A nem fogyasztói devizaszerződés érvénytelensége


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A devizahiteles pereknek komoly bírói gyakorlata alakult ki az elmúlt évek során. Az egyes ügyekben az 6/2013. PJE határozatot szokás meghivatkozni, hiszen ez volt az a jogegységi határozat, amiben a Kúria Polgári Kollégiuma elsőként vizsgálta a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdéseket. A PJE megállapításai alapvetően a fogyasztókkal kötött devizaalapú hitelszerződések egyes rendelkezéseinek megítéléséhez adnak iránymutatást.

A 6/2013. PJE által el nem bírált kérdésekről született meg a Kúria Polgári Kollégiumának a 2/2014. számú határozata. Ez a határozat rendelkezik a korlátozás nélkül a fogyasztókra terhelt árfolyamkockázat vonatkozásában az előzetes tájékoztatással szembeni elvárásokról, valamint az egyoldalú szerződésmódosítási kikötések tisztességtelensége megítélésének szempontjairól. A határozat kifejezetten a fogyasztói szerződésekkel foglalkozik.

A devizaperekben az 1/2016. PJE is hivatkozási alap, ugyanis ez a jogegységi határozat a kölcsönszerződések tárgyának és törlesztőrészleteinek meghatározásával kapcsolatos elvi kérdéseket rendezi, azzal, hogy itt már kifejezetten fogyasztási és lakossági devizaalapú hitelekre vonatkoznak a rendelkezések.

A jogegységi határozatok alapján tehát látható, hogy a szabályozás súlypontja a fogyasztók irányába mozdult el, és emiatt a „nem fogyasztói” szerződések esetében éveken keresztül hivatkozási alap volt, hogy a vállalkozásokat nem illeti meg az a védelem, ami a fogyasztókat. Utóbbiak esetén gazdasági egyensúlytalansági helyzetről van szó, így számukra garanciális szabályokat kell alkalmazni, és a jogszabályok számos esetben kimondják, hogy a fogyasztó hátrányára nem lehet eltérni. Ezzel szemben a „nem fogyasztók” esetében eme érveknek pont az ellenkezőjére lehetett hivatkozni éveken keresztül. Egy vállalkozásnál nincs gazdasági egyensúlytalanság, egy vállalkozásnál vannak gazdasági szakemberek, és egy vállalkozásnak szélesebb körben van lehetősége felmérni egy szerződés kockázatait, különösen egy devizakockázatot. Ennél fogva a nem fogyasztói devizaszerződések esetében a pénzügyi szolgáltatók nem helyeztek különösebb hangsúlyt arra, hogy részletes, érthető tájékoztatást adjanak az árfolyamkockázatról.

A régi Hpt. 203.§ (3) bekezdése a lakossági (illetve 2008-ban már fogyasztóinak nevezett) devizaalapú szerződések esetén egy fontos hivatkozás a semmisség körében. Ugyanis ez tartalmazza azt a rendelkezést, miszerint a „Fogyasztónak minősülő ügyféllel kötendő, devizahitel nyújtására irányuló, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződés esetén a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.” Fontos körülmény, hogy a régi Hpt. kifejezetten fogyasztókra írja elő ezt a kötelezettséget, ráadásul a kockázatfeltáró nyilatkozat kapcsán meghatározza annak tartalmi kellékeit.

A régi Hpt. fenti tájékoztatási kötelezettsége kapcsán a fogyasztói szerződések esetén az árfolyamkockázatról történő tájékoztatás elmaradása a régi Ptk. 209/A. § értelmében semmisséget eredményez. Semmisségre tehát a fogyasztók határidő nélkül tudnak hivatkozni. Ezzel szemben a nem fogyasztók esetében nem írja elő a Hpt. ezt a tájékoztatási kötelezettséget. Tehát nem fogyasztók esetén nem lehet hivatkozási alap a régi Hpt. 203.§ -a.

A nem fogyasztói devizaalapú hitelszerződések esetén tehát viszonylag szűk körben marad hivatkozási alapja a vállalkozásnak a szerződés érvénytelensége körében. Elterjedt hivatkozás a C-51/2017 EUB döntés, hiszen a közösségi jog alapján is lehet perben jogot érvényesíteni, de ez a döntés is kifejezetten fogyasztói ügyben született, és annak ellenére, hogy a 73-76. pontjaiban talán általános jelleggel is értelmezhető elvárásokat is tartalmaz az árfolyamkockázati tájékoztatásról, mégis ez álláspontunk szerint nem elegendő hivatkozási alap egy nem fogyasztói szerződés árfolyamkockázati tájékoztatásának megítélése során.

A tájékoztatás kapcsán a nem fogyasztók esetén tehát marad a régi Ptk., és annak a rendelkezési alapján lehet csak elindulni az árfolyamkockázatról való tájékoztatás esetleges elmaradása esetén. Azonban a nem fogyasztói szerződések érvénytelenségének megállapítása komoly korlátokban ütközik, hiszen a semmisségre viszonylag szűk körben lehet hivatkozni.

Ezen a ponton térjünk vissza oda, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeit a bíróság hivatalból, illetve a fél erre irányuló kérelmére vizsgálja. Az érvénytelenség két fajtája a semmisség és a megtámadhatóság. E két fogalom közötti lényegi eltérés, hogy a semmisségi ok miatt az adott szerződés a megkötésének időpontjától érvénytelen a törvény erejénél fogva, míg megtámadhatóság esetén a szerződés érvénytelensége feltételes. Itt az érvénytelenség a szerződés sikeres megtámadása esetén áll be. Számos további feltétele van a megtámadhatóságnak, például az, hogy a megtámadási jogot az arra jogosult érvényesítheti, a szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül. A semmisség és a megtámadhatóság körében számos jogvita képződik, a különbségtétel alapvetően az adott szituációban védeni kívánt jogi érdek jellege és relevanciája alapján határozható meg.

A devizakockázati tájékoztatás elmaradása kapcsán nem fogyasztói szerződések esetében vállalkozások is hivatkoznak a régi Ptk. 209. § (1) bekezdésére, mely értelmében tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. Továbbá arra is hivatkoznak vállalkozások, hogy a Ptk. 209/A. § (1) bekezdése szerint az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja. Azonban ezek a hivatkozások álláspontunk szerint a konkrét árfolyamkockázati tájékoztatásra nem feltétlenül alkalmazhatóak. Megítélésünk szerint az árfolyamkockázatról való tájékoztatás kifejezetten a fogyasztók számára elvárható tájékoztatás és vállalkozások esetén semmi nem indokolja, hogy erről a pénzügyi szolgáltató tájékoztatást adjon, hiszen a vállalkozástól elvárható ennek ismerete.

Amennyiben egy vállalkozás mégis amellett érvel, hogy az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás hiánya megalapozza a szerződés érvénytelenségét, úgy kénytelen tudomásul venni azt a tényt, hogy nem hivatkozhat semmisségre, hanem kizárólag megtámadás útján juthat el az érvénytelenség megállapításához. A nem fogyasztókat tehát nem illeti meg az, ami a fogyasztókat, és nem hivatkozhatnak semmisségre ebben a körben.

A megtámadás azonban egy évekkel ezelőtt megkötött szerződés esetén komoly akadályba ütközik. A Ptk. 236. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni. A kérdés pedig az, hogy mikortól számít ez az egy éves határidő.

A Ptk. 236.§ (2) bekezdés egyértelműsíti, hogy a megtámadási határidő megkezdődik a tévedés, megtévesztés felismerésekor (a) pont); a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága vagy tisztességtelen szerződési feltétel [209/A. § (1) bekezdés, 301/A. § (4) bekezdés] esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor – részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor –, illetve, ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor (c) pont). Ezek alapján tehát, ha részletekben teljesíti a kölcsöntörlesztést a nem fogyasztónak minősülő fél a deviza-kölcsönszerződés alapján, akkor az első részlet teljesítésétől számít a megtámadási határidő. Emiatt pedig a nem fogyasztónak minősülő adósok érvénytelenség megállapítása iránti igénye több év távlatában már nem érvényesíthető.

ECOVIS új logo

A cikk szerzője dr. Molnár Gergő partner ügyvéd és dr. Édes Fanni ügyvédjelölt. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.




Kapcsolódó cikkek

2024. május 15.

Fontos határidő közeledik a gazdasági szankciókkal érintett magyar cégeknek

Az ukrán-orosz háborúra reagálva az Európai Unió a közelmúltban újabb gazdasági szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Az egyik legfontosabb változás, hogy bizonyos, az orosz cégek vagy szervek részére nyújtható, biztosítható vagy értékesíthető szolgáltatások, amelyek eddig a szankciók alól mentességet élveztek, 2024. június 20. napjától csak hatósági engedély birtokában végezhetők majd. Melyek ezek a szolgáltatások? Honnan szerezhető be az engedély és milyen feltételeknek kell majd megfelelni? Mivel a határidő vészesen közeleg, ezért a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda munkatársai, dr. Bognár Alexandra és dr. Suller Noémi segítenek eligazodni az új szabályozásban a fenti kérdések megválaszolásával.

2024. május 14.

NIS2 visszaszámlálás: Másfél hónapjuk van a vállalatoknak a NIS2 nyilvántartásba vételre

A NIS2 direktíva számos követelményt fogalmaz meg az EU-tagállamok kiber- és információbiztonságára vonatkozóan. Magyarországon a „2023. évi XXIII. törvény a kiberbiztonsági tanúsításról és a kiberbiztonsági felügyeletről”, azaz a „Kibertan-törvény” implementálja a direktíva rendelkezéseit, melynek értelmében az érintett vállalatoknak 2024. június 30-ig regisztrálniuk kell magukat a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) által kijelölt online felületen.