Elővásárlási jog az ingatlan-nyilvántartási gyakorlat változásának tükrében

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szélesebb körben is ismert, hogy osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanok esetén, amennyiben az adásvétel tárgyát tulajdoni hányad képezi, és a vevő nem tartozik az ingatlan tulajdonosai közé, a tulajdonosokat a törvény alapján elővásárlási jog illeti meg.

A Ptk. 6:222. § rendelkezései szerint, ha a tulajdonos harmadik személytől olyan vételi ajánlatot kap, amelyet el kíván fogadni, az ajánlat elfogadása előtt köteles az ajánlatot teljes terjedelemben közölni az elővásárlásra jogosulttal. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye, vagy más körülmény miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben az ingatlanra elővásárlási jog van bejegyezve, vagy az ingatlan nyilvántartás adataiból megállapítható, hogy jogszabályon alapuló elővásárlási jog áll fenn, és a tulajdonjog bejegyzését nem az elővásárlási jog jogosultja javára kérik – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése érdekében csatolni kell a jogosult nyilatkozatát arról, hogy az elővásárlási jogával nem kíván élni. (109/1999. (XII.29) FVM rendelet 75. § (1) bekezdés)

A gyakorlatban a felek igyekeznek elkerülni azt, hogy a vételi ajánlatot olyan személyekkel közöljék, akik azzal nyilvánvalóan nem kívánnak élni, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor a vevő a lakás mellett pl. gépkocsi beállót is vásárolni kíván – ez utóbbi azonban osztatlan közös tulajdonba tartozik.

Ilyen esetekben a szerződő felek jellemzően az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII.29) FVM rendelet 75. § (3) bekezdésének rendelkezéseit hívták fel, mely szerint „ha a nyilatkozat beszerzése a jogosult tartózkodási hely vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel, vagy számottevő késedelemmel járna, a bejegyzéshez elegendő a szerződő felek együttes nyilatkozata, amelyben elő kell adni a rendkívüli nehézséget, vagy a számottevő késedelmet valószínűsítő tényeket.”

Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy amennyiben a felek teremgarázs beálló megvásárlása esetén az adásvételi szerződésben akként nyilatkoztak, miszerint a tulajdonosok nagy száma, és nehéz elérhetősége miatt mellőzik a megkeresésüket, az ingatlanügyi hatóság a gépkocsi beállónak megfelelő tulajdoni hányad tekintetében a tulajdonjogot minden további nélkül bejegyezte – feltéve, hogy több mint 10 elővásárlásra jogosultról volt szó.

Újabban ez az évtizedes, jól bejáratott gyakorlat változni látszik, és az eljáró ingatlanügyi hatóságok olyan hiánypótlásra vonatkozó végzéseket bocsátanak ki, melyben felhívják a vevőt arra, hogy csatolja az elővásárlásra jogosultak arra vonatkozó nyilatkozatát, miszerint jogukkal élni nem kívánnak, avagy tértivevénnyel igazolják, hogy a vételi ajánlattal megkeresték a jogosultakat.

E körben az ingatlanügyi hatóság arra hivatkozik, hogy a 109/1999. (XII.29) FVM rendelet 75. §-a sorrendet állít fel atekinteben, hogy mely okiratotokat lehet elfogadni annak igazolására, hogy a tulajdonostár vételi szándéka nem áll fenn.

A sorrendben első helyen a jogosult nyilatkozata áll, ha nem nyilatkozott, úgy a (2) bekezdés kivételként fogalmazza meg, hogy a vételi ajánlat közlését kell igazolni az átvételt igazoló irattal (eredeti tértivevény), és a (3) bekezdés további kivételként említi, hogy amennyiben a nyilatkozat beszerzése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel, vagy számottevő késedelemmel járna, a bejegyzéshez elegendő a szerződő felek erre vonatkozó együttes nyilatkozata is.

Az ingatlanügyi hatóság álláspontja szerint tehát önmagában a szerződő felek nyilatkozata nem elegendő, igazolni kell a közlés megkísérlését is!

Ez az álláspont természetesen erősen vitatható, és a legkevesebb, ami elmondható, hogy nem könnyíti meg a közös tulajdonban álló garázs beállók megvásárlását.

A probléma megoldását/elkerülését a gyakorlatban az jelentheti, ha az eladó eleve dologösszességként adja el a lakást és a garázs beállót, a vevő pedig dologösszességként vásárolja meg azokat.

A 2/2009.(VI.24.) PK vélemény az elővásárlási joggal kapcsolatos egyes jogértelmezési kérdésekről az alábbiak szerint fogalmaz:

„Ha a tulajdonos az elővásárlási joggal terhelt dolgot, más dolgokkal együtt oszthatatlan szolgáltatásként (dologösszességként) akarja eladni köteles a vételi ajánlatot az elővásárlásra jogosulttal közölni.

Az elővásárlásra jogosult a dologösszesség egészére vonatkozó, vele közölt ajánlat tartalmát csak teljes egészében fogadhatja el. Ha az elővásárlásra jogosult kizárólag arra a dologra nézve tesz elfogadó nyilatkozatot, amelyre az elővásárlási joga vonatkozik, nyilatkozata új ajánlatnak minősül, így közte és a tulajdonos között a szerződés csak akkor jön létre, ha ajánlatát a tulajdonos elfogadja.

Megegyezés hiányában az elővásárlásra jogosult és a tulajdonos között csak akkor jön létre az adásvételi szerződés kizárólag arra a dologra nézve, amelyre az elővásárlási jog vonatkozik, ha a dologösszességként való értékesítés a Ptk. 5. § (1) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik.”

Vagyis abban az esetben, amennyiben a tulajdonos a lakást és a garázs beállót együtt kívánja eladni, a kapott és általa elfogadott komplett vételi ajánlatot kell, hogy közölje az elővásárlási jog jogosultjával.

A jogosult csak az egész vételi ajánlatot fogadhatja el, önmagában a garázs beálló tekintetében nem tehet elfogadó nyilatkozatot, illetve ha tesz, az új ajánlatnak minősül, amit az eladónak nem kell elfogadnia, kivéve, ha a dologösszességként való értékesítés joggal való visszaélést valósít meg.

A hivatkozott PK. vélemény konklúziója tehát akár az is lehet, hogy amennyiben az eladó a lakásra és a garázsra együtt kap ajánlatot, azonban a garázs tekintetében elővásárlásra jogosult személy ezt kompletten elfogadja, mind a lakást, mind pedig a garázst neki kell eladni, nem pedig az eredeti ajánlatot tevő személynek.

Ezzel kapcsolatosan felmerül az az obligát kérdés, hogy miként szerezheti meg a lakás tulajdonjogát olyan személy, akinek – ellentétben a garázzsal – a lakás tekintetében nincsen elővásárlási joga?

Tapasztalataink, illetve az ingatlanügyi hatósággal történt egyeztetések alapján ezt az ellentmondást a hatóság egyelőre úgy oldja fel, hogy abban az esetben amennyiben a lakás és az osztatlan közös tulajdonba tartozó garázs beálló egy okiratban, dologösszességként kerül értékesítésre, a hatóság az elővásárlási jog jogosultak megkeresésétől – egyelőre – eltekint.

E körben javasoljuk, hogy a felek külön rögzítsék, hogy az ingatlan (lakás), valamint a tulajdoni hányad (garázs beálló) dologösszességként kerül eladásra, valamint hivatkozzanak a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának BH 1984/270. számú eseti döntésére, amely röviden az alábbiakban foglalható össze:

„A tulajdonos a rendelkezési jogát terhelő elővásárlási jogot nem játszhatja ki azzal, hogy az elővásárlási joggal terhelt dolgot egy másik dologgal együtt adja el, és a vételárat egységesen állapítják meg. Más a helyzet azonban akkor, ha a tulajdonostárs a társasházban levő, külön tulajdonában álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget (garázs) az öröklakással együtt kívánja harmadik személynek eladni. Ez esetben a tulajdonostársak a nem lakás céljára szolgáló helyiségre nézve nem gyakorolhatnak elővásárlási jogot [Ptk. 145. § (2) bek., 373. §, 1977. ]

A cikk szerzője dr. Jean Kornél partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

---