Miért (ne) antropomorfizáljuk a generatív mesterséges intelligenciát? – 2. rész

Az emberi intelligencia mesterséges úton történő reprodukálása nagy kihívás a tudomány számára, melyhez alapvetően két út vezethet. De vajon az olyan emberi tulajdonságok, mint az öntudat, az empátia, a kreativitás vagy a képzelőerő is leutánozható?

Ahogyan az előző cikkünkben kifejtettük, a mesterséges intelligencia fejlesztésben mint iparágban jelenleg sok a bizonytalanság, és a nagy nyilvánosság számára homályos részlet a technológia működésével és annak valós korlátaival kapcsolatban. Ilyen környezetben joggal merülhet fel a kérdés, hogy pontosan miért is irreális ma még emberi vonásokat társítani korunk legmodernebb mesterséges intelligencia rendszereihez is?

Ahhoz, hogy az emberi értelemben vett intelligenciát mesterséges úton legyünk képesek reprodukálni, alapvetően talán két út vezethetne. Az egyik, hogy pontosan megértjük, „mi is tesz minket emberré”.

Ezt a múltban számos megközelítés kísérelte már meg. Ezek között a legélesebb eltérés, hogy miképpen kívánnak meg hozzáférni az „intelligencia” egyébként meglehetősen homályos fogalmához. A kognitív megközelítések például legtöbbször azon a feltevésen alapszanak, hogy az intelligencia az információk mentális reprezentációit (például tételeket vagy képeket) és az ilyen reprezentációkon működő folyamatokat foglalja magában. Az intelligencia mibenlétét biológiai szinten kereső redukcionizmus úgy véli, hogy az intelligencia valódi megértése csak biológiai alapjainak azonosítása révén lehetséges. Többen egészen odáig mennek ezzel kapcsolatban, miszerint a redukcionizmusnak nincs alternatívája, ha az intelligens viselkedés magyarázata, nem pedig pusztán leírása a cél. Ami azonban összeköti valamennyi elméletet és vizsgálati módszert az az, hogy mindmáig egyiknek sem sikerült teljes és pontos magyarázatot adnia arra a kérdésre, hogy mi különböztet meg minket a bolygó valamennyi más élőlényétől.

A mesterséges intelligencia szempontjából ennek azért van jelentősége, hiszen a mesterséges neuronhálók megalkotásával (amelyeken még napjaink legmodernebb megoldásai is alapszanak) a kutatók voltaképpen az emberi agyat kísérleték meg leutánozni. A mesterséges neuronok felépítése, kapcsolódási módjai, és információtárolási módja az idegsejtek fizikai struktúráját képezi le szoftveres környezetbe. A módszer, ahogyan ezek a mesterséges struktúrák információt tárolnak az intelligens lényeknél megfigyelhető tanulási folyamat egyfajta modellezése, vagy inkább közelítése. Azonban bármit is modellezni csakis annyira pontosan tudunk, amennyire pontosan ismerjük annak eredetijét. Mindaddig tehát, amíg nem ismerjük meg teljes pontossággal az „intelligencia”-ként emlegetett képességhalmaz teljes biológiai, fiziológiai és kognitív magyarázatát, szándékosan reprodukálni sem lehetünk azt képesek.

Fontos leszögezni, hogy még a mai legmodernebb generatív rendszerek is statisztikai alapon működnek. Ezt a működést látszólagosan az fedi el, hogy emberi ésszel felfoghatatlanul sok adat áll az ilyen rendszerek rendelkezésére, amely lehetővé teszi, hogy sokszor megdöbbentő pontossággal utánozzák például az emberi nyelvhasználatot. Ez azonban a mai konszenzus szerint nem tükrözi az emberi agy működési mechanizmusát, legalábbis biztosan nem egészében. Ezért is fordulhat elő, hogy ezek a rendszerek olyan banális hibákat képesek elkövetni, amilyeneket egyetlen átlagos ember sem követne el, ellenben kimagaslóan tudnak teljesíteni olyan feladatokat, amelyre a legtöbb ember nem lenne képes.

A másik lehetőség valódi emberi értelemben vett intelligencia létrehozására az lehet, ha valamiképpen a kísérletezés közben véletlenül járunk sikerrel.

Azonban még ha ez meg is történik valamilyen előre nem látható módon, akkor is maradnak nyitott kérdések. Az emberre számos egyéb tulajdonság jellemző, például az öntudat, az empátia, a kreativitás vagy a képzelőerő. Közel sem biztos, hogy a valódi gépi intelligencia elérése együtt jár majd ezek együttes megjelenésével is. Ráadásul ezek mindegyike olyan fogalom, amelyek tudományos megalapozottsága még sokkal képlékenyebb, mint pusztán az intelligencia mibenléte. Elég csak arra a közelmúltbeli esetre gondolni, amely az öntudat kutatásával foglalkozó egyik legbefolyásosabb elméletet, az Integrated Information Theory-t érintette.  A vélemény szerint, amelyet több, mint 100 tudós jegyez, az elmélet sokkal inkább tekinthető pszeudotudománynak, semmint valódi tudományos álláspontnak.

Függetlenül attól, hogy az elmélet támogatóival vagy a kételkedőkkel értünk egyet, az öntudat kutatásának példáján jól látszik, mennyire gyerekcipőben jár az ilyen emberi tulajdonságok vizsgálata tudományos értelemben.

Hirdetés

DIGITAL COMPLIANCE BY DESIGN & LEGALTECH 2024

Üzlet, technológia és jog találkozása a digitális gazdaságban
A digitális gazdaság uniós szabályozási közege rendkívül komplex. Ha nem fordítunk kellő figyelmet a jogi-szabályozási szempontokra, a projekt elbukhat a jogszerűségen. Ha pedig nem a leghatékonyabb LegalTech eszközöket választjuk, a piac elszaladhat mellettünk, mire kijövünk az egyébként jogszerű, de idejétmúlt megoldással.
Időpont: 2024. május 8. Helyszín: Radisson Blu Béke Hotel
Információ és jelentkezés

A bevezető után említett másik aspektus a gyártók (fejlesztők) azon törekvése, hogy a mesterséges intelligencia alapú asszisztenseket, chatbotként finomhangolt nyelvmodelleket, humanoid robotokat miként és miért igyekeznek egyre inkább emberszerűvé tenni.

Ahogy ember–ember interakcióban, úgy a nem emberi ágensekkel szemben is alkotunk első benyomásokat. Az emberek mesterséges ágensekkel kapcsolatos attitűdjeinek egy része adódhat személyes preferenciából, de megfigyelhetőek általános befolyásoló tényezők is. A témát leggyakrabban a humanoid robotok kapcsán szokás tárgyalni, ahol az egyik legfontosabb ilyen befolyásoló tényező a kinézet. Legalább ilyen fontos a fizikai megjelenéssel nem bíró mesterséges intelligenciák, pl. chatbotok esetében is az emberszerűség, amely esetükben főként a nyelvhasználattal azonosítható.

A bizalom kulcsfontosságú szerepet játszik a mesterséges intelligencia elfogadásában és használatában. Az ember és a gép közötti interakcióban a bizalom nem más, mint az emberek hajlandósága az MI által előállított információk elfogadására, javaslatainak követésére, a feladatok megosztására, az információ közlésére vagy éppen a robotok támogatására. Természetesen igaz, hogy minél inkább megértünk egy technológiai folyamatot, például a mesterséges intelligencia működési módját, annál nagyobb lesz ennek a bizalomnak a mértéke is. Legalább ennyire fontos azonban az adott eszköz antropomorf jegyeinek mértéke. Több kutatás is úgy találta, hogy minél inkább emberszerű egy mesterséges intelligenciát alkalmazó megoldás, a felhasználók annál inkább megbíznak az általa hozott döntésekben. Az emberek természetes szociális kötődésre való hajlamosságán kívül ennek feltehetőleg az is áll a hátterében, hogy sok esetben az emberhez hasonlóság többé-kevésbé a fejlettség és a kifinomultság szinonimája nemcsak a mesterséges intelligencia iparban, de a közgondolkodásban is. Elég csak arra gondolni, hogy a mesterséges intelligencia kutatások legfontosabb célkitűzése kezdettől fogva az emberi képességek mesterséges reprodukálása.

Az ilyen fajta antropomorfizáció tehát egyrészt a technológiai fejlettség egyfajta demonstrálása is lehet, másrészről pedig az emberi képességek egyre fejlettebb leutánzásának természetes következménye.

Az egyre inkább emberszerű mesterséges intelligenciák terjedése ugyanakkor nem várt kockázatokat is hordozhat. A szociális fóbiákban szenvedők több tanulmány szerint sokkal inkább preferálják a chatbotokkal történő interakciókat, mintha valós személyekkel kellene beszélniük. A U.S. Department of Health and Human Services által közzétett jelentés szerint egyre inkább terjedőben van a magányosság és az elszigeteltség érzése az amerikai társadalomban.

Ha ezt egybevetjük az online térben egyre intenzívebben jelenlévő MI alapú szolgáltatásokkal, könnyen láthatók társadalmi kockázatok. Az emberi kapcsolatok eltolódása a digitális térbe (akár a virtuális asszisztensek miatt) negatívan hathat a valós szociális hálókra, elvonva a figyelmet a valódi emberi kapcsolatok kialakításától. Olyan új kérdések merülnek fel, mint például, hogy hogyan találhatnak az emberek valódi barátokra és kapcsolatokra ahelyett, hogy a robotokat tekintenék barátoknak? Minden bizonnyal a közeljövőben alaposan át kell értékelnünk a technikai eszközeink antropomorfizálására irányuló erőfeszítéseinket. Ennek első lépéseként sokkal egyértelműbb jelzéseket kell biztosítanunk arra vonatkozóan, hogy mikor lép valaki emberrel kapcsolatba, és mikor nem.

A mesterséges intelligencia egyre inkább antropomorf megjelenése jelenleg megállíthatatlan trendnek tűnik mind az online térben, mind pedig a fizikai világban. Fontos azonban emlékeznünk arra, hogy bármennyire emberszerűek is napjaink legmodernebb megoldásai, a hézag az emberi gondolkodás és ennek gépi modellezése között továbbra is óriási. Fontos szem előtt tartani, hogy szándékosan nem antropomorfizálni a technológiát nem azt jelenti, mint dehumanizálni valamit, ami egyébként rendelkezik az ember lényegi tulajdonságaival. Persze igaz az is, hogy a jövőben lehetségesen megjelenő Általános Mesterséges Intelligencia (Artificial General Intelligence – AGI) drasztikusan más kérdéseket vet majd fel. A kifejezés alatt a kutatók olyan mesterséges intelligenciát értenek, amely képes minden olyan szellemi tevékenységre, amire az emberek, ilyen formán tehát feladatfüggetlenül bevethető. Ennek ellenére a ma létező (akár generatív) mesterséges intelligencia továbbra is mindössze egy rendkívüli kifinomult eszköz, amely egyfajta mellékhatásként válik egyre inkább emberszerűvé.

A cikk szerzője Üveges István, a MONTANA Tudásmenedzsment Kft. számítógépes nyelvészeti szakértője, valamint a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont projektkutatója.

A cikk angolul Why (Not) Anthropomorphize Generative Artificial Intelligence? PART II. címmel a Constitutional Discourse oldalán jelent meg.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.