Karrierutazás jogász diplomával IV. – Iustitia állhatatos csatlósai: ügyvédnek lenni (vagy nem lenni?)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha máshonnan nem is, az amerikai filmek csillogó képkockáiról valószínűleg mindenki számára ismerősek az igazságot néha akár életük kockáztatásával is védelmező, lehengerlő szónoki képességekkel bíró, hihetetlenül komoly munkabírású és villámgyorsan a legjobb megoldást választó ügyvéd-figurák, akik jutalma valamennyi produkció végén az anyagiaknál sokkalta hangsúlyosabbként feltüntetett erkölcsi elismerés. Vitathatatlan, hogy e karriernek már az ókortól kezdve széleskörű imázsa és nimbusza alakult ki, a presztízshozadék pedig korántsem a véletlen műve. Bár a mozivásznon látott archetípusok az esetek többségében rendkívül túlzón és színpadiasan…

Ha máshonnan nem is, az amerikai filmek csillogó képkockáiról valószínűleg mindenki számára ismerősek az igazságot néha akár életük kockáztatásával is védelmező, lehengerlő szónoki képességekkel bíró, hihetetlenül komoly munkabírású és villámgyorsan a legjobb megoldást választó ügyvéd-figurák, akik jutalma valamennyi produkció végén az anyagiaknál sokkalta hangsúlyosabbként feltüntetett erkölcsi elismerés.

Vitathatatlan, hogy e karriernek már az ókortól kezdve széleskörű imázsa és nimbusza alakult ki, a presztízshozadék pedig korántsem a véletlen műve. Bár a mozivásznon látott archetípusok az esetek többségében rendkívül túlzón és színpadiasan közelítenek a pályához, – mely a valóságban sajnos korántsem annyira megbecsült, mint amennyire megérdemelné – a háttérben és a tárgyalóteremben végzett tetemes mennyiségű összehangolt feladat attraktív szakmai sikerek építőkövévé válhat.

Ahhoz, hogy ezeknek a sikereknek egyáltalán a közelébe juthasson valaki, zsebében a jogász szakon megszerzett diplomával mindenekelőtt legalább hároméves joggyakorlatra kell szert tennie. Az elterjedt közvélekedéssel szemben ahhoz, hogy ügyvéd lehessen valaki, nem feltétlenül kell az elejétől ügyvédjelöltként dolgoznia (vagyis „bojtárkodnia”). Az ügyvédi kamara ugyanis a teljes időből csak egy évnyi ügyvédjelölt gyakorlatot követel meg a felvételhez. Az Ügyvédi törvény (2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről – Ütv.) 19. §-a tételesen meghatározza, hogy a fennmaradó részt kamarai jogtanácsosként, alkotmánybíróként, bíróként, ügyészként, közjegyzőként vagy jogi előadóként folytatott tapasztalatszerzéssel is teljesíteni lehet. Azt is fontos kiemelni, hogy a joggyakorlat elvégzéséről igazolást kell beszerezni. Ezt a kiállító (munkakörönként változóan pl. bíróság, ügyvédi kamara, közjegyzői kamara stb.) további feltételekhez kötheti. Tipikusan ilyen feltétel szokott lenni egy külön tanfolyam elvégzése.

Az ügyvédi kamara kötelezővé teszi egy két féléves ügyvédjelölti iskola elvégzését, mely képzés vizsgával zárul. Emellett egy féléves szakvizsga előkészítő tanfolyamon is kötelező a részvétel. Az előbbi ingyenesen abszolválható, az utóbbi nem. Ha mindezeket sikeresen teljesítette az illető, akkor nincs más teendője, mint letenni a jogi szakvizsga három (A-B-C) részét. Az egyetemi záróvizsgáknál is sokkalta nagyobb horderejű megmérettetés főként a hatalmas anyagmennyiség, illetve az elsajátításra rendelkezésre álló szűkös időkeret miatt teszi igazán próbára a kitartást. Alapvető követelmény, hogy a vizsgázónak mindig az adott vizsga napján hatályos ismereteiről kell számot adnia, mégpedig úgy, hogy ő maga gyűjti össze a tételekhez releváns normaszakaszok szövegét.

A sikeres szakvizsgát követően a jelöltnek ügyvédi tevékenysége (az Ütv. 2. §-a értelmében ilyen tevékenység a jogi képviselet ellátása, a büntetőeljárásban védelem ellátása, a jogi tanácsadás, az okiratszerkesztés, az okirat ellenjegyzése, az okiratok elektronikus okirati formába alakítása és az ügyvédi tevékenységgel összefüggő letét kezelése) megkezdéséhez be kell lépnie az ügyvédi kamarába, mely anyagi kiadásokkal jár. Ezek típusai valamennyi kamara esetében hasonlóak:

• regisztrációs díj
• negyedéves tagdíj
• igazolvány igénylése
• szárazbélyegző igénylése

Emellett szükséges még:

• az ügyvédi eskü letétele
• szakmai felelősségbiztosítás
• önálló ügyvédi tevékenység végzése (tehát nem más ügyvéd vagy iroda alkalmazásában állva) esetén egy iroda kialakítására alkalmas helyszín bérlése, fenntartása
• a peres ügyek vitelének tradicionális külsősége, az ügyvédi talár
• manapság pert, felszámolási eljárást, cégeljárást, illetve még néhány eljárást csak elektronikusan lehet végezni, elektronikus aláírással: az elektronikus aláíráshoz aláíró chipkártya, az ehhez tartozó szoftver és a tanúsítvány megrendelése is szükséges
• ha nem értünk a profi könyveléshez, akkor egy könyvelő szakember megbízására is érdemes elkülöníteni némi összeget

Az fentiek alapján megkezdett ügyvédi munka (Ütv. 39-53. §) megbízás (szabad megállapodás), kirendelés (kötelezően ellátandó tevékenység), valamint különböző speciális jogviszonyok (pl. munkaviszony) alapján folytatható (Ütv. 27. §). A felek a megbízási díjban főszabály szerint szabadon állapothatnak meg, ennek következtében az összegek tekintetében megfigyelhető szórás ügyvédeként és irodánként is meglehetősen nagy.

Az Európai Unió joga napjainkra lehetővé tette, hogy a más tagállamok ügyvédei akár hazánkban letelepedve állandó jelleggel, akár határon átnyúló formában, eseti jelleggel ügyvédi tevékenységet végezzenek európai közösségi jogászként, illetve alkalmazott európai közösségi jogászként (ez utóbbi ügyvéd, európai közösségi jogász vagy ügyvédi iroda alkalmazásában).

Az európai közösségi jogász ügyvédként való felvételének követelményei az ügyvédekre vonatkozó szabályokkal egyezően kerülnek megállapításra, figyelembe véve az európai közösségi jogász sajátos jogállásából fakadó eltéréseket. Speciális feltétel a Magyarországon megszakítás nélkül három éven át folytatott ügyvédi tevékenység a magyar joggal vagy az Európai Unió jogának hazai alkalmazásával kapcsolatban, továbbá az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges szintű magyar nyelvtudás.

Végezetül említést kell tennünk egy, a pálya kontinentális rendszerű megoldásától eltérő érdekes külföldi vonatkozásról. Az angolszász ügyvédi modellen belül solicitorokat és barristereket különböztethetünk meg. Előbbiek nem jogosultak bíróság előtti képviseletre, hanem csupán jogi tanácsadásra szakosodnak. A tévéképernyőkről már jól ismert barristereké pedig a tárgyalótermek és esküdtszékek világa, s ők ennek megfelelően részesülnek másfajta képzésben. A két kategóriába tartozók kapcsolatban vannak egymással, s nem ritka, hogy a solicitor bíz meg egy barristert ügyfele esetének bírói fórum előtti vitelével.

Összességében elmondható, hogy az ügyvédi tevékenység megkezdéséig vezető ösvény felettébb hepehupás és kitérőkkel teli, s a jogi diploma megszerzése csak a kisebbik részét alkotja. Műveléséhez elengedhetetlenek a megbízható retorikai képességek, elegyítve a fokozott munkaterhelés tűrésének adottságával, s természetesen egyfajta egészséges mértékű exhibicionizmus sem árt a megoldandó speciális társadalmi szituációk kusza erdejéből történő kijutás érdekében. A rendkívül magas fokú, az embert igénybe vevő, állandósult magas szintű szakmai elköteleződés és odaadás szükségessége ellenére az ügyvédi pálya töretlen népszerűségnek örvend, s a végzett jogászok körében leggyakrabban választott karrier az egész világon.

---