A szerződéses örökös hozzátartozója, mint az öröklési szerződés tanúja

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2019. július 26.
Címkék: , , , , ,
Rovat: ,
Ami a tényállást illeti, az ügy peres felei az örökhagyó gyermekei. Az örökhagyó és az alperese között ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt öröklési szerződés jött létre. Az okiratot az örökhagyón és az alperesen kívül két tanú, köztük az alperes házastársa írta alá. Az örökhagyó halálát követően a felperes annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az örökhagyó és az alperes között létrejött öröklési szerződés alaki okból érvénytelen, mivel a szerződés egyik tanúja az alperes házastársa volt, és így mint az örökös…

Ami a tényállást illeti, az ügy peres felei az örökhagyó gyermekei. Az örökhagyó és az alperese között ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt öröklési szerződés jött létre. Az okiratot az örökhagyón és az alperesen kívül két tanú, köztük az alperes házastársa írta alá.

Az örökhagyó halálát követően a felperes annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az örökhagyó és az alperes között létrejött öröklési szerződés alaki okból érvénytelen, mivel a szerződés egyik tanúja az alperes házastársa volt, és így mint az örökös hozzátartozójának közreműködése miatt a szerződés érvénytelen.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntésében hangsúlyozta, hogy a régi Ptk. szerint az öröklési szerződésre a más által írt végrendelet alakiságai az irányadóak, kivéve a régi Ptk. 632. §-át. Ez a szakasz mondja ki egyrészt, hogy az írásbeli magánvégrendelet tanúja vagy más közreműködő személy, illetőleg ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta. Másrészt, hogy a tanú, illetőleg a hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendelkezésnél – rajta kívül – két tanú működött közre. Ennek alkalmazása ellentétben állna az öröklési szerződés tartalmára vonatkozó rendelkezésekkel.

Az öröklési szerződés az örökhagyó és a szerződéses örökös egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre, a szerződő felek mindkettőjük érdekeit érvényesítve határozzák meg a szerződés tartalmát és annak megkötésekor együttműködni kötelesek. Emiatt a bíróság meglátása szerint a közreműködés mint érvénytelenségi ok szóba sem jöhet, mivel ha a szerződéses örökös mint juttatásban részesülő személy a szerződés megkötésénél nemcsak jogosult, de köteles is a szerződés tartalmának meghatározásában részt venni, ennél többet az ő érdekében közreműködő hozzátartozó sem valósíthat meg. A szerződéses örökös hozzátartozójának közreműködése a juttatást nem teszi érvénytelenné, ezért az a tény, hogy az öröklési szerződést az alperes mint szerződő fél házastársa írta alá – egyik – tanúként, az öröklési szerződést alaki okból nem teszi érvénytelenné.

A másodfokon eljárt bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és megállapította az öröklési szerződés érvénytelenségét. Szintén a régi Ptk. 632. §-át értelmezve jutott ellentétes következtetésre. Hangsúlyozta, hogy mivel a törvény a közreműködő személy fogalmát nem határozza meg, az ítélkezési gyakorlat szerint az eset összes körülménye alapján kell megállapítani, hogy a végrendelet tételével kapcsolatban milyen magatartás minősül közreműködésnek. Így közreműködő az, akinek a végrendelet tartalma tekintetében meghatározó szerepe van, továbbá kimeríti a közreműködés fogalmát, a végrendelet megfogalmazása, szerkesztése, leírása attól függetlenül, hogy az így közreműködő személynek a végrendelet tartalmának kialakításában volt-e szerepe vagy sem.

Kifejtette, hogy az öröklési szerződés alanyai az örökhagyó és a vele szerződő fél, aki szükségképpen közreműködik az öröklési szerződés tartalmának kialakításában. A szerződéses örökös ilyen fajta közreműködése, és ebből következően a hozzátartozója esetleges közreműködése sem teszi az öröklési szerződést érvénytelenné. Másrészről ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a végrendeleti tanú, illetőleg hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen. Meglátása szerint a tanú fogalma nem azonos a közreműködő fogalmával, hiszen a tanúnak a végrendelkező személyazonosságát kell igazolnia, a végintézkedés tartalmát nem is kell ismernie, nem is kell tudnia arról, hogy végintézkedés tételénél működött közre. Ez a bírósági meglátása szerint ezért ez a fajta közreműködés csupán a tanúkénti “közreműködést” jelent.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes szerint a másodfokú bíróság az irányadó jogszabályokból helytelen jogi következtetést vont le. A régi Ptk. 632. §-a szerint az írásbeli magánvégrendelet tanúja, vagy “más” közreműködő javára szóló juttatás érvénytelen. Álláspontja szerint a tanú vagy más közreműködő szövegrész helyes nyelvtani és logikai értelme ugyanis az, hogy a tanú maga is közreműködő. Miután az örökös közreműködése nem teszi érvénytelenné az öröklési szerződést, így nincs kellő jogi indoka annak sem, hogy a hozzátartozójának bármilyen közreműködése – tanúkénti aláírása – a szerződés érvénytelenségéhez vezessen.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria alaposnak találta a kérelmet. Döntésében kiemelte, hogy az öröklési szerződés esetében, annak kettős jogi természete folytán jogalkalmazási bizonytalanságot okoz a végrendelet és a szerződés érvénytelenségére vonatkozó szabályok összeegyeztethetősége.

Az öröklési szerződés érvényességére – a jogszabályban írt kivételekkel – a végrendelet alaki kellékeire vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A Kúria elismerte, hogy az írásbeli magánvégrendeletre vonatkozó szabályok nem állnak összhangban az öröklési szerződésre vonatkozó szabályokkal. Ellentét áll fenn a régi Ptk. 632. §-ának a végrendelet tételénél való közreműködésre vonatkozó rendelkezése és az öröklési szerződés tartalmát meghatározó rendelkezése [655. § (1) bekezdés] között. A 632. §-nak az öröklési szerződésre történő alkalmazása azt jelentené, hogy magának a szerződéses örökösnek mint juttatásban részesülő személynek a szerződéskötésnél való szükségszerű közreműködése minden esetben az öröklési szerződés érvénytelenségét eredményezné.

Az öröklési szerződés esetén nemcsak az örökhagyó akaratának érvényre juttatását kell védeni, mert a szerződés az örökhagyó és a szerződéses örökös egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre, akik mindkettőjük érdekeit érvényesítve határozzák meg a szerződés tartalmát. Így a szerződéses örökös mint juttatásban részesülő személy közreműködő voltának megállapítása szóba sem jöhet, mivel a szerződés megkötésénél köteles a szerződés tartalmának meghatározásában részt venni. Így pedig az ő érdekkörében közreműködő hozzátartozótól sem várható el több. A Kúria meglátása szerint az öröklési szerződés érvénytelensége körében a 632. §-t figyelmen kívül kell hagyni. Mindezek alapján a Kúria a másodfokú döntése hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. I. 20.681/2018.) a Kúriai Döntések 2019/7. számában 203. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 1959. évi IV. törvény 217. § (1) bekezdés, 632. §, 656. §.

Kapcsolódó cikkek:


A jogi érdek valószínűsítése a törvényességi felügyeleti eljárásban
2019. július 19.

A jogi érdek valószínűsítése a törvényességi felügyeleti eljárásban

A cégtörvény szerinti törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelem elutasítandó, ha a kérelmező jogi érdekét nem valószínűsíti. A cégnyilvántartás közhitelessége biztosításának célja közvetlen jogi érdek nélkül a kérelem érdemi vizsgálatát nem teszi lehetővé. A cégbíróság ugyanakkor hivatalból vizsgálhatja az eljárás lefolytatásának szükségességét, de eljárását a kérelmező nem kényszerítheti ki – a Kúria eseti döntése.

A társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására fizetett összeg beszámítása a közösköltség-tartozásába
2019. július 12.

A társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására fizetett összeg beszámítása a közösköltség-tartozásába

A társasházi törvény rendelkezése, amely szerint a közösséget terhelő kötelezettségek vállalása a közgyűlés kizárólagos döntési jogkörébe tartozik, nem zárja ki a tulajdonostársnak a társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására vonatkozó jogosultságát. A tulajdonos a közös tulajdonú épület állagának megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges költségeit a tulajdoni hányadát meghaladó mértékben a társasházzal szemben fennálló közösköltség-tartozásába beszámíthatja – a Kúria eseti döntése.