A gyermektartásdíj mértékének megváltoztatása és a szülői felelősség kérdése


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ami a tényállást illeti, a házastársak ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodtak a házasságuk egyező akaratnyilatkozaton alapuló felbontásához szükséges járulékos kérdésekben. A három kiskorú gyermeket (ebből kettő iker) a felperes neveli és gondozza, a szülői felügyeletet közösen gyakorolják. A gyermektartásdíjként (korábban százalékos arány volt, de a megállapodásukat módosították) az alperes gyermekenként havi 35 500 forint határozott összegű gyermektartásdíjat fizetett. A tartásdíjat az alperes a gyermekek 18 éves koráig, középiskolai tanulmányaik esetén 20 éves korukig, illetve az életpályához szükséges tanulmányaik befejezéséig vállalta…

Ami a tényállást illeti, a házastársak ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodtak a házasságuk egyező akaratnyilatkozaton alapuló felbontásához szükséges járulékos kérdésekben. A három kiskorú gyermeket (ebből kettő iker) a felperes neveli és gondozza, a szülői felügyeletet közösen gyakorolják. A gyermektartásdíjként (korábban százalékos arány volt, de a megállapodásukat módosították) az alperes gyermekenként havi 35 500 forint határozott összegű gyermektartásdíjat fizetett. A tartásdíjat az alperes a gyermekek 18 éves koráig, középiskolai tanulmányaik esetén 20 éves korukig, illetve az életpályához szükséges tanulmányaik befejezéséig vállalta fizetni. Időközben a felperes új házasságot létesített, és mindkét fél magasabb fizetéssel járó pozícióban dolgozik. A felperes a tartás mértékének megváltoztatását, felemelését kérte a bíróságtól. Keresetét négy lényeges körülmény megváltozására alapította: 

  1. Az ikrek 2016 szeptemberétől iskolába mentek, ami jelentős többletkiadással járt.
  2. 2016 februárjában kiderült, hogy a fiú figyelemzavarban szenved, aminek költségei miatt megnövekedtek a kiadások.
  3. Az alperes teljesítőképessége pozitív módon változott, az életpályamodell bevezetésével jövedelme lényegesen emelkedett.
  4. 2017. január 1. napjától az ikergyermekekre kapott többlettámogatás megszűnt, ami havi 50 000 forint bevételkiesést jelentett.

Úgy ítélte meg, az alperes a kért tartásdíj megfizetésére teljesítőképes, vagyoni körülményei megfelelőek. Jövedelmének lényeges emelkedése mellett erkölcsi kötelessége, hogy a gyermekek indokolt szükségleteinek kielégítése érdekében – megfelelő teljesítőképesség hiányában – ha kell, másodállást vállaljon. 

Az alperes szerint az egyezség megkötése óta nem történt olyan lényeges változás, amely Ptk.-ban foglaltakat megalapozná. A 4:210. § (1) bekezdés szerint a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának a megváltoztatását akkor lehet kérni, ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában számolnia kellett, vagy akinek a körülmények megváltozása felróható. Az alperes szerint a lányok iskolai tanulmányainak megkezdése előre látható volt, a fiú figyelemzavara pedig önmagában a tartás felemelését nem indokolja. 

 

Az első- és másodfokú eljárás 

Az elsőfokú bíróság megváltoztatta a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség mértékét. Érvelése szerint körülményváltozásnak minősül az ikrek általános iskolai tanulmányainak megkezdése, a fiúgyermek megállapított figyelemzavara pedig az egyezség megkötése óta új körülmény. A tartás mértékére kiható körülményváltozásként értékelte az ikrek után kapott gyermekgondozást segítő ellátás megszűnését is. Azt mindenesetre kiemelte, hogy másodállás vállalására a felperes által előadottakhoz képest nem kötelezhető az alperes, mivel a tartásdíj mértékének a szülők jövedelmi, vagyoni helyzetéhez kell igazodnia. 

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és elutasította a keresetet. Álláspontja szerint a Ptk. szabályának értelmezése szerint önmagában a gyermekek szükségleteinek változása még nem eredményezi a jogi érdek sérelmét. A megváltoztatás feltételeinél a törvény a szerződési nyilatkozat megfontoltságából kiindulva azt feltételezi, hogy a gyermeket illető tartás kérdésében a szülők körülményeiket, kötelezettségeiket, teljesítőképességüket, anyagi helyzetüket felmérve, hosszú távra kötik a megállapodást. A bíróság megállapította, hogy a felek nemcsak a tartás havi mértékében állapodtak meg, hanem annak hosszú távú rendezésére vonatkozó szándékukat az egyezségben kifejezetten kinyilvánították, megjelölték a kötelezettség időintervallumát is. A felek szerződéses akarata pedig a törvényében írt feltételek vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül. 

A másodfok kiemelte, nem tekinthető a tartás mértékét befolyásoló körülményváltozásnak az iskolakezdés, és a családtámogatás megszűnése, hiszen az egyezség megkötésekor nyilvánvaló volt a felperes számára, hogy az akkor ötéves lányok rövidesen iskolába mennek és tisztában volt a támogatás megszűnésével is. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az egyezség megkötésekor a kisfiú figyelemzavarát még nem diagnosztizálták, ez új körülménynek minősül, önmagában azonban a tartás mértékére automatikus kihatással nincs. Különösen figyelembe veendő, hogy a felperes is elismerte, a gyermek kezelése tényleges többletkiadással nem jár. A perben a felperesnek a gyermekek tartásával kapcsolatos kiadásoknak az egyezséghez képest bekövetkezett növekedését kellett bizonyítania, amely nem azonos a gyermekek nevelésével kapcsolatos költségek felsorolásával. Ezt azonban nem sikerült. 

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma 

A felperes jogszabálysértőnek ítélte a jogerős ítéletet. Problémásnak találta azt az értelmezést, hogy a jogszabályhely alapján a jogosult szülőnek évekkel, évtizedekkel előre kellene gondoskodnia a jövőben felmerülő szükségleteket biztosító tartásdíjról.

A Kúria megállapításai 

A Kúria hangsúlyozta, hogy a Ptk. 4:210. § (1) bekezdése törvényi különbséget tesz aszerint, hogy a felek a tartás mértékét korábban konszenzusos módon – peren kívül, illetve a bíróság végzésével jóváhagyott perbeli megállapodással (egyezséggel) – rendezték; vagy erről – konszenzus hiányában – a bíróság ítélettel döntött. A különbségtétel a szerződéses rendezés hangsúlyozott értékelésén alapul azzal, hogy perben kötött megállapodás kontrollja az egyezség bírói jóváhagyása. Azzal, hogy a családjogot Ptk.-ba integrálta a jogalkotó, így a szerződéses (megállapodáson alapuló) rendezés egyben azt is jelenti, hogy arra – a családjogi jogviszonyok sajátosságaira alapított speciális törvényi eltérésekkel – a kötelmi jog általános szabályait kell alkalmazni. 

A családjogi tartás általános szabályainál főszabályként a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó (Ptk. 4:204. §), amelyet a gyermektartásdíjánál a normaszöveg a szülők megállapodásának elsődlegességével tovább nyomatékosít [Ptk. 4:217. § (1) bekezdés]. A Kúria kiemelte, hogy a konszenzusos meghatározás elsődlegességét az indokolja, hogy nyilvánvalóan a szülők ismerik legjobban a gyermekük indokolt szükségleteit megalapozó képességét, érdeklődési körét, egészségi állapotát, sport-, illetve kulturális igényét, iskolán kívüli elfoglaltságai szükségességét és ezzel összefüggésben a tartásának rendszeres pénzbeli költségeit. A megállapodás tehát feltételezi egyrészt a gyermek szükségleteinek ismeretét, másrészt az indokolt szükségletek kielégítésében a kötelezett szülő tehervállalásának mértékében való egyetértést. 

A Kúria nyomatékosította, a szerződéskötéskor tanúsított felelős szülői magatartás alapvető elvárás, amelynek értékelése a rászoruló kiskorú gyermek mindennapi ellátásával, fejlődése anyagi hátterének kiszámítható és folyamatos biztosításával függ össze. Elvárható a szülőktől az az előrelátás, hogy számoljanak egyrészt azzal, hogy a megállapodás szerinti tartás mértéke kiszámíthatóan, hosszabb időtartamban is teljesíthető legyen (a kötelezett teljesítőképessége). Másrészt az a gyermek indokolt szükségleteit ne csak aktuálisan, hanem folyamatosan és stabilan biztosítsa (indokolt szükségletek).

A tartás mértékének megváltoztatásánál előírt elvárhatóság a megváltoztatás olyan alapon való kizárására irányul, amikor az azt kérő szülő már a szerződés (egyezség) megkötésekor számíthatott, vagy a szülőnek számítani kellett a bekövetkező változásra. Ez a szülőkkel szemben azt a követelményt támasztja, hogy a tartás mértékének meghatározásakor felelősségteljesen, kellő gondossággal és előrelátóan járjanak el. A jogvita ítélettel történő lezárása esetén azonban ez a szülői felelősség értelemszerűen fel sem merülhet. A Kúria hangsúlyozta, ez az előreláthatósági követelmény nem lehet korlátlan, mivel a túl szigorú értelmezés a jogérvényesítést korlátozva, hosszú távon a szülők közötti megegyezés ellen hat. Kiemelte ugyanakkor, hogy a gondozó szülőtől való elvárhatóság nemcsak azt jelenti, hogy a gyermek indokolt szükségleteit a szerződésben kikötött tartásdíj aktuálisan fedezze, hanem annak végiggondolását is, hogy a tartás mértékét megalapozó indokolt szükségletek előreláthatólag mennyi ideig állnak fenn (óvoda, általános iskola alsó tagozat stb.).

A szerződés tartalmának szabad kialakításának elve alapján nincs jogi akadálya annak, hogy a szülők egyes, jövőben bekövetkező körülményeket (pl. iskolakezdés, iskolaváltás, a szülő betegsége) figyelembe vegyenek, vagy hogy a gondozó szülő a közeljövőben bekövetkező, a gyermek indokolt szükségleteit alapvetően érintő esemény várható költségkihatását a tartás mértékének meghatározásakor érvényesítse. Ha szülők a körülménnyel a tartásdíj összegének kialakításakor számoltak, a megállapodásukat ennek tudatában kötötték meg, akkor felelős szülőként a gyermek érdekének megfelelően hosszú távra biztosították az indokolt szükségletei jelenlegi és későbbi, aktuálisan belátható kiadásainak fedezetét. Ilyenkor viszont a megállapodás megkötésekor még jövőbeli esemény utóbbi tényleges bekövetkezése a tartás alapjául szolgáló körülményben bekövetkezett változásnak (általános feltétel) nem minősíthető.

A Kúria az ügy során megállapította, hogy a felperes mindezekkel tisztában volt és az egyezségben foglalt tartásdíjat ennek tudatában hosszú távra fogadta el, ezért a megállapodás megkötéséhez képest az általa felhozottak körülményváltozásként nem értékelhetőek. Egy esemény bekövetkezte önmagában még nem alapozza meg a tartás mértékének újbóli meghatározását. A „tartás alapjául szolgáló körülmény” ugyanis feltételezi az esemény (körülmény) tartás mértékére való kihatását. Így jóllehet a megállapított figyelemzavarral az egyezség megkötésekor nem számolhattak, de mindez a tartás mértékére nem volt kihatással. A jövedelemváltozással kapcsolatban pedig azt rögzítette a Kúria, hogy önmagában a kötelezett jövedelmének emelkedése a már megállapított tartás mértékére nincs kihatással. A teljesítőképesség pozitív változása a tartás mértékére akkor hat ki, ha egyben a gyermek indokolt szükségletei emelkednek. Ezzel szemben bizonyos esetekben a teljesítőképesség bizonyított csökkenése (pl. betegség) a gyermek szükségleteinek változatlan fennállása vagy növekedése mellett is eredményezheti a tartás mértékének leszállítását.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. II. 20.804/2018.) a Kúriai Döntések 2019/7. számában 204. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 4:2. § (1) bekezdés, 4:210. § (1) bekezdés, 6:59. § (2) bekezdés, 1952. évi III. törvény 164. § (1) bekezdés. 


Kapcsolódó cikkek

2019. július 26.

A szerződéses örökös hozzátartozója, mint az öröklési szerződés tanúja

Ami a tényállást illeti, az ügy peres felei az örökhagyó gyermekei. Az örökhagyó és az alperese között ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt öröklési szerződés jött létre. Az okiratot az örökhagyón és az alperesen kívül két tanú, köztük az alperes házastársa írta alá. Az örökhagyó halálát követően a felperes annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az […]
2019. július 19.

A jogi érdek valószínűsítése a törvényességi felügyeleti eljárásban

Ami a tényállást illeti, a zártkörűen működő részvénytársaság két részvényese között értékpapír-jogviszonyból származó igény tárgyában a Fővárosi Törvényszék előtt zajlott, egyezséggel jóváhagyott perben a peres felek megállapították, hogy a csereszerződéssel átruházott „A” sorozatú névre szóló törzsrészvény nem értékpapír, mivel nem felel meg a névre szóló értékpapírok érvényességi kellékének. Ezt követően a perben érintett egyik fél, […]