Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Előző héten, cikksorozatunk első részében a felsőoktatási oktatói és kutatói karrier sajátosságait jártuk körül. Most Dr. Zákány Judittal, a Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kara Polgári Eljárásjogi Tanszékének tudományos munkatársával beszélgetünk életpályájáról. A jogász-szakmán belül miért pont a tudományos pálya felé orientálódott? Mit szeret leginkább a munkájában? Az első pillanattól kezdve elvarázsolt az egyetemi előadótermek hangulata. Csodálattal néztem több oktatómra, és már egyetemi éveim alatt éreztem, hogy különösen vonz ez a pálya, így ehhez kerestem a lehetőséget. A graduális képzés lezárását…
Az első pillanattól kezdve elvarázsolt az egyetemi előadótermek hangulata. Csodálattal néztem több oktatómra, és már egyetemi éveim alatt éreztem, hogy különösen vonz ez a pálya, így ehhez kerestem a lehetőséget. A graduális képzés lezárását követően kezdtem részt vállalni az oktatómunkából és a vonzalomból hamar elköteleződés lett.
A kutatómunkát már az egyetem alatt megkezdtem, több tudományos cikkem, illetve OTDK-helyezést elért dolgozatom is született. Nagyszerű érzés, amikor pontot tud tenni az ember egy komoly, jól sikerült tanulmány végére, majd kézhez kapja a tudományos folyóiratot benne írásával, vagy éppen először veheti kézbe megjelent könyvét. Az pedig külön öröm és az eredményes munkát jelzi, ha szakmai felkérést, vagy visszajelzést kapok az írásaimmal kapcsolatban.
Nagyon szeretem a munkámban, hogy sokszínű, a tanítás során emberekkel foglalkozom, a kutatómunka pedig lehetőséget ad arra, hogy a könyvtár csendjében érdekes kérdések vizsgálatában mélyüljek el, problémákra találjak megoldást. Az eredmény pedig mindkét esetben az, hogy adni, segíteni tudok a munkámmal embereknek, a hallgatóknak, olvasóknak.
Ami a szépsége, az a neheze is egyben mindkét területnek. Az oktatás során emberekkel foglalkozom, így rá kell éreznem arra, hogyan bánjak velük ahhoz, hogy legyen kedvük, motivációjuk együtt dolgozni velem. Ez minden évfolyam, csoport esetén egy kicsit máshogyan működik, ugyanakkor, ha valaki őszintén szereti, amit csinál, lelkesedést és segítő szándékot éreznek rajta, az tapasztalatom szerint nagyon jó alapot jelent bármely közönség előtt. Nehézség egy oktató számára, hogy rengeteget kell készülni a szemináriumokra, előadásokra ahhoz, hogy valóban magas szintű elméleti ismereteket tudjon közvetíteni, kiegészítve ezt gyakorlati kérdések megvilágításával, illetve hasznos tansegédleteket tudjon a hallgatók kezébe adni. Folyamatosan fejleszteni kell a tudást, követni kell a jogszabályi változásokat. Ezekhez pedig rengeteget kell olvasni, csakúgy, mint kutatóként. Komoly elszántság és kitartó munka szükséges ahhoz, hogy egy ötletből értékes tudományos cikk szülessen. Amikor tanulmányt írok, teljesen belekerülök abba a gondolati körbe, amin dolgozom, tudat alatt is mindig a fejemben jár, és akár a legváratlanabb helyzetekben is beugranak olyan újabb problémák, következtetések, amelyekkel tovább tudom fűzni az írást. Egy ilyen jó értelemben vett megszállottság szerintem nélkülözhetetlen a kutatáshoz.
Bár az oktatói és kutatómunkához közvetlenül nem szükséges a szakvizsga, úgy gondoltam, hogy ezzel válik teljes értékűvé a jogi diplomám. Az a tudásanyag pedig, amit megszereztem a vizsgákra készüléssel, hasznosítható a munkám során is. Attól, hogy a kutatás során az egészségügyi szolgáltatók felelősségével foglalkozom, oktatóként pedig polgári eljárásjogot tanítok, hasznomra válik, hogy más fontos jogterületekre is mélyebb rálátásom, hatályos jogi tudásom van. Magabiztosságot ad, illetve az egyes jogágak közötti kapcsolódási pontokat is jobban látom.
Részvizsgánként nagyjából 2-2,5 hónapot készültem a nyári oktatási szünetek alatt, így ezeket összeadva, egy bő fél éves intenzív tanulási időszak volt szükséges a vizsgák abszolválásához.
Ezeket mindig a tanulási időszakot megelőzően gyűjtöttem össze 1-2 hét alatt. Szakvizsgázott ismerősöktől, illetve interneten tájékozódtam a fellelhető tananyagokról. A hallgatókon keresztül is megtapasztalom, hogy mennyire sokat jelent, ha nem a sok esetben száraz jogszabályszövegnek áll neki az ember, hanem vannak olyan tananyagok, ábrák, táblázatok is, amelyek rendszerezik az ismereteket, segítenek megvilágítani az összefüggéseket. Így én is ezeket kerestem, és mindig igyekeztem valamilyen plusz tananyagot a jogszabályok szövege mellé tenni. Sok esetben használtam szakvizsga felkészítő köteteket, ezek hiányában egyetemi tankönyveket.
Szerintem minden szakvizsgázó számára az egyik nagy nehézség az elsajátítandó ismeretanyag hatalmas mennyisége. Bár az egyetemi szigorlatokra, államvizsgákra is sokat kell tanulni, egy szakvizsga részvizsgára még többet, illetve itt bármilyen gyakorlati kérdés is felmerülhet. Nehézséget okozott továbbá, hogy nem volt egyszerű és egyértelmű, hogy miből tanuljak. Részben azért, mert nem minden jogterülethez van szakvizsga felkészítő kötet, illetve tapasztalatom szerint jelenleg sajnos választási lehetőség, verseny sincs igazán ezen a piacon. Megfelelőbb lenne, ha több kiadó jelentetne meg szakvizsgához kapcsolódó könyveket, így mindenki eldönthetné, hogy melyiknek a nyelvezete, rendszere szimpatikusabb számára, hiszen nem vagyunk egyformák, így nem ugyanaz logikus mindenki számára. További probléma, hogy a fellelhető könyvek sok esetben több évesek, így a hatályosítással is munkája van a könyvet választó vizsgázónak.
Alapvetően szerintem megfelelő, hogy általános jogi szakvizsga van, amellyel bármely területen el lehet helyezkedni. Technikai kérdésekben viszont vannak olyan tapasztalataim, amelyek változtatást indokolnának. Például nem meggyőződésem, hogy szükség van a vizsgáztatás ilyen szintű központosítására, arra, hogy vizsgázók és vizsgáztatók is Budapestre utazzanak. Regionális vizsgaközpontok is lehetnének, ez nem bontaná meg az egységes vizsgakövetelményeket. Az írásbeli vizsgával kapcsolatban elavultnak tartom azt a megoldást, hogy a jelöltek az általuk bevitt, teljesen tiszta, papír alapú jogszabályszövegeket használhatják. Mindenki rengeteg joganyaggal érkezik, hogy nehogy pont az ő feladatához szükséges jogszabály ne legyen nála, ez azonban felesleges költség és papírpazarlás. XXI. századibb megoldás lenne, ha minden vizsgázónak kiosztanának a vizsga tartamára egy számítógépet, tabletet, amelyen csak jogszabálykereső alkalmazás található.
A mai világban ezek megkerülhetetlenek. Amellett, hogy sokkal környezetbarátabb a jogszabályok nyomtatásához képest, kényelmesebb is, ha például alkalmazásokon keresztül a telefonokról, egyéb okos eszközökről elérhető, kereshető a teljes joganyag. A hallgatókat is biztatom az ilyen lehetőségek használatára, illetve közösségi felületen tanulócsoportokat is működtetek, ahol könnyen, gyorsan, a mai kommunikációs szokásoknak megfelelően tudok tananyagot, információt, érdekességeket megosztani velük.
Természetes igen, nagyban megkönnyítené a felkészülést, ha lenne olyan hivatalosan is elismert felület, alkalmazás, ahol elérhetők lennének tananyagok.
Mindenekelőtt, szerintem bármilyen területen is dolgozik valaki, a legfontosabb, hogy szeresse, amit csinál, találja meg benne önmagát. Ha ez így van, akkor tud elhivatott lenni, az elhivatottság pedig alapja annak, hogy igazán jól tudja csinálni, és képes legyen a tevékenységével adni, segíteni másoknak.
A tudományos pályán elengedhetetlen a jó előadói, kommunikációs és íráskészség. Ezek részben tanulhatók, folyamatosan fejleszthetők, de kell hozzájuk egy alapvető érzék, tehetség, affinitás. Mind a jó oktatóra, mind a jó kutatóra jellemző a precizitás, az alaposság, a kreativitás, kitartónak és türelmesnek kell lennie. Szerintem fontos, hogy egy oktató amellett, hogy határozott és képes kézben tartani a dolgokat, legyen közvetlen, megszólítható és empatikus, érzékeny a hallgatók problémái iránt. Nem szabad elfelejteni, hogy milyen is volt diáknak lenni!
