Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Állami Számvevőszék legfrissebb elemzése bemutatja a 2020-ban bevezetett közteher-csökkentő intézkedéseket, értékeli a nem bérjellegű munkaerőköltségek növekedését. Ezen túlmenően azt is, hogy mit jelentene, amennyiben a magyar adóék az EU átlagának, vagy Szlovákia adóéke értékére módosulna. Az elemzés a témában nyilvánosan elérhető, 2019. és 2020. évi adatokat használta fel, illetve amennyiben az adott résztéma elemzése megkívánta kitekintett az ezen időszakot megelőző évekre is.
A munkaerővel kapcsolatos ráfordítások alakulásának vizsgálata fontos információt jelent a gazdálkodók számára. A munkaerőköltség a munkaerő árát, az alkalmaztatás költségét jelenti, magában foglalja mindazt a kötelezettséget, ami munkáltatót terheli a munkaerő alkalmazásával kapcsolatban. Ennek nagyságrendje, alakulása jelentősen befolyásolja a vállalkozások működését, gazdálkodását, döntéseit. A munkabérek változása, reálértéke hatással van a magánszemélyek, munkavállalók életére, fogyasztására, megtakarításaira. Mindezeken át hatással van Magyarország gazdasági növekedésére és versenyképességének alakulására is.
Az EUROSTAT értékelése szerint 2020-ban az óránkénti munkaerőköltségen belül a nem bérjellegű munkaerőköltségek Magyarországon – az európai uniós átlaghoz hasonlóan – kis mértékben emelkedtek 2020. év egyes negyedéveiben az előző év azonos időszakához viszonyítva.
Ez az emelkedés a COVID-19 járvány miatti gazdasági visszaesés, a veszélyeztetett ágazatok számára nyújtott adó- és járulékfizetési kedvezmények ellenére következett be. Ennek alapvető oka, hogy 2020-ban a hazai gazdaság jó eredményeket ért el a családok jövedelmének megvédésében: Magyarországon az átlagbér növekedése harmadik helyezést ért el az Európai Unión belül. Ennek pozitív hatását növelte, hogy a magyar munkanélküliségi ráta 2020 végén a negyedik legalacsonyabb volt. A munkát terhelő adók csökkenése szintén a harmadik helyezést érte el az Európai Unión belül, a szociális hozzájárulási adó két százalékpontos mérséklése által. (MNB, 2021.)
Az adóék az adó- és járulékterhek arányát méri a munkaerőköltségen belül, azt mutatja meg, hogy a munkaerőköltség hány százalékát vonja el az állam. 2016 óta a magyar adóék 48,3%-ról 43,6%-ra csökkent, a szociális hozzájárulási adó mértékének összesen 11,5 százalékpontos csökkenésének köszönhetően. Mindez összhangban van a kormány a munkát terhelő adók csökkentésére, egyszerűsítésére irányuló adópolitikájával.
A versenyszférával 2016-ban kötött megállapodás alapján, a 2019. évet követően négy alkalommal 2-2 százalékponttal kerül csökkentésre a szociális hozzájárulási adó mértéke, amennyiben az egyes években a versenyszféra 6-6 százalékpontos reálkereseti növekedést ér el. A 2019-es, 2020-as évet érintő adómérték csökkentések megtörténtek. A 2021. és 2022. évi további csökkentések várhatóan tovább mérséklik a munkaerőköltség adóékének mértékét.
Azonban ahhoz, hogy az adóék mértéke megközelítse az Európai Unió 27 tagállamának átlagát, vagy Szlovákia adóék adatát további adómérték csökkentések szükségesek. A legcélszerűbb ehhez a személyi jövedelemadó kulcsának csökkentése, amelynek mértéke 2016 óta nem változott, 15%. Számításaink szerint a várható szociális hozzájárulási adómérték csökkentés mellett néhány százalékos személyi jövedelemadó kulcs csökkentéssel a magyar adóék 40% alá tud csökkenni.
A személyi jövedelemadó csökkentése kedvezően járulna hozzá Magyarország versenyképességének javításához. Az adómérséklés nettó béremelkedést, magasabb elkölthető jövedelmet, fogyasztásnövekedést és a munkaerő-kínálat bővülését eredményezi. Kedvezően befolyásolja a gazdasági növekedést, a fogyasztási adóbevételi többlet pedig ellensúlyozza a személyi jövedelemadó csökkentéséből származó költségvetési bevételkiesés egy részét. Az adó mértékének csökkentése hozzájárul az adóelkerülés csökkentéséhez ezáltal a gazdaság további fehéredéséhez.
Az adóék, mint mutató előnye, hogy egyszerűen számítható. Az adóék nem alkalmas azonban annak szemléltetésére, hogy a kormány az adó- és járulékkedvezmények rendszerével hogyan csökkentette a munkavállalók adóterheit. Ennek korlátja a mutató számítási módszere, mivel az EUROSTAT ezt a mutatószámot egy szűkebb csoport, az alacsony keresetű, egyedülálló, gyermektelen személyek esetében alkalmazott adó- és járulékmértékek alapján határozza meg.
A ténylegesen nyújtott adó- és járulékkedvezményeket is figyelembe vevő mutató lehetne az un. „realizált adóék”. Ezt az EUROSTAT számítási módszerét alapul véve, de nem az adómértékek alapján, hanem az adott időszakban a munkavállalók és munkáltatók által megfizetett adó, járulék és a felmerült munkaerőköltség hányadosaként lenne célszerű számítani. Jelenleg a KSH, illetve az EUROSTAT adatbázisaiban ilyen tartalmú mutatót nem leltünk fel, valamint a mutató számításához a megfelelő, ugyanabból forrásból származó adatok nem állnak rendelkezésre.
Az elemzés ide kattintva olvasható teljes terjedelemben.
