Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Bár alig hétéves múltra tekint vissza, a bizalmi vagyonkezelés rendkívüli népszerűségre tett szert napjainkra – derül ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda blogjából.
A generációváltás az utóbbi évtized egyik kulcsszava az üzleti életben. Mindazok, akik a ’80-as, ’90-es években a semmiből építettek fel vállalatcsoportot, most át kívánják adni a stafétabotot. Szinte minden családnál rutinszerűen merülnek fel a klasszikus kérdések: kinek tudom átadni a társaság irányítását? Hogyan tudom biztosítani, hogy a vagyon egyben maradjon? Mi van, ha a családtagok egy része más érdeklődésű? Lehet-e azt biztosítani, hogy a társaság irányítása egy előre elhatározott stratégia mentén menjen tovább? Értelemszerűen nincs varázsrecept minden kérdésre, de a Ptk.-ba 2014 során bekerült bizalmi vagyonkezelés a tapasztalatok szerint nagyon sok esetben megoldást tud biztosítani.
A bizalmi vagyonkezelés klasszikus formája szerint a vagyonrendelő a vagyonát (pl. egy társaságcsoportban meglévő részesedését) egy bejegyzett, az mnb engedélyével rendelkező vagyonkezelő szervezetnek adja át, aki azt a vagyonrendelő utasítása szerint irányítja tovább. Bár a vagyonkezelő kötve van a vagyonrendelő utasításaihoz és akármikor leváltható, a vagyon kezelése mégiscsak kikerül az eredeti tulajdonos kontrollja alól – írja a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje és adótanácsadója, dr. Baráti Ákos.
A jogszabály azonban az intézményes vagyonkezelés mellett ismeri az egyedi vagyonkezelés lehetőségét is. Ennek lényege, hogy minden személy – legyen az társaság vagy magánszemély – jogosult arra, hogy szám szerint egy vagyonkezelési konstrukcióban az MNB engedélye nélkül járjon el vagyonkezelőként. (Megjegyezzük azonban, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint családonként csak egy egyedi vagyonkezelés a megengedett.) Ráadásul pár egyszerű feltétel teljesítése esetén akár a vagyonrendelő is eljárhat vagyonkezelőként. Azaz a családfő akár önmagát is kinevezheti vagyona vagyonkezelőjeként, és innentől kezdve már nem tulajdonosként, hanem vagyonkezelőként irányítja tovább a társaságot. Értelemszerűen ilyenkor érdemes egy helyettes vagyonkezelőt kijelölni, aki a tulajdonos halála esetén a vagyonkezelést átveszi. De ha a családon belül van már erre alkalmas utód, akár ő is kinevezhető vagyonkezelőként.
Sokszor jelent gondot a családtagok eltérő érdeklődése; vannak, akik aktívabban részt tudnak venni a társaság működtetésében, míg mások eltérő életpályát futnak be. Egy egyszerű öröklési helyzetben azonban valamennyi örökös tulajdonossá válik, amely a döntéshozatal szétaprózódásához és a társaságirányítás hatékonytalanságához vezethet.
A bizalmi vagyonkezelés ezt a csapdahelyzetet is kezelni tudja. A vagyonrendelő ugyanis olyan személyt nevezhet ki vagyonkezelőnek, akinek a szakértelmében megbízik. Az így kijelölt vagyonkezelő az irányítása alatt tarthatja a társaság működését és megőrizheti annak egységességét. A többi, nem operatív családtag egy ilyen esetben a vagyonkezelés kedvezményezettjei közé kerül és a vagyonrendelő által meghatározott módon részesül a vagyon hozamából.
Öröklés esetén az örökhagyó halála és a hagyaték átadása között rendszerint jelentősebb időszak is eltelhet, adott esetben akár több, mint egy év. Ezen időszak alatt nincs, aki gyakorolja a társaság feletti tulajdonosi jogosítványokat, ami sok esetben a társaság működésképtelenségéhez vezet. A bizalmi vagyonkezeléssel ez a patthelyzet is elkerülhető: ha az örökhagyó még életében bizalmi vagyonkezelésbe adja a társasági részesedését, akkor halála során nem akad meg a társaság működése, mivel a vagyonkezelő biztosítani tudja a tulajdonosi jogosultságok gyakorlásának folyamatosságát.
A bizalmi vagyonkezelő közbeiktatása adózásilag is több előnnyel jár. Amennyiben ugyanis mind a vagyonrendelő, mind a kedvezményezettek magánszemélyek, úgy a vagyonkezelésen elért pénzügyi nyereség adómentes. További adóelőnyök segítik a bizalmi vagyonkezelést akkor is, amikor a kedvezményezettek hozzájutnak a vagyonkezelésbe tett társaság értékesítéséből származó nyereséghez. Persze lehet, hogy ilyen adókötelezettséggel majd csak több év múlva kell számolni, és ki tudja, addigra hányszor írják át az adótörvényeket – olvasható a Jalsovszy blogján.
(Jogászvilág)
