A munkaerő-kölcsönzés az Mt. alapján III. rész

Szerző: dr. Kártyás Gábor
Dátum: 2013. július 16.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikksorozatunk célja, hogy részletes kritikai elemzéssel rávilágítson a munkaerő-kölcsönzés szabályozásának problematikus elemeire, és bemutassa, hogy milyen változásokra kell felkészülni mindazoknak, akik kölcsönzött munkaerőt foglalkoztatnak.


Egyenlő bánásmód az új Mt. szerint – „Majdnem” harmonizáció

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) az Európai Parlament és Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) a munkaerő-kölcsönzés egyes szabályairól alapján szabályozza a kölcsönzött munkavállaló egyenlő bánásmódhoz való jogát. A kérdés azért lényeges, mert hiába végez egyébként egyenlő értékű munkát egy kölcsönzött és egy közvetlenül alkalmazott munkavállaló, mivel más a munkáltatójuk, különböző bért lehetne fizetni nekik. Ezért lényeges, hogy a törvény kifejezetten alkalmazni rendeli az egyenlő bánásmód elvét e munkavállalók vonatkozásában is. Az új Mt. múlhatatlan érdeme, hogy számos ponton korrigálja az irányelvet eredetileg átültető, 2011. december 1-jén hatályba lépett, ugyancsak bonyolult és zavaros rendelkezéseket.  (Beiktatta a 2011. évi CV. törvény.) Hozzá kell tenni, jelentős részletszabályok így is aggályosak az irányelv szempontjából.

Bérek a gyakorlatban

Az egyenlő bánásmód szabályozásának gyakorlati jelentőséget ad, hogy a statisztikák szerint a kölcsönzött munkavállalók bére jelentősen elmarad a bruttó nemzetgazdasági átlagkeresettől,  bár közel duplája a minimálbérnek. Az elmúlt évek kereseti adatait a következő táblázat összegzi.

 
Kereseti adatok
Év Havi minimálbér Kölcsönzöttek havi átlagkeresete Nemzetgazdasági havi átlagkereset
2009 71.500 Ft 128.668 Ft 199.837 Ft
2010 73.500 Ft 123.412 Ft 202.525 Ft
2011 78. 000 Ft 137 038 Ft 213.094 Ft

A kölcsönzött munkavállalók tehát az átlagosnál lényegesen alacsonyabb bért kapnak, ám ha tekintetbe vesszük, hogy háromnegyed részük fizikai munkás – akiknek mintegy fele betanított munkát végez – a kereseti adatok nem tűnnek kirívóan alacsonynak. Kisebb az eltérés, ha azokban az ágazatokban elérhető átlagos keresetekhez viszonyítunk, ahol a legtöbb kölcsönzött munkás dolgozik.

Ágazatok Havi bruttó átlagkereset
  2009 2010 2011
Nemzetgazdasági szint 199.837 Ft 202.525 Ft 213.094 Ft
Feldolgozóipar 190.331 Ft 200.672 Ft 213.281 Ft
Kereskedelem 175.207 Ft 185.812 Ft 196.942 Ft
Építőipar 152.204 Ft 153.130 Ft 196.942 Ft
Adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység 149.131 Ft 145.576 Ft 149.675 Ft
Kölcsönzött munkavállalók 128.668 Ft 23.412 Ft 137.038 Ft
Vendéglátás 122.561 Ft 122.699 Ft 125.757 Ft

Az egyenlő bánásmód elve és a kivételek

A korábbi szabályokhoz képest alapvető változás, hogy főszabály szerint a kikölcsönzés első napjától és minden bérelem vonatkozásában azonos díjazás illeti meg a kölcsönzött munkavállalót, mint a kölcsönvevő által közvetlenül alkalmazott, vele egyenlő értékű munkát végző kollégáját. Az új Mt. rögzíti ugyanis, hogy a kikölcsönzés tartama alatt a munkavállaló számára biztosítani kell a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló munkavállalókra irányadó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket. E körbe sorolja különösen várandós és szoptató nők, valamint a fiatal munkavállalók védelmére, a munkabér összegére és védelmére, továbbá az egyéb juttatásokra, végül az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó rendelkezéseket [Mt. 219. § (1)–(2) bekezdés]. Annak nincs jelentősége, hogy az adott munkafeltételt jogszabály, kollektív szerződés, más munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy egyoldalú munkáltatói nyilatkozat (például szabályzat) rögzíti-e, az egyenlő bánásmódot minden esetben biztosítani kell.

A főszabályhoz képest azonban négy kivétel is társul, amelyek a gyakorlat szempontjából komoly figyelmet érdemelnek. Egyrészt, az új Mt. három esetben csak a kikölcsönzés 184. napjától (az első félév után) rendeli alkalmazni az egyenlő bér elvét. A 184 nap számításánál a hat hónapon belül történő ismételt kikölcsönzéseket egybe kell számítani, függetlenül attól, hogy a kikölcsönzés ugyanazzal vagy más kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult meg. Másrészt, az egyenlő bér elvétől a felek kollektív szerződésben is eltérhetnek [Mt. 219. § (3)–(4) bekezdés, 222. §]. Tekintsük át a lehetséges kivételeket részletesen is!

A tartós foglalkoztatás kivétele

Az első kivétel szerint a munkabér összegére, az egyéb juttatásokra és az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó rendelkezéseket csak a kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás 184. napjától kell alkalmazni arra a munkavállalóra, aki a kölcsönbeadóval munkaerő-kölcsönzés céljából létesített határozatlan idejű munkaviszonyban áll és kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás hiányában is díjazásban részesül. Az irányelv e két feltétel együttes fennállását olyan előnynek tekinti, ami kompenzálja a kölcsönzött munkavállalót azért, hogy nem jogosult egyenlő bérezésre [2008/104/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdés]. Mindkét feltétel alapvetően attól függ, hogy a kölcsönbeadó milyen munkaszerződést köt a munkavállalóval. Ha a szerződés határozatlan időre szól, és a kölcsönbeadó vállalja benne, hogy a kikölcsönzések közötti üresjáratokban is díjazást fizet, e munkavállaló szolgálatait – félévet meg nem haladó kikölcsönzésekre – kedvezőbb áron kínálhatja kölcsönvevő partnereinek. Változás az eddigiekhez képest, hogy a kikölcsönzések közötti időre külön megállapodás hiányában nem jár díjazás a munkavállalónak. Az Mt. szerint ugyanis ez az időszak már nem minősül állásidőnek, mivel ebben az esetben nincs szó beosztás szerinti munkaidőről [Mt. 146. § (1) bekezdés]. A köztes időre fizethető juttatás mértékére viszont nincs törvényi minimum.

Meg kell jegyezni, hogy a tartós foglalkoztatás és a kikölcsönzések közötti időre járó juttatás jelentette komparatív előny könnyen elveszhet. Ilyen eset, ha a munkavállalót a határozatlan idejű szerződés ellenére rövid idő elteltével elbocsátják, vagy ha a kikölcsönzések között csak jelképes díjazásban részesül, illetve munkaviszonya fennállása alatt nincs is ilyen „üresjárat”, mert a kikölcsönzések megszakítás nélkül követik egymást. Sajnálatos, hogy ilyen esetekre az új Mt. nem ad valamilyen utólagos kompenzációt a munkavállaló számára. Ezt maga az irányelv is kifejezetten megkövetelné, mivel előírja, hogy a kivételekkel élő tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a visszaélések megakadályozása céljából [2008/104/EK irányelv 5. cikk (5) bekezdés]. Hozzá kell tenni, az egyenlő díjazásból ellentételezés nélkül kizárt kölcsönzött munkavállalók helyzete felveti az önkényes megkülönböztetés alkotmányos problémáját is (Alaptörvény XV. cikk). Végül, a joggal való visszaélés tilalma (Mt. 7. §) alapján is kifogásolható, ha a munkavállaló csupán a soha meg nem valósuló tartós foglalkoztatás, vagy a kikölcsönzések között kapott díjazás ígérete, vagy csekély mértéke miatt kap kevesebb bért, mint a vele egyébként egyenlő értékű munkát végző, közvetlenül alkalmazott kollégája. A felsorolt aggályokra tekintettel legalábbis bizonytalan jogi helyzetet jelent, ha a kölcsönbeadó él ezzel a kivétellel.

Tudta, hogy a Jubileumi Magyar Munkajogi Konferencián is szó lesz a munkaerő-kölcsönzésről?

Jöjjön el a szakma legnagyobb találkozójára!

Kivételek a munkavállalóra vagy a kölcsönvevőre tekintettel

A második kivétel szerint az első 183 napban mentesül a kölcsönbeadó az egyenlő bér elvének betartása alól, ha a munkavállaló a munkaerőpiactól tartósan távollévő munkavállalónak minősül [2004. évi CXXIII. törvény 1. § (2) bekezdés 1. pont]. E személyek foglalkoztatásához különböző járulék-kedvezmények társulnak, így esetükben olyan államilag támogatott beilleszkedési programokról van szó, amelyekre tekintettel el lehet tekinteni az irányelv szabályainak alkalmazásától [2008/104/EK irányelv 1. cikk (3) bekezdés].

A harmadik kivétel arra az esetre vonatkozik, ha a kölcsönvevő helyi önkormányzat többségi tulajdonában lévő gazdasági társaság vagy közhasznú szervezet, vagy nyilvántartásba vett közhasznú szervezet. A jogalkotó szándéka feltehetően az volt, hogy a non-profit kölcsönvevőknek nyújtson kedvezményt. Pusztán ezen az alapon azonban az irányelv szabályait nem lehet félretenni, mivel az csak a gazdasági tevékenységet nem végző szervezeteket zárja ki hatálya alól, ami nem azonos a non-profit státusszal. Kifejezetten kimondja az irányelv, hogy hatálya attól függetlenül kiterjed a munkaerőt kikölcsönző vállalkozásokra, hogy nyereségérdekeltek-e [2008/104/EK irányelv 1. cikk (2) bekezdés]. Másfelől, azt sem állíthatjuk, hogy a helyi önkormányzat többségi tulajdonában álló gazdasági társaság szükségképpen non-profit tevékenységet folytatna. Végül, e kölcsönvevők tevékenységéhez nem kapcsolódik olyan államilag támogatott munkaerő-piaci program sem, amire az egyenlő bér elve alóli kivételt alapozni lehetne [2008/104/EK irányelv 1. cikk (3) bekezdés].

Munkajoggal kapcsolatos kérdése van?

Szakértőink 5 munkanapon belül válaszolnak!

Fizessen elő kérdés-válasz szolgáltatásunkra

Eltérési lehetőség kollektív szerződésben

Végül, a kollektív szerződés az egyenlő bér elvének főszabályától a munkavállaló hátrányára is eltérhet (Mt. 222. §). A kollektív szerződést kötő felek tehát további korlátokat állíthatnak az egyenlő bér elve érvényesülése elé. Ebben a 184 napos szabály sem köti őket, tehát ennél hosszabb időre is félretehető az egyenlő bérezés. Meg kell azonban jegyezni, hogy az irányelv szerint ilyen eltérő rendelkezések esetén is biztosítani kell a „kölcsönzött munkavállalók általános védelmét” [2008/104/EK irányelv 5. cikk (3) bekezdés]. Azaz, csak megfelelő kompenzáció mellett lehet eltekinteni az elv alkalmazásától. Nem teljesen precíz tehát e ponton a magyar jogharmonizáció, hiszen ez a megkötés az új Mt.-ből hiányzik. A törvény azt sem írja elő, hogy a kivételhez milyen szinten kötött kollektív szerződés szükséges, így akár egy munkáltatói szintű – egyetlen kölcsönbeadóra kiterjedő hatályú – megállapodás is tartalmazhat ilyen kikötést.

Összefoglalva, a kivételek széles köre mellett így a jövőben is kizárhatók egyes kölcsönzött munkavállalók az egyenlő bér elvének hatálya alól. Ez különösen a rövid idejű, fél évet meg nem haladó kikölcsönzéseket teljesítő munkavállalók körében lesz gyakori. Sajnálatos, hogy a statisztikák szerint éppen az ilyen pár hónapos kikölcsönzések dominálnak a munkaerő-kölcsönzés hazai gyakorlatában, a kölcsönzésen keresztül elérhető keresetek pedig általában alatta maradnak az átlagértékeknek. Másfelől, a kivételek pontatlan, a jogharmonizáció és az önkényes megkülönböztetés alkotmányos tilalma alapján is kifogásolható meghatározása miatt ezek alkalmazása a munkáltatók számára is jogi kockázatot jelent.

A cikk a HR&Munkajog 2013. februári számban jelent meg.

Kapcsolódó cikkek:


Fővállalkozó munkavédelmi felelősségéről döntött a Kúria
2019. június 25.

Fővállalkozó munkavédelmi felelősségéről döntött a Kúria

Az összehangolási kötelezettség minden olyan esetre vonatkozik, amikor az azonos térben munkát végző munkavállalók tevékenysége vagy tevékenységének hatása a másik munkáltató munkavállalójának tevékenységét, annak biztonságát érintheti.

Mitől gyanús egy őrző-védő cég a NAV szerint?
2019. június 21.

Egy nemrég napvilágot látott NAV tájékoztató tételes listát adazon körülményekről, amelyekből arra lehet következtetni, hogy egy vagyonvédelmi cég áfacsalásban vesz részt - hívta fel a figyelmet a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.

Határidők a sajtó-helyreigazítási perekben
2019. június 20.

Határidők a sajtó-helyreigazítási perekben

Az érintett médium elleni sajtó-helyreigazítási pernek szigorú előfeltétele a sajtószerv előtti előzetes eljárás, ellenkező esetben a bíróság a keresetlevelet visszautasítja. Sőt magának a perindításnak is szigorú határideje van.

A vállalatfelvásárlások kartellveszélyei
2019. június 13.

A vállalatfelvásárlások kartellveszélyei

Több cikkünkben foglalkoztunk már a vállalatfelvásárlásokkal, és külön az egyesülésekkel is, most pedig az összefonódást megelőző átvilágítások kapcsán felmerülő versenyjogi aggályokat ismertetjük.