A munkaidőkeret szabályai


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaidőkeret alkalmazása lehetőséget teremt a munkáltató részére, hogy eltérjen az általános munkarendtől és a munka mennyiségéhez igazítva egyenlőtlenül ossza be a munkaidőt.

A munkaidő-beosztásának joga klasszikusan olyan jog, amely a munkáltatót illeti meg. Ennek körében a munkáltató jogosult meghatározni azt, hogy a munkavállalónak mely időpontban (melyik napon, hány órától) kell munkát végeznie. Ennek általános – alapelvi szintű korlátja – az, hogy a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel kell, hogy beossza.

A munkaidőkeret fogalma, működése

Mit is jelent a munkaidőkeret? A munkaidőkeret lényegét az úgynevezett „általános” munkarenden keresztül lehet megérteni egyszerűen. Az általános munkarend szerint a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig osztja be a munkáltató, ez alapján pedig egyes munkanapokon a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló 8 órát dolgozik.

A munkaidőkeret alkalmazása lehetőséget teremt a munkáltató részére, hogy eltérjen az általános munkarendtől és a munka mennyiségéhez igazítva egyenlőtlenül ossza be a munkaidőt.

Munkaidőkeret alkalmazása esetén a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló egyenlőtlenül beosztható napi 4 és 12 óra közötti időtartamú munkavégzésére. A munkaidőkeret alkalmazása esetén azonban sokkal fontosabb, hogy a teljes munkaidőt jelentő heti 40 órának a teljes munkaidőkeretre vetítve kell kijönnie: így például egy két hónapos munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkáltató megteheti, hogy az egyik hónapban a munkavállaló minden héten 44 órát dolgozik, viszont a következő hónapban már úgy osztja be, hogy csak heti 36 órát kelljen dolgoznia, így a két hónapban átlagában 40 óra munkavégzést teljesít a munkavállaló.

Minél hosszabb a munkaidőkeret, a munkáltatónak annál nagyobb „játéktere” van arra, hogy a munkaidővel gazdálkodjon.

Lássunk egy példát.

Ha a munkáltató egyhónapos munkaidőkeretet alkalmaz, úgy 2019 májusára az alábbiak szerint lehet beosztani a munkaidőt:

Májusban a naptári napok száma 31, az általános munkarend szerinti pihenőnapok száma 10, a munkanapom száma 21. A májusra eső munkaszüneti napot (május 1.) le kell vonni, így 20 munkanappal lehet számolni. Teljes (napi 8 órás) munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében 20×8=160 óra egyenlőtlenül elosztható a hónapban (azonban egy nap minimum 4 óra lehet maximum 12).

A havi ledolgozható munkaidő megállapítása során azokat a napokat nem lehet figyelembe venni, amelyeken a munkavállaló szabadságon van (a fenti példából kiindulva, ha a munkavállaló májusban 2 napot szabadságon van, akkor a munkaszüneti napra eső 8 órát meghaladóan 2×8 órát le kell vonni a 160 órából, és a fennmaradó órák oszthatóak be).

Ha nem egyhónapos munkaidőkeretet alkalmaznak, akkor a munkaidőkereten belül az egyes hónapokban is lehet egyenlőtlenül elosztani a munkaidőt: ha például három hónapos a munkaidőkeret (pl. május–június–július), akkor össze kell adni az egyes hónapokban irányadó törvényes munkaidőt a fentiek szerint:

(adott hónap munkanapjainak száma [munkaszüneti napok nélkül] – szabadság napok)x8.

Ha például a három hónapban összességében 60 munkanap van, akkor lehetséges az, hogy az első hónapban a munkavállaló 100 órát dolgozik, míg a második és harmadik hónapban 190-190 órát.

A fent leírtakra tekintettel a munkavállaló tehát munkaidőkeret esetén nem biztos, hogy minden hónapban a törvényes munkaidőt dolgozza le. Ettől függetlenül a havibéres munkavállalónak az adott hónapban ledolgozott munkaidőre tekintet nélkül minden hónapban a havibérét kell kifizetni.

A beosztás összeállításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkavállalót hetente legalább 2 nap vagy egybefüggő 48 óra heti pihenőidő illeti meg, illetve a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani.

Tájékoztatási kötelezettség

A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és közzé kell tenni.

Amit fontos leszögezni: a munkaidőkeret alkalmazása nem megállapodás kérdése, az a munkáltatói jogkör része, így nem is kell, de nem is tanácsos azt a munkaszerződésben rögzíteni, mert így éppen a rugalmasság veszik el. Amit a felek a munkaszerződésben rögzítenek, azt onnantól csak közös megegyezéssel lehet módosítani. Erre tekintettel a munkaidőkeret bevezetését javasolt egyoldalú munkáltatói szabályzatban, utasításban rögzíteni.

A munkaidőkeret tartama

Az általános szabály szerint a munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét lehet.

Hosszabb tartamú munkaidőkeret az alábbi esetekben lehetséges:

  • megszakítás nélküli, a több műszakos, valamint az idényjellegű tevékenység keretében, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét, illetve,
  • ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb harminchat hónap lehet.

Munkaidőkeret és a túlóra kapcsolata

Munkaidőkeret esetén két esetben merülhet fel túlóra: az egyik eset, ha a munkáltató a munkaidő-beosztástól eltérően utasítja a munkavállalót túlórára, például a munkavállalónak az adott napon beosztás szerint 6 órát kellene dolgoznia, azonban a munkáltatói utasítás alapján mégis 8 órát dolgozik.

A másik eset a munkaidőkeret sajátosságaiból következik: ha a munkaidőkeret lejáratakor a munkavállaló által ledolgozott munkaidő meghaladja a munkaidőkeretben ledolgozandó munkaidőt, a munkáltatónak a többletet rendkívüli munkaidőként („túlóraként”) kell elszámolnia.

A két különböző módon felmerülő túlórából következik az is, hogy mikor kell a túlóra ellenértékét kifizetni: az első esetben havonta, viszont a második esetben csak a munkaidőkeret végén, hiszen csak akkor derül ki, hogy ténylegesen mennyivel többet dolgozott a munkavállaló.

Lényeges azonban, hogy a többi bérpótlék kifizetését nem érinti a munkaidőkeret, tehát az esetleges készenlét, ügyelet esetén járó, a műszak-, az éjszakai és a vasárnapi pótlékot mindig az adott hónapban kell kifizetni a dolgozó részére.

ecovis-banner

A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezető partner ügyvéd és dr. Fehér Attila alkalmazott ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 10.

A NIS2 hatályba lépésére figyelmeztet az EY

Pár nap és élesedik a NIS2, vagyis a felülvizsgált uniós kibervédelmi irányelv, amely több ezer cégre vonatkozik Magyarországon. A regisztrációt elmulasztó társaságok akár szankciókra is számíthatnak a hatóságtól. Az érintett vállalkozásoknak az év végéig le kell szerződniük a biztonsági vizsgálatra jogosult auditorral is, ugyanis, ha nem végzik el időben az IT rendszereik felülvizsgálatát akár több millió eurós büntetésre is számíthatnak.

2024. október 10.

Mi is az logisztikai park?

Alábbi cikkében a szerző a logisztikai parkok mibenlétét, típusait, létrejöttét és előnyeit ismerteti.