Fogyasztóvédelmi szabályrendszer 4. – A közigazgatási per hatóköre a fogyasztóvédelemben

Sorozatunk a Magyarázat a fogyasztóvédelmi jogi igényérvényesítésről című Wolters Kluwer-kötet egyes fejezetein keresztül mutatja be a tárgyalt szabályrendszer jogintézményeit. Ezúttal a közigazgatási per hatókörével kapcsolatos részlet olvasható.

A Wolters Kluwer Hungary Kft. gondozásában, dr. Balogh Virág szerkesztésében megjelenő Magyarázat a fogyasztóvédelmi jogi igényérvényesítésről című kötet kísérletet tesz az egyre gyorsabb ütemben bővülő fogyasztóvédelmi szabályrendszer bemutatására, olyanképp, hogy a kiadvány az egyes jogintézményeket a lehetséges igényérvényesítés módjain keresztül ismerteti. Cikksorozatunk negyedik részében a közigazgatási per hatókörével foglalkozó részletét olvashatják el. Az első cikk itt , a második itt , a harmadik pedig itt tekinthető meg.

„Mint láttuk, a közigazgatási perrendtartás a bíróság alapvető feladataként a közigazgatás cselekményeivel szembeni hatékony jogvédelmet jelölte meg. Ezt a hatékony jogvédelmet a közigazgatási perekben háromirányú szabályrendszer alapozza meg. Az első ezek közül a hézagmentes bírói jogvédelem biztosítása, azaz a közigazgatás feletti bírói kontroll kiterjesztése minden olyan közigazgatási tevékenységre, mely a közigazgatástól elkülönült jogalanyok jogát, jogszabály által védett érdekét érinti. Emellett fontos szerepe van a közigazgatási perben a felek közötti fegyveregyenlőség garantálásának és az időben is hatékony jogvédelemnek. Ez utóbbi két szabályrendszer a peres eljárás normáiban ölt testet. A hézagmentes jogvédelem jogi eszköztára leginkább a Kp. [2017. évi I. törvény a közigazgatási perrendtartásról (a szerk.)] tárgyi hatályának megvonásában mutatkozik meg. A Kp. megalkotásának fontos jogpolitikai célja volt – a közigazgatási perjog emancipációján túl – a közigazgatási bírói útra vonatkozó, már meglévő szabályok egységesítése, rendszerbe foglalása és továbbfejlesztése. A hézagmentes jogvédelem legfontosabb jogi eszköze, hogy a Kp. a »közigazgatási jogvita« generális fogalmával határozza meg a közigazgatási perek tárgyát. A közigazgatási jogvitán túl a törvény hatálya kiterjed

– a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogvitákra; valamint

– a közigazgatási szerződéses jogviszonyokból fakadó jogvitákra; továbbá

– mindazokra a közjogi jogvitákra, amelyek elbírálását törvény a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe utalja; valamint

– a hatálya alá vonja az önkormányzati rendeletek más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, illetve a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárásokat is, tehát normakontroll eljárást is szabályoz.

A Kp. 4. § (1) bekezdésének a megfogalmazása értelmében: „A közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező, a (3) bekezdés szerinti cselekményének, vagy a cselekmény elmulasztásának (a továbbiakban együtt: közigazgatási tevékenység) jogszerűsége”. Ezt annyiban korlátozza a Kp. 4. § (2) bekezdése, amennyiben rögzíti, hogy: „A vitatott tevékenység akkor lehet közigazgatási jogvita tárgya, ha bármely a közigazgatási tevékenységgel közvetlenül érintett fél a vitatott tevékenységgel szemben jogszabály által biztosított közigazgatási jogorvoslatot kimerítette, vagy a pert jogszabály előírása miatt más közigazgatási eljárás előzte meg.”

A közigazgatási szerv Kp.-beli fogalmából következően csak a végrehajtó hatalomhoz tartozó állami szervekre, illetőleg a közigazgatás egyes feladatait megvalósító egyéb szervekre (köztestületek, felsőoktatási intézmények, egyéb kvázi közigazgatási szervek) terjed ki a közigazgatási perrendtartás szervi hatálya. A más hatalmi ágba tartozó államhatalmi szervek aktusainak Kp. szerinti felülvizsgálatára – fogalmilag – még akkor sem kerülhet sor, ha ezek igazgatási típusú tevékenységet végeznek, és például közhatalmi egyedi aktust bocsátanak ki (például országgyűlési bizottság, köztársasági elnök, Állami Számvevőszék egyes egyedi aktusai illetőleg cselekményei). Annak azonban nincs akadálya, hogy e szervek meghatározott aktusainak bírói felülvizsgálatára törvény »egyéb közjogi jogvitaként« a Kp. alkalmazását írja elő.

A (pénzügyi) fogyasztóvédelem vonatkozásában – szervezeti jogi értelemben – külön kell szólni az MNB-ről. Az MNB az Alaptörvény 41. cikk (1) bekezdése szerint Magyarország központi bankja. Az MNBtv. [2013. évi CXXXIX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról (a szerk.)] 5. § (1) és (4) bekezdése szerint az MNB részvénytársasági formában működő jogi személy, melynek részvényei az állam tulajdonában vannak. A MNB tehát nem államigazgatási szerv, de tevékenységének egy része, mégpedig a pénzügyi közvetítő rendszer felügyelete, hatósági felügyelet és jogalkalmazási tevékenység. Így az MNB – e közigazgatási tevékenységét tekintve –közigazgatási jogvita alanya lehet.

A közigazgatási szerv tág felfogásából következik az is, hogy a Kp. 4. § (7) bekezdése közigazgatási szerveknek tekinti az államigazgatási vagy önkormányzati igazgatási szervek, a köztestületek és a felsőoktatási intézmények azon szervezeti egységeit és tisztségviselőit (például a járási, kerületi hivatal vezetőjét) is, melyekre jogszabály önálló közigazgatási feladat- és hatáskört telepít. Ezek szervezéstudományi szempontból nem önálló közigazgatási szervek, jogi szempontból pedig csak közigazgatási jogi jogalanyiságuk van. Azzal, hogy a Kp. a közigazgatási szerv fogalma alá vonja őket, elismeri perbeli legitimációjukat, tehát a közigazgatási perben félként (rendszerint alperesként) vehetnek részt.

A Kp. 4. § (3) bekezdése a fogalommeghatározások között sorolja fel a közigazgatási jogvita tárgyát képező közigazgatási cselekményeket, amelynek értelmében közigazgatási cselekmények: az egyedi döntés; az egyedi ügyben alkalmazandó – a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó – általános hatályú rendelkezés; valamint a közigazgatási szerződés. Ezen túlmenően a törvény hatálya alá tartozó közigazgatási cselekményeket a közigazgatási perrendtartás negatív módon, bizonyos cselekmények kizárásával is körülhatárolja. A Kp. 4. § (4) bekezdése alapján nincs helye közigazgatási jogvitának a kormányzati tevékenységgel, így különösen a honvédelemmel, az idegenrendészettel és a külügyekkel kapcsolatban; önállóan valamely közigazgatási cselekmény megvalósítását szolgáló járulékos közigazgatási cselekmény jogszerűségére vonatkozóan; valamint az egymással irányítási vagy vezetési jogviszonyban álló felek között.

Ahogy a közigazgatási bíráskodás rendeltetésénél láttuk, a bíró jogvédelmet nyújt a közigazgatással szemben. Ebből következően a bíróság a közigazgatási per tárgyát képező közigazgatási cselekményeknek, illetőleg mulasztásnak csak a jogszerűségét vizsgálhatja, értékelheti. A bírói kontroll nem terjed ki az aktusok célszerűségére, még kevésbé azok eredményességére, hatékonyságára. Ez a korlát ugyancsak a hatalommegosztás elvéből következik, hiszen az igazságszolgáltatás nem léphet a végrehajtó hatalom helyébe, nem vállalhatja át attól a közigazgatás állami szervező funkcióját.

A közigazgatási bíráskodás – téma szerinti – terjedelmével kapcsolatban kiemelésre érdemes, miszerint mind a közigazgatási hatósági határozatok, mind az önálló jogorvoslattal megtámadható végzések és a mulasztás is közigazgatási per tárgyát képezik. A különbség az, hogy a határozatok elleni perekre a Kp. általános szabályai vonatkoznak, a végzéseket – mint járulékos cselekményeket – egyszerűsített perben (Kp. XXI. Fejezet) bírálják el. A mulasztásokkal szemben is létezik egy különös performa, a mulasztási per (Kp. XXII. Fejezet).

A hatósági ügyfajtákat tekintve a Kp. hatálya szélesebb, mint az Ákr.-é [2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról (a szerk.)], mert a bírói út többségében nyitott azokban az ügyfajtákban is, melyeket a jogalkotó az Ákr. hatálya alól kivett [ez a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásai tekintetében bír relevanciával a fogyasztóvédelem területén, lásd: Ákr. 8. § (1) bekezdés e) pont].

Említésre érdemes ezen kívül, hogy a Kp. tárgyi hatálya alá tartoznak a közigazgatási szerződéses jogviták is. Ez az eljárás voltaképpen a közigazgatási szervek közötti hatásköri vita eldöntését jelenti, amelyről kijelenthető, hogy ezek különleges szakértelmet igénylő jogértelmezési feladatnak minősülnek, mivel ezekben az esetekben a hatáskör jogszabályhoz kötöttségét, a közigazgatási szervek közötti munkamegosztást értelmezi a bíróság az eljárásában. Ezt az elvet követi a közigazgatási perrendtartás is, amikor akként rendelkezik, hogy a kijelölési eljárásokban a Kúriának van kizárólagos hatásköre.”

A kötet szerkesztője dr. Balog Virág, szerzői: dr. Balogh Virág, dr. Bencsik András és dr. Zavodnyik József.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---