hogy a jogi területen való laikusság hiányosságot jelent e tekintetben. Ahogy a túlzottan a jog területére helyezkedett gondolkodás és a bírósági szervezetben való kötöttségek sem viszik előre a mediációt. Bár kétség kívül segítséget jelent az ügyfeleknek, ha a piaci mediátor jogi tudással és képesítéssel is rendelkezik, így további tájékoztatással tudja ellátni őket, azonban ez csak akkor jelenthet előnyt, ha a mediációra helyeződik a hangsúly, és nem tereli el a feleket a saját belső hangjuktól, ami a mindkettejük által betartható megállapodáshoz vezeti el őket. Vagyis ha a mediátor, bár tudja, mi lenne jogilag a helyes megoldás, mégsem befolyásolja ezzel a feleket. Ezért vannak a mediációnak olyan esetei, ahol a jogban való járatlanság a közvetítő részéről előnyt jelent, már csak azért is, mert a mediációs üléseken a jogi gondolkodással teljesen ellentétes végeredmény is születhet, a lényeg csak az, hogy olyan megállapodás jöjjön létre, amelyet mindkét fél teljesíteni fog a jövőben. Az egyezség további sorsáról azonban kétség kívül előnyös a felek számára, ha a mediátor tájékoztatást tud adni, vagyis ismeri azokat a jogi eszközöket, amelyek által a megállapodás kikényszeríthetővé válik. Ám mivel a mediáció egyik legfontosabb eredménye (a megállapodás megszületésén túl), hogy a felek indulatai konszolidálódjanak, a kommunikációjuk helyreálljon és a sokszor jogilag értékelhetetlen álláspontjukat kifejthessék, így elmondhatjuk azt, hogy a mediátor jogi tudása nem feltétele egy eredményes megállapodás létrehozásának.

További különbség a bírósági és piaci mediátor között az is, hogy amíg az előbbit kizárólag a bíróság hivatali idejében lehet felkeresni és a megbeszéléseket is ezekre az időpontokra kell kitűzni, addig a piaci mediátorral sokkal rugalmasabban, akár munkaidőn kívüli időpontban is meg lehet egyezni. Ezen felül a piaci közvetítő valamivel oldottabb légkört tud teremteni a mediációs ülésekhez, mivel a bíróság épülete a felekben a pereskedés hangulatát kelti és a bírósági közvetítőnek nincs lehetősége az épületen kívüli helyen fogadni a feleket.

Kommentár a polgári perrendtartáshoz

Szerkesztő: dr. Wopera Zsuzsa

Részletesen bemutatja a polgári eljárásjog hazai bírósági gyakorlatát, a magyar szabályozásra szerves hatással bíró uniós szabályozást, valamint a perek elhúzódósára tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is.

Előrendelés 20% kedvezménnyel!

Megrendelés >>

A piaci mediáció nem csak gyorsabb, olcsóbb is

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény értelmében a közvetítés által létrehozott felek közötti megállapodással igen sokat lehet faragni az illetékekből. A törvény általános jelleggel kimondja azt, hogy a peres eljárás illetéke az amúgy fizetendő illeték 10 százaléka, ha a felek az első tárgyaláson egyezséget kötnek, vagy az első tárgyaláson kérik a per megszüntetését. A peres eljárás illetéke az amúgy fizetendő illeték 30 százaléka, ha a felek az első tárgyalást követően kérik a per megszüntetését. Az illeték pedig az amúgy fizetendő illeték 50 százaléka, ha a felek az első tárgyalást követően kötnek egyezséget.

Ha a felek az első tárgyalás után közvetítői eljárásban vettek részt, és ezt követően a bíróság az egyezséget jóváhagyja, az egyébként fizetendő peres eljárási illetékek 50 százalékának a közvetítő díjával (de legfeljebb 50 000 forinttal) csökkentett összegét kell megfizetni, a fizetendő illeték mértéke azonban ebben az esetben sem lehet kevesebb a peres eljárás illetékének 30 százalékánál. Ha a felek a polgári eljárást megelőzően vettek részt közvetítői eljárásban, a polgári eljárás illetékének a közvetítő díjával (de legfeljebb 50.000 forinttal) csökkentett összegét, de legalább az egyébként fizetendő illeték 50 százalékát kell megfizetni.

Tehát, ha a felek bírósági közvetítővel egyezségre jutnak, akkor a fenti illetékekre számíthatnak, ezen felül a közvetítésnek nincs díja. A piaci mediátor természetesen ezzel ellentétben külön díjat fog felszámítani a közvetítésért, azonban ez mégsem drágítja meg az eljárást, ha per van folyamatban, hiszen az illetékből a mediátor költsége a fentiek szerint levonható, így pedig elérhetjük azt, hogy akár piaci, akár bírósági közvetítőt választunk, ugyanannyi költségbe fog kerülni.

Csakhogy a piaci mediációnak van egy sokkal jobb oldala, ami nem csak az előzőekben említett gyorsaságot feltételezi a bírósági közvetítéssel szemben, hanem kevesebb pénzbe is kerül. Ezért érdemes megfordítani a dolgot, és a pereskedés indítása helyett, egyből a mediátort választani, amit a névjegyzékből meg is tehetünk. Ebben az esetben legfeljebb négy hónap alatt mindenképp véget ér a mediálás, és valamilyen eredménynek kell születnie. Ha sikerült a feleknek megállapodniuk, akkor eldönthetik, szeretnék- e az egyezséget végrehajthatóvá tenni, azaz a bírósággal is elfogadtatni, vagy megelégszenek a magánokirattal, amelynek betartását egymásra bízzák. Ha a végrehajthatóság mellett döntenek, akkor sem kell pereskedniük, így rengeteg időtől és anyagi tehertől kímélve meg magukat, ugyanis elegendő, ha úgynevezett egyezségi kísérletre idézési eljárást indítanak a bíróságon, amely arra szolgál, hogy az egyezségbe foglalt megállapodásukat a bíróság is ellássa jóváhagyásával. Ebben az esetben pedig meglepően kevés illetékre kell számítani, mivel a törvény szerint az illeték csupán a pertárgy értékének 1 százaléka, de maximálisan 15.000 forint lehet. Így ha a felek akár több milliós pertárgyértékben egyeztek meg, akkor is a maximum illetéket kell csak leróniuk a megállapodásuk jóváhagyása érdekében.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 23.

A jegybank felméri a magyarországi kriptopiaci szereplőket

A kriptopiaci szereplők, így a kriptoeszköz-szolgáltatók szabályozott keretek között történő engedélyezéséről és felügyeléséről szóló uniós és magyarországi jogszabályok elfogadásával párhuzamosan a jegybank felméri, hogy hány itthoni szereplő kíván elindulni a piacon – közölte a Magyar Nemzeti Bank (MNB).

2024. április 19.

Jogi tudatosság a profit érdekében

Megalakult a KKVHÁZ Jogi Bizottsága Dr. Gábriel Gyula ügyvéd vezetésével, aki a Bogsch és Társai Ügyvédi Iroda irodavezetője. A Bizottság célja, hogy felhívja a KKV-k figyelmet a jogi tudatosságra, hogy a jogi munka ne legyen tűzoltás.