Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A rendes üzleti kockázat terjedelme elég széles ahhoz, hogy a feleknek már a szerződéskötési tárgyalásaik során is felelősen kell eljárniuk, akár saját maguk invesztálnak időt, pénzt, erőforrást az ügylet létrejöttébe, akár a szerződő partner teszi ugyanezt.
A szerződések létrehozására irányuló üzleti tárgyalások folyamata alatt, de még a szerződés létrejötte előtt gyakori, hogy a felek megtesznek bizonyos előkészületi lépéseket a szerződéskötés reményében, melyek adott esetben járhatnak költségekkel, invesztálással is. Ilyen előkészületi költség lehet például az ügylet megvalósulása érdekében nem likvid eszközök likviddé tételének költsége vagy akár a szerződés előkészítésével megbízott jogi képviselő munkadíja is.
Jelen cikkünkben az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértése esetén irányadó kártérítési szabályokat tekintjük át abban az esetben, ha a tárgyalások következtében nem jön létre szerződés a felek között.
A témánk szempontjából legfontosabb szabályt a polgári törvénykönyv (Ptk.) 6:62. § (1) bekezdése határozza meg, mely szerint „a felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről.” A hivatkozott rendelkezésből egyértelműen következik, hogy az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség a feleket már szerződéskötést megelőzően, tipikusan a szerződéskötési tárgyalások során is terheli.
Vizsgáljuk meg, mi történik akkor, ha a tárgyalások eredményeképp a felek között nem jön létre szerződés, ugyanakkor a Ptk. fenti rendelkezése szerinti együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértéséből kár keletkezik.
Mindenekelőtt ki kell emelnünk, hogy önmagában a szerződés létrejöttének elmaradásáért a feleket kártérítési kötelezettség nem terheli [Ptk. 6:62. § (4) bekezdés]. Ezt a kockázatot a bírósági gyakorlat következetesen a rendes üzleti kockázat körébe sorolja, azaz mindegyik fél maga viseli az ügylet létrejöttének elmaradásából származó kockázatot a szerződéskötési tárgyalások alatt. A Legfelsőbb Bíróság az EBH2003. 936. számú elvi bírósági határozatában – többek között – a következőket állapította meg: „Ebbe a körbe tartoznak a szerződéskötés előmozdításának költségei, az üzleti cél megvalósítása érdekében eszközölt befektetések, amelyeket a fél saját kockázatvállalása körében maga tartozik viselni. Egy közös üzleti vállalkozás érdekében ugyanis mindegyik félnek kell olyan lépéseket tenni, amelyeknek költségkihatása van.”
Tapasztalataink szerint a Ptk. e rendelkezését a közgondolkodás – helytelenül – akként interpretálja, hogy a szerződéskötési szabadság elve alapján bármikor, felelősségre vonás nélkül el lehet állni a szerződéskötési szándéktól, a másik félnek pedig a rendes üzleti kockázata körében viselni kell az ezzel járó károkat.
Ezt a felvetést cáfolja a Ptk. 6:62. § (5) bekezdése, amely szerint, ha a szerződés nem jön létre, az a fél, aki az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét a szerződéskötési tárgyalások során megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát a deliktuális kárfelelősség [6:519. §] általános szabályai szerint megtéríteni. Szerződés hiányában értelemszerűen a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak alkalmazása merülhet fel, amely a bizonyítási kérdések szempontjából nehezebb helyzetet teremt a károsult számára.
Újabb példa: a Legfelsőbb Bíróság a BH2007. 48. számú döntésében rámutatott, hogy az alperes biztosítótársaságot a Ptk. szerinti tájékoztatási kötelezettség mellett a biztosítási tevékenységet szabályozó törvény szerinti tájékoztatási kötelezettség is terheli, amely alapján a biztosítónak a szerződés megkötése előtt írásban, közérthető módon, egyértelműen és részletesen tájékoztatást kell adnia a szerződést kötni szándékozó ügyfélnek a biztosítási szerződés lényegi kikötéseiről. A perbeli tényállásban ezt a biztosító társaság elmulasztotta. E megállapításából pedig arra a következtetésre jutott: „az a tény, hogy a szerződés az alperes mulasztására visszavezethető okból nem jött létre – mely alperesi magatartás egyúttal a Bit. 102. § (1) bekezdésének fentebb idézett rendelkezésébe is ütközik –, alapul szolgál a szerződésen kívüli károkozás Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szabályainak az alkalmazásához.”
A szerződéskötés elmaradása esetén a Ptk. 6:62. § (5) bekezdése alapján az alábbi feltételek együttes fennállása esetén van mód kártérítés érvényesítésére:
A szerződéskötési tárgyalások során tanúsított magatartások lehetséges következményeként az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértésével okozott kárfelelősség mellett utalunk a biztatási kár jogintézményére is, amelyet azonban terjedelmi korlátok miatt egy következő cikkünkben fogunk elemezni.
Összegezve megállapítható, hogy a rendes üzleti kockázat – bírósági gyakorlat által megerősített – terjedelme elég széles ahhoz, hogy a feleknek már a szerződéskötési tárgyalásaik során is felelősen kell eljárniuk, akár saját maguk invesztálnak időt, pénzt, erőforrást az ügylet létrejöttébe, akár a szerződő partner teszi ugyanezt.
Ha az egyik fél megsérti a törvény által is elvárt együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét a szerződéskötési tárgyalások alatt, úgy nehézkes, de nem lehetetlen bizonyítás mellett kártérítés megfizetésére kötelezhető, ha e magatartásával összefüggésben jogellenesen kárt okoz a másik félnek.
A cikk szerzője dr. Szigeti-Szabó Andrea partner ügyvéd és dr. Kaltenecker Dániel ügyvédjelölt. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
