Itt az újabb válság: összegyűjtöttünk néhány tévhitet és jogi alapvetést a felkészüléshez

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A fizetésképtelenségi eljárások száma már 2021-ben növekedésnek indult (plusz 20 % éves alapon) a korábbi évek hosszú csökkenő trendje után. Ugyancsak növekedést mutat a késedelmes pénzügyi teljesítések száma és azok értéke. Az önmagában is aggasztó trendet csak fokozza a kiemelkedően magas infláció, és különösen a sosem látott energia- és nyersanyagárak miatti félelem. A fentiek fényében érdemes áttekinteni a hitelezői követelésérvényesítés eszközeit: a megfelelő, eljárásokat és azok kockázatait.

Bár a gazdasági életben a fizetésképtelenségi eljárás megindításával való fenyegetés gyakran már a követelésérvényesítés első lépéseként előkerül, mégis a gyakorlatban egy komoly hitelező erre legvégső eszközként tekint, hiszen a felszámolási eljárás általában drága, lassú és ritkán hoz teljes, gyakran pedig csak elhanyagolható megtérülést.

Általánosságban elmondható, hogy ha mindkét oldalban megvan az orvoslási szándék, a Londoni Elvek mintájára kidolgozott Budapest Elvek megfelelő alapot nyújtanak a bajba jutott adós és hitelezői között egyeztetések megkezdéséhez, emiatt a bankok között széles körben el is terjedt ezek használata. E keretek között, különösen több hitelező esetén, a hitelezők gyakran vállalják átmeneti időre, hogy nem tesznek lépéseket az adóssal szembeni követelés érvényesítése érdekében (standstill), de összességében a felek a tartozás fizetését átmenetileg közös szándékkal fel is függeszthetik (moratórium). Ezen átmeneti időszakok alatt a felek közösen kidolgozzák és megvalósíthatják a mindkét oldalnak legkedvezőbb megoldást: például közösen értékesíthetik azokat a vagyonelemeket, amelyek nélkül az adós tovább tud működni, de az is lehet, hogy a fizetési nehézséget leginkább egy átmeneti, megmentő kölcsönnel lehet orvosolni. A bankok többsége által követett Budapesti Elvek mindkét oldal gazdasági érdekeit figyelembe véve a kooperációra épülnek. A lényeg itt az egymás iránti bizalom fenntartása, és annak felismerése, hogy az adott helyzet nem feltétlenül zéró összegű játszma. Együttműködve, a saját maguk által kialakított, rugalmas szerződéses keretek között mindkét oldal kedvezőbb helyzetbe kerülhet, mint a szigorú, eltérést nem engedő jogszabályi eljárások során.

Ilyen, kevésbé hatékony, jogszabályi lehetőség a csődeljárás, amely régóta a magyar jogrend része, de a gyakorlatban ez ideáig igen ritkán volt alkalmas a célja betöltésére. Mivel itt a hitelezők rendszerint „kész tények” elé vannak állítva, sokkal nagyobb a bizalmatlanság az adós irányában, de több nagy hitelező esetén egymással szemben is. Ebből kifolyólag a kimagaslóan alacsony számú csődeljárás között alig-alig találni olyat, amely célját betöltve egyezséggel ér véget.

Ennek ellenére, mivel a fizetésképtelenségi jog átfogó reformja elmaradt, a jogalkotó az európai irányelvből átvett szerkezetátalakítási eljárást nem a csődeljárás helyett, hanem azzal párhuzamosan szabályozta, így 2022. július 1-től a reorganizációt kétfajta törvényi eljárás is lehetővé teszi az adósok számára. Hozhat-e változást ez az új szerkezetátalakítási eljárás? Gyakorlat, megfelelő precedens hiányában még nem tudunk nyilatkozni arról, hogy az új eljárás beváltja-e a reményeket és segíti-e a likviditási problémával szemben álló cégeket. Az eljárást az adós kezdeményezheti, és ha az adós a bíróságtól azt kéri, általános vagy korlátozott moratóriumot kaphat. A cél az adósi és a hitelezői érdekek kiegyensúlyozása. Az adós egy szerkezetátalakítási terv összeállítására köteles, amelynek meg kell felelnie a hitelezők legjobb érdekei módszertani tesztnek. Ha létrejön az egyezség, akkor az kényszeregyezségnek minősül és az mindenkire kötelező lesz. Hitelezőbarát irányba mutat a törvény rendelkezése azzal, hogy védi és előnyben részesíti az új finanszírozásokat és az átmeneti finanszírozásokat. Ilyennek minősül minden olyan ügylet, amely észszerű, a szerkezetátalakítási tervre vonatkozó tárgyalásokhoz haladéktalanul szükséges költségek megfizetését vagy egyéb kifizetést és teljesítést szolgál. A törvény azt is kimondja, hogy a moratórium során az adós tartozása miatt az alapvető szerződések (pl. energiaellátás biztosítása vagy nélkülözhetetlen alkatrész szállítása) teljesítése nem függeszthető fel, azok nem mondhatók fel vagy módosíthatók az adós számára kedvezőtlen feltételekkel. Ezek mellett megjelenik a csődmoratóriumból ismert ipso facto klauzulák tilalma, amely szerint a hitelezők – tekintet nélkül arra, hogy követelésükre a moratórium kiterjed-e – nem függeszthetik fel a hatályos szerződések szerinti teljesítést, illetve e szerződéseket nem mondhatják fel, vagy módosíthatják az adós számára kedvezőtlen feltételekkel a szerkezetátalakítás és a moratórium miatt.

Ha az adós a hitelezők bizalmát már korábban eljátszotta, együttműködés helyett a biztosított hitelezők a kölcsön- vagy hitelszerződés felmondása, és biztosítékaik bírósági vagy bíróságon kívüli végrehajtása mellett dönthetnek. E körben máig is széles körben elterjedt gyakorlat, hogy a közokiratban létrejött szerződéseket a bankok közokirati úton mondják fel. Ez korábban a bizonytalan helyzet miatt indokolt volt, de a Kúria, miután észlelte, hogy e tekintetben nincs egységes joggyakorlat, már 2020-ban jogegységi – tehát lényegében kötelező erejű – határozatot hozott arról, hogy „A felmondásra jogosultnak lehetősége van arra, hogy felmondását magánokiratba foglalja, azt közölje a másik féllel, s mindezek megtörténtének tényéről a közjegyzőtől a Kjtv. 136. § (1) bekezdés g) pontjának megfelelő tanúsítvány kiállítását kérhesse. Ekkor a felmondást és annak közlését nem a közjegyző foganatosítja, ezért a közjegyző nem azt tanúsítja, hogy a felmondás és annak közlése az eljárása során megtörtént, hanem az előtte előadott tényeket foglalja jegyzőkönyvbe. … A jogosult kijelentéseinek tanúsítása kellő alapot ad a végrehajtási záradék kiállításához”. A korábbi bizonytalanság miatt azonban számos szerződés a felmondás közlésének közjegyzői tanúsításáról rendelkezik, és ilyenkor eszerint kell eljárni, de egyebekben a közjegyzői út mellőzése a végrehajtási cselekmény megkezdésének nem lesz formális akadálya. E tekintetben szintén fontos, hogy a hitelszerződés kézbesítési vélelmet tartalmazzon, amely védelmet ad a küldemény átvételét akadályozó adósokkal szemben. A közkeletű hiedelemmel ellentétben ugyanis a polgári perrendtartásban szabályozott postai kézbesítési vélelem a felek szerződéses viszonyaiban kikötés hiányában nem alkalmazandó. Elektronikus kommunikációban való megállapodás esetében is javasolt védelem hitelszerződésbe való beillesztése az esetlegesen e-mailek fogadását blokkoló adósokkal szemben.

Bár korábban épp ennek ellenkezője volt a divat, a biztosítékok végrehajtása szempontjából a biztosítéki szerződéseket inkább rövidíteni, mintsem részlet rendelkezésekkel feltölteni érdemes. A Ptk. végrehajtási keretszabályai kellő rugalmasságot adnak a bíróságon kívüli igényérvényesítéshez. Érdemes azonban meghatározni, hogy a biztosítéki vagyontárgyat piaci érteket ki, mikor és milyen feltételekkel határozza meg. Figyelni kell arra, hogy a piaci ár meghatározása időt vehet igénybe és mivel az adós ilyenkor már rendszerint nem együttműködő, valószínű, hogy megtámadja az árat. Sikeres megtámadás esetén a bíróság elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését a megtámadási per jogerős határozatának meghozataláig. Azonban mivel a biztosítéki vagyontárgy vételárának kérdése elszámolási jogvita tárgya, ez önmagában nem akadályozhatja meg a vevő tulajdonszerzését.

---