Egészségügyi állapota miatt diszkriminálta az Emirates

Az Emirates Magyarországi Fióktelepét azért marasztalta el az Egyenlő Bánásmód Hatóság és a bíróság, mert zaklatta munkavállalóját és megsértette az emberi méltóságát.

Az alapügy

Ami a tényállást illeti, a kérelmező 2015-ben tudta meg, hogy HIV fertőzött, ezért másik munkakörbe helyezést és fizetés nélküli szabadságot kért az Emiratestől (továbbiakban: Munkáltató), amelyet azonban nem engedélyeztek számára.

Később a kérelmező egyik beosztottja, „rájött” arra, hogy a kérelmező HIV-pozitív, majd 2015 áprilisától a kérelmezőt folyamatos megaláztatás, megszégyenítés, zaklatás érte a munkahelyen.

Fertőtlenítőszereket helyeztek ki az irodában a kérelmező betegsége miatt, melynek okát a kérelmező beosztottja nyíltan a kérelmező betegségében, a többi munkatársra és gyermekeikre való veszélyességében jelölte meg, azt mondván neki, hogy „értsd meg, te egy beteg ember vagy”.

A felettese egy beszélgetésen arra kérte a kérelmezőt, hogy szerezzen be saját étkészletet és tegyen óvintézkedéseket. Ezzel egy időben a kérelmező munkajogi konfliktusai is megszaporodtak, így figyelmeztetésben részesítették, el akarták mozdítani pozíciójából. Egy kolléga beszélgetés közben jelezte a kérelmezőnek, hogy keressen másik munkát, mert ellenséges a hangulat, egy megbeszélésről pedig, amin a kérelmező nem vett részt, a felettes úgy számolt be a kérelmezőnek, hogy „jobb, hogy nem volt bent, mert puccs hangulat volt”. A kérelmező HIV-fertőzöttségéről közben az egész iroda tudomást szerzett. Mindez nagyon negatívan érintette a kérelmezőt: rossz idegállapotba került, nyugtatót szedett. Végül a kérelmező munkaviszonyát megszüntették.

A kérelmező álláspontja szerint a fentiek révén az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 10. § (1) bekezdése szerinti zaklatás érte az egészségi állapotával kapcsolatosan. Megalázó és megszégyenítő környezetet teremtettek a munkatársak azáltal, hogy fertőtlenítőt helyeztek ki az irodában, illetve presszionálták a kérelmezőt, hogy legyen saját étkészlete.

A fertőzöttségére vonatkozó információ – különleges személyes adata – kiszivárgása is sértette emberi méltóságát, arról ugyanis nem ő tájékoztatta a munkatársakat. A munkáltatói jogkör gyakorlója a kérelmezőt nem védte meg a munkatársak részéről őt ért zaklató magatartástól, illetve maga is hozzájárult az emberi méltóságot sértő környezet kialakításához, ezért a munkáltató megsértette vele szemben az egyenlő bánásmód követelményét.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogára és az ILO ajánlásaira is hivatkozással a kérelmező kitért arra is, hogy a sérelmezett magatartás kimentésére nincs lehetőség, ugyanis irodai munkát végzett, amelynél nem merülhetett fel olyan helyzet, interakció, amely igazolhatná a munkaeszközök rendszeres fertőtlenítését, a saját étkészlet használatát.

A nemzetközi gyakorlattal összefüggésben a kérelmező utalt arra is, hogy a HIV-vel élőktől nem lehet e státuszukra tekintettel megtagadni a munkavégzés lehetőségét mindaddig, amíg egészségi állapotuk lehetővé teszi, hogy dolgozzanak.

A kérelem alapján a hatóság értesítette a bepanaszolt munkáltatót az eljárás megindításáról és nyilatkozattételre hívta fel. A Munkáltató az eljárás felfüggesztését kérte arra tekintettel, hogy a kérelmező által a hatóság előtt panaszoltak a munkaügyi pernek is tárgyát képezik.

Érdemben úgy nyilatkozott, hogy nem vitatja a fertőtlenítőszerek kihelyezését a munkahelyen, de azokat nem a munkáltató, hanem az egyik munkavállaló vásárolta és helyezte ki anélkül, hogy ezt a munkáltatóval egyeztette volna. Álláspontja szerint fertőtlenítők gyakran kerülnek kihelyezésre a munkahelyeken, a kérelemmel érintett szerek pedig két kis flakont jelentettek csupán, kihelyezésük nem sérti az emberi méltóságot. A munkavállalókat továbbá megilleti az a jog, hogy védjék egészségüket.

A kérelmezőtől valóban kérte a felettes, hogy tegyen óvintézkedéseket, ennek keretében azt is, hogy használjon saját étkészletet. Az viszont nem kérték a kérelmezőtől, nem kötelezték arra, hogy saját étkészletet szerezzen be, munkaviszonya fennállása során egyébként mindvégig a közös étkészletet használta. Az eljárás alá vont szerint ez sem sértette a kérelmező emberi méltóságát, arról volt szó, hogy az együttműködés a kollégákkal a kérelmezőtől is igényelt alkalmazkodást.

Mindkét intézkedést az indokolta, hogy a kérelmezőnek visszatérő herpesze volt és véresre rágta a körmeit, amit egyes munkatársak potenciális veszélyforrásként értékeltek. A Munkáltató vitatta, hogy a kérelmező felettese a munkáltató jogkör gyakorlója lett volna a kérelmező vonatkozásában. A munkáltatói jogkört az eljárás alá vont vezetője gyakorolta, aki viszont csak a munkaviszony megszűnését követően értesült a kérelmező betegségéről.

A  kérelmező felettesével folytatott beszélgetéssel összefüggésben előadta, hogy annak hiányzik az eleje és a vége, így a kontextus nem állapítható meg, ugyanakkor álláspontja szerint a leirat nem tartalmaz az emberi méltóságot sértő kijelentést a felettes részéről, a beszélgetés arra irányult, hogy a kérelmező is legyen tekintettel a kollégákra. A felettes zaklató magatartásának , az ellenséges, megfélemlítő, megalázó környezet fennállásának cáfolataként a felettes és a kérelmező közötti SMS-váltásokat csatolta, mely álláspontja szerint azt támasztja alá, hogy a felettes megértő, támogató volt a kérelmezővel. A Munkáltató álláspontja szerint a munkatársak nem tanúsítottak lealacsonyító, megalázó, bántó magatartást a kérelmezővel szemben, védett tulajdonságán nem élcelődtek, nem tették őt gúny tárgyává, azzal összefüggésben a felettese sem követhetett el mulasztást.

Az EBH a közigazgatási eljárást végzésével a kérelmező által indított munkaügyi perek jogerős eldöntéséig felfüggesztette.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmező jogviszonyának megszüntetésére jogszerűen került sor, az nem sértette az egyenlő bánásmód követelményét sem, a kérelmező magántitokhoz és személyes adatok védelméhez való joga sem sérült a munkaviszonyban, ugyanakkor emberi méltósága igen, ezért a bíróság 4 millió forint összegű sérelemdíjat ítélt meg számára.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – a tényállás és a jogi indokolás kiegészítése mellett – a fellebbezett részben helybenhagyta. Megállapította, hogy sérült a kérelmező magántitokhoz és személyes adatok védelméhez való joga, részletesen kifejtette azt, hogy a kérelmező emberi méltósága az egészségi állapotával összefüggő zaklatás, az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt sérült.

Az EBH döntése

Mivel a munkaügyi bíróság jogerősen elbírálta azt a törvénysértést, amelyet a kérelmező a hatóság előtt is panaszolt, a hatóságnak – figyelemmel az Ebktv. 15/B. §-ra – a bíróság ítélete alapján kellett döntését meghoznia.

A bírósági eljárásban a kérelmező beosztottja azt nyilatkozta, hogy a kérelmező betegségét rémisztőnek, a kérelmezőt betegsége miatt sajnálatra méltónak tartotta, elismerte, hogy azt mondta a kérelmezőnek, hogy a többieket meg kell tőle védeni. A felettese pedig akként nyilatkozott, hogy maga is kérte a kérelmezőtől, hogy használjon saját evőeszközöket, poharat, arra hivatkozva, hogy neki a többi munkavállaló érdekeit is figyelembe kell vennie és az ő érdekeiket is képviselnie kell.

A bíróság nem fogadta el a Munkáltató azon érvelését, hogy a kézfertőtlenítők kihelyezése a kérelmező véresre rágott körmei és herpesze miatt történt, és nem a betegségével összefüggésben. A kérelmező beosztottja ugyanis vallomásában elismerte, hogy egy veszekedés alkalmával a felperes fejéhez vágta, hogy a kézfertőtlenítő bevezetésére miatta került sor. Erről ugyan később úgy nyilatkozott, hogy nem fedi a valóságot, csupán azért mondta a kérelmezőnek, mert a beszélgetés során feszült, ideges volt, indulat volt benne és fájdalmat akart okozni a kérelmezőnek.

A bíróság álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a kérelmező beosztottja a kérelmező szemébe mondta, hogy a kézfertőtlenítők kihelyezésére a betegsége okán került sor, elegendő ahhoz, hogy a kérelmező körül ellenséges, megalázó, megszégyenítő környezet alakuljon ki. Ennek a hatásnak az elérésére ugyanúgy elegendő az is, ha az adott mondat igaznak bizonyul és az is, ha nem. Bár a bizonyítási eljárás során a tanúk tagadták, hogy a kézfertőtlenítő kitételére a felperes HIV-pozitív státusza okán került sor, a hangfelvételből azonban az okozati összefüggés egyértelműen megállapítható volt. A beszélgetés alkalmával – amikor ugyanis a kérelmező sérelmezte a fertőtlenítők kihelyezését – a Munkáltatót képviselő felettes reakciója a felperes betegségének félelmet keltő voltára és a kollégák védelmének szükségességére irányult. Továbbá a hangfelvétel tartalmazza a kérelmező azon sérelmeit is, miszerint a kézfertőtlenítők miatt a munkahelyi tartózkodás kellemetlen, stresszes szituációt jelent számára, amely lelkileg nagyon megviselte.

A beszélgetés alkalmával ezen körülményeket a kérelmező felettese nem vitatta, mintegy „okéval” konstatálta is a korábban elhangzottakat, illetőleg annak kérdését elemezte, hogy indokolt-e a kollégák kérelmezőhöz mint egyedülihez való igazodása, vagy ez fordítva várható el.

A másodfokú ítélet szerint egyértelműen bizonyítást nyert az okozati összefüggés a kérelmező egészségi állapotával, bizonyítást nyert az emberi méltóságot sértő magatartás, valamint az, hogy ezen magatartások hatására a kérelmező körül megszégyenítő, megalázó környezet alakult ki. A hangfelvételen ugyanis több alkalommal rögzítésre került, hogy a kérelmezőt megszégyenítően érintette a munkatársi hozzáállás, viselkedés.

Hangsúlyozta a bíróság, hogy a törvényi megfogalmazásból következően a zaklatás abban az esetben is megvalósulhat, ha az elkövetőnek nem volt célja a megfélemlítés, megalázás, gúnyűzés, de a cselekmény ettől függetlenül kiváltotta ezt a hatást. Ez esetben az érintett túlérzékenysége relevanciával nem bír, hiszen a jogszabály szövegéből következően nincs jelentősége annak, hogy a zaklató fél szándékosan, célzatosan követte-e el a zaklató magatartást vagy csak tudatlanságból, ártatlanul sértette meg az áldozatot.

A bíróság megállapította azt is, hogy a zaklató magatartás a munkáltató előtt ismert volt. Az Ebktv. 5. § d) pontja szerint a munkaviszonyban a jogszabályi rendelkezések megtartása nemcsak a munkáltatói jogkör gyakorlójának, hanem azon utasítást adó személynek is kötelezettsége, aki a munkáltató nevében az adott szervezeti egység közvetlen vezetését ellátja.

Jelen esetben a Munkáltatót képviselő közvetlen vezető tisztában volt az ellenséges munkahelyi környezet kialakításával mind a kézfertőtlenítők, mind az étkészlet tekintetében. Hiszen míg az étkészlet iránti kérést önmaga fogalmazta meg a kérelmező felé, addig a kézfertőtlenítőkkel kapcsolatos aggodalmak egyértelműen kommunikálásra kerültek irányába.

Mindezek ellenére semmit nem tett a helyzet felszámolása érdekében, sőt a kérelmező felé azt a hozzáállást közvetítette, miszerint nem a kollégáknak, hanem a kérelmezőnek kell a többiek érdekének szem előtt tartásával lépéseket tennie és elviselnie a kialakult helyzetet. A kézfertőtlenítők körében kiemelendő, hogy a munkáltató nemcsak arról bírt ismerettel, hogy azok kihelyezése a kérelmező részére sérelmes, hanem a kérelmező beosztottjának megnyilvánulásáról is. Mégis eltűrte azok használatát, sőt e körben a kérelmező együttműködését hiányolta.

A rendelkezésre álló ismeretek alapján a közös étkészlet használata semmilyen módon nem veszélyeztette a kollégák egészséghez való jogát, így annak védelme sem merült fel, ezért ebből adódóan az e célú korlátozás, illetőleg az arányosság kérdése sem lehet a Munkáltató részéről megfelelő hivatkozási alap.

A bíróság jogi értékelése kötötte a hatóságot a döntéshozatal során, ugyanakkor a hatóság azzal teljes mértékben egyet is értett. Ennek megfelelően megállapította, hogy a kézfertőtlenítők kihelyezése, a saját étkészlet használatára irányuló kérés, a munkatársaknak és a kérelmező felettesének az azokkal kapcsolatos kommunikációja révén a kérelmező körül az egészségi állapota miatt megszégyenítő, megalázó, ellenséges környezet alakult ki a munkahelyén.

A munkáltató ezen légkör kialakulásának megelőzésére, illetve felszámolására nem tett lépéseket. A Munkáltató tehát megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, a kérelmezővel szemben zaklatást valósított meg a kérelmező egészségi állapotával összefüggésben.

A jogsértés szankciójaként az EBH eltiltotta az eljárás alá vontat a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításától, és a hasonló esetek megelőzése érdekében a határozat nyilvánosságra hozatalát is elengedhetetlennek tartotta.

Tekintettel azonban a munkaügyi per hosszára, arra, hogy maga a jogsértés már több mint három évvel a határozat meghozatalát megelőzően történt, a munkaügyi bíróság pedig a kérelmező számára jelentős mértékű anyagi kompenzációt ítélt meg, a hatóság a bírság alkalmazásától eltekintett.

(egyenlobanasmod.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Az önkormányzatok működésének nyilvánossága
2019. november 20.

Az önkormányzatok működésének nyilvánossága

A közéletben való részvétel, illetve az azokkal kapcsolatos vélemény kialakítása és kinyilvánítása elképzelhetetlen lenne akkor, ha az érintett szervek eltitkolhatnák, vagy a saját belátásuk szerint tehetnék hozzáférhetővé a közérdekű adatokat.

Jogszabályfigyelő 2019 – 46. hét
2019. november 18.

Jogszabályfigyelő 2019 – 46. hét

Alábbi cikkünkben 2019/180–182. számú Magyar Közlönyök újdonságai és az elfogadásra váró törvényjavaslatok közül válogattunk.

Kié az utolsó szó, ha a Bizottság kezdi egy összefonódás vizsgálatát, de a tagállami versenyhatóság fejezi be?
2019. november 15.

Kié az utolsó szó, ha a Bizottság kezdi egy összefonódás vizsgálatát, de a tagállami versenyhatóság fejezi be?

A fúziók ellenőrzésére vonatkozó munkamegosztás az Európai Unió Bizottsága valamint a tagállami versenyhatóságok között első látásra világos hatásköri szabályokon nyugszik. A főszabály szerint a tagállami versenyhatóságok nem dönthetnek olyan fúzióról, amely a Bizottság hatáskörébe tartozik, és fordítva, a szubszidiaritás elvével összhangban a Bizottság sem dönthet olyan összefonódásokról, amely a tagállami versenyhatóságok hatáskörében van.