A névjog és az anonimitáshoz való jog – WK-nagykommentár – 2. rész


Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Wolters Kluwer Hungary kiadásában megjelent, frissített szerzői jogi nagykommentár egyes részleteibe.

A Wolters Kluwer kiadó szerzői jogi nagykommentárjának harmadik, bővített kiadására az Szjt. 2021-es novelláris módosítása szolgáltatott indokot, melynek fő tartalma az újabb regionális jogharmonizáció, vagyis a 2019-es európai uniós szerzői jogi irányelvek átültetése volt. A törvényalkotói beavatkozás a műszaki és kulturális piaci változások miatt szükséges volt, de az átfogó és sokrétű eredmény olyan új egyensúlyt alakított ki a törvény preambulumában leírt érdekegyensúly elemei között, amely több szempontból is hátrányosabb lehet a szerzők és más szerzői jogi jogosultak számára.

Cikksorozatunk második része a nagykommentár szerzői névfeltüntetéssel foglalkozó egyik részletével ismerteti meg az olvasóinkat. A részlet szerzője dr. Gyertyánfy Péter. Sorozatunk első része itt olvasható el.

Releváns jogszabály: 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról.

Névfeltüntetési jog

„Az Szjt. 12. § (1)–(2) bekezdése értelmében a szerző maga döntheti el, hogy művéből kitűnjön-e a személyével való kapcsolat, illetve hogy igenlő esetben milyen név jelenjék meg a mű anyagi példányain és milyen módon. A jog vonatkozik a nem anyagi formában való műfelhasználás esetére is, így nyilvános előadásnál és a nyilvánossághoz közvetítésnél is [alapja a fentebb tárgyalt Szjt. 12. § (4) bekezdés is]. E jogok a műrészletek, a műből idézés, onnan iskolai gyűjteménybe való átvétel és a származékos művek esetén is fennállnak.

A névfeltüntetési személyhez fűződő jog főszabályként szerzői jogi szempontból korlátlan, még a szabad felhasználás körében is érvényes. E jogot nemcsak a vagyoni jog gyakorlása (felhasználási engedély adása) hagyja érintetlenül, de a munkaviszony és a vagyoni jogok átruházásának a törvényben lehetővé tett kivételes esetei is (számítógépi program, adattár, reklámcélra megrendelt mű, film). Az Szjt.-ben csak néhány kivételes, pontosan körülhatárolt korlát van. Az Szjt. 67. § (2) bekezdés tulajdonképpen csak értelmező szabály a joggyakorlásnál irányadó szempontokra (építészeti művek), az Szjt. 36. § (1)–(2) bekezdései már kifejezett kivételek a televízió díszletkénti, illetve a politikai és időszerű műsorai közbeni szabad felhasználások körében. Az Szjt. 67. § (3) bekezdése szerint több vizuális alkotás együttes látképén – akár engedélyezett, akár szabad felhasználásról van szó – nem kell feltüntetni a szerzők nevét. Az Szjt. 36. § (1) bekezdése és a 37. §-a szerinti szabad felhasználási esetekben nem kell feltüntetni a szerző nevét, ha ez lehetetlennek bizonyul.

A szerzői név műveken való feltüntetésének mikéntjére – műtípusonként és felhasználási módonként eltérő – esetenként igen következetes gyakorlat alakult ki. Ennek a – felhasználási módot illető – szerzői döntést korlátozó erejét az Szjt. normává tette a 12. § (1) bekezdés harmadik mondatával. Emellett az építészeti alkotásoknál az Szjt. 67. § (2) bekezdése külön nevesíti a tulajdonosnak, a használónak, az üzemeltetőnek az esetleg a szerzőt korlátozó méltányolandó érdekeit. Pontosan körülhatárolt törvényi korlátok vannak a vizuális műveknél is [Szjt. 67. § (3) bek.]. A szakmánkénti gyakorlatot mindazonáltal nem lehet kritika nélkül, mindenképpen érvényes korlátnak elfogadni, mert az kialakulhatott a szakmai szerződéskötési, tárgyalási (szociális) erőviszonyok vagy munkajogi alá-, fölérendeltség alapján is, és sértheti a szerzőséghez és névfeltüntetéshez fűződő jog érdemi, elidegeníthetetlen lényegét.

Irodalmi művek idézésénél a leggyakrabban alkalmazott módszer az idézőjel és a lábjegyzet. A filmeknél azok Szjt. 66. § (1) bekezdés szerinti minden alkotójának és a megfilmesített művek alkotóinak a nevét fel kell tüntetni alkotói minőségük megjelölésével oly módon, hogy az lejátszáskor, televíziós sugárzáskor olvasható legyen (megfelelő lejátszási sebesség betartása szükséges). Ebben az esetben a túl sok, nem szerzői névvel együttes feltüntetés a névjog gyakorlati érvényesülése ellen hathat (nem kötelező feltüntetni a film alkotói között a technikai, gazdasági, szervezési közreműködőket, például a gyártásvezetőt). A filmelőállítók és televíziók gyakorlata ma sajnos éppen ilyen.

A számítógépi programoknál, különösen, ha alkotásuk munkaviszonyban történik, állandó gyakorlat a szerzők neve nélküli nyilvánosságra hozatal és forgalmazás. Bár ez a szoftverszerzők számára ismert gyakorlat, a hallgatólagos szerzői tudomásulvétel itt mégsem fogadható el érvényesnek. A névfeltüntetésnek műszaki akadálya nincs, a munkaviszony sokkal előbb véget ér, mint a szerzői jogi védelem, és a munkaviszonyban alkotó szerzőknek a művekkel kapcsolatban semmilyen más joguk, érdekvédelmük nem marad fenn.

A digitális környezetben még értelmezésre szorul a névfeltüntetési személyhez fűződő jog alkalmazása. Az nem kétséges, hogy az analóg formából digitális formába alakítás nem szünteti meg a kötelezettséget, hogy a mű címével együtt a szerző neve is átkerüljön ebbe az elektronikus formába. Az viszont vitatott lehet, mikortól van olyan kötelezettsége a digitális rögzítőnek, hogy olyan azonosító jelet is rögzítsen, amely mint egy digitális vízjel, bár a sugárzáskor, nyilvánossághoz közvetítéskor nem hallható vagy látható, de gépi úton érzékelhető, és így lehetővé teszi az automatikus mű- és felhasználásazonosítást. Ez ma például az interneten való gyakorlatias jogvédelem, különösen a közös jogkezelés előfeltételének látszik. A választ a műszaki fejlődés függvényében kell majd megadni. Az elektronikus jogkezelői adatok (így többek között a szerzői adatok) megváltoztatása ellen az Szjt. 96. §-a új, specifikus jogi eszközt ad.

A szerzői minőség el nem ismerése, a szerző nevének fel nem tüntetése miatt gyakran kérik perben nem vagyoni hátrányt pótló sérelemdíj megfizetését (lásd az Szjt. 94. §-ához fűzött magyarázat Kapcsolódó joggyakorlat címszavánál).

b) A névfeltüntetés a műre vonatkozó közleményen is megilleti a szerzőt. Az Szjt. 12. § (1) bekezdése a korábbi jog [1969-es Szjt. 9. § (1) bek., a szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 6. § (1) bek.] tartalmilag azonos, formailag egyszerűsített átvétele, így hát világos, hogy közleményen a régi jogszabályszövegben említett mű-, illetve előadás-ismertető falragaszt, napilaprészletet, élő vagy rádió-, illetve televízió-műsort is érteni kell. (A tudományos közlemény szókapcsolat nem műre vonatkozó közleményt jelent, hanem az maga a tudományos mű.)

A névfeltüntetés a közlemény terjedelmétől és jellegétől függő módja műsorfüzet, falragasz esetében vagy mozgó hirdetésnél például azt jelentheti, hogy nem kell felsorolni a sokszerzős mű összes szerzőjét, csak a legfontosabbakat, a legjellemzőbbeket. A mű vagy előadás tartalmi ismertetőjével szemben viszont jogos igény, hogy legalábbis azokat a társszerzőket néven nevezze, akiknek munkájával bírálatában foglalkozik.”

Anonimitáshoz való jog

„Az Szjt. 12. § (3) bekezdésében az Szjt. – azonosan az 1969-es Szjt. 9. § (1) bekezdésével és a 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 6. § (2) bekezdésével – a szerző számára lehetővé teszi a művétől való elhatárolódást, akár mert megváltozott művészi felfogása kívánja ezt, akár csak a nagyközönség előtt nem vállalja a művet, akár bármilyen egyéb okból. A név nélkül vagy álnéven, „művésznéven” való nyilvánosságra hozatal joga csak konkrétan, egy-egy műre vonatkozóan és soha nem visszavonhatatlanul gyakorolható, hiszen ez különben a névjogról, a szerzőségi jogról való, az Szjt. 9. § (2) bekezdésében tiltott lemondás lenne.

Az itt tárgyalt jogot általában a felhasználási engedélyezéssel egyszerre gyakorolják. A név nélküli nyilvánosságra hozatal nem mindig jelenti a szerző személyének titokban tartását – a valódi, szándékolt anonimitást –, hiszen a szerző, főleg, ha ismert, sikeres, más úton-módon elismerheti a műre vonatkozó szerzőségét. Különösen így van ez munkaviszonyban való alkotásnál és a szerző-előadóművészeknél. A szerző döntése a névtelen vagy álnéven való nyilvánosságra hozatalról és ily módon való további felhasználásról a személyhez fűződő jogok fennállta alatt (p.m.a. 70 év, lásd az Szjt. 14. §-át és a 31. §-át) mások által akkor is tiszteletben tartandó, ha a szerző kiléte valamilyen okból utóbb ismertté válik. A védelmi idő eltelte után viszont az Szjt. 14. § (2) bekezdésében jogosított személyek valószínűleg nem léphetnének fel sikerrel a tényszerűen megszűnt inkognitónak a műpéldányokon, illetve a művekről szóló közleményekben való tiszteletben tartása érdekében. Ennyi idő után ugyanis a mű és a szerzője közötti kapcsolat fenntartásának nemzeti kulturális érdekei jutnak túlsúlyba az akár száz évvel korábbi személyes okokkal szemben.

Az a (valószínűleg kivételes, még 2008-ból származó) bírói vélemény, hogy az anonimitás jogát hallgatólag is lehet gyakorolni (lásd a Kapcsolódó joggyakorlat címszó alatt), véleményünk szerint téves, mert ennek elfogadása – figyelembe véve a személyhez fűződő jogokról való lemondás tilalmát – már a szerzői minőség elismerésére vonatkozó jog gyengítése lenne.

A felvett szerzői név megválasztásának, sőt a saját polgári név szerzőkénti használatának sajátos, a Ptk.-ban szabott korlátai is vannak. A felvett szerzői név választása – amint ezt a Ptk. 2:49. §-a [az 1959-es Ptk. 77. § (2) bekezdése] megerősíti – nem ütközhet mások jogos érdekeibe. Mások alatt a több évtizedes bírói gyakorlat szerint nemcsak egy már ismert, azonos néven működő élő szerző értendő, hanem az összetévesztés elkerülésében érdekelt nagyközönség is. Így a már szerzői jogilag nem védett korábban ismert szerzők neve sem vehető fel, legalábbis azonos művészeti ágban nem. [A Kúria P.1.2193/1934. számú idevágó döntését idézi Benárd Aurél–Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973, 105. o.] A tilalmat kikényszerítheti az Szjt. 14. § (2) bekezdésében erre jogosított személyek fellépése.

A művek és szerzőjük összetéveszthetetlen kapcsolatának állandóságát a törvényhozó olyan fontos kulturális érdeknek tekinti, hogy összetéveszthetőség esetén a Ptk. 2:49. § (2) bekezdésében [1959-es Ptk. 77. § (4) bekezdésében] foglaltak szerint az utóbb fellépő szerző a polgári nevének a szerzőkénti használatától is eltiltható. A Ptk. szóhasználata elsősorban egy már régebben működő, de a potenciális konfliktus esetén még élő személyre utal, mint akinek nevével azonosat az újonnan jelentkező anyakönyvileg azonos nevű szerző nem használhat a művei kapcsán. Kérdés, érvényes-e ez a tilalom rég meghalt, már nem védett szerzők esetén is. Publikálhat-e egy mai zeneszerző Liszt Ferenc vagy Erkel Ferenc néven, ha tényleg így hívják? Ez valószínűleg magának az ifjú szerzőnek sem állna érdekében. Emellett az Szjt. 14. § (2) bekezdésbeli szabálya e magatartás ellen jogi fellépésre is módot ad.

A szerzői álnevek önkéntes közhitelű nyilvántartása hasznos lehet a szerzőknek szerzőségük bizonyítására (például pénzügyi, adózási célokra). A közös jogkezelő szervezetek a szerzői jogi jogosult kérésére ugyanis önkéntes, ingyenes szolgáltatásként nyilvántartást vezetnek az álnevekről. Egyes közös jogkezelőknél, például az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnél (a továbbiakban: ARTISJUS) ez a nem képviselt szerzői körre is kiterjed. Az Szjt. 12. § (3) bekezdése átveszi az 1969-es Szjt. azon szabályát is, hogy a szerző megkívánhatja, hogy a már szerzői névvel nyilvánosságra hozott művet utóbb szerzői névfeltüntetés nélkül használják. Ez tulajdonképpen a visszavonási jog névhasználatra való alkalmazása, és mint ilyen, a legszemélyesebb jellege miatt (lásd az Szjt. 11. §-ához fűzött magyarázat 3. pontját) csak a szerző által gyakorolható, a jogutódok által nem.

A név nélkül vagy felvett néven nyilvánosságra hozott művekre vonatkozó szerzői jogot a szerző fellépéséig az gyakorolja, aki a művet először hozta nyilvánosságra (Szjt. 8. §). A szerzői jogok alanya ilyenkor is a szerző, az előbb említett joggyakorló – ha ismeri a szerzőt – csak a szerző utasításai szerint és eljárásáról elszámolva járhat el.”

(Címlapképünk illusztráció)

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 26.

Így választ jogi adatbázist egy nagy ügyvédi iroda

A DLA Piper magyarországi csapata 1988 óta nyújt jogi szolgáltatásokat hazai és nemzetközi ügyfelei részére, jelenleg az egyik legnagyobb hazai ügyvédi iroda. Mi alapján választ egy ekkora ügyvédi iroda jogi adatbázist? Milyen szempontokat vesznek figyelembe, milyen funkciókat tartanak fontosnak a napi munkavégzés során? Erről beszélgettünk az ügyvédi iroda munkatársával.

2024. április 24.

Szolgáltató közigazgatás – 3. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.