Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az egyik vezető céginformációs szolgáltató nemrég közzétett adatai szerint 2020-ban valamivel kevesebb cég szűnt meg, és országosan a kényszertörlések száma is csökkent az előző évhez képest. Ugyanakkor a cégek megszűnéséhez vezető eljárások közül a kényszertörlések száma még így is kiemelkedően magas, a tavalyi évben csak Budapest 8845 ilyen eljárás indult.
Könnyen belátható, hogy a koronavírus járvány hosszabb távú gazdasági hatásai azt eredményezhetik, hogy az elkövetkező években nőni fog a működésképtelenné váló gazdasági társaságok, és ezzel együtt a hivatalból indított kényszertörlési eljárások száma.
Hitelezői oldalról tehát a probléma előtérbe kerülésére számíthatunk, ezért cikkünkben azt vizsgáljuk meg, hogy milyen jogi lehetőségei vannak egy kényszertörlési eljárással érintett cég hitelezőjének a követelése érvényesítésére.
Igénybejelentés a kényszertörlési eljárásban
A Ctv. által szabályozott kényszertörlési eljárás célja a jogsértő módon működő cégek jogutód nélküli megszüntetése és a cégjegyzékből történő végleges törlése. A kényszertörlés alapvetően nem visszafordítható folyamat, a kényszertörlés alá kerülő cég az erre vonatkozó jogerős határozat után nem dönthet a továbbműködéséről. A kényszertörlést a jogszabály szerint abban az esetben rendeli el a cégbíróság, ha a céget megszűntnek nyilvánítja, a végelszámolás három éven belül nem került befejezésre, vagy a társaság jogutód nélküli megszűnésére került sor, és végelszámolás lefolytatásának egyébként nincsen helye.
A megindult eljárásban cégbíróság első lépésként a kényszertörlést elrendelő végzést a Cégközlönyben teszi közzé. A végzés tartalmazza a hitelezőknek szóló felhívást is, amely alapján 60 napon belül jelenthető be a cégbíróságnak a kényszertörlés alatt álló társasággal szemben fennálló követelés, és a követelés bejelentése esetén a bejelentőnek nyilatkoznia kell a követelés összege mellett a követelés jogcíméről, keletkezésének és esedékességének időpontjáról is.
Az irányadó bírósági gyakorlat szerint (BDT2016. 3479.) a 60 napos határidő nem jogvesztő, annak elmulasztásához a jogalkotó a jogvesztés jogkövetkezményét nem fűzte, ezért a határidő elmulasztása – szemben például a felszámolási eljárás meghatározott 180 napos jogvesztő határidővel – nem eredményezheti a követelés megszűnését, és nem járhat azzal a jogkövetkezménnyel sem, hogy a később bejelentett követelést a kényszertörlési eljárás során figyelmen kívül hagyják. A kényszertörlési eljárás befejezésekor tehát a cégbíróságnak a végzésében a határidőn túl bejelentett követelések jogosultjait valamint a követelések mértékét is fel kell tüntetnie.
A hitelezői igények érvényesítése szempontjából fontosnak tűnik azonban, hogy a követelés a kényszertörlési eljárásban annak jogerős befejezéséig bejelentésre kerüljön. A jogszabály ugyan ennek elmulasztásához sem fűzi kifejezetten a jogvesztés jogkövetkezményét, azonban amennyiben a követelés az eljárás jogerős befejezéséig nem kerül bejelentésre, és a céggel szemben nem indul felszámolási eljárás, a követelés jogosultja lényegében elveszti a jogi lehetőséget arra, hogy a ki nem elégített követelését a Ctv. által szabályozott módon más személlyel – így a törölt cég volt tagjával vagy vezető tisztségviselőjével – szemben érvényesítse.
Ennek oka pedig az, hogy a kényszertörléshez kapcsolódó tagi, vezető tisztségviselői felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazásában hitelezőnek az a személy minősül, aki követelését a kényszertörlési eljárásban bejelentette, és a követelése jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton, más végrehajtható okiraton alapul, vagy az nem vitatott vagy elismert, pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés. Bejelentés hiányában tehát a jogosult ezen eljárások szempontjából nem minősül hitelezőnek, amely az ehhez kapcsolódó igényérvényesítési jog kritériuma.
Ha a követelést önként teljesítik
A kényszertörlési eljárásban bejelentett hitelező követelés szerencsés esetben megtérülhet az eljárás során, amennyiben van olyan elérhető érintett személy, aki önként hajlandó a követelést teljesíteni.
Az eljárásban ugyanis a cégbíróság értesíti a cégjegyzékbe bejegyzett, eltiltással fenyegetett személyeket is arról, hogy az eljárásban az eltiltásra okot adó körülmény – azaz bejelentett követelés – merült fel, és az értesítésben 30 napos határidővel (amely egy alkalommal 30 nappal meghosszabbítható) nyilatkozattételre hívja fel az érintett személyt, hogy vitatja-e a céggel szemben bejelentett követeléseket, továbbá a cég által megvalósított mulasztást, továbbá hogy nyilatkozzon azokról az intézkedésekről, amelyeket megtett annak érdekében, hogy a cég az őt terhelő jogszabályi rendelkezéseket teljesítse.
Az érintett személy ilyen esetben – szembesülve az őt fenyegető eltiltási szankcióval – dönthet úgy, hogy a bejelentett hitelezői igényt kiegyenlíti, ezzel elkerüli az eltiltást, a cégbíróság pedig törli a céget, és az eljárás a követelés megtérülésével lezárulhat.
Eltiltás alkalmazása
Amennyiben ilyen önkéntes teljesítésre nem kerül sor, a kényszertörlési eljárásban bejelentett, de meg nem térült hitelezői követelés sorsa a továbbiakban attól függ, hogy az eljárás átfordul-e felszámolásba, vagy a cég törlésére a kényszertörlés keretein belül cégbírósági intézkedésként kerül sor.
Ha a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, azonban a bejelentés, illetve a vagyonfelmérés adatai alapján a cég vagyontalan vagy a vagyona előreláthatóan nem fedezi a várható felszámolási költségeket, a cégbíróság a céget törli a cégjegyzékből és – ha a bejelentett követelést nem elégítik ki – rendelkezik az érintett személyek eltiltásáról.
Eltiltást a kényszertörlési eljárás megindításakor bejegyzett vezető tisztségviselővel, korlátlanul felelős taggal, többségi befolyással rendelkező taggal szemben elsősorban akkor alkalmaz a cégbíróság, ha a cég megszűntnek nyilvánítására és törlésére az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás, vagy adószám törlése miatt került sor. Az érintett személy 500.000,- Ft-ot meg nem haladó összértékű követelés esetén egy évre; 500.000,- Ft és 3.000.000,- Ft közötti összértékű bejelentett követelés esetén három évre; 3.000.000,- Ft összértékű vagy ezt meghaladó bejelentett követelés esetén 5 évre tiltható el, és az eltiltott személy az eltiltás hatálya alatt nem szerezhet gazdasági társaságban többségi befolyást, nem válhat gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává, továbbá nem lehet cég vezető tisztségviselője, cégvezetője, felügyelőbizottsági tagja. A cégbíróság azonban a szankció alkalmazása során figyelembe veszi az adott személy eljárását, és mellőzi az eltiltást, ha egyértelműen megállapítható, hogy az érintett személy a tőle elvárható minden intézkedést megtett a társaság jogszerű működéséért.
Érdekesség, hogy a fenti, differenciáltabb szabályozás bevezetése egy 2017-es alkotmánybírósági határozat eredménye, amellyel az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Ctv. azon korábbi generális szabályát, amely az eltiltást kötelezően és automatikusan alkalmazni rendelte, és pusztán a cég kényszertörléséhez és ahhoz kapcsolta, hogy a kényszertörlési eljárás során a céggel szemben követelés bejelentésére került sor (és a cégnek nem volt fellelhető vagyona).
Szintén megjegyzendő, hogy az eltiltási szankció alkalmazása szempontjából a követelés bejelentésének van jelentősége, azaz a Ctv. alapján úgy tűnik, hogy e körben nem szükséges az, hogy a követelés jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton, más végrehajtható okiraton alapuljon, vagy az nem vitatott vagy elismert, pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelésnek minősüljön. A jogszabály szigorú értelmezése alapján ez egyben azt is jelenti, hogy a bejelentett követelés abban az esetben is eltiltást alapozhat meg, ha annak fennállását a hitelező nem támasztja alá, vagy ha azt az érintett, eltiltással fenyegetett személy egyébként vitatja, ugyanis a cégbíróság jogszabályi felhatalmazás hiányában a követelés alaposságát nem, pusztán a bejelentés tényét vizsgálhatja. Ilyen helyzetre vonatkozó cégbírósági gyakorlat tudomásunk szerint még nem áll rendelkezésre, de mindenképpen érdekes lenne látni, hogy a cégbíróság miként érvényesítené a fent említett AB határozat szellemiségét – azaz, hogy a vállalkozás szabadsága nem sérüljön az eltiltás alkalmazása során – egy ilyen szituációban.
A bejelentett és meg nem térült hitelezői követelésnek tehát van relevanciája a volt taggal illetve vezető tisztségviselővel szemben alkalmazott eltiltási szankció szempontjából. De mi a helyzet ilyenkor a követeléssel, milyen további lépéseket tehet a hitelező?
Igényérvényesítés a volt taggal illetve vezető tisztségviselővel szemben
Amennyiben a cég törlésére a kényszertörlési eljárásban kerül sor, a hitelező követelését értelemszerűen a törölt céggel szemben már érvényesítheti, és itt kerülhetnek képbe a Ctv. 118/A-118/C. §-ai szerinti felelősségi szabályok, amelyek a kényszertörlési eljárást követő, a cég törlése utáni tagi és vezető tisztségviselői felelősséget alapozzák meg. E körben van jelentősége az igény kényszertörlési eljárásban történő bejelentésének, ugyanis ezen rendelkezések azoknak a kényszertörlési eljárásban meg nem térült igényeknek a megfizetésére irányuló eljárásokról szólnak, ahol a cégbíróság kellő vagyon hiányában úgy törölte a céget, hogy végzésében a hitelezői bejelentés alapján feltüntette a követelések jogosultjait, a követelések és az összesített vagyon mértékét.
Kiemelendő, hogy a volt tag és a volt vezető tisztségviselő felelősségének megállapíthatósága más és más ténybeli és jogi alapon vizsgálandó, és különböző tényállási elemek meglétét feltételezi.
A volt tag felelősségének megállapítására a törlés időpontjában cégjegyzékbe bejegyzett volt taggal szemben akkor kerül sor, ha a tag korlátozott felelősségével visszaélt, azaz a cég terhére hátrányos üzletpolitikát folytatott, a cég vagyonával sajátjaként rendelkezett, vagy a cég törvényes működésével ellentétes határozat meghozatalában vett részt. A felelősség megállapítása érdekében a hitelező – azaz az a személy, aki követelését a kényszertörlési eljárásban bejelentette, és ez a követelés jogerős, végrehajtható bírósági határozaton, vagy más végrehajtható okiraton alapul, illetve nem vitatott, elismert, pénz vagy pénzbeli vagyoni követelés – a törölt cég volt tagjával szemben indíthat pert. A keresetet a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben történő közzétételétől számított kilencven napon belül kell benyújtani, és a per nem megállapításra, hanem olyan összegű követelés szerinti marasztalásra irányul(hat), amely a kényszertörlési eljárásban bejelentésre került, de nem térült meg.
A tagi felelősségen túl a Ctv. bizonyos esetekben a vezető tisztségviselő felelősségét is megállapíthatónak tartja, ha a cég megszűnésére kényszertörlési eljárásban került sor, és kielégítetlen tartozások maradtak fenn.
A vezető tisztségviselő felelősségét az a magatartása alapozhatja meg, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el, és ezáltal a cég vagyona csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult. Ezen általános felelősségi szabály mellett sajátos felelősségi alakzatokat is rögzít a Ctv. 118/B. § (5) bekezdése, melyek lényegében a beszámolók letétbe helyezésének elmulasztásán, a végelszámoló felé fennálló tájékoztatási kötelezettség megszegésén alapszanak.
Érdekesség, hogy a Ctv. nemcsak a tényleges vezető tisztségviselő, hanem az ún. árnyékvezető felelősségének a megállapítását is lehetővé teszi, aki a cég döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt (pl. egy többségi részesedéssel rendelkező tag, vagy bármely olyan személy, aki esetében a tényleges befolyás fennállása igazolható).
Ha az eljárás felszámolásba fordul
Ha a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, és a bejelentés vagy a vagyonfelmérés adatai alapján a cégbíróság megállapítja, hogy (i) a cég vagyona előreláthatóan fedezi a várható felszámolási költségeket, vagy (ii) a cég vagyona valószínűsíthetően fedezetelvonó ügylet miatt jelentősen csökkent vagy fedezetelvonó ügylet miatt nincs vagyona, a kényszertörlési eljárást megszünteti, és kezdeményezi a cég ellen felszámolási eljárás megindítását.
Ilyen esetben a felszámolási eljárás a Csődtv. rendelkezései szerint indul, és a felszámolás elrendelése esetén a hitelezőnek a jogszabályban meghatározott módon és határidőben a felszámolónak kell bejelentenie az adóssal szemben fennálló követelését. Ebben az esetben nincs érdemi relevanciája annak, hogy a követelés a megelőző kényszertörlési eljárásban bejelentésre került-e, és a fentiek szerint a követelés felszámolási eljárásban történő érvényesíthetőségére sem lehet kihatással az, hogy a kényszertörlési eljárásban elvárt 60 napos bejelentési határidő megtartásra került-e.
