Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság által vizsgált esetben a munkavállaló munkaszerződését a munkavégzés helyszínének megváltozása miatt mondták fel, a munkavállaló pedig a felajánlott állást nem tudta elfogadni. Megsértette-e a munkáltató az egyenlő bánásmód követelményét?
A panasz szerint a kérelmező, – miután gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadsága véget ért – nem térhetett vissza eredeti munkavégzési helyére, részlegvezetői munkakörébe, mivel azt időközben betöltötték.
A munkáltató ugyanezen munkavégzési helyen egy hatórás, részmunkaidős pénztárosi állást ajánlott fel a kérelmezőnek, aki ezt el is fogadta volna, azonban – már miután munkaköri alkalmassági vizsgálaton is részt vett –, arról tájékoztatta a munkáltató helyi képviselője, hogy mégsem töltheti be a felkínált pozíciót, mert nem a munkavégzés helyével azonos településen lakik, hanem 7 km-rel távolabb, és a tömegközlekedési bérlet költségét költségtakarékossági okokból a munkáltató nem tudja állni.
A munkáltató ekkor egy négyórás, részmunkaidős állást ajánlott egy, a kérelmező lakóhelyétől 35 km-re fekvő településen, amit a kérelmező szintén elfogadott volna, ha a nap munkakezdés időpontjának meghatározásánál a munkáltató tekintettel van arra, hogy tömegközlekedéssel a kérelmező lakóhelyéről nagyon korai időpontban lehetetlen beérkezni a munkahelyre. Mivel a kérelmező a bejárás lehetetlensége miatt nem fogadta el az ajánlatot, a munkaszerződést a munkáltató felmondta.
|
Új szolgáltatásokkal bővült a munkajog.hu:
|
 |
A munkáltató az eljárás során visszautasította, hogy a kérelmezővel szemben megsértette volna az egyenlő bánásmód követelményét. Arra hivatkozott, hogy a kérelmezőre is vonatkozó kollektív szerződés alapján egyoldalúan módosíthatja a munkavégzés helyét, ennek ellenére törekszik arra, hogy a munkavállaló elégedett legyen a munkahelyével.
Amikor a kérelmező a fizetés nélküli szabadságról visszatért, nem volt lehetséges eredeti munkakörében történő foglalkoztatása, mert munkavégzésének korábbi helyén csak egy ilyen pozíció volt, az pedig be volt töltve.
A felajánlott hatórás állásra azért lett volna lehetőség, mert egy munkavállaló éppen meg kívánta szüntetni a munkaviszonyát, erre azonban végül csak hónapokkal később került sor, így kérelmező nem állhatott helyette munkába. A munkaszerződést azért mondták fel, mert a kérelmező nem fogadta el a felkínált négyórás munkakört, más felajánlható szabad munkakör pedig nem volt a munkáltatónál.
Kérelmező számára a tömegközlekedési bérlet költségét egyébként megtérítették volna, ennek sem volt köze ahhoz, hogy a munkaviszonyát megszüntették.
Az ügyben a hatóság tárgyalást tartott, melyen a felek között egyezség született. A munkáltató fenntartotta, hogy kérelmezővel szemben az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg, azonban vállalta, hogy kérelmező részére kártérítést fizet. Az egyezséget a hatóság határozatával jóváhagyta.
